Amikor a tatárjárás pusztításait (1) ecseteljük, mi magyarok leggyakrabban Rogerius mestertől kérük kölcsön színeket. Siralmas énekének előszavában a volt váradi főesperes arról biztosítja olvasóit, hogy hamisítatlanul írja le az eseményeket (sine falsitatis admixtione) ha nem minden információja származik is saját tapasztalatból, és sok dologról csupán megbízható forrásból értesült (nonnulla fide dignis didici). De mivel a borzalom szülte rettegés könnyen elferdíti az érzékelt valóságot, annak arányait, a tatárokról és a tatárjárásról szóló egykorú vagy közel egykorú források adatait bizonyos körültekintésel kell fogadnunk.   IV.Bélát már 1236 decemberében figyelmeztették az ázsiai nomádok szándékáról.”…Igitur rumor erat, hunc populum Tartarorum in Comaniam et Hungariam velle [...]

Tegnapelőtt  bensőséges ünnepségen vettem rész. A Doni áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést a Holokauszt Emlékközpont. A rendezvényen Dr.Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója, majd Dr.Hende Csaba honvédelmi miniszter mondott beszédet. Mindketten felidézték a tragikus események egy -egy részletét, amit részben a túlélők meséltek el, vagy levéltári kutatások alapján derült ki. Részlet Dr.Szita Szabolcs megemlékezéséből: ” A tábori munkaszolgálatosok 1943 első két hónapjában 21 000 főnyi veszteséget szenvedtek el. 1943. április 16-án Horthy Miklós kormányzó Klessheimben Hitlerrel tárgyalt. A Führer hangos szemrehányásaival és vádjaival szemben a szövetségesi hűség egyik bizonyítékaként a magyarok háborús áldozatvállalását hangsúlyozta. A honvédség addigi veszteségét [...]

Családja, egy jemeni zsidó család, amikor Jemenben fellángoltak a zsidók életét veszélyeztető támadások, Jaffába menekült. A csónakban, mellyel a Jaffába induló gőzhajóhoz eveztek, az akkor tizenkét éves anyja – akinek férje akkor töltötte be a tizenharmadik életévét – szülte meg a kis Róbertet. A török fennhatóságú Jaffából családja, a nagyszülőkkel együtt – akik, miként a jemeni zsidók többsége, kitűnő arany- és ezüstművesek voltak – Hollandiába ment. Ott vették fel a foglalkozásuknak megfelelőbb új családi nevüket, az apa családja a Feinsilber, az anya családja a Feingold nevet. Az első világháború előtt Galíciából érkezett Budapestre. Az 1910-es években Szimon István rendőrfőkapitány alkalmazta [...]

Giorgio Perlasca életét ismerjük filmekből, könyvekből. Most mégis egy nagyszerű könyv látott napvilágot, melyet Giorgio Perlasca fia, Franco Perlasca mutatott be a Holokauszt Emlékközpontban. Az Olasz Posta Perlasca születésének 100. évfordulójára bélyeget és DVD-t bocsátott ki, itt azok az eredeti dokumentumok láthatók, melyek még nyomtatásban nem jelentek meg. Ebből az alkalomból született meg ez a könyv, melyben Franco Perlasca meséli el édesapja életét. Giorgio Perlasca 1910.január 31-én született Como városában. Mint önkéntes 1936-ban csatlakozott Spanyolországban egy tüzérezredhez. Megtanult spanyolul. Kapott egy igazoló iratot, mely tanúsítja, hogy a világ bármely táján a spanyol követség védelme alatt áll. A polgárháború után visszatért [...]

A Kanadai Magyar Hírlap üdvözli Rosu Mária erdélyi szerzőt, lapunk legújabb tagját! Szerzőnk írásai feledésbe merült történelmi epizódokat, helyeket és személyeket mutat be. Komoly hangsúlyt fektet a levéltári forrásanyagok és tudományos feldolgozások felhasználására. Első írásában a papmezei vár történetét tárja elénk. A történetírás nem volt valami túl kegyes e bihari várkastéllyal, csupán általános tanulmányokban bukkan fel itt-ott Papmező neve. Talán mert a XVI-dik századnál régibb emlékek nem szólnak róla, s habár egyszer-kétszer még említik okiratilag, az önnáló erdélyi fejedelemséggel együtt vára is megszünt létezni. A papmezei vár egy megerősített, négyzetes elrendezésű, nemesi udvarház volt, sarkainál inkább dekoratív mint védelmi célt [...]

2013. január 2-án egy remek cikk jelent meg a Népszabadságban. Izraelben élő honfitársunk Jichák Shadmon tollából. A cikk címe: Levél Gyöngyösi Márton részére. A cikk tartalmával maximálisan egyetértve egy pozitív példát szeretnék bemutatni. Nemrég Zalalövőn jártam. A város központjában,egy szép park közepén látható az 1989-ben felállított, a második világháború helybeli áldozatainak emlékműve. Szabolcs Péter szobrászművész alkotása. Az emlékmű két részre osztott. A bal oldalon az elesett áldozatok neveit, míg a jobb oldalon a gettóba elhurcoltak neveit vésték. Innen senki nem tért vissza…. “Az áldozatok számát és különösen az arányát tekintve még szörnyűbb sorsa lett a falu zsidó lakosságának. Az úgynevezett „zsidótörvények” és [...]

„Az a baj veletek, hogy ti azt gondoljátok, az életben problémák vannak, és megoldásokat kell találni. Valójában az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.” (Pilinszky János) Kanada különösen élénk figyelemmel kíséri a magyarországi roma kisebbség felemelkedéséhez, illetve integrációhához kapcsolodó kihívásokat, valamint a szélsőjobboldal által egyre erőteljesebben hangoztatott rassizmust és antiszemitizmust. Amikor elhangzott a parlamentben Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő ominózus mondata a magyar zsidóság kötelező listázásáról, Kanada legnagyobb jobboldali napilapja, a National Post arról cikkezett, hogy ha „volt is bármi kétség afelől”, hogy Magyarországon tombol az antiszemitizmus, hogy Magyarország egyre inkább hasonlít egy pária államra, ez a kérdés most végérvényesen [...]

56 évvel az események után az igazság felderítése a történészekre vár, akik a szemtanúk vallomásai mellett régi újságok, levéltári források és az azóta nyilvánosságra hozott történelmi dokumentumok tanulmányozásával kibogozhatják az események kronológiai sorrendjéből azok valódi jelentőségét – kurzuselvárástól függetlenül. Egy történésznek detektívnek is kell lennie, aki képes látszólag olyan aprónak tűnő adatokból is következtetni, amelyek első látásra nem feltétlenül kapcsolódnak az említett eseményhez.

Ha hiszed, ha nem, kedves antiszemitám, már megint a szokásos dolog tortent. Éppen mondani akartam valamit neked–tudod, ahogy megigertem és ahogy ezt te tőlem már vártad–amikor a feleségem, szokása szerint, közbeszólt. Mitsem törődve azzal, hogy mire készültem, ő írt cikket a Népszabadságnak, amely azt le is közölte kisvártatva. Mint gyakran, most is bosszús vagyok, amiért belém folytja a szót, de egyszersmind hálás is vagyok, amiért sokkal bölcsebben méri fel a helyzetet, (szokása szerint) mint ahogy én tudnám azt megtenni. Mielőtt tehát folytatnánk a nevelésedet, megfontolásra figyelmedbe ajánlom a következőket… Augusztusban átléptünk egy határt. Barcsa-Turner Gábor levelet küldött Christopher Adamnak, a [...]

1952-ben alapították szükségből, emberségből – 2007 tavaszán zárták be, hogy „az ország költségvetését ne terhelje” beteg és kiszolgáltatott embertársaink gyógyítása, gondozása. Az ország felelősnek mondott vezetői másfél-kétmilliárd forint nyereségért számolták fel az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet – utcára téve az elmebeteg és pszichiátriai gondozásra szoruló honfitársainkat, a társadalomra szabadítva sarlatán tettükkel azokat az embereket, akik nem felelnek, nem felelhetnek cselekedeteikért… 

2012. augusztus.28-án ünnepélyes keretek között avatták fel Kovács Nóra Patrícia tervei alapján a Túlélők falát a Holokauszt Emlékközpontban. Az ünnepélyes megnyitón Szita Szabolcs professzor, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója köszöntötte a vendégeket. Beszédében elmondta: tíz éves az alapítvány és nyolc éves az épület. Intézményük tudományos és oktató központ. Nagy hangsúlyt fektetnek a túlélők felkutatására és emlékeik archiválására… hiszen soha nem feledhetjük mindazt, ami történt az elmúlt évszázadban a zsidósággal és a nemzetiszocialzmus ellenségeivel. Jövőbeni terveik között szerepel az Igaz Emberek Emlékfalának megépítése.