Időnként fel-fellángol a vita a baloldal helyzetéről, gyakran a legjobb barátok is egymásnak esnek, mert nem értenek egyet abban, hogy mi juttatta el a baloldalt a senki földjére. Vert hadak veteránjai ölik egymást, vagy fordulnak el kiábrándultan a baloldaltól, süppednek mélabúba, vagy állnak lehajtott fejjel, mint liba a tó jegén, reményvesztetten. Időnként feltűnnek váteszek meg különféle megváltók és elmondják lázálmaikat, de lelkesíteni már nemigen tudnak, a szavazópolgár, aki világ életében baloldali elveket vallott, vagy meggyőződéses liberális volt, már nem hisz nekik. Nem is csoda, hiszen annyiszor vették már hülyére, annyiszor vették semmibe, annyiszor használták már ki és fel, hogy belecsömörlött az […]

Orbán családi viszonyrendszerében rendszeresen felmerülő kérdés, hogy ki tekinthető a haszonélvezők közül közszereplőnek. Gáspárka esetében a haszon talán csak eszmei, ismertségi, csajozós haszon. Míg Ráhel esetében a haszon, közvetett módon, de kifejezetten anyagi természetű. Akkor is, ha a kedves férje, míg cégét bírta, vadászkastélyok helyett közbeszerzésekkel került kifizetésre. Még akkor is, ha Ráhel interpretációja úgy szól a kérdésben: a saját lábukon állnak. Ami igaz lehet, csak a talpuk alatt a köz lábfejét látjuk. Ha tehát a családi cipőorrig látunk, akkor a saját lábukon állnak. Ha az orrnál messzebb, akkor ez egy kérdőjelekkel zárható állapot. Még abban az esetben is, ha […]

Nagy fába vágta a fejszéjét a budapesti Katona József Színház társulata, amikor műsorára tűzte Borbély Szilárd, a tavaly öngyilkosságban elhunyt neves író, „Az olaszliszkai” című darabját. A mű ugyanis, amelynek műfaját tekintve drámának is mondható, a 2006-ban Olaszliszkán történt, egyes helyi cigányok által elkövetett lincselést hivatott bemutatni az arra kíváncsi közönségnek. Mindezt persze olyan művészi hasonlatokkal átitatva, amelyek után a szerző végül le is vonja a megfelelő konzekvenciákat, hogy történetesen igaza lehet-e mindkét félnek, a lincselőknek és az áldozatnak egyaránt. Hasonló gondolatmenet ez a Bibliából ismert Ézsaiás próféta könyvének 25. fejezetében írottakkal, miszerint: „A farkas és bárány együtt legelnek, az […]

A The Jewish Press című amerikai hetilap egy csütörtöki szerkesztőségi cikkben jelezte, hogy Stephen Harper kanadai konzervatív miniszterelnököt támogatja és erre ösztönzi valamennyi szavazásra jogosult kanadai zsidót az október 19-én megrendezésre kerülő szövetségi választáson. A lap szerint azért kell egy negyedik ciklusra újraválasztani a kanadai kormányfőt, mert „Izrael hűséges támogatója.” A lap ugyanakkor jelzi, hogy nem könnyű körülmények közt kampányol a Konzervatív Párt, hiszen a csökkenő olaj árak komoly gondokat okoztak Kanada gazdaságának, különösen Alberta tartományban, amely egyben a kanadai jobboldal fellegvára. „Harper úr volt az első kanadai miniszterelnök aki felszólalt a Knessetben. Ekkor jelentette ki az izraeli törvényhozásban, hogy […]

Durva lejárató kampányt indított a Konzervatív Párt a vancouveri és torontói kínai és pundzsábi közösségekben, melyben azt állítják, hogy a baloldaliak megengedik, hogy gyerekeknek áruljanak majd marihuanát, továbbá bordélyházak megnyítását ösztönzik, ha a Liberális Párt hatalomra kerül október 19 után. A Justin Trudeau által vezetett Liberális Párt egyik igérete, hogy ha kormányra kerüének, a 18 éven felüliek számára legalizálják a marihuanát. Justin Trudeau szerint Stephen Harper miniszterelnök pártja szándékosan torzítja el a liberálisok álláspontját és félelmet próbál kelteni a lakosságban. „A kampány alatt számtalanszor bebizonyította Harper úr kormánya, hogy soha nem enged el egy olyan lehetőséget, amikor megoszthatja a népet, […]

Régóta nem szólt, nem beszélt, szinte nem is volt – aztán a síron túlról tegnap üzent valami nagyon fontosat. És nagyon hangosan. Nem tudhatom, mit gondolt az Orbán-rendszerről, és mindenekelőtt róla magáról, de annyit ez az üzenet biztosan jelent, hogy „nem vagytok rendes emberek”. És ezzel valami egészen szörnyű dolog következett be. Nem más, mint a demokratikus Magyarország első köztársasági elnöke tudatta ország-világgal, hogy a hatalom jelenlegi gyakorlóit nem tartja érdemesnek arra, hogy a sírjánál őt méltassák, a nemzet nevében elbúcsúztassák, elköszönjenek tőle. Talán még azt sem akarná, hogy a kormány emberei ott legyenek a gyászoló tömegben, ezúttal szerényen meghúzódva, […]

A Galambos-sztori ürügyén Vége a verőfényes napoknak: szürke az ég, szinte folyamatosan szemerkél az eső. Mit csinál ilyenkor az ember? Kutakodik kicsit a neten. Így botlottam bele Galambos Lajos feleségének interjújába. Tudtam az ügyről persze. Bár a népszerű nevén Lagzi Lajcsinak hívott zenész műfaja nem a kedvencem, a személye mindig is szimpatikus volt. Volt – még az igazi Dáridó (több millióan nézték időnként) idején olyan műsor, amit kifejezetten az ő kedvéért néztem végig, hogy felelőtlenül mosolyoghassak kicsit. Köztudott volt, hogy a sváb családból származott zenész nem verte el a megkeresett pénzét: családot alapított, birtokot vett, majd vállalkozásként apartman-házat építtetett. Aztán […]

Rossz üzlet volt ez, idióta Európa. Meggyilkoltatok 6 millió zsidót – kaptatok 350 millió muzulmánt helyette. És ez csak a kezdet ! A következő 500 évben melózhattok rájuk, és még jó, ha nem vágják le a hülye fejeteket. Legközelebb kérdezzétek meg egy okos zsidó véleményét, például azt a názáretiét, akinek ábrázolása minden keresztény (?!) templom oltárán ott függeszkedik. Jeruzsálem, 03,10,2015 Igen tisztelt Orbán Viktor miniszterelnök úr! A magyar rádiónak adott interjújában felszólított egy pár nyugati, és közel-keleti államot, köztük Israelt is, hogy vegyék ki részüket az utóbbi menekült áradatból és fogadjanak be ők is menekülteket. Mielőtt Európa és Magyarország felébredt […]

Göllner András alábbi cikke az egykori és rég eltűnt Magyar Hírlapban jelent meg 2002. október 5-én. Halmai Tamás és Sebestyén Eszter által írt és a KMH-ban közölt 2 részből álló cikkhez (az 1. rész itt olvasható, a 2. rész pedig itt), illetve a Bayer által írt és a Mandínerben közzétett szöveghez kapcsolódik ez az esszé, amit még 2002-ben írt Bayer Zsoltról. 13 év távlatából is nagyon aktuális… * A jól ismert FIDESZ alapító tag, lendületes közíró, a magyar irodalom nagyjainak mély tisztelője, nemrég megvallotta, mit érzett először és mit érzett másodszor, amikor meghallotta Medgyessy Péter miniszterelnök azon állítását, amely szerint Medgyessy […]

Kovács Márton-Mohácsi-fivérek-Parti Nagy Lajos: Köd utánam A szegények javára rendezett bálon egymásba szeret Sándor, a dúsgazdag, de ábrándos brókerház-tulajdonos és Berta, a konkurens bankár minden lében kanál lánya. Szüleik határozottan ellenzik szerelmüket. Ám hogy céljukat elérjék, mindketten álruhát öltve találkoznak a magyar tenger homokos partján, de zord szüleik csaknem szakításra késztetik őket. Mivel szerelme nélkül képtelen élni, Sándor elhagyná az országot, de Berta furfangos ötlettel kibékíti a családokat, és a szerelmesek egymáséi lesznek. Új, mai témájú, szatirikus és érzelmes kortárs operett. A musicalek korában ilyet nem szokás írni, az alkotók mégis arra tesznek kísérletet, hogy felizzítsák a magyar közönségben (nem […]

Lapunkban számtalanszor írtunk a nyílt párbeszéd hiányáról, a részrehajló pártpolitikai nyomásgyakorlásról és a kirekesztésről, ami sajnos létező és aggasztó jelenség a kanadai magyar közösségekben. De 2015 október 8-án egy valóban egyedülálló, kreatív és építő jellegű kezdeményezés bontott szárnyakat Kanada fővárosában, Ottawa Magyar Fórum elnevezéssel. Sokat mond a helyi közösségben uralkodó hangulatról, hogy a Fórum tagjai egy közösségen kívüli, semleges ottawai helyszínen találkoztak, hogy megbeszéljenek olyan témákat, amelyek az Ottawai Magyar Ház, a jelenlegi magyar kormányhoz fűződő Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ) és a tágabb ottawai magyarság sorsát érintik. Az Ottawai Magyar Fórumban jelenleg körülbelül 15 olyan személy vesz részt, aki […]

Valamikor, ifjú koromban, amikor a rock’ n roll népbutító mételynek számított (1965), és a nyugat ifjai a coca-cola mámorában fetrengtek, –  ráadásul az Ifiparkba is csak ing-nyakkendő-zakó kombóban lehetett bejutni, minek meglétére az Ifjú Gárda marcona legényei ügyeltek, kíméletlenül kiemelve a sorból a renitenseket, valamilyen véletlen folytán a pesti zenei életbe bekerült egy angol együttes, a Stovepipe Nr.4. Akkoriban valamiért 4. számú londoni kályhacsőnek nevezték. Első koncertjüket a Kisstadionban adták, erős rendőri készültség mellett. Íme. Sajnos, némafilm, de azét elmond valamit az akkori állapotokról. Valami második véletlen folytán ez az együttes még egyszer fellépett a Zene Szentélyében, a Zeneakadémián. Egy harmadik […]

Schöpflin György levelet írt a Politic c. amerikai folyóiratnak. Gondolom, olvasóit, mert arrafelé nem vezércikkben szokták közölni hazai éceszgébereink írásait. A tettes EP képviselő, Angliában nevelkedett és ott szívta magába a demokráciát, de valamiért agyának szövete, az akkori szivacs, mely ezeket az eszméket beszívta, kiszáradt. Azt találta írni, hogy a nyugati liberálisok félreértik Magyarországot a menekültválság kapcsán, mert – szerinte – a kormányzati cselekedeteket a részvét, a jogszerűség és a politikai felelősség vezérli. Mikor ezt írta, valszeg még csak el se mosolyodott, pedig elég röhejes, amit írt. Szerinte Orbánék számára a legfontosabb, hogy betartsa a schengeni és dublini egyezményből fakadó […]

Az Olaszliszkai Írta: Borbély Szilárd „Hazugságok vesznek körül bennünket, a lényeget eltakarja a sok beszéd, s nekünk kisembereknek csak a cirkuszt szánták a hatalmasok. Egymásra uszítanak mindenkit: a gyűlölet korunk vezére.” A görög tragédiák formáját idéző darab egyik történetszála a 2006-os olaszliszkai lincselést, a másik a kelet-európai vidéki zsidóság eltűnésének mozzanatait dolgozza fel – hogy aztán tágabban is foglalkozzon a mai magyar társadalom állapotával. A lincselés története több ponton, elsősorban a gyilkosság brutalitását illetően összecseng Borbély Szilárd személyes tragédiájával: szülei 2000 karácsonyán rablótámadás áldozatai lettek, édesanyját megölték, édesapját súlyosan bántalmazták. Borbély Szilárd 2014-ben meghalt, öngyilkossága mélyen megrázta a magyar irodalmi […]

Kanadában 1957 óta számít hivatalos állami ünnepnek a Thanksgiving, illetve franciául a Jour de l’action de grâce, amikor az aratásért adunk hálát. A kanadai szövetségi Parlament mondta ki – immár 58 évvel ezelőtt – hogy október második vasárnapján, illetve hétfőjén „a Mindenható Istennek adunk hálát a bőséges aratásért, amivel Kanadát megáldotta.” Már korábban is megünnepelték a Hálaadást Kanadában, de az 1957-es proklamáció előtt, inkább október végén, illetve novemberben került erre sor. A Thanksgiving nem csak saját családunkról és a legszűkebb környezetünkről szól, hanem a jótékonyságról is. Winnipeg városában például 60 ezer doboznyi élelmet osztanak szét a település és Manitoba tartomány […]