Magyar sors Kárpátalján (16.-17. rész) — Három év Szibéria közepén
Kulcsár Zoltán: Magyar sors Kárpátalján
Mikor bevonultam, sejtettem, hogy nehéz évekre számíthatok, de ami rám várt felülmúlta az elképzeléseimet. Először is nem közölték velem, hová visznek. Tíz napig utaztunk a vonaton, mikor megérkeztünk Szibéria közepére, Uszojle-Szibirszkoje városába, nem messze Irkutszktól. A hőmérséklet mínusz 35 fok lehetett. Mivel ilyen hidegre nem számítottunk sokunk nem is volt kellően felöltözve, emlékszem, simléderes sapkám nem védte a füleimet a csikorgó hidegtől, állandóan dörzsölnöm kellett őket.
Érkezésünk előtt a városban felszámoltak egy Gulág tábort, amelyben téglagyárat működtettek. Ez a gyár nagyon elavult technikával termelt, óriási hőségben kellett a forró téglákat kipakolni, majd a nyers téglákat bepakolni, ezért a helybeliek nem voltak hajlandóak itt munkát vállalni. Hogy ne álljon a termelés, a mi katonai építési alakulatunkat azzal a céllal hozták a városba, hogy biztosítva legyen a munkaerő. Én jobban jártam, mert engem építési feladatokkal bíztak meg, így nem a gyárban kellett dolgoznom. Voltam én kőműves, építésvezető, műszaki rajzoló és földmunkás is, amikor 2-3 méteres mélységben, télen a befagyott föld alatt alagutakat kellet kivájni, amikben nagyméretű csövekből vízvezetéket kellett kiépíteni. Mivel semmilyen gépek nem álltak rendelkezésre, mindent kézi munkával kellett megoldani, és ez bizony a téli időszakban, 30-40 fokos hidegben nem volt könnyű dolog. Ha a hőmérő mínusz 50- fokot, vagy annál hidegebbet mutatott, akkor leállították a munkát.
December 24-én megrendítő látomásom volt. Éppen felváltva alagutat ástunk a 2-3 méteres mélységben. Mondanom sem kell, szomorú kedvvel végeztem a munkát, hiszen az otthoni szentestékre gondoltam, önkéntelenül összehasonlítva a mostani helyzetemmel. Ekkor egyszer csak tisztán hallhatóan felcsendült a „Mennyből az angyal” és a rokonaimat láttam egy feldíszített karácsonyfa mellett. Felzendült a „Csendes éj”, majd a látomás lassan tovatűnt. Ez az élmény erőt öntött belém, megértettem, nem vagyok egyedül és mindig segítséget fogok kapni a megfelelő időben, ha rá vagyok szorulva – és ez valóban így is lett. Ezután mindig sokkal könnyebben tudtam kezelni a nehéz helyzeteket.
Építésvezetőként
Később három hónapos tanfolyamra küldtek, ahol vízvezeték-szerelést, hegesztést tanítottak nekünk egy tapasztalt civil szakember vezetésével.
Nem csak a hideg okozott sok gondot a katonaság alatt, az élelmiszer ellátásunk sem volt megfelelő. Legtöbbször kását kaptunk, húst csak igen keveset. Tojást, tejet, gyümölcsöt pedig egyáltalán nem.
Nekem a szolyvai nagynéném gyakran küldött egy kis szalonnát, gyümölcsöt, diót, fokhagymát, és mivel havonta valamennyi kevés pénzt is kaptunk, én azt mind ennivalóra költöttem. Sokan ezt a keresetet is italra és cigarettára költötték, ami bizony nem vált hasznukra. Ez különösen télen volt veszélyes, hiszen ha valaki italosan elesett a hóban, bizony könnyen megfagyhatott. És sajnos elő is fordultak ilyen esetek.
Az alakulatomban legtöbben kárpátaljaiak voltak: főként ruszinok és ukránok, magyarok csak elvétve. Lemberg környékéről pedig ukránokat, a csernovici megyéből románokat soroztak hozzánk.
Földmunkásként
A magyar társaimmal természetesen jó viszonyt ápoltam – itt tanultam meg egy munkácsi fiútól asztaliteniszezni – de sajnos nem volt alkalmunk sokat találkozni. Emlékszem még egy ruszin katonatársamra, az ökörmezői Kisz Vaszilra, aki írnokként szolgált. Leginkább egy galíciai fiú, Fegykiv Misa ragaszkodott a barátságomhoz, aki nagyon jó természetű volt, ám nehezen viselte a nehézségeket, és gyakran szorult a lelki támogatásomra. A szolgálat letelte után is levelezésben maradtunk, többször megköszönte a bátorító szavakat és kérte, látogassam meg. Erre a látogatásra sajnos a mai napig nem került sor.
A szabadidőnkben olvasás, sakk és asztalitenisz szolgált kikapcsolódásul. Könyvtárba is sokat jártam, ahol sok Balzac regény volt, amiket nagy kedvvel olvastam, egészen addig, míg tudomásomra nem hozták, hogy nem nézik jó szemmel, hogy külföldi író műveit bújom, ezért áttértem az orosz szerzők munkáira. Ezt egyáltalán nem bántam meg, Lev Tolsztoj Háború és békéje, valamint Dosztojevszkij regénye, a Feljegyzések a holtak házából nagy hatással voltak rám – lévén ez utóbbi önéletrajzi ihletésű mű szintén Szibériában játszódott.
Akkoriban jelent meg Szolzsenyicin megrázó kisregénye a Gulágokról, Ivan Gyenyiszovics egy napja címmel, amit szerintem véletlenül küldtek meg a könyvtárnak. Szolzsenyicin főművét a kommunista rémuralomról és a tengernyi szenvedésről, A Gulág szigetvilágot csak a kilencvenes években volt alkalmam elolvasni, orosz nyelven. Magyar nyelven is olvasható, mindenkinek ajánlom, szánja rá az idejét. Szolzsenyicin megérdemelten kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.
Katonaéveim alatt sok helyi lakossal megismerkedtem, akik vendégszeretőnek mutatkoztak, és nagyon érdeklődtek a nyugati élet felől, hiszen a balti államokból származókat, és minket, magyarokat annak tartottak. Annyira vendégszeretők voltak, hogy ebből problémáim is adódtak, hiszen én nem voltam gyakorlott italozó, ők pedig olyan tempót diktáltak, amiben én nem tudtam lépést tartani.
Így, változatos nehézségekkel telt el a három katonaévem Szibériában és meg is köszönöm a Jóistennek, hogy egészségesen hazatérhettem. Azóta is sokszor gondolok arra a rengeteg emberre, akik még az általam megtapasztalt körülményeknél is sokkal mostohábban, állandó éhezés mellett, emberfeletti munkával, silány öltözetben vészelték át a szibériai lágerekben az ott töltött éveket, és azokra, akik soha nem tértek vissza, és jeltelen sírokban alusszák örök álmukat.
Újra a civil életben
Kárpátaljára visszatérve újra az ilosvai építési vállalatnál helyezkedtem el, mint építésvezető. Jó kapcsolatom volt az ottani ruszin és ukrán emberekkel. Különösen jó barátságba kerültem Kurhanevics Iván művezetővel, akinek a családját a 40-es években telepítették ki Szibériába. Vele együtt készültünk a felvételi vizsgákra a műszaki egyetemre. A sikeres felvételi után együtt végeztük a tanulmányainkat is.
Időközben munkahelyet váltottam, Nagyszőlősön ajánlottak nekem állást. Az ajánlatot elfogadtam, annak ellenére, hogy jól éreztem magam Ilosván és az új helyemen kevesebb lett a fizetésem. Ennek az volt az oka, hogy rengeteg időt vett el az utazás – nagyon sok faluban voltak az ilosvai építési vállalatnak munkái, amiket végig kellett látogatnom -, valamint rengeteg volt az ezzel járó papírmunka. Nem beszélve arról, hogy hétvégenként hazajártam Nagyszőlősre. A váltás után több lett a szabadidőm, így jobban tudtam koncentrálni a tanulmányaimra, azon kívül könnyebben meg tudtam oldani az utazást Lembergbe az egyetemre, ahol levelező tagozaton tanultam.
Mikor 1972-ben diplomát szereztem, egy nagyobb vállalathoz hívtak főmérnöknek, mivel a városunkban elkezdődött egy vasbetonelem-gyár építése.
Szerencsés helyzet volt, hogy a járási építési vállalatok egyesülésének megyei vezetője időközben az a Grünstein Dávid lett, akinél már a katonaság előtt és után is dolgoztam Ilosván. Mint korábban említettem, nagyon jó ember és kiváló szakember volt. A főmérnökkel, Didenko Viktorral is jó kapcsolatom alakult ki.
Az épülő vasbetonelem-gyár is a megyei egyesüléshez tartozott, és mikor befejeződött az építkezés, az ungvári vezetőség rábeszélt, maradjak ott a gyárban, segítve a termelés beindítását. Ez nem volt könnyű feladat, mert Nagyszőlősön kevés volt a szakember, ezért más városokból kellet magunkhoz csábítani a hozzáértő munkaerőt lakást ígérve nekik. A gyár igazgatójának egy Ihnatolja Jákob nevű ruszin embert neveztek ki, aki korábban a helyi bútorgyár vezetője volt – bevett gyakorlat volt ez a szovjet érában. Vele is jó volt dolgozni, jó szervező volt, és megtalálta a hangot a munkásokkal is. Nem mellékesen jó kapcsolatai voltak a helyi tanácsi és pártvezetőkkel, ami akkoriban nagyon sokat jelentett – ha nem ez volt a legfontosabb.
Egy év sem telt el, és a gyárban beindult a termelés, ami igen fontos volt, hiszen a tervek szerint biztosítani kellett a vasbeton elemeket az építőipari vállalatok számára. Mivel a kitűzött célt elértük – és már megvolt a diplomám is – eljött a családalapítás ideje is.
Ekkor már ismertem későbbi feleségemet, Hegedűs Mártát, akinek a bátyával, Lászlóval munkakapcsolatban álltam, mivel ő a nem messze lévő műanyagfeldolgozó gyár főmérnöke volt. Ő sajnos meglehetősen fiatalon, 2008-ban elhunyt. A gyermekeivel: István fiával és Andrea lányával, akik Sopronban laknak a családjaikkal együtt, nagyon jó a kapcsolatunk. A nehéz időkben sokat segítettek nekünk. Márta édesapja neves tanító volt, édesanyja a háztartást vezette. Köszönöm Istennek a jó választást, mert a házasságunk a mai napig örömteli. Nem voltak nézeteltéréseink, konfliktusaink, a nejem szelíd természete és a közös érdeklődési körünk megteremtette a családi harmóniát. Mindezen felül kitűnően főzött, a munkája mellett sikeresen vezette a háztartást. Közgazdászként az ungvári gépgyárban dolgozott 1992-ig, amikor a gyárban megszűnt a termelés. Ezután a megyei szociális védelmi osztályon folytatta a munkát. Még azt is elnézte nekem, hogy időről időre egyedül hagytam, amikor a hegyeket jártam. Közösen felneveltük Andris fiúnkat, aki bár sajnos tanulni nem nagyon szeretett, jó építész szakmunkássá vált. Kiskorában szeretett velem járni a hegyekbe, télen síléccel is. Azóta lanyhult az érdeklődése a túrázás iránt, jobban szeret gombázni, és a gombákhoz nagyon jól ért. Családi élete nagy sajnálatunkra nem lett sikeres, elvált a feleségétől, ezért nagy keserűségünkre kevesebbet látjuk Nikoletta unokánkat, mint szeretnénk, aki édesanyjával Munkácsra költözött.
Feleségemmel-Mártival
De visszatérve a családalapítás éveire, ekkoriban egy barátom – akivel Huszton töltöttük diákéveinket és a megyei építészeti egyesülésnél dolgozott vezető beosztásban -, megkeresett, hogy nem volna-e kedvem Ungváron munkát vállalni a városi építészeti osztályon, ahol főmérnököt kerestek. El is utaztam a városba, ahol találkoztam a polgármester-helyettessel, valamint a városi párttitkár helyettesével. Mindenki jóváhagyta a kinevezésemet annak ellenére, hogy nem voltam a párt tagja, és arra kértek, minél hamarabb álljak munkába. Még egy levéllel is elláttak az áthelyezésemről, ezzel is segítve a gyors ügyintézést. Azokban az években nagy építkezések folytak Ungváron, sok gyár is épült, amikbe igyekeztek minél több orosz és ukrán szakembert, munkást áthelyezni. Emögött az a politikai akarat húzódott, miszerint megpróbálták megváltoztatni Kárpátalja nemzetiségi összetételét.
De sok középület is épült, többek között a 800 férőhelyes színház, a városi kórház komplexuma, a rádió és a televízió székháza, egy nagy gyermek is ifjúsági palota, telefonközpont, óvodák, iskolák és sok 5-9 emeletes lakóház, sőt egy 16 emeletes is.
Ez persze óriási megterhelést jelentett az építészeti osztályra. Az építővállalatok nem tudtak megbirkózni a tervezett határidőkkel, így különösen az év végén befejezetlenül és rengeteg hibával voltunk kénytelenek átvenni az épületeket a pártvezetőség nyomására. Ez persze sok kellemetlenséget és bosszúságot okozott az osztály dolgozóinak. Nekem is, mint főmérnöknek, aki az osztályvezető helyettese lettem később, számos stresszhelyzettel kellett az ott töltött tíz év alatt megbirkóznom, aminek oldására a rendszeres túrázás nyújtotta a legnagyobb segítséget.
Ebben a nehéz helyzetben sok segítséget kaptunk a város polgármesterétől, Gyalog Sztepántól, aki sokszor igyekezett kompromisszumot kötni a megyei vezetőséggel, így próbálva rendezni a nehéz helyzeteket. Mindenben támogatott minket, ezért jó szívvel gondolok vissza rá. De szerencsém volt a munkatársaimmal is, az osztály dolgozóinak nagyon jó volt a szaktudása és a munkabírása, és a főnökömnek, Jescsenko Ivánnak jó természete volt. Mindez nagyban segített a gyakran igen nehéz feladatok megoldásában. Jó volt a kapcsolatunk a megyei építészeti osztállyal, aminek szintén korrekt, jó szakemberek voltak a vezetői: Saligin Anatolíj osztályvezető és Szulincsák Sándor főmérnök.
A polgármesterváltás után sem volt rossz dolgunk, az új városvezető, Popovics Emil, valamint a városi pártbizottság titkára, Máskov Iván szintén nagy segítséget nyújtottak az építővállalatoknak, kötelezve a gyárak igazgatóit arra, hogy vegyenek részt a szociális objektumok építésében.
Sok értekezleten kellett részt vennünk, ami azért sem volt kellemes, mert legtöbbször szidást kaptunk. Azért akadtak néha humoros jelenetek is. Egy értekezleten felmerült, hogy az ungvári járási tanács egy kétemeletes épületre – engedély nélkül – egy újabb emeletet építtetett. A szakemberek tiltakoztak, hogy el kell bontani a ráépítést, mert az alap nem bírja el a megnövekedett terhelést. Közben az is kiderült, hogy a plusz szintet Cservinszkij A. J., a járási párttitkár utasítására emelték. Erre Molnár Bertalan, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, az értekezlet vezetője odafordult a szintén jelen lévő Cservinszkijhez és ezt mondta: „Anatolij Joszipovics, ha nem értesz az építkezéshez, ne foglalkozzál vele. Menj inkább a járás kolhozaiba és ott emeld fel a mezőgazdasági termelés színvonalát! Az emeletet pedig egy hónapon belül bonttasd le!” Azt csak Molnár engedhette meg magának, hogy így beszéljen egy párttitkárral. A történet vége, hogy meg is jelentek a járás kolhozainak kőművesei, és elbontották az engedély nélkül épült emeletet.
Amikor Gyalog Sztepán a polgármesteri székből a megyei erdészeti egyesüléshez került, rábeszélt, menjek hozzájuk dolgozni az építészeti osztályra. Kevesebb és nyugodtabb munkát ígért, több fizetéssel, ami mellé több fizetett szabadság is járt. Az állást elfogadtam, és valóban így is lett ahogy ígérté, ráadásul sokat utaztam a munkámból adódóan a megyében, sok szép új vidéket megismerve.
Jó helyre kerültem a kollégák szempontjából is: az új főnököm Bokotej Sándor lett, egy ruszin származású intelligens ember. Kitűnően beszélt magyarul, csakúgy, mint a családjának minden tagja, az egyik veje kivételével. Nagyon jól megértettük egymást, a munkavégzés során nem voltak problémáink. Tervezőmérnökként ott dolgozott Zseltvai Sanyi bácsi is, aki a Miklós nevű turista barátom nagybátyja volt, valamint jó barátságot kötöttem Bohorszkij Marján közgazdásszal is, akinek a családját Lengyelországból telepítették át a határon Ukrajnába a háború után. Nagyon gyűlölte a kommunista rezsimet, amiben nem különbözött a véleményünk.
Az egyesüléshez többek között nagyon sok erdészet, fafeldolgozó üzem, bútorgyár és építővállalat tartozott, amelyekben közel 50 ezer ember dolgozott – ruszinok, magyarok, ukránok, oroszok és románok, de más nemzetiséghez tartozók is. Ebből a vegyes nemzetiségi összetételből semmi probléma nem adódott. Voltak köztük olyan idős szakemberek is, akik még Budapesten, Prágában vagy Bécsben végezték az egyetemet. Akkoriban az egyesülés vezérigazgatója Herc Iván volt, aki korábban Kijevben, a faipari minisztériumban az építkezésekkel foglalkozott. Mivel jól értett a tervezéshez és az építkezésekhez, jó volt vele dolgozni.
Erdészeti egyesülés vezetőségével és kollégáimmal az új irodaháznál
Kiküldetéseim során mindig kedvesen fogadtak, és mivel tudták, mennyire szeretek túrázni, sok gyönyörű helyet, szurdokot, sziklát, számomra ismeretlen ösvényt mutattak. Ezeken a hegyes vidékeken a favágók, erdészek, vadászok, építési szakemberek többsége ruszin volt, akik legtöbbje vendégszerető, vallásos ember volt, akik szerették a természetet és a hegyeket. Nagy bánatukra szolgált az erdei keskeny nyomtávú vasútvonalak felszámolása. A megyében ezek közül a királymezői erdőgazdaságban található szolgált legtovább, ami a maga 250 kilométeres hosszával állítólag a leghosszabb keskeny nyomtávú vonal volt Európában, és Taracköztől Királymezőig tartott. Királymezőtől két irányba futott tovább a pálya, az egyik Oroszmokrára, a másik Turbátra tartott. Még nekem is volt szerencsém egyszer megtenni vele az utat Taracközről Királymezőre: nagy élmény volt az utazás a kacskaringós völgyben, a hegyek lábánál.
Sajnos a párt csinovnyikjainak (csinovnyik – kicsinyes, korlátolt hivatalnok, bürokrata) más volt az elképzelése és erős nyomás nehezedett Katrin Béla igazgatóra, hogy szedje fel a síneket és a talpfákat és a kitermelt fák szállítását teherautókkal oldja meg. A rombolás el is kezdődött és már vagy 100 kilométeres szakaszon felszedték a pályát, mikor leállították a munkát, mert rájöttek, nincs elegendő teherautó a kitermelt fák elszállításához, újakat pedig nem kaptak. Ám ez sem térítette a csinovnyikokat jobb belátásra. Ahelyett, hogy belátták volna a tévedésüket és továbbra is – legalább átmenetileg engedélyezték volna a vasúti szállítást – inkább Katrin igazgatót részesítették szigorú megrovásban.
Késő bánat persze, de ma már nagyon sajnálja mindenki a kisvasút felszámolását, hiszen kitűnő lehetőséget nyújtana a turizmus fellendítésében. A még meglévő Nagyszőlős-Komlós vonal meghosszabbítása van tervben Ilosváig, és tervezik a pálya felújítását egészen Kovácsrétig – de ismerve a mai ukrán viszonyokat, kétségeim vannak ezek megvalósulásában.
Következő rész: A hegyek vonzásában
Megjegyzés: korábbi fejeztek a linkre kattintva olvashatók
8-9-10. Sötét napok jöttek, Egy hithű igaz kommunista, Gyere Laci fiam, mert megfagysz!
11-12-13. Magyar sors Kárpatalján, A szovjet megszállás kezdete és a francia kém
Author: KMH Vendégszerzők
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
3:52 du.
Egy mondatban osszegezni a szerzo beszalojat; baratsagos, tisztesseges, joindulato, vallasos nepek barmi is eredetuk, nemzetisegeik, vallasaik, kepzettsgeik, DE uralkodoik es rendszeruk mindeg kegyetlen es siralmassan ostoba volt.
5:20 du.
ez is bizonyíték arra, hogy az átkosban is lehetett élni és boldognak lenni a küzdelem meg az élet sava borsa
6:33 du.
Bendeguz79
2021 június 12
3:52 du.
Jó viccek jelentek meg a szovjet vicclapban. (Krokogyil vagy Krokodil , mindegy).
Vállalati rendezvényen:
-Mondja elvtárs, miért van kötés a lábán?
-Azért mert fáj a karom.
-De akkor miért a lábán viseli?
-Mert lecsúszott…
5:26 de.
Bendegúz!
Vigyázzon szavaira 🙁 !
Ezt a „memoárt” egy . s z o v j e t . f ő m é r n ö k . írta,
akit a szovjet rendszer – miközben „üldözte” őtet – a műszaki
egyetem [hogy melyik arról hallgat] esti tagozatán képezett ki a
mérnöki tudományok csinjára-és bínjára… Persze, „uralkodóik és
kegyetlen rendszerük”(sic-Bendegúz) annyira üldözte, hogy közben
már érett fejjel, az üldöző állam költségére tették fő-mérnökké.
Emberi kontaktus vonatkozásában, minden részben beszámol egyes
vezető beosztású „szovjet” felettesével kialakult bensőséges,
meghitt és baráti kapcsolatairól. Viszont e szerény ember
elfeledkezik számtalan sok, más beosztottjáról megemlékezni,
illetve a velük való érintkezés milyenségéről legalább pár szót
szólni, ami pedig sokkal többet mondhatna el e tartózkodó, finom
jó-magyar ember valóságos énjéről… Épp, hogy érintőleg említ
konfliktusos eseteket, de nem oly részletesen, mint a korábbi
főnökeivel kialakult kellemes nexusokat. Hiszen ő, aki
állítása szerint gyűlöli az őt ki, illetve felemelő rendszert, a
saját leírása szerint is csak annak kedvelt, középkádereivel
képes igazán emberi szót váltani, illetve szót érteni. A
munkahelyi, közvetlen, v. közvetett beosztott alsóbb rétegről, a
munkásokról azonban jóformán jobbnak látja hallgatni. Miért is ?
˙
Üdv’: donGo
5:38 de.
K.Zolibá’
cikkírónk
Ott kiskatonaként, mindössze egy szöcskeugrásnyira Barguzintól, kimenőn,vagy eltávkor nem látogatta meg véletlen Alexander Petrovics őrnagy – alias Petőfi Sándor magyar költő – immár zarándokhellyé avanzsált sírhelyét ?
8:05 de.
DonGolo
2021 június 13
5:26 de.
vastaps!
10:24 de.
Sajnalatosan Wogelein, az MTA meg a DNA alapjan sem volt kepes megallapitani ,hogy az a Siberiai Alexander Petrowich lehett volna a magyrok Petofije.
Pedig dolgoztak azon is, hisze Petofi szulei a Fiumei uti temetoben nyugszanak orokke.
De a megallaputasuk volt, hogy a Siberiai sirban talalt hamvak egy noi-test maradeka volt.
10:43 de.
Don Golo;
Talan „gyorstalpalo” volt?!
10:57 de.
A 6/12, 5;20 du. megjegyzesemet persze teljes egyeni tapasztalataim alapjan es oszinten tettem am !!!!
Volt tobb bartom, ismeroseim a volt S.U. ban, meg Siberiban is.
S ottani utazasaim alkalmaval mindenfele az atlag lakossag ugyan azt a benyomast erositette me bennem.
A „Kazinsky zselazodorozsnyi” vasut allomason a KGB hadnagy hordozta a csomagomat.
Baratiam nindeg hivtak „gyere latogass, boldogan veszunk barmikor, csak kerunk hozzal amerikai toilet-papirt.”
Akkor meg a S.U. keptelen volt biodegradable tilet-papirt kesziteni.
Hasonloan eso-allo uti-festeket.
1:13 du.
Don Golo, 6/13 , 5;26 du.
„Az uldozo allam koltsegere tettek fomernolle.”
B.S.
Ji fizetet minden koltsgeket, s ki jovedelmezett munkiajan????
Miert nem hasonlittotta elobb fizeteset a nyugati „kizsakmanyolo kapitalista” nemzetekben letezo fizetesek es eletszinvonalhoz ?????
Don ismet a valotlan felfogasa alapjan alitotta azt, s nem a tenyek alapjan !!!!!
S miert katonakat kenyszerotett a nep-rendszere arkokat asni, teglagyarban dolgozni, miert nem fizettek a dolgozokat megdeleloen a munkaikert????
A szerzo tisztan nyujtotta annak okat soraiban!!!!
Azt vajon miert nem olvasta volna Don Golo kerem??????
6:00 du.
Vögelein
2021 június 13
5:38 de.
A sírral csak az a baj, hogy bár nagy csindradatta volt körötte mikor felfedezték, de utóbb kiderült, egy Avon tanácsadónő fexik benne.
/a megállapítás jó barátomtól, bizonyos Vitéz Főátlóssy Merőleges Bélától származik/
6:15 du.
DonGolo
2021 június 13
5:26 de.
Én magánvállalkozásban dolgoztam régebben egy szupermodern német gyárnak, aminek a kb 30-35 éves igazgatója fejével bólogatva a következő szavakkal fogadott minket mikor megérkeztünk a melóra:
-Kéllétt nékték rongybicigli?
Jót röhögtünk, aztán kiderült hogy Pozsonyban tanulta a kiszólást, ahol mint szovjet villamosmérnők hallgató cserediákként eltöltött egy szemesztert.
A szüleit a háború végén a Szovjetúnióba hurcolták Németországból és ott is ragadtak valahogy. A srác már ott született, ott volt úttörő, aztán vöröskatona (Mongóliában szolgált most képzeld el!! ) és ott lett villamosmérnök. Mikor széthullott a Szovjetúnió, az egész családja visszatelepült Németországba. Így lett a srác gyárigazgató. El is neveztük Vöröskatonának hehehe.Azt nem tudom , a fülébe jutott e a dolog, de jó humorú gyerek volt.
2:30 de.
Bendeguz79
2021 június 13
10:43 de.
grizi, abban a szovjet időben nem létezett „woke culture”, „cancel culture”, LGBTQ culture, BLM, és a gulágok hején gyárakat építettek!
dolgozni kellett: tervek voltak és azokat teljesíteni kellett 3 éves, 5 éves, 10 éves tervek Mr Bidén most próbálkozik valami tervezéssel de már körbeugattátok, hogy az kommenyizmusz, tehát tervek nélkül l’art pour l’art nem fogtok semmit sem csinálni de a profit növexik!
a gyorstalpaló az mijen? talán ojan, mint annak a „mérnök” -nek a diplomája akinek a hídja most kies usa ban le akar szakadni és sem a fojón sem a hídon nem lehet közlekedni, mert ojan jól megtervezte a „kritikus szilárdsági pontokat” ha ez mond neked valamit gondolom legalább 5 féle mérnöki diplomád van + a „lótifuti”
5:54 de.
Bendegúz79
6.13.10:24
Petőfi peche volt, hogy holtteste előkerülése, illetve az a magánexpedíció éppen a . r e n d s z e r v á l t á s . időszakára esett.
1. Már I.világháborús-ús magyar hadifoglyok is a helyi lakosságtól hallottak arról, hogy ott – ti. Barguzinban – nyugszik „egy nagy magyar forradalmár költő” Alexander Petrovics ugyanott, ahol az ő közelében nyugszanak egy szintén szibériába száműzött német forradalmár földi maradványai is…
2. A kutatást először az akkori, már félig magán TV2 forgatócsoportja kezdte meg jórészt a saját zsebe kockázatára.
3. Később, mint mecénás szponzor csatlakozott ehhez Morvay Ferenc kazángyáros és mások, akik magukénak vallották a valódi Petőfi felkutatását, mert nem hiszik el, hogy az alaposan átkutatott, az oroszok és a Habsburgok által agnoszkált segesvári harcmezőn – ha valóban meghalt volna – ne került volna elő az őrnagy-költő holtteste. Minden esetre a „nemzetnek” többet ér egy halott, mint egy fogoly költő…
4. Az így föllelt sírból kiásott csontvázat az (akkor még) Szovjet Tudományos Akadémia antropológus csoportja, valamint a magyar Kiszely István antropológia professzor vizsgálta meg és azonosította Petőfivel, többekközt a koponya kriminológiai típusú fényképes egybevetésével, a híres Petőfi dagerotíp arcképpel, amelyek tökéletes egybeesést mutatak. (Ezeket én is láttam a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításán.) Sőt a koponyában megtalálták és kimutatták Petőfi sajátos ún farkasfogát is, amelyet több életrajzi regény is megemlít.
5. Kiszely és az orvosbizottság a sír feltárásakor – már azonosítás előtt is – a folyamatosan vezetett jegyzőkönyvben és a TV2 videótekercsein is csak férfi csontvázról beszél.
6. A csoport bebizonyította, hogy nem igaz az az állítás se, tehát hazugság, hogy az oroszok nem ejtettek foglyokat. A forgatócsoport filmre vette a SzU-Tudományos Akadémiáján, azokat a kézzel vezetett cirrill betűs, sok-száz oldalas, vastag és kemény fedelű hadifogoly nyilvántartó könyveket, ahol egymás után cirill írással följegyzett magyar nevek ezrei és adatai sorakoznak, közte Petrovics név is…
7. ÁM az új magyar rendszerváltó vezetés ezt a történelmi pillanatot nem találta alkalmasnak arra, hogy pont akkor tárják föl a nemzeti identitás ekkora neuralgikus kérdését, vagyis igazságát akkor, amikor egy gyökeres ideológiai átalakulás küszöbén állunk…
8. Erre indult meg ez, az egész ügy nemes indíttatásához abszolúte méltatlan, mindennemű és szintű sajtólejáratás, mondhatnók; karaktergyilkossága. Ezzel együtt a további tudományos vizsgálatok teljes megakadályozása…
9. E prekoncepcióhoz alakították hozzá az ún. Nemzeti Kegyeleti Bizottságot, élén természetesen Boross Péter tipikus renegát BM.és Antall-utód elnökletével, amely azonnal megakadályozta az épp soron következő – Bendegúz is reklamálta – genetikai vizsgálat bevetését a Petőfi-család földi maradványaival összevetendő… Először kitalálták, hogy semmilyen sírt nem szabad megbolygatni, de persze a fúrt oldalaknás „ellenjavaslatra” is nemmel válaszoltak.
10. S minthogy, úgy istenigazából nem találtak az eredeti állítást több pontban alaposan cáfolni képes tényállást, hát kitalálták – és fennhangon híresztelték – ezt
a . n ő i – c s o n t v á z . k o h o l m á n y t.
Kiszely antropológus professzor – itt Magyroszágon – a férfi csontvázat illetően hiába esküdött még a gyerekeire is, stb., a kocka el volt vetve, az aljasság „határokon innen és túl” nem ismer határokat…
11. Ezek után Morvay, aki a szovjet törvényi tiltással szemben kockázatos körülmények között ellopta a Petőfi-csontvázat, kénytelen volt azt – állítólag egy amerikai bank széfjében – biztonságba helyezni olyan időkre, amikor Magyarország végre majd alkalmas lesz nemcsak a volt titkosszolgálati akták, de a „nemzeti poétánk” életútja igazságának a teljes feltárására is.
„Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak” – vagy elborulnak…
-V-
6:04 de.
Ui./14.5:54
Már a Horthy-érában is ismerték a barguzini Petőfi legendát. Sőt, foglalkoztak a hazahozatal bonyolult kérdésével is, amit akkor többekközt a politikai helyzet is meggátolt, pedig a 48-as magyar zászlókkal együtt 1941-ben érdekes gesztus lett volna Petőfi hazahozatala is.
6:20 de.
Bendegúz
13.10:43
Persze nincs kizárva a gyorstalpaló se, ami ugye mégiscsak feljogosítja Kulcsárt bizonyos magasabb állások betöltésére, ill. „hatalomgyakorlásra”, tehát semmiképp sem vall az ő elnyomására, amire ő mégiscsak folyton célozgat.
10:56 de.
Vögelein
2021 június 14
5:54 de.
kedves Madarász
Aristótelés, Platón és a nagyok Aesthetica ban azt tanították, miszerint a mű megszületése pillanatában önálló entitássá válik, azaz az alkotónak és annak csontvázának semmi köze nem lesz a műhöz, sem lábszaga, sem heresérve sem letargiája… a Szeptember végén az egy önjáró és mindentől független létező!
de jó utazgatni csontokat keresve, a kutyus is azt teszi de nem adnak neki vonatjegyet Irkutszkba
11:16 de.
Sajnalom WOGELEIN, anyi adat regen letezett, hogy Segesvari csata utan az orosz hadak 1400 hadigohjolkat vitt a Paskiewich csapat Oroszorszagba.
A rabszolgasaguk akkor is gyakorlva volt.
S felesege Sendrey Julia a csata masnapajan onmaga kutatta mind az elhaltak holt-testei kozott.
De bar-hol is lett volna tevedes, hianyossag, es barki bar mt is allit elkepzelese, remenye, vagy talan inkabb sajat hirnevet serkenetve, amig a DNA nem eggyezik szuleievel, a Petrowich nev Siberiaban B.S.
Ha maga mind a bizonyitatlan feltetelezeseek elhinne, hat kovesse azt.
Hol van ma Petofi dicsoitett es magasztalat sirhelye?????????
Elfelejtve Siberiaban ?!
11:50 de.
DON GOLO:
Egy szot sem olvastam K.Z. beszamolojaban, hogy valaha is a sajat „elnyomas”-at allitotta, vagy probalkzott volna mutatni.
Sajat es csladja, rokonai es a nagyszollosi lakossag atlag atlag elet-korulmenyeit abrazolta.
Egyenloen a Szlovak, Ruten, Ukran, Orosz, stbk, eletkorulmenyeit leirva.
Sem a Horty, sem a Benes, stb. uralmaik kozott nem egyoldal, vagy reszerhajlo leirasot mutatta!!!!!!
Az emlietett „diplomaja” nem ajandek volt neki, hanem sajat ambizioja, szorgalma alapjan sikereskedett.
Persze hogy mi lehetett volna eredmenye szbad, korlatlan korulmenyek kozott azt senki nem tudhatna.
De az ismert es K.Z. alatal leirt korulmenyek nem a jolet es egyeni szabdsag lehetosegenek a bizpnyiteka, hanem a szeretett „allam-kapitalizmussa” altali „kizsakmanyolast”.
Ha osi Moszkovita propagandakat ohajtana terjeszteni itten az tagadhatalanul joga es lehetosege, DE legalabb a kerdore tett alanyon, s a mar sokszor altalam kerdore tett kerdeseimre regaljon!!!!!!
Ideologiajan , tagadhatalan megtortent esemnyeken ertelmes vita leheto, de valotlan es elkepzelt, sot ellen-bizonyitott allitasokon NEM !!!!!!!
8:04 de.
Bendegúz
6.14.11:16
III.bek.
Ismétlem:
– A „DNA” egyezés – a szülőkkel és P.Zoltánnal – kutatását is a Kerepesi Temetőben nem véletlen(!) megtiltotta az úgynevezett Nemzeti Kegyeleti Bizottság (benne Boross Péter és Jókai Anna hazánk nagy-anyja).
9:39 de.
Hüdejó11-es
10:56 ) 😀 (
Szavaiddal lényegében egyetértek, de azért megjegyezném, ha egy rég halottnak hitt – pontosabban szerintük annak remélt – ám mint kiderült annál jóval tovább élt >nemzeti költő<, mi több, ha meghalt volna, hát "hős", közben előkerült teteme mégiscsak egy ereklye, melyet éppen eme eszevesztett nemzetieknek illett vóóóna úgy kezelnijük, mint ahogy például szt.István jobb-mellső végtagjának aszott darabját is imádják körbehordozni.
– Tudod, amelynek lapunk egyik arról a felújított vagonról ömlengő, kultikus és s..g-nyaló cikke szerint is, az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus propagandája céljából építettek annak az ereklyének egy aztatat körbehordozó, több vasúti kocsiból álló giccsek giccse vasúti alkalmatosságot, melyet röhejes díszmagyar személyzettel láttak el, hogy aztán országos csinnadratta circus közepette hordozzanak végig
a tök'- eucharisztikus Magyarország MÁV hálózatán.
Ugyanakkor a mondhatjuk, hogy az egyik legnagyobb – a maga korában legnagyobb – magyar költő-géniusz, földi maradványainak a tudományos agnoszkálását éppen ezek mélynemzeti úgymond rendszerváltó, "talpramgyarok" akadályozzák meg, nehogy még kiderüljön róla, hogy az "ott essem el én" szerzője még képes vóttt fogságba esni, de nem is akárkiknek, hát az oroszoknak.., mely bajt ráadásul még a magyar poéta sírkövébe vésett, cirill-betűs, szláv (szerb) neve is betetéz, ahelyett, hogy ígéretéhez híven, már Segesvár harcmezején folyatta volna ki az ő ifjúi vérét… Hát nem egy pech, hogy így jött ki neki a lépés… ?
– Ahelyett, hogy menekült volna ő is, mint főnöke Törökországba, hogy "Murad Pasa"* szárnysegédjeként, vagy udvari költőjeként törökül folytathatta volna bús hontalan regős életét. – Neki Szibéria kellett..? meg orosz feleség ?
– Na neismonddddd !!!
Igazi népnemzeti lépés volt tehát megtagadni Petőfi Sándortól a tervezett dísztemetést, a családja mellé, na meg egyáltalán a Nemzeti pantheont is 🙁
˙
.
* Murad Pasa:
Az . e m i g r á n s . Bem tábornok t'örök neve ill.rangja.
5:31 du.
WOGELEIN’
Az exhumalas-t csak a kozvetlen ver-utod ellenezheti!!!!!
Az MTA a DNA-vizsgalatott vegezte !!!!!!
De a Siberiai Alexandra Petrowich NEM magyar szuletesu no volt.
S hol vannak a tobb eves versei Siberiabol, ha feltelezi hogy az a delvideki Petrowich (Petofi)lett volna.
Semmi elismerheto allitas hogy Petofi Segesvaron lett volna Julius 31-en.
Igazi magtaros gyerkes valotlan allitasok amit semmi teny nem bizonyit.
A noi csaontcaz tagadhatalan, mert a „birth cannal” nem letzik a ferfi medence-csontjaban@!!!!
1:18 de.
Oszt’ a 2018-as . l e s z a k a d t . g e n o v a i . sztráda viadukt 40 halottal miféle gyorstalpalós mérnök – v.tervezőiroda – produktuma ???
1:39 de.
Bendegúz 5:31
Maga aztán mondjon bármit is,
továbbra is mereven ragaszkodik az
>utolsó szó< saját jogához, azaz annak
"mindent üt" felfogásához.
– Legyen hát ez a magáé.
˙
Megjegyzés:
Cristopher Adam főszerkesztő úrnak!
Egy szerkesztett lapban ilyenkor a szerkesztő bizonyos mértékig a moderátor, v.békebíró kiegyensúlyozó szerepét vállalja magára.
2:58 de.
Vögelein 06.15.9:39
Rodeonak indoklása
második strófához
És tényleg, mert mi köze van Szentistván jobb csuklójának az eucharisztiához, ami viszont csak Jézusról szól ?
Azt a talizmán-hordozó országvagont 😀 Orbánék felújították az idén sorra kerülő eucharisztikus kongresszus „népszerűsítésére”.
Te ezt a komédiát „c i r c u s n a k” aposztrofálod, holott szerintem ez inkább egy . c i r c u l u s . v i t i o s u s, mert tömegesen valósít meg . b á l v á n y i m á d á s t, amely a Dekalógus egyistenhitre vonatkozó alábbi parancsait szegi meg:
„Ne legyenek más isteneid!
Ne faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön, föld alatt, vagy a vízben van!
Ne borulj le ezek előtt a képek előtt és ne imádd őket…!”
4:09 de.
Bendegúz11:16
Na de mégis mit gondol, miért is tiltották meg a Petrovics család földi maradványinak – néhány grammos! – genetikai egybevetését az exhumált csontváz arra alkalmas elemeivel ?
Csupán engedni kellett volna a DNS vizsgálatot, és a vitára pont kerülhetett volna.
Ámde rövid eszük és hamis ideáik foglyaként Petőfiben nem a világon is egyedülálló gigászi nagyságot, a költőt, azaz a szellemi géniuszt, hanem azt a hősies nemzeti magyar ideált vélték – vélnék ma is – elveszteni, aki a hősi szerintük inkább választja a hősi halált, mint a fogságot. Ez pedig szerintük különösen Trianon után, de mégúgy egy véres és fagyos Donkanyar után, a „rendszerváltás mégiscsak oly magasztos” mélymagyar áramlatában az ebben érdekeltek részéről elképzelhetetlen és megengedhetetlen…
Utóirat:
Az persze nem állítható, hogy ezek a hölgyek és urak ne lennének következetesek, hisz’a Horthy-éra, amely echte főúri identitása ellenére simán kisajátította úgy Petőfit, mint -„ellenforradalmi”(sic) alapállása ellenére – magát a 48-as Forradalmat és a Szabadságharcot*, sőt az Aradi 13-at is.
Az sem állítható, hogy a rezsim mai követői se lennének hűek e 19. és 45. közötti ideológiai görcsükhöz. Következetességüket bizonyítja e Petőfi történelmi utózönge megrögzött, ám sunyin hamis és tudományellenes „elintézése” és konzekvens gátló módszerei, az igazság visszahantolására, ami tökéletesen megegyezik a Kossuth tér átépítésének [lásd ott] hamis koncepciójával és tematikájával egyaránt.
.
* Horthy, mint ’48 ünneplője, aki élete meghatározó hányadát töltötte a Habsburg ház, a császár közvetlen szolgálatában. 😀
8:26 de.
Rodeo11:
„de jó utazgatni csontokat keresve, a kutyus is azt teszi de nem adnak neki vonatjegyet Irkutszkba”
Ez most jó volt..
12:25 du.
Asszonyom, a „vitara pont kerult”, sot vegso pont, a Sziberiai sir egy no maradeka volt, s a DNA azt megerositette hogy nem Petofi Sandor maradvanya volt.
Alexandra Petrowitch sirja nem egy rendikulli lehetoseg Oroszorszagban!
8:50 de.
„tisztelthölgyeimésuraim”
2021 június 16
4:09 de.
„Ámde rövid eszük és hamis ideáik foglyaként Petőfiben nem a világon is egyedülálló gigászi nagyságot, a költőt, azaz a szellemi géniuszt, hanem azt a hősies nemzeti magyar ideált vélték – vélnék ma is – elveszteni, aki a hősi szerintük inkább választja a hősi halált, mint a fogságot.”
Maximálisan igaza van! Hány a világon is egyedülálló gigászi nagysággal előfordult már hogy, gyarló emberi tulajdonságaik is voltak?! Ha bebizonyosodna hogy, lepaktált az oroszokkal -amit erősen kétlek- neken még akkor is Ő volna a legnagyobb magyar költő, aki -szerintem- megírta a világirodalom legszebb szerelmes versét is!
11:17 du.
Orsós Elemér
2021 június 17
8:50 de.
Szeptember végén… igen – minden valószínűség szerint – , a világirodalom legszebbje… ha Cenz Ura beengedi?
anno portugál professzorommal javaslatomra és lelkes versismertetésemre azt mondta, akkor közösen fordítsuk le portugálra… és ha kész akkor valamelyik napilapban le is közölteti… igenám, de én el kezdtem neki magyarázni, hogy a magyar szavaknak nemcsak az etimológiai jelentése érdekes hanem a szavak zenék is azaz „lefestik” azt amit éppen mond például: a szívdobbanás hangzik ha jól mondjuk vagy a lélegzet vagy a sóhaj stb… és ő aki 7 nyelven volt perfekt, azt mondta feladja… mert nem tudtuk megtalálni azt a mindkét szempontnak megfelelő portugál szót vagy nem mindet
Latinovics… hát ő… maga a vers lelke
9:04 de.
„A vilagon is egyedul allo gigaszi nagysagu kolto, az az a szellemi geniuszt…”
S ha valoban elt 1856-ig, egy arva szot nem fogalmazott volna soha tobbe ????
Come on ORSOS ELEMER, vilagon is egyedul allo nagysagi koltot ki hinne el hogy 7 even at nem lett volna????
Mennyit irt ,hany verset fogalmazott az eleozo 7 eveben???
Magyarok meg a rozsaszinu elephanyban is hisznek, ha valaki azt magyuarnak nevezne.
Nem talalkzott Hamu Pipokevel a napokban????
5:35 du.
A kolteszet nyelv-forditasa csak abordalas annak.
Barmi mas nyeleven ertelmet veszti!!!!
Hogy hangzik Shakespire magyarul?????
Nem jobbnak mint Petofi Angolul.
5:18 de.
Bendegúz79
6.16.12:25
Kedves, hogy asszonyomnak szólít, pedig a nememet nem is közöltem önnel, így nagyon is fönnáll a veszélye annak, hogy maga ebben is súlyos tévedésben leledzik nemcsak a Petőfi-maradványok nemi identitását illetően. 🙂
Na-de azt árulja el inkább nekem, tisztelt polihiszti’ hogy hogyan a fenébe vettek petőfitől, és a Kerepesi-temtő családi sírjából D N S mintát amikor azt a már többször is említett Nemzett Kegyeletes Bizottmány a fölfedező kutatóknak ezt írásban is kerek-perec megtiltotta ?! Akkó’mégis honnan veszi ezt? Márpedig más hozzá se férhet a Petőfi csontvázhoz. Még az a bankvezér se kinek nemzeti hamvvederré előlépett bankszéfjében Petrovics Sándor* hamvait mind a mai napig is hétpecsétes kegyelettel őrzik…
Gondolom t. nemzetes uram, Ön aki legalább akkora tisztelője lehet a szerb-szlováknak született, mégis a legmagyarabb poétának, mint vnb.Horthy Miklós is lehetett, ebben az ügyben. Ön is, akárcsak őfőméltósága anno, teleszívva a kormányzó és kora iszonyatos előítéleteivel és vad tévképzeteivel átitatott prekoncepciókkal, épp ezért „nem enged a 48-ból” ebben a kérdésben sem, amit csak az ön egyfajta röghözkötött gondolkodásának tudható be, s ezért az objektíve bocsátható meg de csak addig;
„…Ha majd a szellem napvilága
ragyog minden ház ablakán…” – ami előreláthatólag még 20-30 év.
Vögelein
˙
Ui.: Az elköszönő idézet Petőfitől; A XIX.század költői.
˙
* A Petőfi Sándor név magyarosított, mely magyarosítási procedúra éppoly leküzdhetetlen akadályokba ütközött, mint amelyeket a jóbarát Rózsavölgyi Márknak se sikerült legyűrnie. E korabeli kényszerből mindketten csupán az ismert, fölvett magyar nevüket használták. Petőfinek az eltűnését megelőző időkből még fennmaradtak az új nevét gyakorló, eredeti próba-aláírásai is. A fogságban pedig már nyilván kénytelen volt a cirillbetűs, hivatalos szerb névváltozatot használni,mivel a katonai papírjai is erről tanúskodtak.
5:32 de.
Vögelein
5:18/Ui/II.
Horthy rendszerének annyi köze volt ’48-hoz és Petőfihez, mint dögkeselyűnek az oroszlán pusztában heverő teteméhez.
’48 terveit, eszméit és Petőfi eszményeit részben a Kiegyezés valósította meg, amit vnb. Horthy jórészt csak visszacsinált…
Ennek retrográd szellemét látszik örökölni a rendszerváltás teljes jobbszárnya…
6:04 de.
Orsós
Elemér
17.8:50
Nagyjából egyetértve, kösz a filmet.
Sajnos az abban közölt portré montázs (Költő&koponya) nem ugyanaz amelyet az Irod.Múz. kiállítás igazságügyi szakértői montázsa viszonylag erős nagyításban mutatott be.
Ti. a látható montázson:
1./ Nem a közismert dagerotípia, hanem festmény,v.grafika van.
2./ E kettőt nem összefotózták,hanem helyzeti szögbe állították.
3./ Ergo: a két ábra nem fedi egymást,mint anno az IM montázsa.
Természetesen az így bemutatott koponya és grafika szemmértékű összehasonlítása is megdöbbentő hasonlatosságot, sőt megfelelő átfedettséget mutat minden néző számára, bár ez nem pótolja a az eredeti iü.szakértő által montírozott Petőfi fotó és a koponya mm.pontosságú, tökéletes átfedettségét.
10:23 de.
Bendeguz79
2021 június 18
9:04 de.
Igazad van, mint utaltam rá, szerintem sem élte túl a segesvári csatát, mert kizárt, hogy kibírt volna 7 évet egy szem új vers nélkül, amikor előzőleg csak úgy dőltek belőle a jobbnál jobbak!
10:35 de.
„tisztelthölgyeimésuraim”
2021 június 19
6:04 de.
Köszönöm a felvilágosítást, de ezekhez a kérdésekhez annyira nem értek, hogy csak a versre és Latinovicsra koncentráltam!