Magyar sors Kárpátalján (18.-19. rész) — A hegyek vonzásában
Kulcsár Zoltán sorozata — 18-19. rész
A szovjet érában – a kommunista agymosás elfeledtetésére – számomra a természetjárás volt a legjobb ellenszer. A gyenge életszínvonalat és a külföldi utazások korlátozását nekem a gyönyörű táj ellensúlyozta, ezért gyakran szerveztünk egy-kétnapos, vagy a nyári szabadság idején akár hosszabb túrákat is a Kárpátok hegygerincére és a völgyekbe. Két nagyon tapasztalt természetjáróval is összehozott a sors, akiktől nagyon sokat tanultam, különösen Neumann Pista bácsitól. Ő 12 éves korától járta édesapjával a hegyeket, akit sajnos származása miatt 1944 áprilisában elvittek, és a családjából Pista bácsi mellett, aki munkaszolgálatos volt Erdélyben, csak Ferenc öccse maradt életben. Mindezek ellenére Pista bácsi, aki egy háztartási vegyszergyárnak volt az igazgatója, nem neheztelt a magyarokra, sőt, sokukat felvett magához a gyárba, köztük olyanokat, akik a háború végéig hivatalt viseltek, és ezért nehezen tudtak az új világban elhelyezkedni. A hatóságok már ezt sem nézték jó szemmel, és amikor kitudódott, hogy az öccse Ausztráliában él, azonnal el is távolították a pozíciójából.
Rengeteget jártam vele a Kárpátokban, elcsodálkozva azon, milyen jól kiismeri magát a hegyekben, hiszen akkoriban nem voltak kijelölt turistautak. A legnehezebbek a síléces kirándulásaink voltak a Rona havasra.
Jobbról balra Neumann István, Haszics Tibor, Zseltvai Sándor, jómagam, és Szwitelszki Emil egy hegycsúcson a Kárpátokban.
A másik tanítóm a hegyi barangolásokban Haszics Tibor volt, aki mindössze öt évvel volt idősebb nálam, de nagy tapasztalattal rendelkezett, többször járt a Kaukázusban és az Altáj valamint a Pamír hegyeiben. Mint kitűnő fotós, nagyon sok fényképet készített a Kárpátok hegyeiről.
A Kárpáti Könyvkiadó szerződést is kötött vele egy fotóalbum kiadására a Kárpátokról, de a Szovjetunió széthullása miatt erre már nem került sor. Nagyon szép albumot állított össze, és bízunk benne, hogy egyszer még nyomdába kerül a tervezett kötet.
Sokat jártunk még együtt Barát Mihály barátommal is, aki a Kárpáti Igaz Szó napilapnál a kulturális rovat vezetője volt.
Ehhez a baráti körhöz tartozott Szwitelszki Emil, akinek a nagyapja lengyel volt – bár ő igaz magyarnak tartotta magát -, valamint Szemrád Emil is, aki kémiát tanított az egyetemen. Az ő apja cseh származású volt, és amikor 1939-ben el kellett hagynia Ungvárt, a felesége nem volt hajlandó vele tartani, itt maradt Kárpátalján, egyedül nevelve fel a kisfiukat, Emilt. Ő is gyakran tanúbizonyságot tett magyarságáról, ami bizony egyes ukrán nacionalista kollégája rosszallásába ütközött. Nyugdíjasként a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskolán tanított kémiát, és sok tankönyvet fordított ukránról magyarra. Tapasztalt turista volt még Morsinin Iván Grigorovics, egy mordvin származású ember, aki a hadseregben szolgált, de 1945 után Ungváron maradt. Nagyon megszerette a természetjárást és a síelést.
Kevesebbet, de jártunk túrázni Szmericsko Ferenc gitárművésszel is, aki ruszin származása ellenére tagja volt a Magyar melódiák együttesnek. A csapatunkhoz később csatlakozott még egy ruszin természetjáró, Zseltvay Miklós is, egy kitűnő alpinista, aki korábban bejárta a Kaukázus hegyeit. Az ő családjában több görögkatolikus pap volt, akik megjárták a Gulág lágereit.
Sajnos szintén ritkábban volt alkalmam a hegyeket járni Kizman Tóni barátommal, aki sváb volt, és akivel együtt is dolgoztam. Kitűnően képzett szakember volt, akit nagyon érdekelt a történelem, különösen Kárpátalja története. Nagyon jól ismerte a fákat, bokrokat, növényeket sok gyönyörű természetfotó maradt utána. Sajnos fiatalon, egy villanyszerelési balesetben életét veszítette.
Hozzánk került dolgozni Molnár Sándor is, aki már akkor tapasztalt turista volt, és azonnal beilleszkedett a csapatunkba. Az ő nagyapja az Uzsoki-hágónál harcolt az oroszok ellen az első világháborúban, az édesapja pedig a második világháborúban a keleti fronton szolgált, és súlyos sebesülést szenvedett.
Már a 2010-es években csatlakozott hozzánk több ruszin és ukrán természetjáró, köztük a Baloga házaspár. A férj nagyon lelkesnek bizonyult, szabadidejében sokat dolgozott a turistautak rendbehozatalán és kijelölésükön. A fiuk Ungvár sakkbajnoka is volt, és egy kis mellékkeresetként egy magyar sakkcsapatban is játszott. A ruszinok közül nagyon jó viszonyba kerültem Beszkid Mihállyal is, akinek nagyapja még 1944 nyarán, mikor az oroszok már közel jártak, a leventéket képezte. Ezt persze a hatóságok sokáig nem felejtették el neki. Nagyobbik fiának be kellett állnia – persze „önkéntesen” a Vörös Hadseregbe, és harcolt a németek ellen, a kisebbik fia, Mihály édesapja pedig azért dolgozott Donbászon a szénbányában, hogy az apját el ne vigyék a Gulágra.
Amikor először jártunk a Légió-hágón, észrevettük, hogy egy magas kereszt emelkedik a hegyek között. Közelebb érve láttuk, hogy több mint 10 méter magas, és a talapzatán egy márványtábla található. Ezen lengyelül az állt, hogy a kereszt annak állít emléket, hogy 1914-ben és 15-ben a lengyel légió együtt harcolt a hágón a monarchia csapataival az oroszok ellen – erről kapta a Légió-hágó elnevezést. A keresztet a szovjet időkben el akarták távolítani, a vasfűrész nyomai ma is látszanak, ám a jó minőségű fémmel nem bírtak, így az túlélte a rombolást. Emlékezetes nap volt mindannyiunk számára, megemlékeztünk a lengyel, osztrák, magyar és különböző nemzetiségű katonákról, akik a Nagy háborúban életüket áldozták a hazájuk védelmében.
A Kárpátok hegyei között barangolva sokszor belebotlottunk az Árpád-vonal maradványaiba. A környéken élő idősebb emberek megmutatták nekünk a védelmi vonal több épen maradt bunkerét, és a harckocsiakasztó gúlákat. Később megvettem A. A. Grecsko tábornok 1977-ben kiadott könyvét, amely „A Kárpátokon át” címet viselte, ami meglehetősen objektíven ír a Magyarország történelmi határait védő véderőrendszerről. „Az Uzsoki-hágónál létesített védelmi csomópont erős és nehezen leküzdhető akadály volt” – írja a 158.oldalon, valamint hozzáteszi: „A Vereckei-hágó volt a legjobban megerősítve. A rendkívüli terepviszonyok még jelentéktelen erődítési munkálatok esetén is bevehetetlenné tették a hágót” (159. oldal). Továbbá: „A jaszinyai védelmi vonal az Árpád-vonal leghatalmasabb hegyi erődítménye volt” (166. oldal).
Az 1944. szeptember 9 és 28 közötti, 18 napos támadás során a szovjetek mindössze néhány kilométert tudtak előrenyomulni. Amikor a szovjet csapatok számára világossá vált, hogy képtelenek harccal áttörni a védelmi vonalakat, nem erőltették tovább a támadásokat. A magyar hadvezetés csak a román átállás miatt volt kénytelen kiüríteni a véderőrendszert és kivonni onnan a csapatokat, hogy elkerüljék azok bekerítését. Erről Grecsko már szemérmesen hallgat, csak a könyv összefoglalójában szólja el magát, a 218. oldalon.
Amikor először jártunk Malomrétnél, még csupán elhanyagolt erdei ösvényeken lehetett megközelíteni az erődítéseket. Azóta már rendezett utakon lehet oda eljutni, néhol még korlátok is vannak. Magyar, ukrán és angol nyelvű, hiteles adatokkal, archív fotókkal és térképekkel ellátott táblák segítik a turistákat a hely megismerésében.
Barangolásaink során Alsóvereckénél és Alsószinevérnél is láttunk felrobbantott bunkereket, és harkocsiakasztó gúlák sorával találkoztunk sok eldugott helyen az Ung folyó és a Vecsa patak medrében és a part mentén. Sajnos a Felsőgerebeni hosszú bunkerrendszert nem tudtuk meglátogatni, mert raktárnak használták. Azóta azt is egy vállalkozó bérli, és egy közel 500 méteres szakasza látogatható.
A volóci járásban, a Zugó nevű falu mellett egy épségben maradt bunkerban egy vállalkozó szálláshelyet alakított ki a látogatók számára, a pincében még egy börtönt is berendezett látványosság céljából.
Az utóbbi időben egyre több magyar, ukrán, lengyel és cseh turista keresi fel az Árpád-vonal erődítményeit, és a nyugati történészek érdeklődését is felkeltette. Csak remélni lehet, hogy ez az érdeklődés még fokozódik, és még többen látogatnak erre az érdekes történelmi helyre.
Nagyon sok örömet kaptam a természettől, mikor hasonló gondolkodású barátaimmal barangoltunk a havasok bércein vagy a völgyekben. Feledhetetlen élményt adott, mikor éjszaka sátrat vertünk és a felhőtlen égbolt csillagait néztük, amiket össze sem lehetett hasonlítani azzal a látvánnyal, ami a városból mutatkozik.
79 évesen
Igazán magas hegységekbe nem sikerült eljutnom, de nagyon örültem annak, hogy ötször túrázhattam a Magas-Tátrában. Először az 1970-es években utaztam oda egyedül, amikor Bözsi nénémet látogattam meg Csehszlovákiában. Nagyon megragadott a hegység szépsége, a fenyvesek gyűrűjében szikrázó gránitbércek, a sok tengerszem, a patakok, vízesések.
Ezt követően kétszer utaztam oda dr. Ferra László sátoraljaújhelyi barátommal, akivel többször jártunk a Kárpátokban is, majd Meskó Sándorral, aki munkatársam volt az erdészeti egyesülésben. Idős koromban pedig eljutottam az ausztriai Alpokba is, ami szintén nagy élmény volt.
A rengeteg élményt, a sok szép túrát csak a Jóistennek köszönhetem, azokat a segítsége nélkül nem sikerült volna megtennem, ugyanis sokszor kerültem olyan nehéz helyzetbe, hogy arra gondoltam elfogyott az erőm, és nem tudok tovább menni. A híres kínai bölcselő, Konfuciusz mondta: „Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le már az út elején”. Ez bizony bölcs mondás, de annyit hozzátennék, hogy sokszor, mikor már kevés az erőd, az Úr ad még hozzá a cél eléréséhez. Ezt én a nehéz helyzetekben rengetegszer megtapasztaltam.
A fiatalabbaknak azt ajánlom, hogy néha egy kis időre mondjanak le az internetről, az okos telefonokról és a számítógépek billentyűzetének nyomkodásáról és menjenek ki a természetbe. Rengeteg élményt fognak ott szerezni, és az egészségükre is jó hatással lesz.
Lényegesnek tartom még a Hazajáró mondását is, miszerint „Aki szereti a természetet, a hazáját is szereti”. És a mi a legfontosabb: a természetben az ember jobban érzi a Teremtő közelségét.
A Magas-Tátrában
A szovjet birodalom összeomlása és a vallási élet újjászületése
A 80-as évekre megjelentek a szovjet birodalomban a válság jelei, amihez hozzájárult a teljesen szükségtelen afganisztáni háború a maga óriási emberi és anyagi veszteségével, valamint az esztelen fegyverkezési verseny az Egyesült Államokkal. A központilag irányított tervgazdálkodás válsága egybeesett a politikai válsággal, amely a központból indulva az egész birodalomra kiterjedt. A pártvezetésből nagy ellenállást váltotta ki Gorbacsov válságkezelő reformjai. Ehhez hozzájárult az a rendkívül népszerűtlen intézkedése is, amellyel az aggasztó mértékű alkoholizmust szándékozta kezelni, ami óriási károkat okozott az országban, köztük Kárpátalján is, ahol ennek hatására rengeteg szőlőültetvényt irtottak ki. De leállították több, már majdnem elkészült sörgyár építését is, a Csehszlovákiából importált gépsorokat pedig leszerelték és megsemmisítették, óriási károkat okozva a költségvetésnek. Korlátozták az égetett szeszesitalok árusítását is, ami óriási sorokat eredményezett az üzletek előtt. Mivel az orosz emberek legtöbbjében megvolt az alkohol iránti túlzott vonzódás, megindult a zugfőzés. A fegyverkezési verseny mellett a „dicső” szocialista tervgazdálkodás sem bírta a versenyt az Egyesült Államokkal és csődöt mondott. A mezőgazdasági termelés is rendkívül alacsony hatékonysággal termelt, a kolhozosítás és a parasztság módszeres tönkretétele is megtette a hatását, a birodalom állandó élelmiszerhiánnyal küszködött és behozatalra szorult.
Ebben a válsághelyzetben enyhülni látszott a vallás elleni évtizedes küzdelem, sőt templomokat is visszaadtak a híveknek, és újra engedélyezték a görögkatolikus egyház működését. A nagyszőlősi hívek is nagy reményekkel várták a változásokat.
Paskai László bíboros 1989-es látogatása alkalmával kérte a helyi hatóságokat, adják vissza a hívőknek a nagyszőlősi katolikus műemlék templomot, valamint a ferences kolostort a kis templommal együtt. A híveknek azt is megígérte, segíteni fogja őket, és eljön a templom újraszentelésére is. A bíboros kérése meghallgatásra talált, így kapták vissza a nagyszőlősi római katolikusok még ebben az évben templomukat, majd 1990-ben a ferences rendi kolostort és a kis templomot is. A közösség – nagyon helyesen – a műemlék templom felújítását részesítette előnyben. Rengeteg munka várt rájuk, mert az épületet raktárnak használták, rengeteg kárt okozva ezzel a belső részekben. A hívek nem csak adományokkal, de rengeteg munkával is segítették a templom megújulását, de hozzájárult ehhez a helyi reformátusság és a görögkatolikusok mellett Kárpátalja számos magyarlakta települése és az anyaország is. 1991-re sikerült befejezni a templom felújítását, a mennyezeti freskók restaurálása nélkül, ami nagyobb költségeket igényelt. Paskai bíboros betartotta ígéretét, ideutazott és személyesen áldotta meg a templomot. Megható volt részt venni ezen a ceremónián, visszagondolva azokra a gyermekkori misékre, amikre édesanyámmal látogattunk el. Idővel a ferences templom felújítása is befejeződött.
Paskai László bíboros 1989. évi látogatása, a nagyszőlősi katolikus műemlék templomnál
A ferencesek több évszázados múltbéli tevékenysége szorosan összefonódott Nagyszőlős történelmével, és a vidékkel, ahol már 500 esztendővel ezelőtt is működött a rend, és mint a hit ápolói és a magyar nyelvű oktatás megszervezői tevékenykedtek. Paskai László mindezek miatt Nagyszőlőst választotta a Kárpátaljai Ferences Misszió központjául, és az 1989-es látogatását követően három szerzetest küldött Magyarországról. Közülük az egyik, Majnek Antal lett később a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke. 2005-ben további segítség érkezett, akkortól a Ferences Mária Missziós Nővérek Társulatának tagjai is részt vettek a gyermekek hittan oktatásában.
Érdekes, szomorú történet a rahói templomé, amely végül szerencsésen végződött. A templomot az 1980-as években a keletről jött bigott kommunista járási tanácselnök le akarta bontatni. El is rendelte a munkálatok elkezdését, de a tér megtelt emberekkel, akik félelem nélkül kiálltak és kijelentették, nem engedik a templomukat. Nem csak magyarok voltak a tömegben, de ruszinok, ukránok, románok, svábok is. És a római katolikuson kívül görögkatolikusok, pravoszlávok, reformátusok és evangélikusok. A milícia sem mert beavatkozni, látva a nagy ellenállást, és a józan gondolkodású városi párttitkár megtiltotta a bontást, amit így el sem kezdtek, a járási tanácselnököt pedig más pozícióba helyezték. Sajnos nem volt ilyen szerencsés a korláthelmeci templom sorsa, amelyet már a gorbacsovi peresztrojka (a Szovjetunióban 1985-ben elindított gazdasági-társadalmi reformcsomag neve) kezdetén bontattak le a hatóságok.
Ungváron nehezen rendeződött a görögkatolikus püspöki székesegyház sorsa. Az 1990-es évek elején, mikor Landovszkij volt a város polgármestere, a városi tanács hozott egy határozatot, amelynek értelmében az 1949-ben a pravoszláv egyháznak juttatott székesegyházat visszaadják jogos tulajdonosának. A pravoszlávok számára ugyanekkor kiutaltak egy telket a Szabadság sugárút és a Sváb utca sarkán, ahol templom építésére kaptak engedélyt. Ám erről a pravoszlávok hallani sem akartak. Falukról hozták a városba az elvakult híveiket, akik a városháza előtt, sátrakat verve letáboroztak, így követelve a határozat visszavonását. Mikor a tiltakozásuk nem járt sikerrel, betódultak az épületbe, és ki akarták dobni a polgármestert egy második emeleti ablakból. Csak a milícia közbelépésével sikerült ezt megakadályozni és kimenteni Landovszkijt a megvadult tömeg kezei közül. Nem tudom honnan volt ennyi vallási intolerancia a pravoszláv hívekben, holott többségüknek a szülei, nagyszülei még görögkatolikusok voltak, ráadásul mikor 1949-ben betiltották a görögkatolikus egyházat, 234 templomot a pravoszlávok kaptak meg. Ezekből az 1990-es évektől kezdve csak nagyon nehezen, néhányat adtak vissza. Sőt gyakran előfordult, hogy bár a hatóságok kérték őket, még abba sem voltak hajlandóak beleegyezni, hogy a görögkatolikusok felváltva misézve használhassák azt a templomot, ami korábban az ő tulajdonuk volt. Így azok esőben, hóban is a templom udvarán tudták csak megtartani a szentmisét.
A görögkatolikusok így kénytelenek voltak több mint száz új templomot építeni – ez történt Ungváron is, ahol a Ceholnai utcában lévő templomuk mellett újat kellett emelni, mert a sajátjukat nem kapták vissza. De sorolhatnánk a hasonló eseteket, hiszen ugyanígy jártak a munkácsi, nagyszőlősi, szolyvai, perecseni görögkatolikusok is. Meg kell itt említeni Milán Sásik szlovák származású püspököt, aki nagy odafigyeléssel volt az új templomok tervezésére és kivitelezésére, ennek köszönhetően azok szépek és ízlésesek lettek, az építkezés pedig tovább folyik.
Erre a vallási türelmetlenségre jó ellenpélda az a csapi eset, ahol a helyi római katolikusok közel egy fél évszázadon át engedték a reformátusoknak, hogy megtarthassák istentiszteleteiket, mivel az ő templomukat 1944-ben lebombázták.
De sajnos a görögkatolikus egyházon belül is voltak szomorú esetek. Ezek közé tartozik, amikor egy Pipás nevű ungvári nacionalista azt kezdeményezte, tiltsák be a magyar nyelvű miséket és térjenek át az ukrán nyelvre. Szerencsére a püspök ezt határozottan megtiltotta. Ma már mindenütt, ahol igény van magyar nyelvű szentmisére és hitoktatásra, ezek elérhetőek a hívek számára. 2003-ban Karácsfalván megnyílt egy magyar tannyelvű görögkatolikus líceum is.
Közben pedig szaporodnak az újonnan, orosz és ukrán mintára emelt hagymakupolás ortodox templomok is, megbontva ezzel Kárpátalja történelmi egyházi építészetének hagyományát.
A gorbacsovi átmenet éveiben kezdtek kibontakozni a nemzeti mozgalmak is, így jött létre 1989. február 26-án Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a KMKSZ, amelynek célkitűzései között az itt élő magyarság politikai érdekvédelme is szerepelt, amit teljes mellszélességgel vállaltak. Ugyanebben az évben alakult meg az Ukrajnai Népi Mozgalom, a RUH is.
Bár az 1990 tavaszán megtartott választásokon a szavazatok többségét a kommunisták szerezték meg, Nyugat-Ukrajnában és Kijevben a RUH részvételével létrehozott demokratikus blokk végzett az első helyen. Az erősen nacionalista irányvonalat követő RUH a későbbiekben elveszítette támogatottságát.
Amikor már közeledett a rendszer teljes széthullása, a hatalom élvonalába tartozó keményvonalas kommunista elit egy része 1991 augusztusában puccsal akarta megdönteni Gorbacsov liberális rendszerét és megkísérelte visszaállítani a régi, diktatórikus rendet.
Ezzel párhuzamosan, három nappal a puccskísérlet után az Ukrán legfelsőbb Tanács a függetlenség mellett döntött, amit az év végén népszavazással meg is erősítettek.
Mint ismert, a moszkvai puccs megbukott a barikádokat emelő moszkvaiak ellenállásán és a Jelcinhez, az Oroszországi Föderáció elnökéhez hű vezetés eltökéltségén, a puccsistákat pedig letartóztatták. 1991 december 8-án a Szovjetunió három, szláv többségű tagköztársaságának – Oroszország, Ukrajna és Belorusszia – államfői a Breszt melletti Belavezsszkája Puscsában lévő kormányüdülőben tartott megbeszélésén megállapodtak abban, hogy „a Szovjetunió, mint nemzetközi jogi alany és geopolitikai realitás megszűnt létezni.” Helyét a Független Államok Közössége veszi át, amiben a Gorbacsov irányította központnak semmilyen szerep nem jut.
December 21-én a Szovjetunió 11 tagköztársaságának államfői – Grúzia és a balti államok kivételével – Alma-Atában aláírják a Független Államok Közösségének alapító dokumentumát, ezzel egyidejűleg a központi szovjet vezető szerveket megszüntetik. December 25-én Gorbacsov bejelenti lemondását az államelnöki posztról, ezzel a Szovjetunió megszűnt létezni.
Kulcsár Zoltán
Következő rész: Megint egy új államban
Megjegyzés: korábbi fejeztek a linkre kattintva olvashatók
- Boldog békeidők Ugocsa vármegyében
- A Nagy háborúban és az összeomlás után
- Kisebbségben a Csehszlovák Köztársaságban
8-9-10. Sötét napok jöttek, Egy hithű igaz kommunista, Gyere Laci fiam, mert megfagysz!
11-12-13. Magyar sors Kárpatalján, A szovjet megszállás kezdete és a francia kém
16-17. Három év Szibéria közepén, Újra a civil életben
Author: KMH Vendégszerzők
2:09 du.
Igen erdekes es ertelmes beszamolkent jelenti a szerzo szulofoldjenek a kuzdelmeit europa leheto leg-bonyodalmasabb idejen.
A termeszet letenek es mukodesnek egeszseges elvezetetol a vilaghodito birodalom osszeomlasanak apro reszleteit is oszinten es kivalloan nyujtja.
Be-kell vallanom, a tomeggyilkolassagok (haboru) maradvanyainak,ill. a sanc-arkok beszamoloit igen kellemetlen es negative nostalgijanak velem.
A LEG-megelepobb beszamolojabol, hogy termeszetkedvelo tarsai minden kulombozo szarmazasaik, nemzetisegeik ellenere kivalloan es baratsagoasan egyuttmukodott a termeszet-elvezet gyakorlasaiban.
Sot meg a kulombozo vallasok kovetoi is a szuklsegleteik eseten kepesek es hajlandok voltak bekesen egymas-erdekeikben mukodni kozosen.
Vajon miert nem lenne hajlando az emberiseg minden kozos erdekeikben egyuttmukodni????
P.S.
A „Paroslav” egyhaz esteben, talan velehetnem, hogy az az „Orosz Orthodox” egyhazat jelenti, a Moszkvai vezeto alatt???????
1:13 de.
Grizi (ha jol tudom ez a neved)
A kerdesedre, miszerint: „Vajon miert nem lenne hajlando az emberiseg minden kozos erdekeikben egyuttmukodni????”
az a valasz, hogy azeee, elsosorban azeee, mer’ nincs kozos erdek. Csak elvileg.
Pl. itt van a nagy osszeborulasa a globalista uraknak es a kommunista elvtarsaknak (ez utobbi alatt nem a megvezetett Geyza-feleket ertem). Elvileg az erdekuk ugyanaz, de amint az egyik eleri a celjat, a masikat felsorakoztatjak egy kofal ele es lelovoldozik oket. Csakugy, ahogy a forradalmak altalaban felzabaljak a sajat gyermekeiket. A lelovendok tul sokat tudnak, es a korabbi „hasznalhato idiota” identitasukbol mar csak az idiota maradt meg ekkorra. (Check Yuriy Bezmenov on Youtube.)
Tudnam meg ezt ecsetelni, pl. lehetne arrol is beszelni, hogyan fogja „az operacio sikerult, a beteg meghalt” vegeredmeny meginkabb elohozni azt, hogy nincs kozos erdek, de ugysem ertenel egyet velem.
6:26 de.
Bendegúz79
07.03.2:09
Igaza van.
Engedje meg, hogy utóiratára (PS) néhány szóban reagáljak:
Pravoszláv szó annyi, mint keleti szláv, azaz eredetileg a
görög(keleti), vagyis a Bizánc – Kelet-római Birodalom
területén fennmaradt ortodox kereszténység neve.
Megjegyezném, hogy a kelet-európai történelem fő
„frontvonala” éppen a római katolicizmus és a
pravoszlavizmus territóriumai határán, nagyjából észak-
déli, Finnországtól Montenegróig húzódó kontinentális
erődrendszer, illetve potenciális harcmező…
Szeizmológiai hasonlattal, a kétfajta kereszténység között
egymásnak feszülő olyan szubdukciós zóna ahol két, tulképp’
minimális elvi – csupáncsak liturgiai – feszültség is
már történelmi földrengéseket volt képes kirobbantani és
tartósítani.
Utóbbi konzerválódás,a mindkettó -alapvetően ortodox- vallás
világi hatalmaikhoz kölcsönösen összekötő jelenség
következménye. Mégpedig a római pápának általában az
európai, míg a görög,vagy az orosz patriarchának pedig az
orosz cárizmushoz kapcsolódó hűség láncolata…
Csak megjegyzem, hogy az ún. >görög katolikus< vallás a két
sok évszázados ellenség, egy két tűz között edzett furcsa
ötvözete, amely elismeri a római pápa "hatalmát", miközben
liturgiája pedig kísértetiesen hasonlít az ortodoxiáéra. Ez
főleg a mai Ukrajna keleti vidékein, illetve a magyar
határon belül – a frontvonalon, a pápaság hatósugarában –
fejt ki jelentős, inkább nyugatbarát valláspolitikai hatást.
6:50 de.
UI
A vallási, „kontinentális erődrendszer” alatt az egymással
farkasszemet néző különféle, szinte szomszédos templomok
hadát. Itt példaként említhetném,a Jugoszláv háborút követő,
a katolikus horvát állam templomépítési lázában express
tempóban, tüntetőleg felhúzott rengeteg katolikus templomot
különösen Szerb-krajina* általuk letarolt sávjában…
˙
˙
*Krajina: határ, illetve vég(=kraj). [szerb-horvát nyelven]
– A nyelvük egy, míg csak a vallás választja szét őket.
7:11 de.
UI II.
Ezt a templomépítési programot ők „stratégiai” projektként
kezelték egy háborúpusztította országban…
7:31 de.
˙
A sorozat elején az oly naiv hiányosságokkal regélő Kulcsár úr hirtelen míly tájékozott lett a nagypolitika kérdéseiben.
– Akkor az egy puritánt játszó, hamis játékos lett volna, és csak most lenne igazmondó ?
Christopher Adam Főszerkesztő úr! A sorozat végével majd jó lenne egy kédezz-felelek fórum, Kulcsár úr közreműködésével..
8:08 de.
Voronyezs
7:31
Szerintem is ez a hős regős egy >lassú víz partot mos< ürge.
Pl. jellemző, amikor a Gorbacsov melletti lázadókról ír, akkor nem oroszokat, hanem "moszkvaiakat" ír. Ez egy propaganda fogás.
Aztán meg itt van az, hogy ez az objektív szemléletű ember vallási kérdésekben mennyire pravoszláv ellenes. Legalább annyira, mint horvát testvéreink…
Az első rész bevezetője egy "egyszerű, idős emberről" mesél, az olvasónak és tessék, a végére hogy kinyílt a csipája. Kiderült az is, hogy ez a szegény üldözött magyar egy szovjet egyetem esti, vagy levelező tagozatát járt szovjet mérnök – vagyis egy a rendszer jóvoltából lett értelmiségi.
Egyébként talán a ritkán használt magyar nyelv miatt is, a stílusa teljesen gyermeteg, egy felsőtagozatos nyolcadikosé.
8:10 de.
Mellesleg nekem mindegy hogy ők egymást miként minősítik. Csak ez a stílus és probléma felvetés, enyhén szólva ízléstelen.
10:18 de.
huncutsag
2021 július 4
1:13 de.
Te melyik faluban voltál KISZ titkár?
Mert pont úgy beszélsz mint a parlamentbeli levitézlett szarháziak akik onnan jöttek.
10:24 de.
A cikkhez:
Egyébként eléggé undorító nézni
pl a TV-ben amint a pravoszláv egyház
moszkvai fej(edelm)e teljes ornátusban „megáldja”
a Putyini Vörös Hadsereg itt-ott még a nemzetközi munkásmozgalom ötágú csillagával ékesített nehézfegyvereit.
Mielőtt népirtásra mennének a Középkeletre.
10:39 de.
HUNCUTSAG;
Dehogy nincsen „kozos erdek”, meg a huncutsgaokban is kozos az erdekeik!!!!
A hoditok, rablok es gyilkosok erdekeik nem egyseges????
De miert tagadna a tisztesseges egyenek tisztesseges erdekeit elni bekeben, a sajat ohajaik es jogaik alapjan ellensegeskedesek belkul ???
Talan „huncut….” azt velne abnormalisnak?
SCHUMACHERLADY;
Persze.
Eredete a Byzantine Gorog Keleti vallasbol, de teljesen kulonalloan igazgatva ma Moszkvai patriarch-altal.
S tobb mas „deli-slavok” altal is kovetve fuggetleenul.
De alapelvuk (teologiajuk) miben valtozo????
VORONYEZS;
Reszemrol nagyon varom Voronyezs eletbeszamolojait, bizonyara a voronyezsi videk eseteivel kapcsolatban.
A „kerdezz-felelek” jo otlet, lassuk hogy KZ hajlando lenne-e?
De ha ertelmesen olvassa beszamoloit, talan talalhatna a valaszt kerdesire is, meg ha a szerzo szo-kifejezeseit kritizlana is.
CUKIHARA;
Vajon mi a kifogasa hogy KZ tanult????
Senki mas nem tehette azt KZ helyett.
Azon ismetelt kritizlasa mogott valami mas rejlik am!!!!
10:47 de.
huncutsag
2021 július 4
1:13 de.
Az enyhe személyeskedést leszámítva ez egy nagyon szép példázat volt! 😀
11:48 de.
„A szovjet érában – a kommunista agymosás elfeledtetésére – számomra a természetjárás volt a legjobb ellenszer.”
Most is az lehetne, meg a tömegsport minimás állami ráfordítással és propagandával, de az ellen meg a gyógyszergyártók tiltakoznának a leghevesebben! 😀
6:00 de.
Schumacker
07.04.6:50
Azért meg kell aztat hagyni, hogy e Kulcsár-féle sorozatból is kitűnik – az is belülről és nem kevés elfogultsággal átitatva – a két nagy keresztény egyház csak-azértis templomépítési mániája, mely e „memoárban” is
> inkább szól hatalmi erőterekről, mint hitről <,
alátámasztva az Ember tragédiája; Bizánci szín teljes, a lényegét tekintve a kettészakadt kereszténységet elítélő, illetve Madách a vallásban, már akkor, 1860.körül a csalódottságát hangoztató mondanivalóját…
11:13 de.
ORSOS 7/4, 11;48 de
Tagadhatalanul a „termeszetjaras” igen egeszseges es kivallo ellenszer sokfele tomeg-manaic es homophobia-k-ellen , sot kivalloan mukodik az emberi ellensegeskedesekkel szemben is.
2:04 du.
Geyza, a Huncutsag Budapesten volt a munkasorseg partitkarja 36 even at. Nem ismerted veletlenul?
Nemtom meeeer vagy ilyen kis mergeske. Rad nem vonatkozik a falhoz allitas, az olyanokra var, akik tudnak valamit. Mint ez a Mekkafe, vagy mi, aki megepsteineltette magat a spanyol bortonben. Tudod, akik tudnak valamit, amirol nem kene tudniuk.
En voltam Magyarorszag fo Kisztitkarja 1943 es 2020 kozott, koszonhetoen a fiatalos kulsomnek es megnyero modoromnak. Remelem nem bant teged ez az aprosag.
2:10 du.
Ha beoltatom a cseresznyefamat meggyel kaphatok oltasi igazolvanyt?
4:07 de.
˙
E Orsós 11:48 – 😀 😀 😀 😀 😀 – Díjazva !
5:01 de.
Bendegúz
07.4.10:39 soraira, amelyben megszólíttattam:
Jómagam szerény mondanivalója ott, a kommentben
[4./6:26,6:50, 7:11] kizárólag a régi magyar szólás-
mondásban rejlő igazságra vonatkozik, hogy tudniillik:
„az egyik kutya, a másik eb”,
vagyis nevezhetjük orthodoxnak, avagy katholikusnak,
mindkettő a Történelem kerékkötője, lévén ezek mindig a
legkonzervatívabb hatalom* hű kiszolgálói voltak, hozzátéve,
hogy ugyanez mondható el kedves Regélőnk által felsorolt
egyéb alkalmazkodó >valójukban reformkatolikus< [protestáns]
felekezetekre is, annak ellenére, hogy a történelemben nem
egyszer ők is tépték már egymás haját a ""homoiúzion""
mondvacsinált okán…
.
* Pl.egy költöző, vagy bővülő nagybirtokos földesúr az új dominium megszerzésekor mindenhová vitte magával, nemcsak a jobbágyait, a szolgáit de még a saját vallása szokásait, annak kellékeit papostól, illetve az általa építtetett templommal együtt. Tehát egy adott földrajzi terület vallási hovatartozását mindig a tulajdonos nagybirtokos determinálja.
5:08 de.
Bendegúz79
Utolsó kérdésére egy mondatban összefoglalható válaszom:
Alapelvük . h a t a l o m . földi javak és lelkek felett.
5:23 de.
Hihetetlen
2021 július 5
2:10 du.
Csak ha elvégezted a kettő év faiskolát.
6:24 de.
T.Bendeguz
Ön asszem’, szándékos tévedésben van.
Nincs kifogásom az ellen, hogy Kulcsár úr tanult sőt helyeslem. Csak az nem tetszik, hogy ebből az egész úgymond’ „visszaemlékezéséből” valami hamis szorongatottság érzése csöpörög, mint akit anno végig csak üldöztek, és üldöznek ma is.
Pedig üldöztetése közepette, senkit sem kergetnek be az egyetemi padsorok közé, hogy legalább 5-6 éven keresztül minden este bátran ott fejthesse ki az őt kitaníttató rendszerellenes nézeteit. 🙂 Arról a gyűlölt . r e n d s z e r r ő l . van szó, amely még az „egyszerű” falusi fiatal számára is lehetővé tette, hogy zavartalanul lediplomázhasson, hogy aztán a vállalatánál viszonylag magas pozíciót foglalhasson majd el, ahol aztán még jól is kereshetett…
Mindemellett, ez idő alatt fizetett tanulmányi és külön vizsga időszaki szabadság és más kedvezmények jártak neki, mint ingyenes könyvek, tananyagok, tanszerek, gyakorlati helyszínek és műhelygyakorlatok…stb.
Kedves Bendegúz! téved. Ezt itt már a – nyugodjék békében – Figyelő kolléganőnk is eljátszotta nekünk, hogy idézzem, ő a saját erejéből „diplomázott” a Kandó főiskolán, aztán nála még az is bebizonyosodott, hogy „csak” technikumot végzett, és ő is esti iskolán – hála a rendszernek – hasonló kedvezményekkel. de hogy csak a saját erejéből a gyerekmesének is hazugság volt…
Üdvözléggyel:
Cukihara Jakumó
9:42 de.
7/6, 5;01 de
Kedves Asszonyom:
Amig Maga fentartja es gyakorolja jogat gyulolettel tamadni es vadolni valotlansagokkal a vallasokat es egyhazakat, mi alapon nem lehetne joga masoknak a szabad es korlatlan jogaik hinni amiben ohajtananak es azt gyakorolni???
S a Maga elvei alapjan vajon kinek lehetne a joga azt meghatarozni, ill. eldonteni ???
Talan mint idezte a mondasat („eggyik kutya masik eb”), talan a leg-veszetteb kutyanak. Hm????
U.I.
A Maga „koltozo es buvolo nagybirtokossa” valoban egy kis saros faluban kezdte hoditasait, s ma is kozel felvilagszerte gyakorolja embertlen diktaturajat.
Bizonyara emlekezne melyik saros falu volt az ?
De vajon Maga boldog es megelegedett lenne ottan ????
Gyanitom!
Maskent onnan irna sorait!
9:50 de.
CUKIHARA 7/6, 6;24 de
Helytelenul merte fel KZ munkajat a kepzettsege alapjan!!!
Tanulasa nem kivaltsag volt, hanem a rendszer jovedelmezese,ill. profitja.
Remelem belatna, hogy tobbet jovedelmezett a vilaghodito proletar birodalom KZ-n mint mernok, s nem mint a SASAD tsz. kapas napszamossa????
Vajon miert felejti el Marxista-dualizmussanak elvet????
A „kapital” es a „munka” alkalmazasa hianyaval semmi eredmeny nem letezo!!!!!!
7:21 du.
GORGONZOLA 07/5, 6;00 de
De ma azokat a ‘hivoket’ sem az allam, sem az egyhaz nem kenyszeriti epiteni templomaikat, onkentesen a sajat erejukbol es sajat zsebukbol reszik.
Vajon mondhatna azt a maguk dicso-hodito hadseregeik esetebn , foci-stadinjaikrol, a Puskas Academiarol, es mind a szuksegtelen allami koltekezesekrol, stb.???
5:47 de.
Bendegúz 79
21.07.06.9:50
Na természetes, hogy azért a kitaníttatásért, annak ott kifejtett, nem is kis költségeiért a „befektető” rendszernek is jár valami. Ha nem is hála, de minimum nem is az a hálátlanság* ami az ő álságos soraiból mindvégig kicseng, mint az „agymosás” jelző használata vagy az a „Három év Szibéria közepén” azt sejtető mártírom cím is – mondjuk rá csúsztatás – mintha ő, KZ ott mint katona egy KZ-lager rabja lett volna, holott abban az időben szinte a világ minden országban létezett a sorkatonaság intézménye, amire mindenki emlékszik. Persze hogy KZ is, ő csak arra . n e m . emlékszik, amikor az akkorra 25 éves magyar felszabadító Horthysta állam csupán csak Nagyszőlősről hurcolt el Auschwitzba mintegy 7000(!) magyar állampolgár falubelit…
Lehet, hogy a mérnökúrnál [v. elvtársnál] ez a feledékenység is valamiféle – az ő szavaival – agymosás eredménye lenne? – Na persze még véletlenül se „szovjet agymosásról” lehet szó, – amely elől az üldözött agymosottnak(sic) a hegyekbe kell menekülnie – hanem sokkal inkább a két és fél évtizede alaposan begyakorolt ellenforradalmi agymosás eredménye, mint e szép memoár egyes elemei is ezt a teóriát igazolják vissza…
5:59 de.
Kieg.07.08.5:47
* „Hálátlan:
1.)Lekötelezettséget nem érző; egy másik személy iránt, annak segítségéért köszönetet nem mutató és nem érző személy. A kapott jótettet sohasem viszonzó ember.
2.) A kapott jót nem értékelő (személy, vagy csoport)…”
[wikiszotár.hu/ertelmezo-szotar]
6:24 de.
Bendegúz 7:21
Ne haragudjon, de én konkrét történelmi gyakorlatot és példákat hoztam fel.
Ugye nem gondolja, hogy pl. Horvátországban azt a rengeteg új templomot a melósok fizetéséből adták össze.
Nem is beszélve a régmúlt feudalizmusában, amikor a templomokat úgy Bizáncban, mint római fennhatóság alatt sem az igahúzó jobbágyok adták össze (finanszírozták) a templomra-valót, hanem a világi uraságok és az egyház.
Ettől ennyire masszívak a templomok, de tűnik el a föld színéről a jobbágylakások többsége…
10:28 du.
GORGONZOLA 7/8, 6;24 de
A „jobbagyok” semmitlen, foldnelkulli foldet-turo parasztok voltak.
Persze dolgoztak, vagy egyszeru munkaikkal hozzajarultak a templomok epitesehez, de a szakembereket, akik gyakran kulfoldi mesterek voltak, valaki fizette am , s penz nem johetet a szegeny jobbagyak ures zsebeibol.
Ma a magyar allamhatalom kepes kizsarolni a nyugati autoiparban dolgozok fizeteseiknek a felet.
Na, vajon mifele elohaladast lat Maga abban a technikai elohaladason kivul?????
Mint a „Jack Webb” mondasa; ‘csak a nevek valtoztatva vedeni a bunosoket’ !!!!
11:46 de.
Cukihara
6:24 írja:
„Nem az igahúzó jobbágyok adtak össze a templomra, hanem a világi urak és az egyházak”.
Gondolom Ön is úgy látja, hogy a történelem során a templomépítést is, mint bármi más „látványberuházás” fedezetét bármikor, mindig a nagy-többség; a mindenkori emberi termelőerő teremti elő.
11:51 de.
Bendegúz
7.08.10:28
Abszolút igaz.
1:17 du.
Tisztelt Uram!
2021.07.06.9:42
Közlöm, hogy amit tőlem olvas abban nem a gyűlölet munkál, hanem az . e l e m z ő . történelem ismeret…
Szerény példáim részben évszázadokat megért történeti rendszerek gyakorlatát tükrözik vissza, másrészt persze az egyes rendszerek mai és ugyanezek várható állapotát vetítik előre. Ergo: nálam mindez nem érzelmi, pláne n e m . h a r a g . megnyilvánulása. Az pl. ha itt fent két-három keresztény egyház történelmi gyakorlatát vonom egyazon etológiai górcső, a történelmi tapasztalat közmondásos, metafórikus fókuszába.
S, hogy a régi magyar szólásmondással merészeltem-volt a következtetéseimet egyes egyházakról levonni? Abban is csak azok önző és hamis művelőinek az álságos gyakorlata a hibás, de nem a közmondásban szereplő kedves bestiák, az ember évmilliók óta hű és őszinte társai 🙂 .
Ön megró engem, hogy úgymond’ mindenkinek joga van a hithez, mintha én nem ezt vallanám. Pedig bizony én is így látom. Csakhogy nekem meggyőződésem, hogy a hit nem azonos a vallással – azaz a szervezett egyház fogalmával – hanem egy bensőséges, azaz lélekben megélt magánügy, amibe beleszólni nincs joga senkinek.
Kedves Bendegúz! Példák ezrei igazolják, hogy az „organizált hit”, a vallás a történelem során az „oszd meg és uralkodj” leghatásosabb eszköze, ami összetartozás érzése helyett az emberiség széthúzásához, nacionalizmushoz és más megosztó elméletek elburjánzásához vezetett…
Ennek megfelelően már az öntudatlan csecsemőt is jóval az ő beszélő-képessége előtt, vagyis a perszonális öntudatra ébredését megelőzően már majd’két évtizeddel „beavatják”, vagyis, mint egyént kényszerítik bele egy-egy hitvilág rituálé-rendszerébe, melyből aztán ember legyen talpán aki büntetés nélkül kilépni, vagy ‘stenments, egy másikba átlépni képes lenne… Lásd a fenti sorozat.
Egészség és üdv’ Sch
3:37 du.
Bendeguz79
2021 július 8
10:28 du.
” Mint a “Jack Webb” mondasa; ‘csak a nevek valtoztatva vedeni a bunosoket’ !!!!”
Ugyanez magyar változata: csak egy betű változtatással igazolni a rendszer változtatást!!!!
4:06 de.
Bende79 úr!
Mindezek után T.Bendegúz azt is meg kell valljam hát, hogy jómagam nemcsak műkedvelő, de művészettörténetet hallgatott és olvasott emberként is, speciel a templomokat általában éppúgy az emberi kultúra, mint a művészi kivitel dolgában a maga komplexitásában is legnagyszerűbb alkotásainak tartom csak annyira, mint Bach, Michalangello, Cellini, Rembrandt (stb.) egyes alkotásait.
A rajongás egy mű (épület, szobor, freskó, mise – mint zenemű, stb.) élvezete, de véletlenül sem a megrendelő mecénás szeretete, hisz a megrendelők évezredeken keresztül azt a kiváltságos szűk réteget reprezentálják, akik ezt a dicsekvő, hivalkodó és gigantikus luxust megengedhették maguknak, míg a mindenkori lakosság – ebből ha egyáltalán hozzájutott – legföljebb elámult a nagyszerű csillogáson, fantasztikus méreteken és a zengzetes orgonamuzsikán…
Utóbbi műélvezetre, nekik a szürke munkáshétköznapok után csakis a templom közösségében megélt világban adatott meg az amire tulajdonképp’ ez az egész hivatott volt – a vallásos katarzis lelki megkönnyebbülése, illetve gyönyörszerű megélés adománya. Ami persze ma is feladata és ma is hat, legfeljebb ma már más, megváltozott hatalmi viszonyok közepette, az egyház(ak) csökkenő befolyásával.
A művészet effajta adománya természetesen korántsem a gazdag mecénás(ok) dicső jótéteménye hanem a művészet olajozó gépmesteri feladatát volt hivatott dicsérni. Mely fealajánlást ők mindig a saját jól-felfogott érdekükben tették meg… A jólmegkent gépezet pedig maga a komplex, a munka kizsákmányolására épült társadalom és az egyén viszonya, illetve e tényezők síma, surlódásmentes működése Rómától, egészen Konstantinápolyig …
Egy bizonyos; egy adott vallás temploma tehát a társadalmilag és stílusában hozzá tartozó világi hatalom valamely helyi, szellemi-erődítménye.
Angelus annunciation ! 🙂
sch.