Nincs okom az ATV védelmezésére, hiszen szemben a most hirtelen ébredő kritikusokkal én már 12 éve feketelistán vagyok az ATV-nél, mióta nyilvánosan szóvá tettem, hogy Friderikusz Sándor műsorát szerintem politikai okok miatt vették le műsorról, mégpedig a jelenleg is regnáló kormány megrendelésére. Ahogyan Bolgárék beszélgetős műsorát is. Amióta pedig az ATV vezetői – a kormánnyal összejátszva – lenyúlták a Klubrádió frekvenciáját, azóta ha nem lennék feketelistán, akkor sem mennék be. Ezt is nyilvános bejelentettem. Szemben azokkal, akik most tüzet okádnak az ATV-re és munkatársaira, mintha eddig nem tudták volna, hogy ki a tulajdonosa és miért van még életben a csatorna. […]

Nagyon szeretném azt hinni, hogy a kormány gátlástalan manipulátorai elkalkulálják magukat. Mert azt, hogy a fegyelmezett pártállami szavazók Szentkirályi visszalépése után Vitézyre szavaznak könnyű mérni, sőt mérés nélkül is tudható. Az viszont, hogy Vitézy támogatói szeretnének-e egy fidesz által „joystikolt” főpolgármesterre szavazni, nagyon is kétséges. Ők többségükben éppen a fidesz iránti ellenszenvük miatt nem támogatták Szentkirályit, akiről azon kívül, hogy halált nem ismerő bátorsággal küzd a méhlegelők ellen és hogy a férje az egyik fideszoligarcha miniszteri jelmezben, jószerivel semmit nem lehet tudni. Nem lehet megmérni, hogy ezek közül a szavazók közül a visszalépés után hányan mennek el szavazni és mennyire […]

A nyugati vezetők mai normandiai találkozója számos különböző szinten szimbolikus jelentőségű, mivel azok a nemzetek, amelyek csapatai nyolc évtizeddel ezelőtt megrohamozták a partokat, a múlt és a jelen háborúiról gondolkodnak. A ma végig zajló ünnepségek azonban azt is jelzik, hogy a világ talán utoljára ünnepelheti azt a maroknyi túlélő katonát, tengerészt és repülőgép-vezetőt, akik 1944. június 6-án a náci ágyúk fogai közé rohantak – és elbúcsúzhatnak. A D-nap veteránjai számára, akiknek többsége már legalább közel százéves, fogy az idő. Ezt a tényt fájdalmasan hangsúlyozta Bill Cameron haditengerészeti veterán halála, aki a hivatalos kanadai veteránügyi küldöttség tagja lett volna. Pénteken halt […]

Nagy valószínűséggel a kedves olvasó sose hallotta a Kristi Noem nevet. Jogos is, ha sose hallottak róla. Ő Del-Dakota kormányzója, de hát Magyarországon a lakosság óriási többsége erről az államról azt se tudja, hogy hol van. Biztos lehetsz benne, hogy a dél-dakotaiak többsége se tudja, hogy Hungary az egy ország (vagy esetleg egy éhes állatfajtát hívnak igy). Az állam GDP-je negyede mint hazánké, igaz ezt hazánk lakosságának a tizedével érik el. Szóval egy kis, nem egészen egy millió lakosú állam kormányzója a hölgy, egyébként 53 éves. Többek között arról lett ismert az elmúlt években, hogy kiállt az abortusz betiltásáért, és […]

Jó, tudom, május van, verőfényes május elseje, ez itt mégis egy olyan költő portréja (Áprily Lajosé), aki írói álnevét az áprilisról választotta. Erdélyi költő, többek szerint a legnagyobb, eredeti nevén Jékely. Ez a név is ismertté lett a magyar irodalomban: Áprily egyik fia Jékely Zoltán költő. De más neveken is ott van a család kultúránk fő áramában. Jékely Zoltán unokája (Áprily dédunokája) Péterfy Gergely író és Péterfy Bori énekes, egy másik ágon dédunoka Gerlóczy Márton író is. Nemes Nagy Ágnes ugyan nem rokon, de Áprily ösztönzésére (aki gimnáziumi igazgatója volt) vált költővé. Áprily t.i. Erdélyből 1929-ben Budapestre költözött, és itt […]

Az őrület vesz körül bennünket. Ti otthon elég rendesen kaptok ebből. Naponta újabb botrányok, hungarikumok a javából. Ebben az őrületben egyre több megkeresést kapok, hivatalost meg barátit is, hogy mi a véleményem, írjam már meg végre. Szabadkoztam, visszautasítottam ez idáig. Nem mintha nem lenne véleményem, sőt… túl sarkos is. Nem akarok senkit megbántani, és hát végül is elégszer mondtak már nekem (kommentekben), hogy Kanadából könnyű (ami lehet igaz, de a lényegen, a tényeken, a helyzeten nem változtat). Először azt mondtam indoklásul, hogy már mindent megírtak, sőt én is, amit akartam. Falra hányt borsó, mint tudjuk. Azután arra gondoltam, könnyebb leírni, […]

Tel-Aviv és Jeruzsálem utcáit a múlt hétvégén hatalmas kormányellenes tüntetések lepték el, emlékeztetve a kormány igazságügyi reformterve elleni hónapok óta tartó tiltakozásokra, amelyek az október 7-i mészárlás után hirtelen véget értek. Vasárnap Jeruzsálemben becslések szerint 100 ezren vonultak az utcára, túszdrágaságot és új választásokat követelve. A tüntetések a héten is folytatódtak. És ha ez nem lenne elég rossz, Benjamin Netanjahu ezután sérvműtétre ment. A kórházi ágyában fekve bizonyára úgy érezhette, hogy a falak kezdenek bezárulni körülötte. Nemcsak a világ színpadán szigetelődött el egyre inkább, hanem az izraeli közvélemény nagy részének bizalmát is elvesztette. Az Izraeli Demokrácia Intézet múlt hónap végén […]

Donald Trump volt elnök azt követően nyilatkozott újságíróknak, hogy egy bíró március 25-én úgy döntött, hogy április 15-én kezdődik a New York-i hallgatási pénzügyben indított pere. A megjegyzései ijesztőek voltak. Trumpnak igaza volt, amikor azt mondta: „Ilyenre még nem volt példa az ország történetében”. Valóban. A többi nem igazán volt szónoklat. A szónoklatoknak lehet összefüggésük. Amikor Trump egy kampánygyűlésen szónoklatba kezd, a volt elnök általában megtalálja a hangnemet, és a tömeggel közösen csinál némi call and response-t. A panaszok listája lehet, hogy hamis és furcsa, de legalább valamennyire világos és lineárisan előadva. Ez most más volt, inkább egy rosszul szerkesztett […]

Megáll az eszem!!! Felnőtt, ivarérett főleg férfi emberek – akiket szakértőknek és elemzőknek neveznek – arról beszélgetnek nyilvános fórumokon, hogy mennyire lesz független az Orbán Viktor által kiválasztott új köztársasági elnök?! 14 éve élünk egy olyan rendszerben, ahol nemhogy a köztársasági elnök személyéről, hanem a felcsúti stadion éjjeli őréről is a miniszterelnök dönt. Most egy olyan alkotmánybírót jelöl, akinek a neve – néhány bennfentesen kívül – senkinek nem mond semmit, viszont kulcsszerepet játszott az Alkotmánybíróság fogalmának teljes kiüresítésében és gyalázatosabbnál-gyalázatosabb, a kormánypárt érdekét szolgáló határozat elfogadásában. Vagy éppen a sunyításban, hogy számos beadványt – amelyek esetében a döntés a kormánypárt […]

Ebben a hatalmas tüntetésben számomra – az óriási tömegen túl – az volt az igazán megrendítő és felemelő, hogy az összes szónok teljesen hiteles, önazonos, őszinte volt, hogy a beszédek mind szóltak valamiről, nem voltak közhelyesek, nem pufogtak politikai jelszavak és üres patternek. Egyszerűen, de érzelmektől fűtötten beszéltek saját magukról, a szolidaritásukról, az együttérzésükről, a felháborodásukról és arról a tűrhetetlen világról, amelyben élnünk kell. Utoljára az 1989-es újratemetésen éreztem ugyanezt – eltekintve Orbán Viktor beszédétől, aki már akkor is a politikai haszonszerzésre koncentrált és érezni lehetett, hogy neki semmit nem jelentettek a mártírok, akiket egy ország gyászolt. A többi szónok […]

Azon szerintem nem érdemes vitatkozni, hogy a közvetlen személyes indokon kívül bármilyen más oka lehet valakinek arra, hogy egy pedofília-bűncselekményben tettestársként elítélt embert kegyelemben részesítsen. Ha pedig ez így van, vagyis hogy kizárólag valamilyen személyes ok, érintettség állhat a kegyelem hátterében, akkor mondjon valaki egyetlen elfogadható indokot arra, hogy milyen személyes oka lehetett Novák Katalinnak arra, hogy kegyelmet adjon a miniszterelnök fivére barátjának, aki a felcsúti fociakadémia támogatója, a rendezvények rendszeres látogatója, ottani események és edzések szervezője, a felcsúti maffia tagja volt. Kizárt dolognak tartom, hogy Novák Katalinnak, a feltétlen, ostoba, jellemgyilkos lojalitáson kívül bármilyen érdeke fűződhetett a kegyelem megadásához. […]

A nagymamám – Perl Sámuelné, született: Zacher Friderika – mesélte: „Jaj, de jó volt!! Editnek – a lányának, az én Anyukámnak (v.m.)- január 18-án van a születésnapja és biztos voltam benne, hogy ezen a napon valami nagyon nagy dolog fog történni. Nem tudom, miért gondoltam ezt, de nagyon biztosan hittem benne. És ezen a napon lent voltam a pincében, nekem nem volt semmi ennivalóm, mert én mindig szaladgáltam a gyerekeknek papírok meg búvóhelyek után és nem volt időm élelmiszert szerezni. Az egyik szomszédasszony azt mondta, hogy náluk fent, a kályhán van egy fazék alján még bab és ha felmegyek érte […]

„Aki egy életet megment, az egész világot megmenti” – szól a Talmud híres mondata, amely világszerte új fülek millióihoz jutott el, amikor Ben Kingsley idézte a Schindler listája zárójelenetében. Egy új, szép és felkavaró korabeli darab középpontjában egy másik lélekmentő áll a háborús Európában: Nicholas Winton, a hampsteadi születésű tőzsdeügynök, aki 1938-ban Csehszlovákiába utazott, ahonnan több mint 600 – többségükben zsidó – gyermek brit nevelőszülőkhöz való átszállításában segédkezett, miközben Hitler hadserege az ország határai felé nyomult. Winton sokáig elhallgatott munkássága 1988-ban vált országos hírré, amikor történetét a BBC magazinműsorában, a That’s Life!-ban mesélték el először. Anthony Hopkins idősebb férfiként játssza, […]

A 19 hónapos gyermekem a karácsonyi könyvek polca felé mutatott: „könyv?” Egy másik könyvet akart választani, amit lefekvés előtt felolvashatok neki, és feltételeztem, hogy egy másik hóemberről, az új rögeszméjéről fog szólni. Néha megpróbálom lebeszélni a hóemberes könyvekről, mintha én lennék az, akit szórakoztatni kellene. De ezúttal a kedvenc gyerekkönyvemre mutatott, a Nap Hold csillag címűre, amelyet az egyik kedvenc szerzőm, a néhai, nagyszerű szatirikus Kurt Vonnegut írt. Míg a legtöbb illusztrátor azután tervezi meg a művét, hogy a szerző megírta a történetét, addig ennél a könyvnél épp ellenkezőleg zajlott az alkotói folyamat. A neves grafikus, Ivan Chermayeff először az […]

Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJEE) volt az ezüstös fény a történelem legfeketébb felhőjén – egy olyan évszázadon, amelynek még a felét sem töltötték be, és amely magában foglalt két szörnyű világháborút, totalitárius mészárlásokat és a Shoát. A december 10-i 75. évfordulója méltó az ünneplésre, még akkor is, ha az emberi jogok alapjai talán kevésbé biztosak, mint 1948-ban voltak. 1945 júniusában, még a második világháború befejezése előtt, San Franciscóban megszületett az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek alapító okiratának preambulumában a következő hangzatos szavak hangzottak el: „Mi, az Egyesült Nemzetek népei … megerősítjük az alapvető emberi jogokba, az emberi személy méltóságába […]