Egy diktatúra nem véletlenül diktatúra. Nem a nap, a szél és az eső hozza létre, és végképp nem a jó szándék. Diktátor hozza létre, és élete főműveként tekint rá. A diktátor nem a családjára, a gyerekeire büszke, hanem arra, hogy sikerült olyan rendszert felépítenie, amely tönkreteszi mások családját, mások gyerekeit. És ez így logikus, a diktatúra nem arra van, hogy te társadalmilag jól érezd magad benne. Az egy másik műfaj, másik rendszer. Éppen ezért hiába is mozgolódnak a tanárok, hiába szeretnék, hogy szűnjön meg a KLIK, de minimum legyen a jövőben diákbarát. Ez képtelenség, mert az magát a rezsim létét […]

Bencsik András, a Demokrata című neofasiszta szennylap főszerkesztője a tanárok szerdai tüntetése alatt azzal vádolta a Pedagógusok Szakszervezetének elnökét – Galló Istvánnét -, hogy ő lenne Péter Gábor rettegett AVH-s vezér lánya. Szinte azonnal kiderült, hogy Gallónének semmi köze Péter Gáborhoz. Galló Istvánné Péter Piroska édesapja Péter Ferenc volt, aki a Gödöllői Agráregyetemen tanított. A Demokrata főszerkesztője egy undorító karaktergyilkosságot akart végrehajtani a szakszervezeti vezető ellen, pusztán azért mert fel mert szólalni a Fidesz-KDNP oktatási politikája ellen. Kerék-Bárczy Szabolcs gondolatait olvashatják az esetről. (A szerk.) * Én soha nem szerkesztettem pártélet rovatot állampárti (vagy bármilyen) napilapban, s ameddig a szemem ellát a […]

„Ahogy az óceán egyetlen óriás hullámával csókolva taszítja és húzza a magatehetetlen testet a teljes megsemmisülés felé, s a következő hullámmal a megtisztult üdvözülés csúcsára dobja.. S már-már azt hinné szabadult, de a ritmikus, zúgó robaj nem szűnik a fejben, önként veti vissza magát a kristálytiszta tajtékba, hogy örökre vesszen.” Áldom a kort, hogy az internet korában születtem. Ömlengő, pátoszos hangulattal töltött el, hogy rábukkantam a hírre Andrej Tarkovszkij filmjei – kettő kivételével – elérhetők a Youtube-on az OpenCulture jóvoltából. Nem mutatnám be Tarkovszkijt, hiszen a mélyebb kutakodáshoz is rendelkezésre áll az internet. Inkább fejest ugrok az „óceánba”. Kecskés Tünde […]

Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata Tom Lantos magyar származású amerikai kongresszusi képviselő munkásságát elismerve, és tisztelete jeléül kezdeményezte, hogy közterületet nevezhessen el a politikusról. Ezt a Fővárosi Önkormányzat jóváhagyta. A terület a Révész utca és Viza utca között, Tom Lantos egykori iskolája, a Berzsenyi Dániel Gimnázium szomszédságában helyezkedik el. A rendezvényen, melyet a képviselő születésnapján, február 1-én tartottak, megjelent Colleen Bell az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, az Európai Unió országainak számos magyarországi nagykövete, megbízott képviselője, a Tom Lantos Intézet igazgatója, a Berzsenyi Dániel Gimnázium pedagógusai és diákjai, Tom Lantos barátai és tisztelői. Dr. Tóth József a XIII. kerület polgármestere ünnepi […]

„Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton” – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film. „Nem vagyunk zsenik, csak sokat dolgoztunk” – árulta el a titkot a rendező Nemes Jeles László A hír azóta bejárta a világsajtót, ám a kezdetekről még idehaza is szegényesek az ismereteink. Különösen, ha onnan nézzük, hogy elsőfilmes rendező érte el ezt a hatalmas sikert. Igaz, az amerikai forgalmazó a Sony Pictures Classics képviselője, már Cannes-ben azt mondta, egészen az Oscarig akarják „elvinni” a filmet, noha az amerikai közönség fogadtatása bizonytalan. […]

Svát hónap 15-e – héberül tu bisvát –, amely ebben az évben a polgári időszámítás szerint január 25-re esik, a zsidó hagyomány szerint a fák ünnepe. A Talmud-ban, Ros HáSáná traktátusban „a fák újéve” néven szerepel, és bölcseink szerint ezen a napon dől el, melyik fa fog fejlődni, nőni, dús gyümölcsöt hozni, és melyik sorvad, fonnyad el, melyiket tépi ki a vihar. Az ünnep nem kötelez munkaszünetre, nincsenek különleges imák, és fő jellemzője az a kedves szokás, hogy ezen a napon minél több gyümölcsöt eszünk. Főleg olyan gyümölcsöket szoktunk fogyasztani, amelyek Izraelben teremnek, s amelyeket már a Tóra is említ, […]

Nemrég barátokkal arról beszélgettünk, hogy ki mit kíván a gyermekének. Én elmondtam, hogy amikor megszülettek a kislányok, a következőket kértem a jó Istentől, és ezekkel a kívánságokkal ajánlottam őket a figyelmébe. A sorrend is fontos! 1/ Legyenek jó emberek. A tiszta jellem és lélek a legfontosabb, mert örömöt, megértést, jóságot sugározni, adni másoknak a legnagyobb ajándék, amely által jobbá válhat a világ. 2/ Legyenek egészségesek. A jellemünk, mint méltóságunk tükörképe (vagyis a rajtunk lévő Isten-képmás) mellett nyilván az egészségünk a legfontosabb. Mi mást kívánhat egy szülő a gyermeknek, mint azt, hogy ne szenvedjen? Ám ha ez mégis elkerülhetetlen, tudja tartással […]

Ha nem bízhatsz a jó győzelmében, akkor muszáj bíznod a rossz bukásában. Abban, hogy az önkontroll és a külső kontroll hiánya végül a Párt saját hatalmát is felemészti. És mintha lennének is már ennek jelei. A taxisok, orvosok és tanárok mozgolódása arra utal, hogy a tönkretett, agyonszabályozott és agyonfegyelmezett ország kezd akadozni. A bajokra pedig nincs orvosság, ez a rendszer javíthatatlan. Orbánék így, ilyen torznak, engedelmesnek akarták, és nem is áll szándékukban ezen változtatni, csupán a felszínen tartani. És megúszni. A szerveződések, amelyekről most hallunk, még biztosan nem hoznak változást, talán a következő forduló sem, de a sebben gyűlik a […]

Nyilvánvaló, hogy készülődnek, és nyilvánvaló, hogy ellenünk. Merthogy rajtunk kívül nincs más ellenségük. A „terrorveszély” miatt ismét módosítás előtt álló alkotmány, és vele az állampolgári jogok extrém korlátozhatósága, részükről nyilvánvalóan a felkészülésnek már egy markánsan magasabb fokozata. Vajon mire készülnek? Miért lépnek a nyílt diktatúra bevezethetőségének útjára? Mert, bár ennek most semmi jele, tudják, hogy egyszer elpattan a húr. Tudják, hogy a legmeghunyászkodóbb népnél is egyszer betelik a pohár. És ha valakik, hát ők tudják magukról, hogy nem azok, aminek a Klubrádió párbeszédmániás műsorvezetői előtt mutatkoznak – a demokrácia és Bolgár úr nagy barátai. Nem ismeri az emberi természetet az, […]

Négy éve írtam Harangi Zoltánról („Kecskeméti” a múlt század viharaiban, ÉS, 2012/6., febr. 10.; Az „örök vamzer”, Beszélő, 2012/1., jan.–márc.), mint olyan személyiségről, akinek aljassága még a háborús viszonyok embertelenségei között is különös figyelmet érdemel. 1944-ben a Svéd Vöröskereszt tagjaként többször feljelentette a nyilasoknak a bujkáló zsidókat, ezzel tömeges tragédiákat idézett elő. Más szerencsétleneket személyesen zsarolt meg, fosztott ki. Ezekért, valamint számos lopásért, rablásért többször bebörtönözték. Az 1956-os forradalom idején a Baross téri felkelőkhöz csatlakozott, de mást nem tett, mint hogy a szovjet intervenciót követően a felkelőkről jelentett a szerveknek, majd a megtorlás idején buzgó besúgásaival ismét súlyos tragédiákat okozott. […]

Önéletrajzi elem. Diktatúrában születtem, életem cca. első felét diktatúrában éltem le, azt ismerem tehát a legjobban. Mint a radioaktív sugárzás, örökre a csontjaimba ivódott a diktatúra nyelve, stílusa, módszerei. És mégiscsak tegnap jöttem rá, miért volt könnyű dolga a kommunistáknak. Most meg ezeknek az újaknak. Egy cikk, egyetlen jelentéktelen, vacak kis írás hozta el a felismerést. Én magam nem olvasom a kormánysajtót, továbbá hevesen ellenzem, hogy az ellenzéki médiában szót kapjanak a diktatúra emberei. Értelmes vitára ugyanis alkalmatlanok, mivel vagy hazudnak, vagy hazudnak, vagy ha mégsem, akkor meg gyengeelméjűséget színlelnek, elvégre épelméjű ember biztosan nem találja vonzónak a gonoszságot, a […]

Az üzlet az üzlet. Ha hagyod magad továbbra is kifosztani, akkor te is kaphatsz tízmilliót. Vagy akár kétszer tízet. Ha hagyod, hogy mi, például a kislányom és a férje, Lőrinc szomszédom és az ő családtagjai, az L. Simon nevű kormánybiztosom és az ő, általam is tisztelt felesége néhány százmillióért, esetleg milliárdért földet, kastélyt, ilyesmiket vásárolhasson, akkor te meg a nálad szegényebbek pénzéből építhetsz magadnak új otthont. Az se baj, ha már van, hiszen ez nem erről szól Mi a tiedből, te az övékből – van evvel valami gond? Őszintén, érdemes a joggal szarakodni? Sőt odaépítheted a tiedet, ahova akarod, olyanra, […]

Óriási, megérdemelt siker a Golden Globe Nemes Jeles Lászlónak és csapatának, és Magyarország is felkerült erre a fontos filmes térképre. Kicsit mindannyian örülhetünk. Ugyanakkor a Facebook barátaim és az ő barátaik megjegyzésein kívül egész egyszerűen nem olvasok kommenteket a Saul fia Golden Globe sikeréről, mert ez itt most a büszkeség és a jó érzés ideje. A magyar valóság árnyalt megismeréséhez amúgy sincs semmi szükség gyűlölködő és/vagy idióta és/vagy veszélyes hozzászólások böngészésére, vannak más szociológiai módszerek is, például itt kell élni a hétköznapokban, járni kell az országot, és így tovább. Tudjuk kik korbácsolják fel az indulatokat, s hír értéke legfeljebb annak […]

Momentán az őszinteség az egyetlen békés fegyverünk. Elmondani, amit látunk, hallunk, érzünk, tudunk. Nem azt, amit szeretnénk, amiben bízunk, amit remélünk, hanem azt, ami van: a kollektív lecsúszást, a gyakran egybefonódó egyéni és közösségi kilátástalanságot, az öngyilkos nemzeti önfeladást. Vagy a tükör volna ilyen torz? Mondták nem egyszer, természetesen gúnyosan, hogy engem olvasva azon kezdenek tanakodni, melyik karjukon vágják fel az eret. Nehéz döntés, elismerem, de még mindig jobb ezt saját magunknak megtenni, mint rábízni a hatalmon lévőkre. Merthogy pontosan ez jár a fejükben. Még sincs sztrájk, munkabeszüntetés, népszavazás, nincs semmilyen érdemleges ellenállás, a demokratikus intézmények csúcsán ülők, azaz a […]

Hosszú távon én attól válnék büszke hazafivá, ha mind több honfitársam érezné kényelmesen magát Magyarországon, ahol megbecsüljük egymást, minden nehézség ellenére is kiszámítható a jogrend, a társadalmi és gazdasági közeg, ahol a törekvők lehetőségekhez jutnak, a bátortalanok bátorítást kapnak, ahol a miniszterelnök személye alig ismert, barátaié még kevésbé. Egy ország közösségének állapota a közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer stb.) minőségén mérhető le elsősorban. A Nobel-díjasok vagy olimpikonok száma és hogyléte persze fontos, szívet melengető vagy facsaró körülmény, de ők a törpe kisebbség egy hazában. Ez jutott eszembe a számomra hős Hosszú Katinka minden jogos felvetése kapcsán. Meg az, hogy ha választanom […]