Lendvai Ildikó írt egy remek posztot a mandíner blogra. Sajnálkozik felettébb azon, hogy azok az emberek, akik hajdan harcostársai voltak egy tisztességes Magyarországért folyó küzdelemben, most alapvető dolgokban változtatták meg az álláspontjukat. Gyurcsány hirtelen elfogadhatónak találta az egykulcsos adót, Hiller meg a kerítést. A történet mindhárom szereplője volt elnöke a Magyar Szocialista Pártnak, az együttműködés közöttük azokban az időszakokban kifogástalannak tűnt, most mégis, úgy tűnik, hogy közülük ketten is beszálltak a Nagy Helyezkedésbe, mely a választók kegyeiért folyik. Ha legalább lenne valamiféle hozadéka a dolognak, de nem kell ehhez jövendőmondónak lennem, hogy megjósoljam – ez is csak a demokratikus oldal […]

„Idegen államok érdekérvényesítő képességét lehetne elméletileg meggátolni azzal a javaslattal, mellyel a belügyminiszer állt elő, de ez csak egy nagyon jóindulatú feltételezés, nem igazán lehet megvédeni. Így reagált az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának szocialista elnöke arra a javaslatra, mely szerint minden tartalomszolgáltatónak kötelező lenne foglalkoztatnia a nemzetbiztonság munkatársait, ha a belügyminisztérium úgy kívánja. Molnár Zsolt a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában azt mondta, a bizottság tárgyalni fogja, ő nem ért egyet vele, ezért reményét fejezte ki, hogy nem kerül parlament elé. Molnár Zsolt szerint az elképzelés mögött az húzódhat, hogy lehetőség szerint ne kerüljenek a közéletbe olyan dezinformációk, melyek akár a hadipart, […]

A kerítések mindig elzárnak. Ráadásul nem is mindig világos, hogy a bezárás, illetve a kirekesztés-e az a cél, amit leginkább szolgálnak. Ugyanakkor, mint arra a magyar kormányzat remek példát mutat, még katalizátorok is lehetnek. A kerítészárvány egyfajta kerítéskristályosodási láncreakciót váltott ki. A kristály azonban, bármilyen szép is lehet rajta a fények játéka, bármilyen értékes fejfedőt, vagy láncot, gyűrűt is díszítsen, egy statikus valami. A statikus helyzetben való megragadás, mint arra már Asimov is rámutatott, a fejlődés feladása. A változás jellegzetes ellenpéldája a mikrokristályok kőzetté, heggyé összeállt garmadája. Amelyet aztán a mozgó apróságok, a szél által mozgatott apró kristálytörmelékek elbontanak. Egy […]

Ronda világ lesz itt egyszer, ha valami csoda folytán megjön a választók esze, és rájönnek, hogy a sorsuk nem fátum, nem csak a természetfeletti erők játéka, hanem a sajátjuk, amit már haza is vittek, oszt most ott díszeleg a vitrinben és jelenleg fogalmuk sincs, mit kezdjenek vele. Volt hajdan is egy sorsuk, de az nem tetszett nekik, mondván, hogy az diktatúra volt – a munkás-paraszt-értelmiség szentháromságának diktatúrája a tőkések felett – ezért eldobták. Helyette bevezettek egy új modellt, mely szintúgy diktatúra – elméletben a többség diktatúrája a kevesek felett, de a gyakorlatban valahogy mégis oly furcsán viselkedik, hogy a gazdagok […]

Van nekünk egy ilyen bizottságunk, ott, a parlamentben, úgy hívják: népjóléti bizottság. Minden féle dolgokkal foglalkoznak, ami szerintük a nép jólétét szolgálja. Ilyen lehetett volna egy kivételesen teljes konszenzussal kidolgozott javaslat, a nemzeti minimumról, ami azt célozta meg, hogy állami költségen minden rászoruló gyerek és minden terhes, vagy újszülöttjét szoptató anya naponta egyszer meleg ételhez jusson. Az ember már kezdte azt hinni, hogy jé, a magyar politikusoknak megjött az eszük, hiszen egy fideszes képviselő (Csöbör Katalin) együtt nyújtotta be a nemzeti minimum programját az ellenzéki képviselőkkel. Ámde a Fidesz-Kdnp hétfőn rendesen takonygerincűvé vált, és kihátrált a javaslat mögül, ami így, […]

Valami olyasmi történik 2015-ben kormányzati kommunikáció szinten – mert hát, a királyi média nem magától kussol – mint a legvadabb szocreál időkben, amikor is a Szovjetuniót illető kritikai megnyilvánulások nem kaptak teret a médiában, ám a Kreml válasza igen. Colleen Bell beszédéről mélyen kussolt a királyhű média, bezzeg, a kakadu reakciójától hangos a sajtó! Persze, kaptak meghívót az eseményre, de nekik nem tűnt érdekesnek. Ugyan már, mi a franc lehet érdekes az amerikai nagykövet előadásában? A szar ügy az, hogy Collen Bell – a kis naiv – azt is világossá tette, hogy az USA igenis szeretné már látni azt a […]

Kurz und gut. Amin már sokat gondolkoztam: az un. baloldalon nincs semmi választék. Igaz a jobboldalon sem. Ha nagyon belegondolok, azok az un. baloldali pártok, akik ma a Fidesz parlamentjében ülnek, törvényesítették a jelenlétükkel a törvénytelent. Ezzel hiteltelenek lettek. Azt gondolom, először kell gondolkozni, elemezni és utána cselekedni. Magyarországon ez százötven éve mindig fordítva történik. Mi az oka annak, hogy Magyarország – ha tetszik, a magyar társadalom – egyre jobban csúszik lefelé, és most nem gazdaságra gondoltam. Mivel lehetne és hogyan lehetne ezt megállítani? Mik az okai ennek az erkölcsi, műveltségi, kulturáltsági kopásnak? Nekem az a véleményem, hogy Bibó az […]

„Európai akartam lenni”. A mondat, amelyre Csaplár Vilmos egy tíz évvel ezelőtti NOL-írásában bukkantam rá, Bódy Gáboré, az 1985-ben, 39 éves korában elhunyt filmrendezőé. Neki tehát nem sikerült. Az élete, korai halála, a korszak, az árulása – ez így együtt adhatta ki szörnyű kudarcát, bukását. De én se bántam volna „európai” lenni, ezért 1986-ban leléptem – Amerikába. Ott aztán lettem is, majd visszajöttem, és most ismét nem vagyok az. Mert ahol Orbán van, ott nincs Európa, ahol eltűrik Orbánt, ott nincsenek európaiak. Vannak tisztességes emberek, vannak jó szülők, munkájukat lelkiismeretesen végző alkalmazottak, vannak tehetséges művészek: írók, festők, van sokféle jóravaló […]

Colleen Bell, az USA magyarországi nagykövete beszédet mondott a Corvinus Egyetemen. Nem kellett volna. Mármint, pont a Corvinuson. Az az egyetem nem a szíve csücske az orbáni kormányzatnak. Ott ugyanis gondolkodni tanítják a hallgatókat, és az ilyesmi káros Orbanisztánban. Minden esetre a beszéd elég kemény volt, mondjuk úgy, komolyan kritikus. Olyan – az orbáni rezsim által marginálisnak tekintett – kérdésekkel foglalkozott, mint a rendszerszintű korrupció, a médiatanács egyoldalúsága, a sajtószabadság csökkenése, az intolerancia és a nacionalizmus növekedése, a bíróságok függetlensége, a hatalomkoncentráció, a kormányzati retorika otrombasága, a menekültügy kezelése.  Csupa-csupa csip-csup dolog , figyelemre se érdemes.  Nos, a kormányzat házi médiája […]

Mottó: Három gengszterbéka ül a vízparton. Megszólal az első:brekk Megszólal a második:brekk Megszólal a harmadik:brekeke Erre az első lelövi a harmadikat. Kérdi a második:Miért lőtted le? Az első:túl sokat tudott. Bíróság előtt álltak a rendőrtábornokok, meg a töltelékanyag, akik 2006 októberében, az elvetélt puccs előtt és alatt a rendőrség tevékenységét irányították. A piszkos tizenkettőből csak kettőt marasztalt el a bíróság, az egyikük büntetése irgum-burgum, a másikuké ejnye-bejnye lett. Ezt a Magyar Nemzet példás ítéletként ünnepelte. Ez az ítélet prognosztizálható volt már az eljárás elindítása idején is, és bár az elsőfokú ítélet ellen a két elmarasztalásban részesülő is fellebbezett, de ez […]

A bíróság döntött arról, hogy Kocsis Máté jó hírnevét sértette meg Ungár Klára, amikor lemelegezte. Ez a sértegetőnek két millába fáj az első fokú döntésről szóló hír alapján. A pereskedés még valószínűleg folytatódik. S mert Kocsis Máté szeret pereskedni, és a pártjáé a hatalom, előre leszögezem, hogy kijelentése alapján elsőre elhiszem, hogy nem meleg. Annyira elhiszem, hogy azt is elhiszem, ha holnap sajtóközleményben fogja tudatni a nagyvilággal: annyira nem meleg, hogy már ki is hűlt, és zombiként ténfereg a nyóckerben. Tehát Kocsis Máté hőmérséklete ezzel letudva. A szexualitása pedig, őszintén szólva, nem igazán érdekel. Alapvetően magánügynek gondolom. Ezért mindig zavar, […]

A vs.hu cikke szerint Orbánnak most lett elege Lázárból. Nekünk már sokkal régebben, habár az kétségtelen, hogy a dzsentroid öngyilkosjelölt tökösebb, mint Orbán mamelukjainak többsége, és nem igazán fékezi a nyelvét, ha valamelyik kollégájával nézeteltérése támad. Ez persze idegesíti a Család veteránjait, akik már hozzászoktak ahhoz a kényelmes állapothoz, hogyha böffentettek egyet, akkor az engedelmes csicskások a baksis reményében úgy emelgették a kezüket az Országházban, mint elkeseredett német katonák Paulus hadseregében, Sztálingrádnál. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére – énekelgetik reggelente a borotválkozó tükör előtt, melybe bátran, emelt fővel néznek, és egyikük se kap hányingert a saját látványától, […]

 (No igen, ez lehet/ne/ ma, Magyarország mottója)    Ezt kellene kitűzni a zászlóinkra. Csak azért, hogy jól megjegyezzük, egy életre. Orbán jól megfizetett pribékjei nem fáradnak. Agyalnak és ötletelnek. Mindezt úgy, hogy lehetőleg a „csalárd-CSALÁD”, Döbrögi kiterjedt rokonsága, bratyeszainak, üdvöskéinek érdekei ne sérüljenek. A legújabb népnyúzó ötleteiket itt alább olvashatjuk, az erről szóló írás, a Stop-ban jelent meg. No csak volna egy kérdésem, amit Lázár és Döbrögi egyéb bratyeszai eltapsolnak, azt miért a legszerencsétlenebbeknek kell(ene) megfizetniük? Mit is ígért a Fityesz kormány? No persze, kormányra kerülésük ELŐTT. Munkát, kenyeret, biztonságot. UTÁNA mi is történt? Meg- és beszervezik, tervezik azt, hogy az ipim-apamoknak, […]

Szívem szerint nem írnék róla, van olyan helyzet, melyben az ember, ha igazat ír, lehet, hogy árt. Ártani meg nem akarok, mert a Sokak Magyarországa című röpirat szerzőjét az elenyészően kevés számú tisztességes, még kevesebb számú európai színvonalú magyar politikus között tartom számon, ha pedig az olyan politikusok között keresgélek, akik okosak, tisztességesek és tehetségesek is, akkor ő is benne van az elő ötben, hatodik meg talán nincs is. Igen, Gyurcsány Ferencről van szó, aki írt egy röpiratot, igényesen, magas színvonalon, ahogy tőle már megszoktuk. Hogy miért éppen most, miért éppen ő – ezt nem lehet most megkérdezni, mert könnyen […]

Négy év fideszes kormányzás után a megalázott, megbántott és anyagilag tönkretett emberek – biza, volt köztük bőven fideszhívő is – saját érdekük és mindennapi tapasztalatuk ellenére 2014-ben ismételten a Fideszre szavaztak, ill. akik nem voksoltak, azok nem szavaztak ellenük. Tartózkodásuk tragikus állapotba sodorta az országot, Orbánék – immár legitim felhatalmazásként értékelve a kisebbség többségét- gátlástalansága, hataloméhsége és haszonszerzése immár nem ismer határt. Ami volt: volt, vigye kánya, felesleges azon vetyengeni, hogy az ellenzék bénasága, vagy a többség közönye juttatta-e őket továbbra is a hatalomhoz, de az azért érdekes lehet, hogy egy ilyen maffiamódszerekkel dolgozó állam hogyan képes továbbra is egy […]