Az MSZP új elnököt választott. A korábbi gyanúk, várakozások, elvárások, kinek mik, beigazolódtak. Azt követően, hogy Zalaegerszegen megtartotta a maga sajátos székfoglalóját, Tóbiás József lett az MSZP elnöke. Végső soron… S tulajdonképpen… Ha a pártnak pont egy közhelybajnok kell, akkor legyen. Mert azért már a zalaegerszegi megnyilatkozás is elsősorban a közhelyei miatt érdemelt figyelmet. Akkor ugyebár olyasmik pufogtak, hogy „Nem úgy fogjuk folytatni, ahogy az elmúlt négy-nyolc évben tettük, másképp kell mást csinálnunk”. Ennek méltó folytatásai következtek a megválasztásával kapcsolatban. Hangsúlyozva, hogy „szabadságra, szolidaritásra és a szegénység visszaszorítására van szükség”. Meg jó kis esőre a nyár közepén, ha aszály van. […]

A Pásztor–ügy soha nem lenne ügy, ha nem lenne párszáz zavaros gondolkodású akarnok, akik most éppen bajban vannak. Azért vannak bajban, mert a választók – honorálva a koalíciós kormányzás idején viselt dolgaikat, leverték a politika fájáról a főként önmaguk által állandóan teleszart fészküket, sőt, egyet-kettőt belerúgtak a tojásaikba is, ami nagyon fájdalmas tud lenni még egy madárnak is, legyen bármennyire is szabad. Imádom a liberalizmust, legalább annyira, mint amennyire nem kedvelem a magukat liberálisként definiáló szedett-vedett magyar pártokat. Igaz, nálam már a rendszerváltás idején kiverte a biztosítékot Kis János vérbunkó viselkedése Vitányi Ivánnal szemben, de ezt még betudtam annak, hogy nem minden […]

Az elmúlt napokban egy, talán akarata ellenére közszereplővé tett fiú körül keringett sok szöveg. A tényközléstől, a neki írt nyílt levélig lereagálva a tényt, hogy Orbán Viktor fia kicsit túlreagálta a róla szóló híradásokat. A levelét megírta, magyar állampolgárként szignálta. Talán most kicsit csúsztassuk el a vizsgálati ablakot az ember irányába. S egy kicsit felejtsük el Orbán Gáspár orbánságát, és a hatalmi, illetve anyagi lehetőségeit. Ebben az esetben, noha csak közvetettek az információk, elképzelhetjük, hogy adva van egy csemete, akit gyakorlatilag agyonnyom az apuka árnyéka. Az ok érthető. A kedves papa olykor értelmetlen és kiszámíthatatlan dührohamokkal kísért szigorú nevelésben részesült. […]

Amikor megtörtént az Öszödi beszédként elhíresült Gyurcsány féle odamondás a párttársaknak, nem értettem mi a baj, hogy azt mondta „kurva ország”! Nem értettem (most sem!), mire fel lett ez a pátoszos hangvétel… Számomra Magyarország így negyvenhat évesen, már nem jelent semmit! Beszélem az itt élők nyelvét, ismerem a történelmét, ennyi! Ez az ország nekem nem adott semmit, csak elvett! Akkor kérdem én, miért szeressem? Pedig szerettem! Nagyon szerettem! Azt hittem, hősei örökké égő fáklyák! Azt hittem, Himnuszunk a legszebb a világon! Hittem a márciusi ifjakban és elfogadtam 56 törvényszerűségét! Büszke voltam arra a rengeteg magyarra, akik öregbítették országunk hírnevét! Ez […]

Pásztor Albert miskolci jelölése szépen felkavarta az állóvizet. Szinte mindenkinek lett véleménye. Akár Miskolcon él, akár a nyóckerben, akár a másutt. S mert a média megkapta vele az éppen esedékes muníciót, ez rendben is van. Amellett a pártok kapcsán is elmondható ugyanez. A DK tüntetést szervezett, s meg is született az esedékes botrány. Nevezetesen az, hogy megverték Gulyás Mártont a Demokratikus Koalíció „Ellenállás napja” című rendezvényén. Az első hírek szerint DK-s aktivisták, és azért, mert elővett egy táblát „Cigányozás helyett baloldali megoldást” felirattal. Most tekintsünk el attól, hogy egy pofont vagy hármat kapott, mert egy pofont kiosztani is galádság. Pontosan […]

„A szót kimondják, ki tudja, ki hogyan érti. A szót leírják, ki tudja, ki mire gondol”… (Bródy János: 1972) „A szó, veszélyes fegyver”, írta ezt még anno 1972.-ben a baloldaliságát soha meg nem tagadó és azt a mai napig büszkén vállaló zenész-dalszövegíró költő, Bródy János, majd hozzátette: „és van, aki fegyvertelen”. Örökbecsű gondolatok. A magyar politikai közéletre pedig, kiváltképp, ha a legnagyobb hazai kisebbségről, a cigányságról van szó, különösen igazak és találóak. Mert olyan idők járnak, hogy hazánkban a szavakat immár sokan kimondják. Demokráciában ez persze így is van rendjén. Bármennyire is fáj ez nekünk, magyarországi cigányoknak, de sokan vélik […]

Ül a bánatos értelmiségi jól kifenekelt fotelocskájában, mellette hű számítógépe és kissé életunt házastársa – jobb esetben egy macskányi kutya, rosszabb esetben egy kutyányi macska is – és borong. Borongani jó, mert az értelmiségi lét feltételezi a társadalmi felelősségérzetet, és aki borong, az nyilvánvalóan felelősséget érez embertársai és a világ dolgai iránt. ergo kétségbevonhatatlan az értelmiségi ego. Borongó értelmiségink nem tartozik azon uszkve negyven, akik tágabb, sem azon kétszáz értelmiségi közé, akik szűkebb környezetükben el merik mondani a véleményüket, hiszen a vélemény kockázatokkal jár, ők pedig nem hazárdjátékosok, akik egy lapra tesznek fel mindent. Marad tehát a net, ahol a […]

Pannónia permanens performansza. Nagyjából ezzel is leírható az a szindróma, ami zajlik az Európai Unióval, az ott honos intézményekkel és cégekkel kapcsolatos hatalmi viszony keretében. A Vezér olykor kiáll, elkezd szenvelegni, és meghirdeti az aktuális békeharcot. A Jobbik ilyenkor kicsit lenyugszik, és a Fidesz-hívők is új lelki alamizsnát kapnak. A világ meg megy tovább. A hordóról hirdetett EU-ellenesség nyomán olykor felröppen a találgatás, az ország kiszakadásáról az Unióból. A hazai hatalom hamisságai nyomán pedig néhányan néha felsóhajtanak, hogy vajh meddig viseli el ez az Unió. Orbán Viktorral kapcsolatban a hívek megjegyzik, hogy: „Igen, ő nagy formátumú vezér! Ő az, aki […]

Csak a helyszínnel. „Kedden adták át a Nemzeti Egységes Kártyarendszer első darabjait. A jelenleg érvényes diákigazolványok helyett mostantól aki újabb diákigazolványt igényel, már chippel ellátott igazolványt kap, és a jövőben már csak RFID-csippel ellátott igazolványokat fognak előállítani. Első körben a diákigazolványok esetében lép életbe az új rendszer, és bevezetik az oktatói, illetve kormánytisztviselő igazolványt. A kormány tervei szerint a későbbiekben valamennyi személyazonossági okmányt RFID-chippel látnak el, majd az összes okmányt fel fogja váltani egyetlen kártya.” Aki eddig homokba dugta a fejét és azt hangoztatta, hogy a társadalom feletti teljes ellenőrzés nem lehetséges – mi több, összeesküvés-elmélet – annak ideje elgondolkozni egy-két […]

„A jelek szerint Orbán Viktornak szűk lett a magyar belpolitikai játszótér, az Unió színpadán, az igazán nagy ágyukkal mérné most össze politikai tehetségét és befolyását. Az EP-választások után a magyar miniszterelnök vállalta fel az ütköző szerepét az Európai Parlament és az Európai Tanács között.” Kezdjük akkor talán ezzel. Orbánnak csak hazai – kis – pályán elismert a politikai tehetsége, befolyása a nagypályán (Európai Unió) a nullához tendál. Persze, ő másképpen látja, de hát ez már agresszív kismalac mivoltából eredezik. Azután itt van ez a kis piti, személyes arcoskodás, hogy ő azután jusztse fogja Junckert támogatni, azért sem, mert hát megígérte […]

Orbán Viktor miniszterelnök szerint nehéz munkával, de sikerült elérni, hogy Magyarországon az egyenruha többé nem félelmet ébreszt, hanem tiszteletet parancsol. A kormányfő ezt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának vasárnapi tisztavatási ünnepségén mondta, a budai Várban. * Ha Ő mondta, akkor az „úgyis van”! Pedig időnként jó volna, ha félnének is, a betörők, csalók, kártékony, lopós népcsoportok  – no, nem az egyenruhától. Az intézkedésektől, no meg a bűncselekmények bekövetkezte utáni ítéletektől. De mit is remélhetünk, ha ott „fent”, példát mutatnak. Rosszat. Nincsenek súlyos következmények. Minden el van sikálva… A  „nyakkendős” csalók, bűnelkövetők vagy megússzák a „deresre húzást”, börtönéveket, vagy nem. Ha kiszabadulnak, akkor […]

Oly korban éltem, amikor Nándorffy tanító úr körmössel nevelt, pajeszomnál fogva húzott lábujjhegyre, onnan suhintott lefelé egy taslit, de mégis elmentem hozzá elköszönni, amikor némi feljavításra, ’56 után, Lengyelországba vittek. Oly korban éltem, amikor UNRA és IKKA csomagot kaptunk, valódi csokoládéval és igazi kakaóval, amiből  egy tábla csoki két hétig tartott, kockánként élvezve. Oly korban éltem, amikor orosz tanárunkat, hatodikban, bizony, kicsúfoltuk, mert a lágy hangzókat erősen „szaftosan” ejtette, de, mivel egyik lába rövidebb lévén, ormótlan ortopéd cipőjében nehezen járt, hát szó nélkül fogtuk az éthordóját, és mentünk a száz méterrel arrébb lévő napközi konyhájára. Oly korban éltem, amikor tornaterembe […]

– Na szóval, Józsikám, akkor most fogod magad, és szépen kimensz a faluba, és regisztráltatsz. – Nade, Tóni bátyám… – Semmi nade, semmi Tóni bátyám! Ez most hivatalos, és én vagyok a tanácsel…izé, a polgármester, hát akkor mensz, és kész! – Jóvanna, megyek! – Nnna. Így mindjárt jobb. Oszt listád van-é? – Van. – A Gáboré? – Azé. – Na, akkor tiszta ügy, azokho nem mensz. Hanem, elsőbben is, mensz a Paptagba, a Zsíros-Kovácsékho! Tudod, ha az öreg Zsíros-Kovács regisztrál, akkor a fél falu is azt teszi. Szóval, odamensz, oszt kacsintasz egy jó nagyot, hogy ugyi, Pesta bátyám, aztán majd […]

Egy magyar ember egy napja A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit magyar feltalálóknak köszönhet az emberiség. Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László, 1931), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd Leó 1929), utána öngyújtóval (Irinyi János 1836) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint (Szent-Györgyi Albert 1931). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a […]

A miniszterelnökség közleményben sérelmezte, hogy az újabban televíziózásszerű tevékenységgel kísérletező RTL Klub Orbán Győző gyanús vagyongyarapodásával foglalkozott. A kormányközlemény a szokásos cinikus panelekkel próbál manipulálni: „A Kormány álláspontja szerint helytelen, hogy az RTL Klub bosszúhadjáratot indít azért, mert Magyarországon is adót kell fizetnie. Az pedig egész egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a kormánytagok családtagjain, mint például a miniszterelnök édesapján akar bosszút állni ezért. Magyarországon a kisvállalkozások is fizetnek adót, nem is egyet, hanem többfélét. Teljesen természetes, hogy egy sokmilliárdos árbevételű cégnek, mint az RTL Klubnak is adót kell fizetnie. Nekik is, ugyanúgy, mint másoknak, ki kell venniük a részüket a közteherviselésből. A reklámpiac más […]