Kövér László megdicsérte az ellenzéki képviselőket. Szerinte többségük normális és józan gondolkodású, bár vannak közöttük olyanok, mint például Hadházy Ákos, akik rombolják a parlament tekintélyét, és mocskolják a magyar országgyűlést. Kövér úgy véli, a kormány és ellenzék között annyira éles az ellentét, hogy az országgyűlésnek a végrehajtó hatalmat ellenőrző szerepe gyakorlatilag jelentéktelenné vált. Mint mondta, ez nagyon nagy baj, mert így a minisztériumok munkájának ellenőrzése nem érdemi mondanivalók mentén zajlik, hanem a napi politikai csatározások része lett. Kövér László nem tette hozzá, bár bizonyára ő is tudja, hogy ezzel valójában a saját munkájáról állított ki bizonyítványt. Ő ugyanis a mára […]

A minap két, eredetileg az MSZP támogatását kérő, és annak segedelmével székbe ült polgármester átült a DK ölelő ölébe. Az izgalmakat pedig sikerült felkorbácsolni ennek kapcsán. Amihez egyébként a két polgármesternek is nyugodtan gratulálhatnak majd. Mondjuk a Fideszből. Mert ott minden ilyen, az ellenzéki megosztottságról árulkodó információnak értéke van. Nem is kicsi. Pestszentlőrinci Szaniszló Sándor, illetve Óbudai Kiss László pedig elmehet alkalmasint zabot hegyezni. Már csak azért, is, mert a döntésükkel maguk cáfolják az ellenzéki összefogás-retorikát. Amiről, természetesen, amúgy is meg lehet mindenkinek a saját véleménye. Miközben azért az elgondolkodtató, hogy tegyük fel: igaz. Mármint a cél szentesítette összefogás. Ebben […]

Beszállnék én ebbe a börtönbizniszbe. Na, nem a mai értelemben vett módon – még nem voltam elítélt, sőt, előzetesen fogvatartott sem, és ügyvédi vizsgám sincs. Másképp, a magam eszközeivel segíteném meg ezt a szegény államot, ami ma évente kénytelen kifizetni több mint a kétszeresét annak, amibe egy várbéli dolgozószoba kialakítása kerül, mindenféle kártalanítás címén. Vállalnám öt rab elhelyezését, ellátását, őrzését. Van ugyanis egy 22 nm-es kihasználatlan szobám tévével! – rácsos ablakokkal -, amihez van egy teljesen különálló WC helyiség (öblítős, nem kübli), egy zuhanyzó, plusz egy 12 nm-es helyiség az őrszemélyzet számára. Egy állandó őr szerintem elég 5 rabhoz -, […]

Kamaszkori álom, ami megvalósulva csillogóbb, és öregkori emlék, ami a volt valóságnál halványabb, aztán álomként megvalósulva egyszerűen kudarc. Ki vagyok én? Vagy csak kivagyok? Kivagyok a rövid és csillogásában is sötét jövőre várva, öregen remélve a méltó halált. Van-e méltó halál, vagy csak pelenkás, kikötözött kezű szenvedés, esetleg ketrecágy kábítószer-csíktapasszal a háton? Vajon meghallhatok-e orvosi segítség nélkül, büszkén viselve a halállal járó szenvedést? Vajon Jézus halála méltó halál(?) és ha nem érdemlek különbet van-e jogom panaszra? Jézus halála méltó -Jézushoz méltó- halál. Önként vállalt szenvedés, még az „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46) jajkiáltás ellenére […]

A teljes hazai tanári kar gondolom felállva, vastapssal üdvözölte az oktatás új vezérelvét, a hazai oktatás sohanemvolt csúcspontját, amikor elfogadták az új Nemzeti Alaptantervet. Ha figyelembe vesszük, hogy a NAT-ok legfőbb tulajdonsága eddig az volt, hogy jöttek, majd jól elmentek, végső soron ezt is tudomásul lehet venni. Azzal a fenntartással, hogy ez éppen a legújabb kísérleti munkaprogram gyermekeink tanulmányi jövőjével. A NAT ugyanis már kialakulása során kapott annyi kritikát, és vált az ötletelés céltáblájává, hogy vastaps helyett végső soron egy vállrándítással is tudomásul lehetne venni az elfogadását. Mostanában ismét Dunát lehet rekeszteni az önjelölt oktatáspolitikai szakértőkkel. Most éppen a NAT […]

Nem is értem, mitől csupa nagybetű a NAT, vagyis nemzeti alaptanterv. Hacsak attól nem, hogy buzgó hívei nem ismerik a magyar nyelv szabályait, miszerint a jelző (nemzeti) és a közös főnév (alaptanterv) kisbetűvel írandók. De hát ebben az anglicizmussal mélyen fertőzött országban korrektor koromban késhegyre menő vitát folytattam arról, hogy a hr (human relations) kisbetű, hiszen mind a human, humán alakban, mind a relation, reláció – és nem rilésön – alakban régóta honos a nyelvünkben. És a jelző (emberi), valamint a köznév (viszonylat) kisbetűvel írandó. A vitapartnerem a közös főnév említésekor vesztette el a fonalat, és azzal torkollt le, hogy […]

Önzők vagyunk és szűklátókörűek, ha Orbán Viktor most belengetett nemzeti konzultációja kapcsán az jut az eszünkbe, hogy már megint elszórnak néhány százmillió forintot a semmiért. Megkérdezni azt, ami előre tudható, csak a mi szempontunkból szemfényvesztés, a kormány és Orbán szemüvegén át nézve, kifejezetten hasznot hozó tevékenység. A miniszterelnök ugyanis ily módon megint fel tudja mutatni, hogy az ő igazságérzete száz százalékig megegyezik azzal, amit az emberek gondolnak. Egyetért-e Ön azzal, hogy a bűnözőknek több joguk legyen, mint a tisztességes embereknek? Lényegében ebben az egy mondatban foglalható össze a márciusban induló, kilenc kérdést tartalmazó nemzeti konzultáció lényege. Jól ki van ez […]

Kétség nem fér hozzá, Orbán Viktor jól teljesít. Ma újra eszembe jutott, hogy Orbán Viktor szerepelt a Sólyom András rendezte Szegény Dzsoni és Árnika című filmben. Egy cigány származású tolvajt alakított, méghozzá igencsak hitelesen. Ezen tudását a mai napig kamatoztatja, és szinte már azt is lehet mondani, hogy tökélyre fejlesztette. (Lásd a mérhetetlen összeharácsolt vagyonát.) Igaz eltelt jó pár év, de őszbe boruló halántéka semmit nem rontott szakmai hozzáértésén a felcsúti “megasztárnak.” Óriási színészi tehetségén egyszerűen semmi nem tudott csorbát ejteni. Így fordulhatott az is elő, hogy a mai napig képes megjátszani hőn szeretett népének a fiatal demokratát. Egyik kezében […]

Kedves Ferenc pápa, bizonyára hallottál már rólunk, mi vagyunk a Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA). Fehérek vagyunk, keresztények és heteroszexuálisak. Ebben a minőségünkben fordulunk hozzád, mert nagyon rosszul esett nekünk, hogy Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere megsértett bennünket. Mint bizonyára tudod, kedves pápa, mi, a CÖF és a CÖKA tagjai, valamennyien a pártállam üldözötteinek számítunk. Van közöttünk, aki kénytelenségből az Ifjúkommunista lap szerkesztőjeként dolgozott, egy másik tagunk a Népszabadság pártrovatának oszlopaként merült le, hogy kibekkelje a nehéz évtizedeket. De akadt olyan is, akit vezérigazgatói székbe száműztek az egypártrendszer mindenre kapható pribékjei. És, bizonyára azt is […]

Jan Werner Müller, aki az oxfordi egyetem professzoraként merészelte górcső alá venni Orbán illiberális kereszténységét, egy cseppet megvakarta magát a kereszténydemokráciát is: az emberek a kereszténydemokrácia nevében csatlakoztak a nácikhoz, a hidegháború éveiben is a kereszténydemokrácia nevében üldözték az istentelen kommunistákat, nem ismerik el a pluralizmust, sem a kisebbségeket, sem a másságot, a vallási révületen kívül nem látnak más üdvözítőt. Véleménye szerint Orbánt soha nem érdekelte a kereszténység, se a demokrácia, az ő hite a hatalom birtoklása. Ám véleménye szerint vagy kereszténydemokrácia van, vagy illiberális demokrácia, a kettő egymásnak ellentéte. Egy igazi kereszténydemokrata elutasítja a soviniszta nacionalizmust, ami Orbán eszmerendszere. […]

Sokáig azt gondoltuk, hogy 2006 őszén egy felheccelt tömeg randalírozott, és provokátorok szervezésében tört, zúzott, fosztogatott a Magyar Televízió akkor még Szabadság téri székháza előtt. Autókat gyújtottak fel, és kifosztották a televízió büféjét – szavahihető szemtanúk szerint, főleg a Túró Rudi volt menő a köreikben. A csütörtöki Niedermüller-ellenes tüntetés tükrében azonban már tudjuk, hogy nem erről volt szó, hanem arról, hogy Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök az őszödi beszéddel vérig sértette a fehér, keresztény heterókat. Álljon itt az akkori történet ma ismert változata. 2006 szeptemberében a fehér, keresztény heteró férfiak és nők nagy tömegben érkeztek a Magyar Televízió Szabadság téri székháza […]

2017. január 22-én meghalt Torgyán József. Ma már mosolygunk rajta, és hajlamosak vagyunk azt gondolni róla, hogy ezekhez a maiakhoz képest talpig úriember volt. Egy ártatlan zsúrfiú, mert azzal a teljesítménnyel, amit ő fénykorában felmutatott, nyomába sem érhet a mai, üzemszerű lopásra szakosodott hiénáknak. Pedig, ő volt az, aki meghonosította a magyar politikai közbeszédben azt a visszatetsző, gusztustalan mentalitást, ami mára felerősödött és mindennapossá vált. Az is ő volt, aki azzal fenyegette a fővárosiakat, hogy patakvér fog folyni a pesti utcán, ha nem teljesítik a kisgazdák követeléseit. Mindez előrevetítette a később Orbán által kiteljesített Budapest-vidék ellentétet, amelyben a főváros bűnös […]

Hajjaj! Parazsat gyűjtök a fejemre – de nem először. Kering Magyarországon egy népszavazási kezdeményezés négy kérdéssel – és egyik kérdéssel se értek egyet. A magyarországi nyugdíjrendszerről lenne szó. De olyan kérdésekkel, amik felérnek a 2008-as, hátsó szándékkal elkövetett „szociális népszavazás” hamisságával a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról. Nézzük sorban. (A megszólított alany nyilvánvalóan a jelenlegi kormány.) „Hozza létre az Idősek Jogainak Biztosa intézményét;” Erről nekem Murphy törvénye jut eszembe, miszerint – ha nem tudsz, vagy nem akarsz megoldani egy problémát, hozzál létre egy testületet. Arról nem is beszélve, sokféle idősügyi szervezet működik – a kormány mellett az Idősügyi […]

Rajongóim ugyanis – mivel az általam felhozottakkal szemben gyakorlatilag nem igazán tudnak bármit is szembe állítani, hát érvek helyett személyemmel foglalkoznak, leginkább orbán-fóbiával vádolnak, ezzel le is tudják az egészet. Nos, nézzük, mi is az a fóbia (nem összetévesztendő az iszonynyal). „A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.” Esetemben, ugyebár, népünk nagy vezéréről, Orbán Viktor Mihályról lenne szó. Vegyük szépen sorba a tüneteket. A viszolygásom O.V.M-től korántsem indokolatlan. Orbán esetében viszolyogtató a magatartása, a cselekedetei, a megjelenése láttán undor fog el – különösen, […]

A miniszterelnöknek nevezett magyarországi entitás az év első kormányinfónak is nevezett észosztásán kifejtette, hogy a bírósági döntések alapvetően nem kötelezik semmire. Tulajdonképpen ezzel az erővel azt is bejelenthette volna, hogy innentől telibe szarja a demokrácia látszatának a fenntartását is. Ami, mint az az utcákon látszik, teljesen megfelel a társadalomnak. Miközben néhányan jól eldobják a sulykot a ló túloldalára. Az utcákon egyébként azért látszik, mert láthatóan sem spontán tüntetések nem szerveződtek, sem az ellenzék nem vonult ki az utcára. De a bírói kar sem. A társadalom többsége, ellenzékiségtől a szélsőjobbig, tehát láthatóan beárazta a saját szerepét. Valahova a latrinapucoló és vezérsegg-nyaló […]