Gyakran elhangzik az orbáni család emlegetése, a maffia családé, melyet Orbán Viktor teremtett meg, azokból az egyre szaporodó és egyre gazdagodó oligarchákból, akiknek a hűségén a rendszere nyugszik. Arról a másik orbáni családról azonban, melyet szintén neki köszönhetünk, amely sokkal nagyobb, számosabb, de mérhetetlenül szegényebb amannál, arról bezzeg sokkal ritkábban esik szó. Minden este, úgy hat-hét óra tájban végigmegyek a Déli pályaudvar alatti aluljárón. És amióta arra járok, minden este látom azt a ”családot,” akiket a nincstelenség fűz egymáshoz és az a tény, hogy együtt laknak itt, az aluljáróban. Ők részei annak a másik, nagy orbáni családnak, annak a csaknem […]

A Jobbikot 660 millió forintra büntette tegnap az Állami Számvevőszék (ÁSZ). Szerintem tisztességtelenül bérelt a szélsőjobboldali párt plakátfelületeket, ezzel törvényt sértett, de a fideszes számvevők ugyanezt a bűnt a Fidesz esetében tudatosan elsikálják. Így ebben a formában elfogadhatatlan az ÁSZ eljárása. Ha a politikai önkény választja ki, kinek szabad átmennie a piroson és kinek nem, az elnyomás, az illiberalizmust és diszkriminatív jogalkalmazás. Márpedig ez a szabadsággal, ami nekünk, az Együtt közösségében nagyon fontos, elfogadhatatlan. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet egy érdekes, és eddig nagy nyilvánosságot nem kapó aljasságra is az ellenzéki pártok ellehetetlenítése területén, ami szintén az ÁSZ-büntetés eredménye, […]

Bevallom egy nagy gyengeségemet: valaha szerettem a Dunát. Mármint a Duna TV-t. Még akkor is, amikor sokan kárhoztatták az ásatag szemléletet, nemzetieskedést vetették a program készítői szemére. Néztem a régi filmeket, bár azért eszembe jutott: a többnyire modern, felvilágosult nőt játszó Szeleczky, vajon tudja-e, hogy miközben forgatták a filmet, magyarok százezrei vándorolnak végzetük felé az orosz pusztákon? Örültem, hogy gyakran ismételnek régi tv-játékokat, valaha népszerű programokat, például az Egymillió lépés-t. Ez utóbbit imádtam. Bár nincs megye az országban, ahol legalább a megyeszékhelyen ne jártam volna, de élveztem a szeretetteljes figyelmet, amellyel annak a filmnek a készítői szemlélték e haza és […]

– Bocsánat, Papagáj Úr, ha így nevezhetem egyáltalán, mert törvény szerint az új esztendőben csakis a narancsszínű papagájok nevezhetők papagájoknak, ön pedig látnivalóan zöld színű. – Törrvény, az törrrvény! – Hát éppen ez az! Önnek zöld a színe. S bár úgy beszél, mint egy papagáj, törvény szerint nem az. – Gyurrika szép madárr, Gyurrika törrrvényes madárrr. – Igen-igen, csahogy önnek a neve Béla! – A törrvény szerint minden papagáj Gyurrika. – Ezért se lehet ön papagáj! – Betarrrtom a törrvényt, ezérrrrt vagyok Gyurrrika. Gyurrika vagyok, Gyurrika vagyok, Gyurrrika… – Márrrpedig, de hülye vagyok, már én is úgy beszélek, mint egy […]

A rendszerváltásig Ceausescu Romániájának oktatási intézményeiben – igen, az elitnek számító gimnáziumokban is – létezett fegyverraktár, arra az esetre, ha a terroristák megtámadnák az országot, ne álljunk ott fegyvertelenül. Sőt, a tanterv része volt a katonai kiképzés és a politikai nevelés óra is. Heti rendszerességgel, felváltva kellett volna megtartani. Volt rövidített nevük is, az egyik a PTAP (Fiatalok Felkészítése a Haza Megvédésére) volt, a másikra nem emlékszem. De már a nyolcvanas években nem vette komolyan senki. Utolsó órák voltak az órarendben. A politikai nevelés órákon valamit lediktáltak az osztályfőnökök, de mindenki igyekezett 10-20 perc alatt elintézni, és mehettünk haza. A […]

Orbán Viktor újabb levélhez adta az aláírását. Ezúttal a sorosozó, a hívei által már régen a vékonybélig benyelt szöveg mellé a tarhálás látszik a fő attitűdnek. Ami kétségtelenül nevetségesnek látszik, és egy szintig az is. A hatalomban levő pártnak olyan lehetőségei vannak, amelyek egyszerűen feleslegessé teszik azt, hogy a további választási kampányhoz levélben lejmoljanak pénzt a lakosságtól. Ettől kezdve valószínűleg a közvetett célok azok, amelyek indokolhatják a népszavazást pótló bemondásos levelezéshez hasonló megoldást. Az egyik cél kétségtelenül lehet az antiszemita. akár goebbelsinek is tekinthető, uszítás agyakba maszírozása. Önmagában ezért azonban kár levelezgetni. Egyszerűen azért, mert mindazok, akik erre fogékonyak, már […]

Talán az iskolákban most elharapódzó honvédelmi intézkedési terv tett érzékenyebbé. Benne van a pakliban. Volt középiskolám honlapját az esetleges érettségi találkozó miatt feltúrva jöttem rá arra, hogy ott már a 2014-es pedagógiai program része volt a „Katonasuli” nevű fakultatív agymosás. Lehet belőle érettségizni is. A pedagógiai programban taglalva, hogy elvárás az olyan humánus eszközök használatának ismerete, mint a gépkarabély, vagy a kézigránát. A biológiai, vegyi és sugárfegyverekről nem is szólva. Illetve szólva. A tanrend szerint. Ráadásul a pedagógiai program szerint cél a hivatásos katonaság iránti kedv felkeltése is. Miközben volt középiskolám NEM katonai iskola. Annak idején sem volt az. (Putyinjugend […]

„Fél évet kaptak a magyarországi óvodák és iskolák, hogy HIT-et, vagyis Honvédelmi Intézkedési Tervet készítsenek maguknak. Erről december végén értesítette az igazgatókat az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi).” Előre is megköszönöm a majdani, pártoktól független, magasan képzett szakemberek óvó és előrelátó áldozatos munkáját, amelyet a magyarországi óvodák és iskolák által fél esztendő alatt elkészítendő HIT (Honvédelmi Intézkedési Terv) alapján majdan elvégeznek. Igen, ők majd megvédik az álmomat, mert lehetővé teszik, hogy gyermekeim és unokáim egy fenyegető terrortámadás elhárítását célzó, esetlegesen bevezetendő különleges jogrend szabályaihoz igazodva biztonságban éljenek ebben az országban. Merthogy az iskoláknak küldött levél szerint a potenciális terrorfenyegetettség miatt minden […]

Az év vége felé megindult a teoretikusok rohama a realitások ellen? Most éppen Vásárhelyi Mária írása nyomán jutott eszembe ez a kérdés. Amely kérdés Heller Ágnes nem kevésbé elméleti, a Jobbikot előre kormányba fényező eszmefuttatása nyomán is felmerülhetett. Míg most a bojkottra szólít fel Vásárhelyi. Na, csókolom! Azt aligha vitatja épeszű ember, hogy a választási rendszer egy diktatúrának is becsületére válna. Azt is nehéz lenne vitatni, hogy egy hamiskártyással nehéz döntés lehet beülni egy partiba. Mert Vásárhelyi Mária, többek közt ezt a kártyás hasonlatot hozza. Alkalmasint hibásan. A választási rendszer ugyanis olyan kártyázás, amely ugyan erősen aszimmetrikus szabályrendszert követ, de […]

Kaptam egy levelet. Márti, aki olvasta néhány korábbi írásomat, és ebből arra következtet, hogy én tudok válaszolni a kérdésére, arról érdeklődik, hogy miért nem vagyunk dühösek. Érteni ugyan én sem értem, de megpróbáltam megmagyarázni. Kedves Péter, elég sűrűn felmerül bennem mostanság, hogy miért nem dühösek az emberek? Miért nem dühösek annyira, hogy összefogjanak? Akárhányszor kint vagyok egy tüntetésen az olyan, mintha én haragudnék egyedül azért, amit az országgal és az emberekkel tesznek. Ott állok a rendőrökkel szemben, az egy ötvenes magasságommal és kiabálok, hogy változást akarunk. De egyre többször érzem azt, hogy szinte egyedül vagyok ezzel. Az ismerőseim között rengeteg […]

Az év utolsó napja van. Idén ma éjfélig van időm minden barátomnak megköszönni az egész éves aktivitását, ezt most megteszem. Köszönöm továbbá a gondolatok megosztását velem, a rám irányuló figyelmet és szeretetet. És a jövő évre vonatkozó, szerintem legfontosabb gondolatomat szeretném megosztani veletek. Az orbáni önkényuralomnak kell véget vetnünk. Mit kell jobban tennünk, hogy ez megtörténjen? Hogy a Fidesz nevű szélsőjobboldali párt kirekesztő rémuralmától megszabadulhassunk. Örökre. Először is tudomásul kell vennünk, hogy nem menekülhetünk. Az országból talán igen, de magunk elől soha. Magunk elől nem bujdoshatunk el sehova. Félni ugyan van okunk, de félni nekünk nem szabad. Mert a félelem […]

Egy társadalomban a családok helyzete kétségtelenül fontos tényező. Nem csak a pártvezetőké, hanem általában is. Bár valószínűleg sokan szívesen látnák, amint Orbán családja évekig eléldegél egy BAZ-megyei zsákfaluban az ottani átlagos jövedelmekből. Novák Katalin azonban ilyesmiről nem beszélt. Mármint abban az interjúban, ami a Mandiner portálján látott netvilágot. Abban a bevezető ígérete szerint minden másról szólt, és már a cím is ígéretes. Mert aszerint hazánkban mindenki a saját vallási és szexuális meggyőződése alapján élhet. Amihez persze érdemes emlékezni az egyéb megnyilatkozásokra. Köztük arra, hogy a kormány a vallásszabadságot leginkább a kereszténység „szabad” kötelezőségeként, legfeljebb a felekezeti szabadság tudomásul vételével értelmezi. […]

Az ételosztásokkal csak a baj van? Ha egy sikerpropagandára ráizgult kormány szemszögéből nézzük, akkor mindenképpen. De egyébként is. Ha nem is okvetlenül ugyanazon szempontrendszerek szerint értékelhetjük bajnak. Illetve, inkább, problémának. Az ételosztásokat a krisna tudatú hívők közössége, vagyis a „krisnások”, ahogy sokszor az utca embere hívja őket, hosszú évek óta tart ételosztásokat a karácsonyi ünnepnapok alatt. Is. De nem csak ekkor. Ekkor azonban különösen szembeszökő lehet, hogy a szeretet ünnepe tiszteletére sokszor csak szólamok jutnak a népnek az egyik oldalról, míg mások azért tenni is próbálnak valamit. Az elesettekért. Is. Legalább. Ha már másokért nem mindig sikerül. A szólamok „gazdáinak” […]

Hordalék; letört ág, megfulladt őzgida, kavics, homok, szemét és arany. -Nemrég nevettünk a román diktátoron: Stadiont épített magának, meg palotát, és most itt állunk: stadion és palota, no meg ráadásul egy kisvasút. Ahogy Putyin elnök mondaná: Венгрия делает лучше. -A végrehajtók erkölcsileg felette állnak mindenkinek, feladatuk a diktatúra fenséges eszméinek megvalósítása. -A nem-tudás nem tudása keltheti bennünk a mindentudás érzetét. -Szánalmas látvány a hazugságról visszapattanó igazság. Mire leér a porba, olyan, mint a tehénszar. -Az ősök tisztelete akkor válik olcsóvá, amikor az ős már nem él. -Nem az ideológiák (ideák) választanak maguknak diktátort, hanem a diktátorok választanak maguknak ideológiát. Duarte […]

Szürreális élményben volt részünk tegnap délután. Budapesten a Villányi úton bandukoltunk a Szüret utca felé, amikor egy szakállas, középkorú férfi, nyilvánvalóan muzulmán, azt a híres afgán sapkát viselve, amint közel ért hozzánk, kellemes ünnepeket kívánt és boldog karácsonyt, magyarul. Én persze viszonoztam a jólívánságokat, teljes tudatában annak, hogy az ünnep nem sokat jelent neki, inkább csak a multikulturális gyakorlatnak tett eleget. De neki fogalma sem volt arról, hogy esetünkben a zsidóság épp olyan kívülálló helyzetben van, mint a muzulmánság. Így tehát, kölcsönösen leróttuk tiszteletünket a multikulturális gyakorlatnak, tekintet nélkül arra, hogy az mennyiben érint bennünket személyesen. Legyen ez legalább egy […]