Annak ellenére, hogy időben mindinkább távolodunk a II. Világháborútól, az ott történt események iránti érdeklődés nem lanyhul. Részben talán betudható ez annak is, hogy a különböző titkosszolgálatok aktáinak titkosítása mostanában kezd lejárni. Adatok válnak hozzáférhetővé, és bizony az írók ezt ki is használják. Van egy téma, ami különösen vonzónak mutatkozik: ez pedig a francia ellenállásnak nyújtott brit támogatás története. Már többen is feldolgozták, filmek is készültek belőle! Az Agave Kiadó két kötetet is szentelt a témának. A korábbiról itt: https://kanadaihirlap.com/2021/06/24/regeny-nehez-kerdesekkel adtunk tájékoztatást. A zárómondata az volt, hogy a szerző engedi; a kérdések az olvasóban fogalmazódjanak meg, keresse rájuk maga a […]

Élt egy ember a XX. század első felében, akinek az életéről elég sokat tudunk, a haláláról szinte semmit. De amit az élete utolsó évéről tudunk, az elég ahhoz, hogy az elkövetkező évszádokban a nevét csak a legnagyobb tisztelt hangján emlegessék. Halálát minden korban – ma is – létező gazemberek okozták, ezért a mi kötelességünk, hogy mindig, mindenkor, emlékeztessünk rá! Azon a napon, amikor utoljára látták élve Budapesten, január 17-én, minden évben megemlékezést tartanak a XIII. kerületi Raoul Wallenberg utcában, emléktáblája előtt. A Raoul Wallenberg Egyesület elnöke dr. Sebes József, a megjelenteket köszöntve elmondta, Wallenberg máig ható jelentőségét mi sem bizonyítja […]

Közel két év munkájának eredményét tartja kezében az olvasó, amikor felveszi az asztalról a megjelenésében impozáns és – elárulhatjuk – tartalmában izgalmas kötetet. A napokban jelent meg ugyanis a Ludovika történetét feldolgozó monográfia és album, melynek vezérgondolata a II. Lipót császárhoz 1790-ben intézett beadványból származik: „A hadi tudományokban való jártasság okából szükséges az ifjaknak bizonyos nevelést adni.” Ám az igény a képzett katonára ennél is régebbi gondolat. „A török áfium ellen való orvosság” című munkájában Zrínyi Miklós már 1661-ben leírta: „számosan kellene lenni, akik hadi regulákra oktatnák a népet.” Ez a kötet egy integrált mű, mely abban különbözik a Ludovika […]

Sharm el Sheik nemcsak azért kedvelt a turisták körében, mert víz alatti élővilága csodálatos. Kitűnő kiindulási pont olyan nevezetes helyek felkereséséhez, ahová egyébként sokkal körülményesebb volna eljutni. Pedig ezek a helyek a zsidó-keresztény kultúrkörben nagy tiszteletben állnak. Valószínűleg mindenki hallott róluk, még ha egyébként nem is vallásos. Érdemes tehát a nyaralásunkból egy-két napot rászánni, elmenni, felfedezni magunknak, mert különleges élménnyel szolgálnak. A történetet bizonyára rengetegen ismerik: amikor Mózes kivezette a zsidókat Egyiptomból, egy helyen megállva, népének vizet fakasztott a sziklából. Ez a pont a mai Jordánia területén van, a neve – szikla – görögül maradt fenn: πέτρα, ma is így […]

Semmelweis Ignác azon kevés orvosok közé tartozik, akiknek munkássága ma is emberek (anyák) ezreinek életét menti meg, akinek áldásos tevékenységét az utókor azzal ismerte el, hogy életművét 2013-ban bejegyezték a Világ Emlékezet Nyilvántartásába is. Mint az egészséggondozás 12 leginnovatívabb személyének egyike, életnagyságú szobra ott áll a Halhatatlanok Csarnokában, a Chicagói Nemzetközi Sebészet Tudományi Múzeumban-International Museum of Surgical Science. (Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy magát a múzeumot is egy Magyarországon született THOREK MAX nevű orvos alapította, aki szülészeti, általános és helyreállító (rekonstruktív) műtéteket végzett, és akinek innovatív technikáit és gyakorlatát ma is széles körben használják a műtétek során.) Magyarország kormánya a […]

 Aki szereti a történelmi eseményekhez köthető talányokat, kedvét leli majd ebben a könyvben. Aki nem – az is elgondolkodik rajta. Talán fel is tesz magának kérdéseket, miket korábban nem tett volna. Az elolvasása tehát nem lesz elvesztegetett idő. Az amerikai Pam Jenoff könyvét az idén jelentette meg az Agave Kiadó, „Elvesztek Párizsban” címmel. Olyan – valóban megtörtént – eseményekről van benne szó, melyekről még a téma iránt érdeklődő olvasó is csak keveset tud. A szerelmi történeteket és sikeres történelmi regényeket író Pam Jenoff előbb történelem szakon végezte el az egyetemet, később jogi diplomát is szerzett. Kezdetben a hadsereg egyik titkárának […]

A budapestiek és józsefvárosiak előtt sem ismeretlen a botlatókövek látványa. Egy kő – egy név – egy emlékezet: ez a mottója a járdára rögzített emléktábláknak, melyekből ma már Gunter Demnig alkotóművésznek köszönhetően Európa-szerte több mint 70.000 található. Az egykori lakhelyek előtt elhelyezve emlékeztetik a város lakóit és látogatóit a náci szörnytettek személyes áldozataira. Ezúttal rendhagyó módon a kerületi önkormányzat kezdeményezte és támogatta az emlékkövek letételét. A hozzátartozók kérésére a Teleki Téri Imaház és a Gláser Jakab Emlékalapítvány közreműködésével, valamint a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület szervezésében 2020. szeptember 17-én újabb 8 botlatókő letételére került sor a VIII. kerületben. Horovitvz László előimádkozónk […]

A nyolcadik „felvonásához” érkezett az Árpád-ház nagy királyainak emléket állító sorozat: Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. (Vak) Béla, III. Béla és II. András, IV. Béla után 2020-ban IV. (Kun) László király koronázási szertartását és életét viszi színre Szikora János rendező. A koronázás színpada idén a Csúcsos-hegy tövében épül fel, azon a helyen, ahol II. András a hagyomány szerint kihirdette az Aranybullát. A horizontot körbe a távoli Vértes, a Velencei-hegység és a Velencei–tó meg Székesfehérvár tornyai szegélyezik. A táj lélegzetelállító szépsége méltó keretbe foglalja majd a minden bizonnyal legtragikusabb sorsú Árpád-házi uralkodó történetét. IV. (Kun) László alig volt 10 éves, amikor megkoronázták, és […]

Sok ember hosszú és áldozatos munkája eredményeként ismét a síneken áll a magyar vasúttörténet egyik legérdekesebb darabja. Az eredetileg 1938-ban készült vasúti kocsi korhű másolatát augusztus 20-án mutatták be a közönségnek Budapesten, a Vasúttörténeti Parkban. Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából, az uralkodói ereklyét, a Szent Jobbot a köznyelv által Aranyvonatnak hívott vasúti kocsin vitték országos körútra 1938-ban. A II. világháború végén elpusztult egykori ereklyeszállítót most régi pompájában tekinthetik meg az érdeklődök. Az ereklyeszállító díszkocsi rekonstrukcióját a kárpát-medencei hadisírgondozó tevékenységéről vagy Gyimesbükkön a legkeletibb magyar vasúti őrház felújításáról ismert Budakeszi Kultúra Alapítvány kezdeményezte 2010-ben, közösen a magyar királyi koronaőrség […]

A jobboldal ikonja, Orbán idolja, követendő példa, és egyáltalán, ő az orbánisták emlékezetpolitikájának éke. Lázár János a minap megkoszorúzta sírját. Hogy milyen apropóból, senki nem tudja. Mondjuk, most ért rá. Nomeg, most 100 éve vonultak be Budapestre Horthy különítményesei, akik ennek apropójából legalább ezer kommunistát, zsidót és egyéb, nekik nem tetsző polgárt gyilkoltak meg játékos pogromjaik során. Ezek szerint ez kétségtelenül megemlékezésre méltó esemény volt Orbánéknak. 1945-46-ban azért sikeresen elnyerte a legnépszerűtlenebb államférfi kitüntető címet, csak – igaz, szoros versenyben – Szálasi előzte meg. De mára a rendszerváltás prominensei – kezdve Antallal – eredményesen dolgoztak történelmi szerepének kifényesítésén és a […]

Ha már a kormány tudatosan feléleszti az 1919-es ellenforradalom és a fehérterror kultuszát, akkor ideje lenne annak hívnia magát, ami: ellenforradalminak. Nagy csinnadrattával avatta fel a kormány a VIII. kerületben a ludovikások emlékoszlopát. Ezt az oszlopot még a Horthy-korszakban állították fel, és a második világháborúban semmisült meg (akárcsak az ellenforradalmárok emlékműve. Az oszlop a katonai akadémia azon tanárainak és diákjainak állít emléket, akik az 1919. június 24-én a Tanácsköztársaság megdöntésére indított ellenforradalmi felkelésben veszítették életüket. ” A díszes kőoszlop oldalára a kivégzett ludovikás felkelők nevét vésték fel: Lemberkovics Jenő, Ivándai Karátson István, Mildner Ferenc századosok, Erődy Ödön tartalékos főhadnagy és […]

Kevéssé ismert tény, hogy Budapest Európa metropolisai között az egyik legtöbbet támadott főváros. Történelme során 15 különböző hevességű ostromot kellett kiállania. E sorban az utolsó az 1944-45-ben lezajlott csata, melynek pusztítása messze felülmúlta az addigiakat. A 102 napos budapesti ostrom abban is kiemelkedik a második világháború hasonló hadműveletei közül, hogy ez szedte a legtöbb polgári áldozatot: a szovjet elesetteket leszámítva minden második halott polgári személy volt, a helyben kivégzett zsidó emberekkel együtt. Hevességét tekintve a hadtörténészek a sztálingrádihoz hasonlítják, de az jóval kevesebb civil áldozatot követelt, mert a lakosságot még időben kitelepítették. Összehasonlításként Berlin két hétig, Bécs hat napig, a […]

“Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkűséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését.” – Horthy Miklós 1944.október 15. 1945. április 4-én szovjet csapatok átlépték a nyugati határt Nemesmedvesnél, azaz véget ért az ország nagyobb részét romba döntő, egymillió magyar áldozatot hozó második világháború Magyarországon. Évtizedeken át ezen a napon ünnepeltük a felszabadulást. A gyerekek virágot vittek a szovjet katonasírokhoz, a felnőttek pedig örültek a munkaszüneti napnak. Ünnepeltük a fegyvernyugvást, a békét, a hosszú évek szenvedéseinek és fasiszta elnyomásának véget vető katonai győzelmet. Arra már nem helyeződött nagy hangsúly, hogy […]

Az alábbi levelet és fotót a KMH egyik ismert hozzászólójától — Geyzától — kaptuk… * Küldök Neked egy képet, melynek története a következő: A faterom hadtörténész volt a Néphadseregben, mig le nem szerelték a származása miatt, 1954-ben Fő kutatási területe Hunyadi János és kora, de főleg az 1848-49-es Polgári Demokratikus Forradalom és Szabadságharc volt. Ő csinálta a Feltámadott a Tenger c. film történelmi megalpozását és a korhű egyenruhák meg fegyverek terén is sokat dolgozott. A Hadtörténelmi Múzeum, ahol dolgozott anno, rendelt egy képet egy –emlékeim szerint– katonai , azt hiszem ezredesi rangban lévő csatakép-festőtől, hogy a faterom instrukciói alapján fesse […]

Azt hiszem, ideje újra értékelnünk ezt a forradalomhullámot és végre okulnunk belőle. Az elmúlt 170 évben, hol titokban, hol szabadon, hol iskolai szünnapként, hol nemzeti munkaszüneti napként ünnepelték március 15-ét, minden alkalommal elszavalták Petőfi versét, felolvasták a 12 pontot. Az emlékezés mellett azonban mindig ott volt a hiány érzése is. Sajnos még mindig maradtak a 12 pontból követelnivalók, még mindig lehet forradalomról ábrándozni. Ezért gondolom azt, hogy a 170. Évforduló évében is az akkori követelések még mindig időszerűek, vannak, amik Európában és Magyarországon sem teljesültek be és vannak a világon olyan országok, ahol ezek még meg sem fogalmazódhatnak, még akkor […]