Áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánunk minden olvasónknak! NE ÍTÉLJ Istenem, add, hogy ne ítéljek – Már tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább […]

„Ne írd alá János!” üzenték a szocik a Parlamentből. Amiért aztán a házmester kiosztott egy nagy virtuális taslit az MSZP frakció tagjainak. Mert szerinte igazán tiszteletlenség, hogy a köztársaság elnökét keresztnevén szólították. Még akkor is, ha abban csak egyet lehet érteni a párt tagjaival, hogy a tiszteletet nem adják kimérve. Azt kiérdemelni kell. S egy kicsit mégis egyet kell érteni Kövér Lászlóval. Mert a János, mint keresztnév igazán nem a legritkábbak közül való. Így aztán lehet egy csomó János az országban, akik hirtelen talán azt sem tudnák, hogy mit ne írjanak alá. S akik igazán nem tehetnek róla, hogy a […]

Támadják Magyarországot és a magyarokat. Sőt! Most már repülővel is jönnek. Gulyás Marci pedig megbilincselve jelenti be a bíróságon, hogy az egész magyar néptől kér elnézést amiatt, hogy eddig csak a Sándor palotát próbálta megdobni Fidesz-narancs festékkel, a többi pártállami intézményt még sajnos nem. A főváros fiatalságától hangosak napok óta a terek és utcák, az Oktogonon partiznak, káromkodnak és küldik a komplett Fideszt melegebb éghajlatra és börtönbe. Nyomdafestéket nem tűrő csúnya dolgokat mondanak Orbán Viktor miniszterelnök úrról, Áder János elnök úrról. Elveszett a hatalom, a rang és a titulus iránti tisztelet jellege. Közben a Békemenet fiatal demokratái lapítanak. Már az […]

Az étkezés ártalmasságáról Orlai Produkciós Iroda – Füge Produkció Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról Az azonos című hosszúpróza, mikor évekkel ezelőtt megjelent, az „előadás” alcímet viselte, nem véletlenül. Az étkezés ártalmasságáról valóban termékbemutató előadás, a főhős, bizonyos Fibinger tragikomikus nagymonológja, élet-áriája haknikörútja egy állomásán, egy sokat látott, vidéki művelődési ház színpadán. Jóllehet, a főhős „az étkezés”-ről beszél csillapíthatatlanul, de életről, halálról, szerelemről, szól, a szenvedélyről, az olthatatlan, kéjes dühről, amivel az ember be akarja kebelezni a másikat, magát, a világot, míg el nem dől vele önnön börtöne és temploma, a kalodányi test. (forrás: színház) Előadja: Mészáros Máté Producer: Orlai […]

Nemrég még ott állt a szobra Budapesten, a Szent István parkban. Már nincs ott. Elhordták, elszállították – nem mintha művészileg valami silány alkotás lenne, ellenkezőleg. Nagyon jó szobor. De nem kell, nem kellett. Eltanácsolta, elparancsolta az egyetem/ek és az ország „fura ura”. Lukács György szobráról van szó. Ki ez a Lukács? Ki volt? Egy senki, egy nímand. „Egy gyilkos” – állították jobbszélen és a jobbszél által nem (dehogy is!) befolyásolt jobb középen. Ennek a Lukácsnak a nevét csak a fél világ ismerte, műveit csak a fél világon olvassák-forgatják még mindig. De például Timbuktuban vagy Benáreszben – meglehet – épp úgy […]

A CEU elleni tüntetések, ahogy annak idején a felsőoktatást általában érintve indult diáktüntetések, elég sok gondolatot ébreszthetnek. Akár olyanokat is, hogy a kormányzat szándékosan provokálta a közvéleményt a nagyobb mutyik függöny mögé rejtése érdekében. Azonban előfordulhat, hogy a hatalom elszámította magát. S az is, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik a lezsírozott forgatókönyvek szerint. Ezt megmutatja majd az idő. Ahogy azt is, hogy milyen párhuzamok alakulnak majd ki a jövőben az egykori diáktüntetések, és a jelenlegi akciók között. A jelen azt mutatja, hogy nem kevés párhuzam máris megfigyelhető. S ez teljesen független attól, hogy majd megint lesznek többen, illetve sokan, […]

Orbán Viktor és bűntársai számára a lehető legrosszabb szcenárió kezd kirajzolódni Budapesten. Egy vezető és konkrét irány nélküli megmozdulásnak lehetünk tanúi, ami vasárnap kezdődött, de hétfő este a Sándor palota előtt folytatódott. Olyan fiatal magyarokból áll többségben az a több mint ezer fő aki egy illegális és spontán tüntetést tart Áder János hivata előtt, akik nem is születtek meg a rendszerváltás idején, mégis a tiltakozás szimbólikus dalát énekelték. A Ha én rózsa volnék című számot. De itt már nem csak énekeltek, hanem olyan rigmusok hangzottak el, amelyek már nem a joviális diákkorra utalnak, hanem a kitörő és jogos méregre. „Aláírtad János, […]

Amikor ezt írom, még tart a tüntetés. Nem a hivatalos része, hanem a ráadás. Az, amikor a tüntetők a körúton vonulnak. Az utolsó információk szerint a Fidesz székházhoz. Normális körülmények között a tömegnek duzzadnia kellene. Nem a tettvágytól, hanem létszámilag. de ez Magyarország. S a jelek szerint itt minden szél szembe fúj. Az egyelőre biztosnak látszik, hogy Áder kivár. Valójában semmibe nem kerülne, ha nem írná alá a törvényt, hanem elküldeni az Alkotmánybíróságra. Egy normakontrollra. Egy törvényt, ami legfeljebb az abnorma teljesítésének eszköze. Mert ez Magyarország. Pontosabban ez az Orbán-korszak. Putyinisztán kiöltött csápja a fenékbe kiöltött nyelvek kormánya felé. Annyira, […]

Mindenen nyomot hagyunk, amivel érintkezünk. Kitörülhetetlenül meglátszunk a falakon, amelyek körülvesznek, és az embereken, akikkel körülvesszük magunkat. Partnerünk, férjünk, feleségünk egy életen át cipel bennünket, aztán az emlékünket. De a halál sem megoldás. Mindig, mindenki jelen van, akire emlékezünk és az emlékek nem válogatnak. A jók ugyanúgy helyet kérnek, mint a rosszak. A megszépítés, a hazugság, az öncsalás sem megoldás. Tudjuk, amit tudunk, fölösleges szépíteni. Az Alvásban jelenidőben van a múlt és a jövő. Egyszerre van jelen mindenki akkor is, ha már csak az emléke él. Ha az él, akkor ő maga is van. Vannak a fiatalok, akik egyszer majd […]

Írásom tárgya nem vallási ellentétek szítása, csupán egy hazánkban, a jelenlegi kormányzat által gyakorolt módszertan történelmi-vallási hátterének megvilágítására tett kísérlet. A mai magyar kormányzat úgymond ideológiai alapja a római katolikus felekezet, amint ezt a KDNP nevű pártféleség mint koalíciós partner jelenít meg. Ezzel a ténnyel úgy vélem, a legtöbb magyar politikus és gondolkodó ember tisztában van. Azzal viszont már kevesebben vannak képben, hogy e felekezet milyen történelmi gyökerekkel rendelkezik, s ezek folyományaként milyen motívumok állnak tetteik mögött, s az sem nagyon ismert, hogy amiképpen a leopárd sem tudja levetni a foltjait, a katolicizmus teológiája, működési struktúrái és reflexei alig változtak […]

Ez most nem lesz rövid. Az összes eddigi – darabonként 1 milliárdba kerülő – „nemzeti konzultációnak” becézett álságos parasztvakítás sorsáról semmit nem tudunk. Az első alkalommal még pontosan közölték, hogy hány érkezett vissza: 1 millió fölötti darabszám. De ezt követően, már csak annyit: több mint 900 ezer. Arról, hogy a 8 millió kipostázott, és az 1 millió körül visszaküldött kérdőívek válaszai mit tartalmaztak: egy hang se, sehol. Hányan értettek egyet az egésszel, hányan nem; mely kérdéseknél milyen volt az egyetértés, és milyen jellemző kifogások érkeztek – mély hallgatás. Valószínű, a szándék nem is ez volt – csak arra voltak kíváncsiak: […]

Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője a minap megjegyezte: a Magyarországon létező és külföld által (is) finanszírozott huszonhét felsőoktatási intézmény közül csak egy van, amelyik a szabályoknak megfelelően működik, a többinél szabálytalanságok állapíthatóak meg. Ha ez így van, úgy felmerül a kérdés: miképp lehetséges, hogy ennyire elsokasodtak e téren a rendellenes jelenségek, miért nem léptek közbe az illetékes hatóságok már korábban és folyamatosan? Avagy az is lehetséges volna, hogy azokat a szabályokat, amelyek betartását most számon kérik, csak utólag hozták meg az orbáni rezsim jogalkotói? Akkor viszont indokolatlan a számonkérés. Ez a kérdés csak az egyik (és a legkevésbé fontos) […]

Tudom, hogy napok óta kint vannak a plakátok a legújabb nemzeti gyávaságról. Mert a konzultációnak hívott pénzkidobást továbbra sem érzem másnak, mint a gyávasági apokalipszis egy stációjának. A vezér nem mer népszavazást kiírni, úgyhogy marad a konzultációnál. Most éppen Brüsszelt állítaná meg a levelekkel. Mint ahogy egy plakátra ma ismét rácsodálkoztam. Mert hirtelen elképzeltem ezt a megállítást. Képletesen is, amint az egész EU nadrágja tel lesz attól, hogy Orbán nadrágja már tele van. Leginkább talán attól, hogy csak tele lesz az emberek hócipője a kormányzat kleptoligarchikus rendszerével. Még akkor is, ha egyelőre láthatóan sikerül parciális kommunikációval, és rétegakciókkal megosztva tartani […]

Még talán élnek néhányan akik emlékeznek a két világháború közti korszak refrénjére, mások pedig talán tankönyvekben olvasták: csonka Magyarország nem ország, nagy Magyarország mennyország. Amiután kedd reggel – a magyar rektorok és a magyar tudományos szektor teljes mellőzésével – a parlament Fidesz többsége megszavazta a Lex CEU-t, Magyarország végképp lesüllyedt a primitív banánköztársaságok szintjére. Komoly országban olyan nem fordul elő, hogy az érintett szektor és szakma teljes kizárásval alkotnak törvényt kevesebb mint egy hét leforgása alatt, ráadásul egyetlen intézmény ellen és azért, mert annak az intézménynek az alapítója persona non grata a kormány számára. Komoly országban olyan nem fordul elő, […]

Kis LOKÁL a nagy Duna mentében, jutott eszembe tegnap este a millenniumi földalatti vasút egyik állomásán az ingyenes nyomtatvány hosszú ideje fetöltetlen dobozai láttán, amelyekben, amikor naponta telehordták őket, se volt újság sohasem. A dobozok tartós üressége lett újság nekem, a folyamparti lépcsők köveire űzött szobor mögül jövet, a tanszabadságért tüntető ezrek egyikeként – mintha bizony én is száz ezer éve nézném, amit meglátok hirtelen – megláttam, amit mások nem láttak, hogy olvasók híján hazugságot terjeszteni nem lehet, s hogy hívők fogytán tán hazudni is egyre kevésbé éri meg. Ezért próbálják hívőkké (hívőikké) formálni a gyerekeket. És megfosztani a szabad […]