No, ezt se nagyon hittük volna 1989-ben! Mikor a politikai vezetés 1989 májusában eldöntötte, hogy az új idők jeleként elbontja a nyugati határról az egyébként is elavult SZ-100 – as jelzőrendeszert, ha azt mondja valaki, hogy az elbontottnál sokkal durvábbat fog építtetni az éppen ellene ágáló szőrmók, izgága figura ott a ravatalnál, hát mindenki röhögött volna. Pedighát éppen ez következett be, vasfüggöny épül – egyelőre csak – a déli határon. Szerb barátaink örülhetnek neki, szép emlékeket idéz a láncos kutya idejéből, mikor erődrendszert építettünk ellenük. Most talán nem betonerődítmények épülnek, „csak” négy méter magas szögesdrót kerítés, de itt is hamar […]

Az ősz bárd előkapta a régi lemezt: fogyik a magyar! S mit tesz ilyenkor egy kereszténydemokrata? Társadalmi munkát sürget, mintegy összefogást. Nem mondhatnánk, hogy ne lenne kreatív a KDNP alelnöke. Most, hogy az összes kormánypárti nagyszájú valami jó kis bevándorlózással, terroristázással bíbelődik, Harrach előkapta a régi lemezt: fogyik a magyar! És délelőtt összetrombitált ezért egy sajtótájékoztatót, ahol elmondta, hogy 2014 első négy hónapjával összevetve idén három százalékkal nőtt a születésszám, és közel hét százalékkal többen kötöttek házasságot, ilyet szólt: „Az utóbbi másfél év adatai kedvező tendenciát mutatnak.” Ez a nullával egyenlő – nagyjából ez volt Harrach mondanivalójának a lényege, noha […]

Robert Myles egy önkormányzati képviselő Longueuil városában, amely Montreáltól közvetlenül délre fekszik, a Szent Lőrinc folyó tulsó partján. Egyetlen bűne, hogy a városi testület ülésein felszólalásait nem csak franciául mondja el, hanem angol fordításban is. Ezzel kívánja jelezni, hogy az a körzet amit ő képvisel – Greenfield Park – egy jelentős angol kisebbségnek ad otthont. Több mint tíz éve szólal fel Kanada két hivatalos nyelvén a testületben, de a város polgármesterének most már elege lett a kétnyelvűségből. „Québecben vagyunk és minden testületi ülés csak franciául folyhat. Longueuil önkormányzata nem egy kétnyelvű adminisztráció, hanem kizárólag francia. Punktum”–jegyezte Caroline St-Hilaire polgármester. Aztán […]

A kormányzat hétfőn, a sorok között bejelentette, hogy a szerb határra szánt kerítés a terveik szerint évtizedekig fog állni. Ha egyszer megépül. A hírekben természetesen nem ez szerepel, de ez nem sokat jelent. A kerítésről szóló mendemondák közti réseken át felsejlik a korábbi felvetés. A kerítés kapcsán annyi már kiszivárgott, hogy alighanem a belügyi és hadászati egységek kulcsszerepet kapnak a buliban. Azt még nem tudjuk, hogy zsebileg pontosan kinek a bulija, de ezt úgyis ötszáz évre titkosítani fogja a kormányzat. Addig meg szabadon lehet tippelni, hogy ki fogja a következő százmilliós ingatlant megvenni valamelyik rokon nevében, valamelyik rokon nevére. Az […]

A ember reggel kommenteket olvas. Nem kellene. Persze, vannak a szokásos, „büdös zsidók, takarodjatok Izraelbe”, meg „vegyél a nevedre egy menekültet a Rózsadombon” jellegű egyen szövegek, ezeket már úgy törlöm, hogy szinte észre sem veszem, egy torz világ amolyan zsigeri rángásai ezek, szinte a lélegzése, reflexszerű működése. Megvastagodtak a membránjaink. De néha vannak sokatmondóbbak is, amelyek valamivel többet is elárulnak a világunkról (nincs mit szépíteni: bár ez nem az én világom, de benne élek). Itt van például az alábbi. Annyi mindent mutat: kibontakozik belőle egy frusztrált élet. Szegény hozzászólót gyerekkorában versekkel, szövegekkel kínozták (nem, egyáltalán nem gondolom amúgy, hogy az […]

Valamikor régen, egy tatai edzőtáborozás során múlhatatlan élményem volt. Azt hiszem valamilyen luxemburgi adóra tévedett a rádió keresője, és valami csodát hallottunk az éterből szólamlani. Akkor jött ki a Pink Floyd Fala, annak a debütálása volt épp a nem magyar vizeken. Miután előtte laváztam már Berlinben, szűkös angolosságom ellenére sem kellett túl sokat mesélni arról, hogy miről szól a dolog. Ez az első ganéjság. Aztán a második. Nyugati ember vagyok. Már országilag. Határszéli manus, megverve és megáldva. Ha így halad ez tovább az előre kitaposott ösvényen, már az az idő sincsen túl messze, amelyet a létezés furcsaságaira csodálkozó tizenhét éves […]

Nos, a magyarok humora kétségtelenül nevetségessé tud tenni bármit, leginkább a kormányzatot, annak is a nemzetinek nevezett konzultációját – amiről Harrach papa szerint egyértelműen kiderült, hogy a válaszadók többsége egyetért a kérdőívben megfogalmazottakkal (mind az eddig beküldött 600ezer többsége a kiküldött 8millióból, ami tehát mérvadó az egészre nézve). Az idegengyűlöletet katalizáló plakátkampány pedig sikeresen nevetségessé vált, pedig milyen sok pénzt költöttek rá! Magam részéről ingyen tálalom.                           A lista korántsem teljes, ahogy a kormány embertelensége is végtelen.

A menekültüggyel kapcsolatban Orbán alighanem ismét elméretezte azt távolságot, ami a zsákutca végén levő fal, és az ország feje között van. Az utóbbi időben láthatóan egyre több esetben. Most éppen a menekültekre vonatkozó visszafogadási egyezmény kapcsán. Ez ugyebár arról szól, hogy amennyiben illegálisan érkezik egy bevándorló valahonnan valahova, akkor oda visszapaterolhatják. Így a Magyarországról tovább-tiplizőket hazánkba küldték vissza, ha lebuktak. Márpedig általában lebuktak. Ez azonban annyira nem jelent azonnali, feltétlen, és mindenki feletti hatalmaskodást, hogy évi saccperkb ezer emberről lehet szó. Mármint azokról, akiket aztán tartósan kellene itt elhelyezni. Nyilván azokban a kacsalábon forgó wellness-paradicsomokban, amelyeket az Orbán-kormány, s persze […]

Québec kormánya úgy döntött, hogy szigorítanak a nyelvtörvényeken és hamarosan minden olyan multinacionális hipermarket, lánc, vagy vállalat, amely angol névvel vagy védjeggyel rendelkezik, francia szlogent lesz kénytelen feltüntetni a neve mellett az üzlet homlokzatán, illetve reklám anyagaiban. Tehát olyan nagyvállalatok mint a Best Buy, Old Navy, Costco vagy éppen a Walmart lesznek érintve a szigorított nyelvtörvény által. Québec liberális kormánya szerint a francia többségi tartományban bejegyzett vállalatok 20 százaléka kizárólag angol nyelvű védjeggyel rendelkezik. Ugyanakkor számos multinacionális cég már korábban is oda biggyesztett angol nevéhez egy francia szót, ezzel kívánták tiszteletben tartani a nyelvtörvények szellemét. Például Québecben a Starbucks Coffee […]

Stefan Stefanovics ismeretei szerint a magyar nyelvben többféle mód létezik: kijelentő mód, felszólító mód, feltételes mód. Nos, Stefan Stefanovicsnak van egy saját módja, a sajnálatos. Stefan Stefanovics kútja sajnálatos módon egy 53 m-es csőkút, abban 13 éve működik egy mélykúti csőszivattyú. Azaz, működött egy héttel ezelőtt szombat reggel 9:30-ig. Akkor levágta a biztosítékát. Sajnálatos módon akkor nem volt a környéken senki, akivel felhúzhatta volna, így hát, maradt az egyik szomszéd kerti csapjáról a slaggal történő vízátvezetés. Annak meg az volt a gondja, hogy a kerti csap hajlamos volt semmi perc alatt kiszippantani a kutat – elég gyenge vízhozamú a lelkem […]

Most amikor a magyar kormánymédia az idegengyűlölettől hangos, és kerítésépítős közrabszolga-behívókról suttog a szél, talán érdemes arra is emlékezni, hogy legalább megpróbálta az ország. Bármilyen lejátszottnak is tűnt egykoron az a bizonyos rendszerváltás, és akárhova is sodorta az akkori decibel-ellenzéket a szél azóta. Mert az akkori liberális fiatalokból idővel csak kibújt a pártállami diktatúrát visszasíró nosztalgia. S kibújt a diktátori pilács fényétől megrészegült éjjeli szender az egykori hernyóból. Mely két állapot között egy valami biztosan közös. A gerinc hiánya. Ahogy sok tapsoncukból, bér-, és megélhetési rasszistájukból is hiányzik. No meg persze azokból a mostani komcsizókból, akik annak idején nem győztek […]

Politika? Kultúra? Morál? Kiinduló premisszánk: az erkölcs egy és oszthatatlan. Nincs külön közéleti és magánéleti erkölcs, politikai, üzleti vagy családi erkölcs. Csak egyféle erkölcs van, ami az élet minden területén működik – vagy nem működik sehol. * Az anarchisták egy pincében székeltek annakidején, Budapesten. Azért hívtak, hogy József Attila verseket mondjak nekik. Aztán beszélgettünk, én tréfálkoztam, azt mondtam, boldogan lennék anarchista, ha tudnám, ki szervezi majd meg az anarchiát… Egy szívemnek nagyon kedves, akkor még tizennyolc éves ifjú hölgy, aki ide kísért, társai előtt kissé szégyenkezve nézett rám, hogy még ezt sem tudom. – Az anarchia, ne haragudj, nem káosz […]

Aczél György neve hallattán számos magyarországi kulturális körben dermedté válik a levegő. Ez volt az ÉS – se élet, se irodalom – „korszaka”, ami persze azért így eléggé durva leegyszerűsítés. Mégsem örültek sokan, amikor szürke öltönyös pártkatonák diktálták a művészeknek, hogy mi tűrhető és mi nem, hogy mennyire legyen didaktikus a kultúra, hogy meddig lehet elmenni. Heller Ágnes filozófus így beszélt egyszer Aczél változó hozzáállásáról: „Sokszor előfordult, hogy egy művészt segített, majd keresztezte karrierjét.” A napokban egy torontói könyvesboltból rendeltem meg a Tépd le a sárga csillagot című könyvet, ami 1990-ben jelent meg Budapesten, a Pallas Lap- és Könyvkiadó kiadásában és […]

A demagógisztáni agyvízállás-jelentés igen komoly viharokat jósolhatott néhány jobb sorsra és komolyabb ellátásra érdemesült koponyában. Az eredményeként bejelentették, hogy Magyarországnak már csak egy kerítés hiányzik. Szerbia felé. Azon a határszakaszon. Holott elég nyilvánvaló, hogy nem a szerb határszakasz a leghosszabb. Tulajdonképpen az egész országot körbe kellene keríteni. Legalább az így kialakított korlátoktól a döntéshozatalba szorult korlátolt elmék otthonosan éreznék magukat. A hidegháborús nosztalgia jegyében. Amikor műszaki zár feszült a magyarok és az idegenek között. Főleg a nyugati idegenek felé. Nehogy idejöjjenek, aztán még megfertőzik ezt a rebellis népet némi gondolkodással. Fúj! A jelek szerint néhányakat sikerült is megvédeni a gondolkodás […]

Kérsz egy hot dogot? Teszi fel nekem a visszutasíthatatlan ajánlatot reggel 10-kor egy idős, mosolygós baptista. Szóval ingyen virsilivel kezdődött a napom a dél-Ontario-i Brockville városában, ezen a Szent Lőrinc folyó menti, roppant rendezett történelmi településen. A város valamennyi temploma, közintézménye és számos 19. századi villája nyitva állt a látogatók előtt ezen a napos, langyos hétvégén és a helyiek lokálpatriotizmusa mindenhol érzékelhető volt. Az anglikánok nagy lelkesedéssel mesélték el, hogy három történelmi templomukat (az egyiket már bezárták) történetesen három elkülönített társadalmi réteg frekventálta, nevezetesen a társadalom gazdasági és kulturális krémje, a középosztály és végül az alsóosztály. Míg a középosztályi templomának […]