Ezennel egy nívós, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Magyarországon témájú konferenciát szeretnék szíves figyelmetekbe ajánlani.  Meghívó A Nemzeti Bilincs Egyesület tisztelettel meghívja Önt a Szembesítés: Koncepciós perek és a Jogállam című konferencia-beszélgetésre Időpont: 2019. május 9. (csütörtök)16:00–20:00 óra Helyszín: Villányi úti konferencia központ: Budapest, XI. kerület Villányi út 11–13. földszint 300-as terem Program 16:00 Megnyitó Császy Zsolt az egyesület elnöke és Mécs Imre ’56-os halálraítélt 16:10–16:20 Dr. Szabó János bevezetője 16:20–17.50 Igazságügy miniszteri kerek-asztal, moderátor: dr. Avarkeszi Dezső Résztvevők: dr. Bárándy Péter, dr. Draskovics Tibor és dr. Vastagh Pál 17:50–18.00 szünet 18:00–19:30 Társadalomtudósi kerek-asztal, moderátor: Herényi Károly […]

A sajtószabadság napján jött a hír, hogy Kocsis Máté, volt józsefvárosi polgármester, jelenleg a VIII. kerület országgyűlési képviselője, egy Deutsch Tamással közös lakossági fórumon azt mondta, hogy nem az ellenzéki politikusokat, hanem az újságírókat tartják politikai ellenfeleiknek. Nem ellenséget mondott, de így is árulkodó volt ez a mondat. Benne volt az is, hogy azokat a sajtómunkásokat, akiknek a Fidesz prominensei nyilatkozni szoktak, nem tartják újságírónak. Csakis mikrofontartó-állványoknak szoktak megnyilvánulni, valódi újságírót emberemlékezet óta nem engednek Orbán Viktor, és a kormánytagok közelébe. A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet most közzétett adatai szerint 2010 és 2019 között látványosan romlott Magyarországon a sajtószabadság […]

Egy történetbe foglalni a miniszteri keret, a Szandi és az émelygés szavakat; másképpen: a történelemhez fűződő személyes viszony. Az émelygés helyett eredetileg hányingert írtam volna, de végül is itt csak egy milliócskáról volna szó, mit írnánk akkor az öt-tíz milliós (vagy több?) miniszteri ajándékokhoz? Viszont az is igaz, nem minden milliócskához társul hűségnyilatkozat. De jó lenne olyan világban élni, ahol minden szónak jelentősége van. Fogynak a szavaink! És eszembe jut, hogy erről nekem lennének emlékeim. Szandi A művészetpártoló publikum nyitott szívvel fogadja Pintácsi Alexandra kamingautját; Varga Mihály kedves az ő szívének. Ehhez a kitárulkozáshoz nagy bátorság kell; hitvallás a keresztényüldözés […]

Megjelent egy írás a tanárok alkalmatlanságáról. Ez annyira hiánypótló, hogy csak na! De tényleg! Mert ahhoz aztán baromi nagy éleslátás kell, hogy amikor valami már méteres lángokkal ég, akkor megállapítsa valaki: tűz van. Persze, akkor is jobb félreverni a harangot, mint sunnyogni a kertek alatt. De nem egyszerűbb akkor oltani, amikor még csak tüzesedik a kiszáradt trágya az istálló sarkában? Maga az említett írás az ATV oldalán jelent meg egy olyan címmel, ami szerint döbbenet lenne, hogy a tanárok nagy része alkalmatlan a pályára. Azért annak, aki most döbbent erre rá, annak valami kevésbé ártalmas, a szemet kevésbé meggyötrő szert […]

Gizi néni, korábbi nevén tanárnő, mióta több minisztérium összevonásával létrejött új „Központi kormányzati igazgatási szerv” az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevet kapta önértékelési zavarral küzd: Az emberi élet alkonyán -túl a hetvenen- emberi erőforráskénti értékén töpreng; mennyit ér a NER-nek(?) vajon ér-e annyit, mint hatvan kiló disznótáp(?) aztán szomorúan állapítja meg, hogy figyelembe véve a feldolgozás költségeit, és a feldolgozás során óhatatlanul keletkező súlyveszteséget, értéke legfeljebb tíz- tizenöt kilogramm disznótáp nettó piaci értékével azonos. A lehangoló következtetés nem hagyja nyugodni, ezért -tanulva NER-ista honvédőitől- gondolatban a disznótáp hasznosításába fog: megeteti magát egy disznóval, majd az immár vágásérett állatot tovább küldi egészen […]

Rövid betegség után elhunyt Bencsics Klára, a Kanadai Magyar Hírlap olvasója és hosszú évek óta rendszeres hozzászólója. Gyászolják gyermekei: Sue, Nora, Tom és Clara, illetve unókái Sarah, Alexander, Cameron és Jamie. Évtizedekig a montreáli magyar közösség aktív tagja volt, a nyolcvanas és kilencvenes években vezető szerepet játszott a helyi közösség irodalmi és kulturális életében. 2019. május 3-án 11 órakor búcsúztatják a Magyarok Nagyasszonya Egyházközségben (90 rue Guizot Ouest, Montreal). Virágok helyett adományokat küldhetnek Bencsics Klára emlékére a montreáli Zsidó Kórház (Jewish General)  palliatív részlegének. Az alábbiakban az angol nyelvű gyászhírt olvashatják. Nyugodjék békében! * Clara Bencsics (Nee Farago) After a […]

Az egyik Orbán-hívő, a másik áldozati. Ez utóbbiaknak szól a budai vár fura urának üzenete: mindenki annyit ér, amennyire beárazom! Aki okos, az tudja, hova kell állnia, hogy növekedjen az ázsiója. A többi meg? Szép komótosan megrágja, megforgatja a szájüregében, alaposan kiélvezve az ízét, majd lenyeli. Amúgy valódi népmesei hős: szegény párttitkár harmadik gyermeke, aki, ahogy kell, saját erőből küzdötte fel magát egyre magasabbra, míg végül a csúcsra ért: teljhatalmú ura lett mind a birkáknak, mind a bárányoknak. Ez ugyan már nem népmesei éca, de rendkívül hatékony. Megtehet bármit – és mindent – mert –állítólag – őt választotta a nép. […]

Szabadság, jólét, gazdagság! Ilyen lesz minden földrész. Majd, ha a demokrácia, az emberi jogok, és a béke mindenütt érvényesül. Az utolsó genfi ostrom úgy négyszáz évvel ezelõtt esett meg, a savoyaiak – néhányszázan – próbálták megmászni a falakat. Az ostromot visszaverték, az asszonyok is csatasorba álltak, forró kondérból forró húslé, mint Egerben a gulyásleves, és a védõk közül vagy öten meg is haltak. De azért nem szomorkodnak ma már, emléküket nagy népünnepéllyel tisztelik meg, hencidától boncidáig folyik aznap az ingyen húsleves. Kultúrált ország, kultúrált munkahely. Vakító fehér barakkok, kocka alakúak, halk, diszkrét emberekkel. Tisztaság. Itt nem fordulhat elõ, ahogy Mikszáth […]

Mostanában divat a patkányok túlszaporodásával foglalkozni. Az EU-s választásokhoz közeledve biztos nagyon égető politikai probléma, és nagyon fontos kampánytéma. De ettől eltekintve is ok arra, hogy divattá váljon a patkányok, amúgy sem túl jó, PR-ját rombolni. A nagy patkányinváziós fenyegetés közepette, mintha elfeledkeznének pár dologról. Szinte csak a példa kedvéért arról is, hogy a patkányok nagyon értelmes, szinte már okos állatok. Célzatosan nem irtják az embereket, ami az emberekről nem mindig mondható el. A fészküket nagyon is tisztán tartják. Még akkor is, ha kétségtelenül nem használnak öblítős WC-t. Ellenben közleményeket sem írnak a környezet teherbíró képességére fittyet hányva sokasodó homoid […]

Az arany meg az asszony Az arany meg az asszony című opera, ahogyan az alapjául szolgáló Krúdy-színjáték is, azt a gondolatot hirdeti, hogy milyen balga a férfi, aki az arany csengéséért lemond az asszony szerelméről. A történet hősei: egy marcona zsoldoskatona és egy szomorú ifjú asszony. Kettőjük közé áll oda csábító varázsával – és az alkimista férj közvetítésével – a gazdagság hívságos fénye, hogy vesztét okozza a katonának, aki botorul elfordul a szerelemre hívó szívtől, mert megbabonázza az arany pogány csengése. A csábítás vétkétől ugyancsak nem mentes zsoldoskapitány, miután a házaspár szállást ad neki, színészek segítségével igyekszik némi felfordulást okozni […]

A schmidtmarikanizmusról, mint elvről Rab László, az egykori Népszabadság kitűnő publicistája ugyan írt már egy kiváló elemzést – de engedtessék meg nekem, mint amatőrnek, hogy a Schmidt Mária, mint olyan szemszögéből is megírjam a magamét. Mert Schmidt Mária, mint olyan, jelenség. No, nem a küllemére utalok – mert az ilyesmivel ironizálni nem illendő – mert nem az a mérvadó. Hanem a törekvése, hogy minden áron megfeleljen az udvari történész szerepének, ami a múlt megmásításában, újra értékelésében többé-kevésbé sikerül is neki, habár elég nehéz pl. a világháborúkat döntetlenre játszani, de azért dolgozik rajta. Hanem, a Me Too. No, azzal kapcsolatban meglehetősen […]

Richard Rodgers – Oscar Hammerstein II. Molnár Ferenc Lilioma, a vagány, de az élet dolgaiban nehezen eligazodó hintáslegény és a feltétel nélküli szerelemmel szerető kis cselédlány története a magyar drámairodalom egyik legmeghatóbb és legmegrendítőbb darabja. Nem véletlen, hogy a művet korábban Puccini és Gershwin is szerette volna megzenésíteni, ám a jogokat az író csak később, amerikai emigrációja idején adta oda a New York-i Broadway  egyik legendás szerzőpárosának. A zeneszerző Richard Rogers és a librettista Oscar Hammerstein 1945-ben írt musicalt a jólelkű de meggondolatlan városligeti csibész életéről, haláláról és túlvilági kalandjairól. Bár a zenés változat alkotói a mesét egy észak-amerikai tengerparti […]

Egyetértek Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes úrral abban hogy nagy problémák vannak az illegális migránsokkal. A magyar illegális migránsokkal! Abban is igaza van hogy a problémát ott kell megoldani ahol a baj van, ahonnan a magyar illegális migránsok jönnek. Vagyis a Kárpát-medencében. És felelősségre kell vonni azokat aki az illegálisokat szervezik, lehetőséget adnak nekik hogy elhagyják szűlőföldjüket, ahelyett hogy ott boldogulnának. Semjén Zsoltot is felelősség terheli ezügyben, oroszlánrésze van abban hogy az áldatlan állapot létrejött. Miről is van szó? Magyar útlevéllel az un. ESTA belépési rendszeren keresztül vízum nélkül lehet belépni az USA-ba legfeljebb kilencvennapos tartózkodásra. Fontos, hogy a beutazó ezután elhagyja […]

Régebben ilyenkor már a locsolókat vártam. Barkadísszel az asztalon, a tálon sonkaszelet, főtt tojás, retekkel, újhagymával díszítve, borospalack, sörösdoboz, meg egy jobbfajta konyak kikészítve, a szombaton festett pirostojások – szigorúan piros – nem hódoltunk a jajlila, meg neonzöld divatnak. (Csokitojás is csak később került a kínálókosárkába, amikor a fiaink is csatlakoztak a csoporthoz.) Anyu húsvétra is sütött bejglit, juttatva egy-egy rudat már felnőtt lányai háztartásába is. Városiak lévén a fiúk kizárólag a rokonokhoz, családtagokhoz jártak locsolási célzattal. (Najó, előfordult hogy útba ejtették valamelyik főnöknek a locsolókat számon tartó feleségét.) A húgom férje verte föl hajnali 8-9 tájt a sógorait, meg […]

Orbán Viktor levelét megírta, nemzetféltő könnyével azt is telesírta… Hányadik levél is ez? Nyolcadik? Kilencedik? Nem tudom követni, mert miután az első inzultációs levelét egy nemzetközi kézjellel díszítve visszaküldtem, többet nem kaptam tőle – pedig állítólag no name volt a válaszboríték. Vagy nem. Úgy látszik, nem vagyok NER-kompatibilis. Tehát van itt ez az utolsó levél – habár kétlem, hogy az utolsó lenne. A vezér ugyanis közvetlenül nem kommunikál az ő népével, hanem levelez vele. Érthető: a végére oda írhatja, hogy: tisztelettel. Na, ez az, ami teljesen kamu, persze, így illik. Orbán azonban nem tisztel se Istent, se embert, de hát, […]