A Munkáspárt a rendszerváltás óta először nem állított országos listát, miután összesen 16 egyéni választókerületben tudták összegyűjteni a szükséges 750 ajánlócédulát. Így a párt meg sem pályázhatja az 1 százalékos küszöböt és így állami támogatás nélkül marad Thürmer Gyula pártelnök formációja. Thürmer a Szabadság című munkáspárti lapban elemezte a kommunista párt rendkivül nehéz helyzetét és rámutatott a Munkáspárt belső problémáira, melyek hozzájárultak a választás körüli kudarchoz. A listaállítás elbukásával ugyanoda jutott a Munkáspárt mint a Kanadai Kommunista Párt (CPC)–mind a ketten csak néhány teljesen esélytelen jelöltet tudnak állítani maroknyi kerületekben. Thürmer szerint nagy bajok vannak a párton belül, de talán még van remény.

Thürmer Gyula szerint a Munkáspárt egyik legnagyobb problémája a párttagság öregedése. Aki volt már munkáspárti rendezvényen (például május 1-én a budapesti Városligetben) láthatja, hogy a résztvevők túlnyomó többsége idős nyugdíjasból áll. Thürmer szerint már az első napoktól kezdve, a Munkáspárt bázisát a nyugdíjasok alkották.

Öregek vagyunk, kevesen vagyunk és kész! Ekkora csapattal nem lehet megostromolni a parlamentet. Még választási értelemben sem. Sokan mondják ezt, és saj­nos igaz. Nincs mit csodálkozni ezen. Ez a mi pártunk születési rendellenessége. Húsz éve a munkahelyi szervezeteket a rendszerváltó urak és hölgyek betiltották. A Munkáspártot az egykori nyugdíjas szervezetek szülték újjá. Akkor ez volt, és akkor ez jó volt. Tudtuk, hogy ezen változtatni kell, de amíg sokan voltunk, halogattuk. Addig-addig halogattuk, hogy egyik-másik megyében már nem maradt senki.

Thürmer szavaiból az derül ki, hogy a Munkáspárt már néhány megyében teljesen kihalt és így természetesen lehetetlen ajánlócédulát gyűjteni, nem is beszélve választási kampányról. De Thürmer arra is utalt, hogy a Munkáspártban belül voltak bőven olyan párttagok, akik könnyedén vették a kopogtatócédula gyűjtést, nem helyezték prioritásba a kommunista párt választási esélyeinek növelését.

Fegyelem nélkül soha nem fogunk sikert elérni. Nem felelős az a párttag, aki dolgozhatott volna többet is, de inkább kibúvókat keresett? Nincs felelőse annak, hogy rosszul számolják össze a cédulákat és kiderül, hogy kevés az, ami soknak tűnt? Senki sem felel azért, hogy sok helyen felrúgták a választási stratégiánkat, s ahelyett, hogy két-három helyre koncentráltunk volna, mindenütt gyűjtöttünk? Nem felelünk-e valamennyien azért, hogy jó döntéseket hozunk, aztán nem hajtjuk végre őket?

Kérdéses azonban, hogy mennyit segíthet a Munkáspárt helyzetén a fegyelem, ha többnyire idős nyugdíjas emberek segítségére szorul a párt. Fiatalabb generációk bevonása nélkül, a fegyelem nem sokat ér. De Thürmer szerint van még jövő, bár először biztosítani kell a budapesti pártközpont és a pártlap anyagi alapjait, aztán az önkormányzati választásokra koncentrálni. Az azonban biztos, hogy ha a parlamenti választás három fordulós, akkor már az elsőt is elbukta a Munkáspárt.

Kanadai Magyar Hírlap