Kopácsi Sándor börtöntörténetei: Kopácsi, hol a rádió?

2012 március 12 8:41 de.107 hozzászólás

*Kopácsi Sándor Börtöntörténetei lánya – Gelbergerné Kopácsi Judith – szerkesztésében jelennek meg a KMH-ban. Ime sorozatunk hetedik része.*

Híréhségünket végül is a kisrádiók oldották meg. A börtönben volt egy speciális részleg, ami az ÁVO-nak dolgozott. Itt, miután telefonokkal és lehallgató készülékek gyártásával foglakoztak, meg voltak azok az alkatrészek, különböző elektromos szerkezetek, amivel össze lehetett állítani kisméretű diódás rádiókat. Az elektromérnökök kidolgoztak egy tervet, amelyben a telefonra ráépítettek egy diódát, és mint a régi detektoros rádiók, az erősebb budapesti rádiókat is lehetett vele fogni. Ezt a dióda kristályt viszont csak kívülről lehetett behozatni. De persze a börtönön belül is működött a besúgó, azaz a vamzer-hálózat, és ettől kezdve a hipiseknek, azaz a kutatásoknak a céltáblája a rádió lett. Megindult tehát a háború, és a verseny, hogy minél hamarabb egyre kisebb rádiók készüljenek. Az első készülékek még antennával és földeléssel működtek, de hamarosan ezeken az immár két forint nagyságú készülékeken már hangszint is lehetett szabályozni. Később már elég volt egy vékony drót is, ami hasonlított a katonai cérna anyagához, és azt a varró szerszámok között lehetett tartani. Az ember a feje alá tette, és amikor eloltottak a villanyt, a drótot a radiátorra kellett csatlakoztatni. Nemcsak a hírekről volt szó, a zene után is sóvárogtunk. Óriási megnyugtató ereje volt. Volt olyan este, mikor nyolc óra után végighallgattam az egész műsort, cigányzenét, hangjátékot, híreket, a himnuszt. Hiába voltam másnap egészen kifáradva, másnap este megint végighallgattam a műsort. A rádió nemcsak a hír-szomjat de kulturális éhségemet is kielégítette.

Ezt a rádiót eredetileg nekem Róka szerezte, de egy idő után elajándékoztam, mert éjjelente hallgattam, és nem tudtam magam emiatt kialudni. Kértem Rókát, hogy szerezzen nekem egy másikat, egy kisebb készüléket. Addigra a készülékek mértéke már olyan kicsire zsugorodott, mint egy ostyába burkolt kinin-tabletta. Ezt egy hipis alkalmával le is lehetett nyelni, megvolt az előnye, hogy működőképes maradt még akkor is, amikor kikerült a gyomorból. Mondtam, rendeljen nekem egyet a „speciálban”, és majd elszámolunk, szokás szerint. „Jó,” – azt mondja – „majd kapok egy fél liter rumot vagy likőrt.” Ugyanis akkor, én ekkor már a korház laboratóriumában dolgoztam, ahol hozzájutottam alkoholhoz, és kitűnő piákat készítettem, de én nem nagyon ittam, úgyhogy mindig volt a készletből. De közben én egy másik csatornán keresztül szereztem rádiót, nem a Róka segítségével. Egyik nap átjött hozzám, a korházba és azt mondja, van itt az egyik fogtechnikus, szintén rab. – „Vigyázz”, – mondtam neki, – „erről a pasasról elterjedt, hogy vamzer.” Róka csak legyintett és mondta, – „Ez nevetséges, olyan bulikban vettem vele részt együtt, hogy gyilkolni elmennék vele, nem félek attól, hogy beköp.” De azért, mint később kiderült, elhatározta, hogy „szondázza” ezt az alakot. Elmondta hát neki, hogy épp most szerzett egy új rádiót a Kopácsinak. Nem egészen egy óra múlva, épp a sötétkamrában a tíz órás híreket hallgatva, hívtam elő egy törést, amikor jön az őr. És bár én még egy nagyobb rádiót is könnyen el tudtam rejteni a laboratóriumban, mert voltak itt olyan készülékek, amelyekbe elrejthettem egy-egy dobozt, mintha annak az alkatrésze volna, de amikor kézben van a rádió, akkor már alig lehet elrejteni az ellenőrzés során. Én zsebre tettem a rádiót és kezemben a röntgen képpel, hirtelen kiugrottam az ajtón, félrelökve az őrt, kiáltottam, hogy – „Törés, törés! Az alezredes úrhoz viszem megmutatni!” – Az meglepett őr elengedett, én lerohantam a kazánházba, bedobtam a rádiót és utána mentem az alezredeshez. Mérges voltam Rókára, aki ugyan nem tudta, hogy máshonnan van rádióm, de akkor is figyelmeztetnie kellett volna.

A végén a mérnökök szerkesztettek még egy világvevő rádiót is, amit beépítettek a falba. Lehetett vele fogni Szabad Európát, Londont, sőt, Amerika hangját is. Az elhárítók agyba-főbe keresték, hogy honnan keringenek a hírek a börtönön belül, amiket biztos, hogy nem a budapesti rádióból szerzünk.

Egy alkalommal egy tiszt beült a röntgenkészülékbe, a vállát kezeltetni. Közben, mintegy mellékesen, kezdi kérdezni, – „Milyen érdekes ez, maga biztos ért a készülékekhez, ez is lámpákkal működik, mint a rádió, ugye?” – Mondtam neki, hogy igen. – „Kis átalakítással talán rádióvá is át lehet alakítani, ugye?” – Mondom neki, hogy én ugyan nem értek hozzá, de könnyen elképzelhető. – „Kopácsi, hol a rádió?” – kérdezi hirtelen éles hangon. -„Tudja?”

– „Igen, tudom,” –felelem- „Bródy Sándor utca 5-7 alatt.”

– „Na, menjen a picsába,” – mondta csalódottan, – „nem ezt kérdeztem.”

Végül is a kutatás abba az irányba terelődött, hogy valószínűleg a házi munkások, akik az ÁVH-s elhárító tisztek irodáit takarították a börtönön belül, azok hallgathatták, ott az irodán ezeket a híreket. Úgyhogy ezt a készüléket sosem találták meg, mint ahogy a falba épített pálinkafőzőt sem.

Egy másik érdekes figurája volt a börtön korháznak egy volt honvéd főtörzsőrmester, aki azért kapott életfogytiglani fogházbüntetést, mert parancs alapján felrobbantott egy észak felől tartó szovjet katonavonat mozdonyát, s így késleltette a szovjet csapatok bevonulását. Ezt az embert a kazánházba osztották be munkára, a Gyűjtőben levő rabkórház alagsorában. Ezért a rabnyelv Patkánynak nevezte el. A Patkány egy nagytermetű, angyalföldi munkás volt, nagyhangú, joviális fickó. Egyik nap meghívást adott át, hogy egyik orvoskollégámmal menjünk le hozzá vacsorára, nyúlpörkölt lesz és jamaikai rum. A nyúlpörkölt valóban csodálatos volt, a jamaikai túlzásnak bizonyult. A valóságban denaturált szeszből kotyvasztották, és csak a rabfantázia emelhette a márkás italok közé. Nagyon jól éreztük magunkat. Viszont másnaptól kezdve a korházparancsnokság, de különösen az egyik körletparancsnok nagyon kereste a korház macskáját. A Patkány égre-földre esküdött, hogy nincs összefüggés a vacsora és a macska között, és csak szabadulása után vallotta be, hogy mert nem kapta meg a beígért nyulat, és gentleman akart maradni, ő a bűnös macska ügyben.

Ez után a bizonyos nyúlpörkölt vacsora után megbeszéltük Patkánnyal, hogy ez a pince jó terület arra, hogy ott üvegeket lehet elrejteni. Almabort kezdtünk ott érlelni, és nagyon jó volt, hogy a kazánok mögötti üres térben el lehetett rejteni. Karácsonyra készültünk, a többi orvosokkal, és majdnem 50 litert érleltünk ott. Mikor az első tíz megvolt, Patkány rögtön megkóstolta, és lehívott bennünket a kazánházba egy kis kóstolóra. 1962 utolsó hónapjaiban történt ez, a kubai válság idején. Ez nagyon megijesztett minket, mert tudtunk a készülő amnesztiáról és nekünk egy válság azt jelentette, hogy az amnesztiára esetleg nem kerül sor.

A válság látható jele az volt, hogy a rab kőműves brigáddal óvóhelyet kezdtek építtetni. A kőművesek a korház pincéjébe is bevonultak, és ott valamiféle óvóhely ajtót kezdtek építeni. A Patkány őket is megkínálta a borból, és a vamzerek révén az őrség is megtudott valamit. Megindult a nyomozás, és a szóban fogó üveget azonnal megtalálták. A többi ugyan el volt rejtve, de mi megelőzve a nyomozást beöntöttük az összest a kazánba. De ezt az üveget bűnjelként lefoglalták. A Patkány azzal védekezett, hogy ez egy szörpféle ital, amit ő a meleg ellen használ. A körletparancsnok kijelentette, hogy szakértőket hivat ennek megvizsgálására. Persze az alkohol szaga érződött. Erre mi a laboratóriumban azt tettük, hogy az egyik velünk, szimpatizáló őrrel kinyitattuk ennek a szobának az ajtaját – ez egy raktárféle helység volt, – az őr néhány percre magára hagyott és ami „citrát”-ot, tehát citromsavat öntöttünk az üvegbe, és az elvette a forrásban levő bor erejét. A Patkány nagyon meg volt ijedve, és mondta: – „Most ellenem, indul az egész dolog, holott kollektívában voltunk”. – Mire az egyik orvos így válaszolt: – „Édes komám. Kollektívában voltunk, az igaz, de a hülye egyedül te voltál, mert azt senki sem mondta neked, hogy az utcán át borkimérést is nyissál a kőművesek részére.”

A kubai válságról, pedig mindannyian tudtunk, mert addigra már alig volt olyan zárka, ahol ne lett volna rádió. Azoktól a társainktól, akinek a cellájában, pedig világvevő volt már, meghallhattuk a Szabad Európa és más külföldi adók híreit is. Ebben az időben már volt kapcsolatunk kifelé is. A kubai válság idején már komoly tárgyalások folytak az amnesztiát illetően, mert Kádárék szalonképessé akartak válni az ENSZ-ben, csak az árban nem tudtak megegyezni, mert árucikké vált az amnesztia. Kádárék hajlandóak voltak eleget tenni a folyamatos követelésnek, mert az ENSZ állandóan napirenden tartotta az amnesztiakövetelést és a részletes listát, átnyújtották úgy az orosz, mint a magyar küldöttségnek. Ezen a listán első volt Bibó István, a Nagy Imre kormány államminisztere, aki a Harmadik út című könyvet írta, a második volt Rácz Sándor, az Országos Munkástanács elnöke és a harmadik Kopácsi Sándor, a budapesti rendőr főkapitány, a Politikai Bizottság tagja, a Nagy Imre kormánynak szintén reprezentánsa – én. Ezt követte még több száz név, amelyről tudtak az ENSZ-ben. U Thant-nak, az ENSZ főtitkárának tervbe vett utazása is csak a politikai foglyok kiengedése után jöhetett létre. A tárgyalások folytak és a megegyezés január-február környékén született meg. Erről a feleségem is tájékoztatott, akit bizalmasan értesítettek arról, hogy április negyedikén kiengedik a politikai foglyokat, utána U Thant Magyarországra látogat. A Szabad Európa mérsékeli hangját, és a nyugat német kormány 22 millió dollár gyorssegélyt – hosszú lejáratú kölcsönt ad a magyar kormánynak. Mi szinte hihetetlennek tartottuk, hogy az ember árucikk legyen, és gyorsan kiszámítottuk, hogy egy darab politikai fogolyért 22 ezer dollárt fizet a nyugatnémet kormány. Viszont félő volt, hogy a kubai válság megtorpedózza nemcsak a tárgyalásokat, hanem még háborús válság is van, mert mindkét fél megkötötte magát és kardcsörtető nyilatkozatok is elhangzottak már. A feleségem ijedten keresett föl egy jól értesült barátunkat, aki megnyugtatta, emlékeztetve őt 1955-re, amikor az oroszok megkötötték magukat, és nem akarták aláírni a Bécsi Államszerződést, mindig csak ismételve, hogy, nyet, nyet, nyet, aztán tíz perccel előbb, hogy kenyértörésre került volna a sor, Molotov váratlanul kijelentette, hogy aláírják a szerződést, és annak értelmében kivonulnak Ausztriából. Bár volt ennek a szerződésnek egy másik kivonata is, amely szerint három hónapon belül Magyarországról is ki kellett volna vonniuk az orosz csapatokat. „Emlékezz erre,” – mondta barátunk feleségemnek, „ha keményen fellépnek az oroszokkal szemben, akkor nemhogy háború, de nyelves puszi lesz a dologból.” Ez is történt, és Hruscsov három nap múlva látványosan megette a békát, és kivonta a rakéta támaszpontokat. Pedig azelőtt azt mondta, hogy nincsenek is támaszpontok, mert csak az Alekszandra együttes látogatott Kubába…

Tehát a börtönben is erős óvóhely-építkezés folyt és a raboknál ez óriási izgalmat okozott. Mindenki tudott a készülő amnesztiáról és a tárgyalások kútba esésétől tartottak. Volt olyan rab is, történetesen egy orvos, aki szinte kategorikusan taglalta, mintha nem is a mi bőrünkről lett volna szó, hogy szerinte válság esetén a rendszer elsősorban tőlünk akar majd megszabadulni, tehát ne csodálkozzunk rajta, ha tömegesen elintéznek minket. „Csak az vigasztal,” – mondta – „hogy bár mindenki egyedül hal meg, de ha egymás kezét fogjuk, talán bajtársakként könnyebb a halált elviselni.”

Tény, hogy általában mindenkin a félelem lett úrrá. De azok is féltek, akik a másik oldalon álltak. Az őrök beszélgetéséből lehetett látni, hogy féltek, féltették önmagukat meg a családjukat, azon kívül sem bíztak az óvóhelyben, meg a vasablakokban, mondták is, hogy ez az építkezés is olyan, mint halottnak a csók. Még azokban a körökben is általános volt az ijedelem, amelyeket az egész élet-beállítottsága a hatalomhoz fűzte, még azoknak a szájából sem hallottunk optimista szavakat. Az atomháború veszélye mindenkit fenyegetett. Az ÁVÓ-s tisztek egymásközti beszélgetésében is az aggodalom csengett, nem a magabiztosság. Az általános pusztulás képe lebegett előttük, nem a szovjet fegyverekbe vetett hit.

A Gyűjtőben összebarátkoztam az egyik görög származású magasrendű börtönőr tiszttel. Százados volt, Nikosz Makaraidasznak hívták. Nálam alacsonyabb, zömök, fekete, görögös arcélű, kicsit örmény vonású ember volt. Jól beszélt magyarul, de csak tegezni tudott. Gazdasági tiszt volt. A korházba járt be, rövidhullámú kezelésre. Egyszer azt mondta nekem, „Ismerlek téged. És nem szeretem, ha kommunisták vannak a börtönben.” Csodálattal hallgattam, aztán megkérdeztem, „Miért nem szereted?”

„Én még Venizelosz idején, 1938-ban a Görög illegális kommunista párt vezetőségi tagja voltam. A Metaxasz-diktatura idején tartóztattak le és elvitte az egyik szigetre, ahol az illegális kommunistákat őrizték. Mielőtt a német megszállás bekövetkezett, nekünk már megvolt a szökési tervünk. Egy orosz teherhajóra menekült át a szigetről a görög kommunista párt politikai bizottsága. Engem akkor betegség miatt egy másik szigetre szállítottak, a szökésben nem vehettem részt. Néhány hét múlva a németek megszállták az országot, és az őrséget SS katonák vették át. Nagyon keserves tíz évet húztam le még a börtönben. Megértem a háború végét, kiszabadultam. Amikor a polgárháborúnak vége volt, és az összeomlás bekövetkezett, Jugoszlávián át kerültem Magyarországra. Itt nyelviskolát végeztem, hogy jobban megszokjam az új hazámat. Az életem nagy tragédiája, hogy én, a kommunista, a börtönnek és az SS-nek köszönhetem, hogy életben maradtam, mert azok a szerencsések, akiket Sztálin kiszabadított, mind elpusztultak egy titkos per folyamán.”

Ez a tiszt a kubai válság idején is felkeresett. Ő is meg volt ijedve, de reményét hangoztatta, hogy a józan ész felülkerekedik és nem lesz háború. Ő egyébként nemcsak napilapot, a Népszabadságot adott nekem, hanem folyóiratokat is, mint például a Pártélet és a Kommunista. Egyetemet végzett ember volt és a helyi görög pártvezetésben is rész vett.

Én mondtam neki, hogy nagyon örülök, hogy megismerhettem, mert eddig a görögöket csak janicsároknak hívtuk, olyan piszkosul viselkedtek az őrszolgálatban. Kétféle típusú szolgálatra osztották be őket. Akik csak alig tudtak egy-két szót magyarul, azokat külső, un. Torony szolgálatra. Néhányan, akik jobban tudtak magyarul, azok egészen fanatikus gyűlölettel közeledtek a rabokhoz. Ezekkel állandó konfliktusban voltunk, különösen a termelő üzemekben dolgozó a görög őrökkel, -mert ha fegyelmire került a sor, világos, hogy mindig az őrnek volt igaza. A rabot meg sem hallgatták, a rabnak nem lehet ellenvéleménye, legfeljebb olyan mértékben volt enyhítő a parancsnok döntése, hogy a javasolt tíz napot leszállíthatta öt napra.

Ezeknek nagy többsége a polgárháború bukása, a baloldal veresége után Jugoszlávián át került Magyarországra, és a Dunántúlon egy „Görögfalvát” és Budapesten egy kolóniát létesítettek számukra. Ezek egy része igen primitív hegylakók voltak, és megtörtént, hogy a villanymelegítővel felgyújtották a házat, vagy tüzet raktak a szoba közepén. Pontos számukat soha nem ismertük, de lehettek úgy 20-25 ezren, családtagokkal együtt. Sokan közülük részvettek az új ipartelepek és városok építkezésén, pl. Sztálinvárosban is volt egy görög kolónia. Sztálinvárosban napok alatt győzött a forradalom, a hadsereg is rögtön átállt, csak a görög negyedben álltak ellen fegyveresen. Máshol is kivonultak és együtt működtek a szovjet hadsereggel. Ebből adódott később is ez a vadállati gyűlölet, amellyel az 56-osok ellen viseltettek. A nyelvi nehézségek miatt csak a fegyverek nyelvén tudtak beszélni. Egyébként az 56 utáni szovjet intervenció rendkívül kedvező helyzetet teremtett számukra. Ez a börtönszolgálat egyenruhát, ellátást biztosított nekik. Csizma és ököl – ezt értették.

Egyik alkalommal a Gyűjtő börtönkórházában az egyik vasárnap délután, amikor épp zárkán voltunk és olvasgattunk, nyári idő volt és nézegettünk a temető felé. Vasárnap lévén a temetőben nagyobb volt a látogatottság. A temető felé eső részen, a toronyban volt szolgálatban egy magyarul alig beszélő görög. Észrevette, hogy kifelé nézünk és rendkívül dühösen kiabálni kezdett. „Suk be ablak! Suk be ablak!”

Mi csak nevettünk rajta, de ő dühödten tovább kiabált és mivel nem engedelmeskedtünk, a telefonhoz nyúlt. Kis idő múlva a körletparancsnok, aki a szolgálati szabályzat kistükre volt, Pali bácsi, egy igazi katonatiszt, benyitott, és kérdezte, hogy miért nem engedelmeskedünk a kapott parancsnak. „Ki állt az ablak előtt?” kérdi.

„Tisztelettel jelentem, én.”

„És miért nem csukta be az ablakot, amikor az őr felszólította?”

Mondom, engem nem szólított fel, mert én csak azt hallottam, hogy: „Csuk, csuk…”. „Tisztelettel jelentem, azt hittűk, csuklik az illető, még aggódtunk is, nehogy valami baja legyen.”

„Ne hülyéskedjenek, hanem csukják be az ablakot.”

A börtönön belül egyetlen görög 56-os rab volt, akit 15 évre ítéltek, mert részvett a forradalomban, meg volt néhány görög fiatal, aki nyugatra akart menekülni, ezért disszidálásért ítélték el. A forradalomban részvett görögöt rendkívül vegyesen kezelték a honfitársai. Egy részűk, a legfanatikusabbak megvetéssel sújtották, a többiek bizonyos elnézéssel, nemzeti szolidaritással kezelték. Egyébként, váltig hangoztatta az ártatlanságát, hogy ő nem vett részt semmiben, hogy őt be akarták varrni ebbe a dologba, és nyelvi nehézségek miatt nem tudott védekezni. Együgyűnek tetette magát, holott egy rendkívül ravasz fickó volt. Nyilván arra az oldalra keveredett, ahova a baráti kör, vagy nője tartozott, a csoportérdek határozta meg a magatartását.

Meg kell említenem még egy börtönőrrel kapcsolatos epizódot. Ez még a váci börtön korházban, 1960 februárjában történt, amikor is becsempészett magyar kártyával, -ami szintén tiltva volt, – éppen ultipartit játszottunk. Este nyolckor volt zárás és egy nagyon jó őr volt szolgálatban. Ez még beszélni is lusta volt, ami persze kiválóan predesztinálta börtönőrségre. Mi csak arra kértük, hogy a kutyát rendesen zárja be. Kutyának hívták azt a kallantyút, ami úgy rákattant a zárra, ugyanis ha nem zárja rá, az a veszély meg volt, hogy nem halljuk meg, ha jön az ellenőrzés. Megígérte, de természetesen nem zárta rá, így nem hallottuk meg, amikor jött az ellenőrzés Pápai főtörzsőrmester, a körletparancsnok személyében. Én éppen osztáson kívül voltam, csak kibicként néztem. Ő persze nagy örömmel csapott le a zsákmányra. Én mondtam neki, hogy ne forszírozza a dolgot, mert Mengele, a korházparancsnok, rettenetes nagy balhét fog kiverni. De Ő csak hajtogatta, hogy ez neki kötelessége és igenis jelentést fog tenni. Már el is képzeltem, hogy milyen boldogsággal fogja tálalni az ő eredményes nyomozómunkáját. Dr. Mengele reggelente olyan nyolc-kilenc óra tájban jött be, és hat órakor volt az ébresztő. Mondom az egyik vagánynak, – Tóthnak hívták, – akit kiengedtem a zárkából felmosásra, hogy bajban vagyunk, mert elkobozták a kártyánkat és a corpust el kéne tüntetni, de én nem mehetek be a körletirodára. Ez egy zsebes volt, és azt felelte, hogy ezen ne múljon, öt pakli dohányért megcsinálja. Nem alkudoztunk, és csak a szemével intett egy óra múlva, hogy minden rendben van.

Nyolc órákkor bejött a Mengele, a jelentés le volt adva, azonnal hivatta a főtörzsőrmestert. Az kihúzta a fiókot, ahol a corpus volt, de nem találta. Nagy idegesen kihúzta a többi fiókot is, sehol semmi. Azt mondja, „nem értem, százados úr, tisztelettel, hát én itt őriztem….úristen, a kajám hol van?” Ez ugyan nem volt az alkuban, de mindenesetre Tóth azt is elvitte, egy kicsit túlteljesítette a tervet. Persze így a letolást a főtörzsőrmester kapta, mert corpus azaz bizonyíték nélkül nem lehetett a dolgot felterjeszteni.

Egyszer ugyanez a Pápai főtörzsőrmester magához rendelt és azt mondta. „Kopácsi, maga egy régi kommunista vezető volt, én szeretnék magától valamit kérdezni. Mondja, hogy megy ez a kolhozosítás, és ez a szövetkezeti dolog? Mert a testvéremnek, a sógoromnak, az apámnak van egy kis földje, és a munkásőrség körülvette az egész falut. Én úgy tudtam eddig, hogy ez egy önkéntes dolog.”

Nem akartam elkeseríteni, és azt mondtam, hogy biztosan egyéni túlkapásról van szó. „Sajnos,”- azt mondja, – „az ángyomnak egyik rokona tegnap felakasztotta magát, mert megverték, vagy csináltak vele valamit.”

Még ezek a parasztgyerekek, akik bennünket őriztek és kiszolgálták a rendszert, is belerendültek az eseményekbe. Hát ilyen alapokra épült a rezsimnek a fegyveres ereje is, hogy amikor történt valami, ami a húsukba vágott, tőlünk, például tőlem, a rabtól kérdezte meg, hogy mi ez? Nem mondhattam meg neki, hogy ez a hivatalos vonal, legfeljebb azt, hogy egyéni atrocitás történt. De az őrség elkeseredett hangulatából is azt láttam, hogy mivel akkor az egész őrség ezzel foglakozott, erről pusmogtak, nem különítették el a börtön és a külvilág problémáit. Ezeket az őröket már nem lehetett azzal a gyűlölettel uszítani a rabokra, amit az államvédelem tőlük megkívánt.

107 hozzászólás

  • Nem csak a színesfémet lopják, időseket és kisboltokat is szívesen kifosztanak a Kanadába “menekült” cigók

    Ezt a két tolvaj cigányt
    2007-ben küldték vissza RomániábaMajdnem hétszáz csalás és más bűncselekmények miatt emeltek vádat négy magyarországi cigány ellen Kanadában. Deportálásukat tervezik.
    A Kanadába “menekült” négy cigány a helyi hatóságok közlése szerint 2009-ben kezdte el idős emberek bankkártyáit lopkodni, pár hónappal azután, hogy megérkeztek az észak-amerikai országba – jelentette a The Toronto Sun. A két pár ellen, akik Toronto és Peel városokban követték el a bűntényeket, majdnem hétszáz rendbeli csalással kapcsolatos vádat emeltek a kanadai hatóságok – írja a lap.
    A kanadai határőrség elmondása szerint a négy cigány, akik állításuk szerint a magyarországi üldöztetések elől menekültek el, jóléti és lakhatási és egyéb szociális juttatásokat is kapnak Torontóban. Ezzel kapcsolatban a Sun arra emlékeztette olvasóit, hogy tavaly nagyjából 4400 “menekült” érkezett Kanadába Magyarországról, akiknek jelentős többsége cigány származású volt. A magyar Külügyminisztérium február végén arra figyelmeztetett, hogy az „anyagi okokra visszavezethető” kivándorlási hullám komoly terhet jelent a kétoldalú kapcsolatokra.
    A cigánybűnözők módszere a rendőrség közlése szerint az volt, hogy boltokban fizető idős emberek mögé álltak be, kilesték a PIN-kódjukat, majd kizsebelték őket, és a kód segítségével pénzt vettek fel az áldozat kártyájával. A lapnak nyilatkozó rendőrök állítása szerint cigány bandák Toronto külvárosaiban lévő, kevésbé védett kis boltok fosztogatására álltak rá. Elmondásuk szerint tucatnyian mennek be egyszerre az üzletekbe, és miközben egyikük elvonja az eladó figyelmét, a többiek mindent zsebre vágnak, amit érnek.
    A most megvádolt négy retekre sajnos kiutasítás vár, ha bűnösnek találják őket az ellenük felhozott vádakban – így újra a mi hazánkat fogják “gazdagítani”.
    (The Toronto Sun – Hír24 korrigálva)

  • Puchert János

    Judith mi történt valaki illetéktelenül használja a nevedet

  • Judith Kopacsi

    És mi köze van ennek az apám börtön naplójához? Nem vagy véletlenűl eltévedve, A Kuruc info nem itt van. Szóval hess innen, de sürgösen.

  • Dunyhás testvér

    Kopácsi az AVH egyik lemegbizhatóbb embere volt a forradalom elött. A börtön büntetés jogos volt számára.
    Amugy sem a rádiót, sem pedig a diódát nem ismerte. Remélhetőleg nem napköziotthonban voltak, hogy barkács őnképzőkört szerveztek.

  • Judith Kopacsi

    János, mármint a vörös banyát? Nem baj, mint a vicc is mondja, elmegy elöbb-utóbb ö is a ………

  • Judith Kopacsi

    Dunyhás, nem magaddal cserélted össze a dolgokat? Mert rólad elhiszem. Még azt is, hogy szótagolva olvasol, és nem érted a szöveget. Minden modatot csak egy pofon után vagy képes felfogni.

  • Puchert János

    Dunyhás baj van a történelmi ismereteiddel az AVH nem volt azonos a rendőrséggel, de a szövegértelmezéssel is problémád van nincs szó a fenti cikkben hogy netán Kopácsi ismerte volna, a rádiót és a diódát, volt a börtönben egy olyan részleg ahol olyan szakembereket alkalmaztak akik ehhez értettek. Természetesen rádiót illegálisan készítettek vállalva lebukás esetén a fegyelmi fenyítést, de minden ember mellé nem rakhattak egy fegyőrt .

  • Judith Kopacsi

    János, azért nem gondoltam volna, hogy ezek a nácik ekkora bunkók, hogy nem képesek értelmezni egy egyszerű szöveget. Vagy ide csak azokat küldik? Egy-két okosabbat kis küldhetnének már, mert ezek a dunyhások, meg dakoták már nagyon unalmasak.

  • Puchert János

    Judith mégis mit vársz ezektől amikor a gazdasági miniszter azt mondja, hogy meg lehet élni 47.000 Ft-ból ezt a belügyminiszter megerősíti azzal, hogy a kiskertben megtermeli az élelmet és még tart egy kecskét és akkor a tej is meg van, a fiatal alpolgármester országgyűlési képviselő még hülyét csinál magából amikor azt próbálja erőltetni, hogy meg lehet élni a 47.000 Ft-ból amikor neki 56.000 Ft a napi jövedelme, a miniszterelnök kijelenti, hogy az EU vezetői illegitimek vele szemben akit a választok 2/3 -a választott meg, az EU biztosok még egy vidéki kócerájt sem tudnának vezetni, na ezeket azért értelmes ember nem próbálja mentegetni vagy nagyon butának vagy pedig nagyon elkötelezetnek kell lennie

  • Judith Kopacsi

    János, én egyáltalán nem várok tőlük semmit és nagyon meg is lennék elégedve, ha nem is hoznák a szemétjüket ide.

  • Dunyhás testvér

    Kopacsi!
    Te csaK nácizzál, büdös kommenista. Írni tanultál volna meg inkább. Az öreg kopacsi volt nyilas, majd kommenista mikor meg kellet még forradalmárnak is kiadta magát. Szégyeljétek magatokat. Most kusssssss!!!

  • heheheheheheeeh
    hüjje barom büdösdunyha
    Hát detektoros rádiót én már általános iskolás koromban raktam össze , a semmiből !
    Te idióta kisnyilas !
    Nem tudsz olvasni ?
    Odabe meg villamosmérnököket tartottak fogva.
    Baromagyú.

  • Né má..idetolja magát a Büdösdunyha és megszabja hogy valaki írhat e a saját oldalán vagy sem….mertha az adott írás , ( amit el sem bír olvasni , vagy ha nagynehezen mégis elolvassa akkor értelmezési nehézségei vannak vele ) , nem nyeri el teccését , akkor beléje próbálja fojtani a szót a szerzőbe.
    EZ az igazi fasiszta tendencia.
    “Csak én és senki más !”

  • Judith Kopacsi

    Dunyháska, magadról, vagy saját öregapádról mesélsz most? ugyanis az enyém nem volt soha nyilas, ellenben volt szociáldemokrata ifjusági vezető. Az apámat pedig 14 éves korában pont egy ilyen nyilaska lötte combon, mint te is lehetsz. Szóval akárhogy erölködsz, akkor sem érsz el vele mást, mint magadat ásod el jó mélyre.

  • Judith Kopacsi

    dunyháska, különben én tudok irni, de te még olvasni is alig.

  • Dunyhás testvér

    Kopácsi Sándor (Miskolc, 1922. március 5. – Toronto, 2001. március 2.) rendőrtiszt, az 1956-os forradalom idején Budapest rendőrfőkapitánya, a Nemzetőrség helyettes főparancsnoka (Király Béla helyettese), később Nagy Imre perének életfogytiglanra ítélt hatodrendű vádlottja.(Itt csak a korrupt, gyáva kommenisták kaptak kegyelmet elvtársaitól pl. Budapest mészárosátol azaz káder elvtárstól.
    1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba és még ebben az évben rendőrtiszt lett. A tiszti iskola és“két pártiskola” elvégzése után 1949-ben a pártközpont karhatalmi osztályán kapott beosztást és még ugyanebben az évben kétéves pártfőiskolára küldték. A pártfőiskola után a rendőrségi pártapparátus élére került. 1952-ben Budapest rendőrfőkapitányának nevezték ki.A két pártiskola adta a dr.-t? Még ezt is kétszer járta. Igy legalább a koszon kivül gonoszság is ragadt az elvtársra.

    Ez mind a wikipedia.

  • Dunyhás testvér

    Ezeknek az elvtársaknak az volt a szórakozás, hogy kihúztak egy nevet, majd elvitték akasztani. Magas IQ!!

  • Judith Kopacsi

    Jó, jó dunyháska, de mi van a nyilas pártagsággal? Olyat nem tud bizonyitani? Ja, az a magáé volt! Értem. Nagyapámról nem tud valamit?

  • Dunyhás testvér

    Kopacsi ne kezdjél el magázni, mert a végén meghatódom. Csak hozd magad, az ocsmányságodat. Az illik bele a személyiségedbe. Te féreg és hazudozó.

  • Judith Kopacsi

    Dunyháska, véletlenségből nem te voltál az a kisnyilas akit zsidó szidás miatt Apám 1944-ben lelökött a villamosról Miskolcon? Mert akkor értem, hogy mi bajod van vele.

  • Judith Kopacsi

    Dunyháska, még hogy én vagyok hazudozó? Téged már egy tucatszor raktakaptunk, nekem még nem tudsz felhozni egy darabot sem. Az én és családom élete nyilt titok és dokumentált. Te, pedig egy álnév allat reszekető kis nyilas vagy.

  • Judith Kopacsi

    És annak meg kimondhatatlanul örülök, hogy nem kedvelsz, mert nagyon röstelleném magam, ha hozzád hasonló rajongokkal lennék kénytelen dicsekedni.

  • Dunyhás testvér

    Kopacsi! még véletlenségből sem vagyok az a kis nyilas. Apád azt a szerencsétlen kis Nyilas Misit lőkte le.

    Mert ti kommenisták csak a kis embereket mertétek bántani.

  • Biztos vagy te ebben? Mert mintha te lettél volna az. Mesélte is apám, hogy az az alak egy nagy dunyhába volt beburkolva, és az alól dörmögte ki a hülyeségeit. És persze, amikor legurult a villamosról, nem esett kemény kőre, mert felfogta a dunyha. A tanuk szerint az nem óvótt meg téged a sullyos agyrázkodtatástól, és úgy megijedtél, hogy remegő lábakkal futottál el. Látom, még most is a traumát próbálod kiheverni.

  • Dunyhás testvér

    Ez a baj kopacsi. Apád csak mesélt, lóditott, az igazat soha nem mondta el.

  • Tényleg? Nahát, hogy te milyen komolytalan vagy! A végén még azt hiszem, hogy tréfálsz velem. Mert tudod, apám élete leellenörizhető, de a tied eddig még nem. Tehát a feltételezés mindenki részéről csakis az lehet, hogy ez a dunyhás matyi elvtárs testvér egy nagy hazudozó lehet, aki másra mutogatva próbálja magáról elterelni a figyelmet. Ugyan nézzünk már bele a te papirjaidba! Mecsoda kincseket fogunk ott találni, a rendőrség már előre dörzsöli a kezét, késziti az elfogató parnacsot, no meg a házkutatási engedélyt. Tudod, IP-címen keresztül pillanatok kérdése az egész, hogy megtaláljanak.

  • Kovács Árpád

    Gönc kopácsi mécs megúszták az 56-s kivégzéseket ,nem történt csoda csupán jó összeköttetésen múlott ,feltűnően érdekes mert a közélet szereplői voltak .Komcsik azokat kapkodták akasztották keresték ,a hangadókat ,,jahhh hangadókat ,lehet hogy nem is voltak hangadók súgtak más ne hallja hogy csak azok hallják akiktől az életük függöt.Feltűnő különbség elbánás mód az 56-sok között ,szabadon járkáltak egymás között a cellákban ,még akiket kivégzésre szántak azokat hétlakat alatt tartották, berakták közéjüket a szabad rabokat .Gönc mécs kopácsi személyek a magyar nép megítélése szerint nem oly hősök mint ahogyan tálalják magukról ,hogy miért ,mert évtizedek multán kiderült a hovatartozásuk ,ahhoz el kellett jönni az 1989-s évnek ,hősként tartottak kiderült a kommunista garnitúra tagjai .,Istenem kell a reklám ,sulykolják olyan zsidó tempóban ,mindig ők lebegjenek a szemünk előtt ,hála ennek az ideje lejárt ,lejárt lejáratták magukat ,,,mert amit ész nélkül sulykolnak az viccé válik .Igy van ez a holoval is ,,olvastam már náci-zsidó vicceket ,,,,mert a népnek elege van a magukat sajnáltató bárkikből ,,,lehet belőle jól élni , holoval rémítszgetni olyankor mikor a komcsi szocik megbuktak , nácizós kártyát kerni ,megbélyegezni ,, de arról hallgatnak hogy a Magyar népet kifosztották ,milliárdok kulákként élik életüket .Koppics J csak egy szócső behúzódott a komcsik közé és onnan köpködi a volt hazáját ,fényezi azt aminek sose volt fénye,,az emberiség szégyene…..

  • Vörös banya, dunyhás, kovács! Mi lenne, ha a cikk tartalmával foglalkoznánk, és nem a rögeszméket terjesztenénk? Hogy mertek a ” magyar nép nevében ” ilyen aljasságokat írni? Én is -és még igen sokan- a magyar nép tagjai vagyunk, és igenis tiszteljük GÖNCZ ÁRPÁDot, MÉCS IMRÉt és KOPÁCSI SÁNDORt- (így, csupa nagy betüvel!)
    Abban igaza van kovácsnak -sajnos nincs kisebb betü a gépemen – hogy “amit sokat sulykolnak az viccé válik” pl: “nincsenek megszorítások” , “az ország kétharmada mellettünk van” stb. Csak ezeken a “vicceken” sajnos nagyon-nagyon keveseknek van okuk nevetni!

  • Drága Judithka:
    Miért vitatkozol egy ilyen szarzsákkal?
    Eleve az olyan aki a Wikipéfiára hivatkozik mint hiteles forrásra , nem hiteles vitapartner. Pl. holnap beírom oda hogy a Hold az vörös és négyszögletes , aztán mindenkit elküldök az annyába aki azt állítja hogy a Hold az sajt-szerű kerek képződmény. Merthogy a Wikipédia vörösnek írja és nészszögletűnek.

  • Egy tény és való: nem akárki lehetett a legsötétebb rákosi korszakban Budapest rendőrfőkapitánya! Ez némi gyanút megalapoz kopácsi “úr”(akkor megbízható főelvtárs) jelleméről és elkötelezett demokrattikusságáról. Úgy,hogy jobb, ha a naiv Juditka nem piszkálja azt a bizonyos dolgot, mert büdös a szaga.

  • ” A forradalom alatt számtalan esetben védett meg a lincseléstől ÁVÓ-sokat, és a Deák téri főkapitányságon több mint 100 ÁVH-s tiszt töltötte a felkelés kritikus napjait. “

  • És muszáj volt ÁVH – ás nak lenni? Nem nagy dicsőség volt ezek bújtatása. Ők voltak a Párt feltétlen kiszolgálói,és nép lelkiismeretnélküli kiszolgálói,végrehajtói. Szeretném Juditka véleményét olvasni előző hozzászólásomhoz,de kultúrált módon.

  • Kopácsi Sándor: Életfogytiglan cimű könyvében minden kérdésedre választ kapsz.

  • Puchert János

    “Ők voltak a Párt feltétlen kiszolgálói”, oké ezt idáig értem, “és nép lelkiismeret nélküli kiszolgálói,végrehajtói” no akkor döntsük el kinek a kiszolgálói voltak? “Nem nagy dicsőség volt ezek bujtatása” netalán ki kellett volna szolgáltatni őket a lincselő csőcseléknek? az ugye dicső tett lett volna
    Kovács azt írja “mert a közélet szereplői voltak” valaki magyarázza már el, hogy mit jelent az, hogy közéleti szereplő, mert a Mécs Imre egyetemista volt Göncz Árpád pedig fizikai munkás na ez talán azért nem tartozik a fenti kategoriába

  • Kovács nem normális.
    Amiket ír , mindennek az ellenkezőjét kell érteni.
    Ő olyan mint a visszafelé forgó fonográf : Nevetségesen kárál , idiótikus hanglejtésben.

  • Kovács Árpád

    Ernő Földes írását olvasva érthető hogy miért nem akasztották fel kopácsit,ávósokat bujtatott,bizonyára gönc mécs is tett jó szolgálatot az életbe maradásáért,erre bizony a lánya nem válaszol ,megnémult az igazság olvasatán.Lassan kiderül még is csak a jobboldali beírók igazat állítanak.Bár mennyire hülyézik a kommunista oldal.

  • Judith Kopacsi

    nincs mit válaszolnom, mert erröl apám részletesen beszámolt a könyvében. akit valóban érdekel, az elolvassa. akit meg nem az köpködjön. nem némultam meg, csak nincs kedvem hülyékkel társalogni.

  • Judith Kopacsi

    no meg különben is most unokázok, és az fontosabb

  • Unokázom, helyesen, ha már írónak mondjuk magunkat.

  • Judithka “kirájnő”, nem kell ehhez az a könyv, abban nem biztos, hogy ez benne van.
    Ezt, mint tényt, te magad írtad le az egyik irományodban. Bárki olvashatja.

  • Igaz, hogy ez meglehetősen “ciki”, Judithka, de ettől függetlenül tény:)

  • Mi a ciki, te szerencsétlen? Még egy épesszű mondatot sem vagy képes összeszedni, hogy pontosan mi is a bajod, és mire szeretnél konkrétan választ kapni. Szeretnél és nem követelnél. Ugyanis el vagy tévedve, ez itt nem az ÁVO vagy Gestapo vallató kamrája. Majd ha józan és emberi szóval közeledsz, akkor emberszámba veszlek, addig csak ücsörögj magadnak a pöce gödör fenekén.

  • Ejnye Judithka, nem értem, hogy miért vagy ilyen durva, amikor megmondják neked az igazságot. Vagy azt sem tudod, hogy miket írsz le és mit publikálsz? 🙂
    Az a baj, hogy mások sem olvassák, illetve nagyon kevesen, pedig sok érdekes dolgot lehet megtudni az irományaidból, mint pl. most ezt 🙂

  • “Szeretnél és nem követelnél. ”

    Judithka “kirájnő”, mi az amit követeltem tőled? :)))) Valami probléma van a szövegértéseddel is, nem csak írni nem tudsz 🙂
    Csupán idéztem két sort az egyik irományodból, amit te tényként közöltél, publikáltál és nem igazán vet túl jó fényt a kedves papára.
    Hogy mi a “ciki”? Az, hogy épp te tettél egyértelművé azzal az időszakkal kapcsolatban bizonyos dolgokat 🙂

  • Judith Kopacsi

    Még mindig nem tudom, mit akarsz tőlem, Mert idáig csak a süketet nyomtad. Fogalmazd meg szépen, hogy egy értelmes ember is megértse.

  • Juditka! A viszont véleményt magától vártam,nem a kopácsi úr könyvétől, amit nemfogadhatok el,mert szubjektív.Egyébként kultúrált válaszokat szeretnék olvasni Öntől, nem holmi “hülyézéseket,meg pöcegödör “stilusúakat.

  • Tőled, Judithka? 🙂 Semmit, esetleg azt, hogy gondolkodj el és vegyél vissza egy kicsit a nagyképűségedből.
    Judithka, az értelmesek eddig is értették, hogy mit jelent az a két sor, amit egy másik irományodban az apádról írtál. Épp ez a bajod 🙂
    A gondosan polírozott kép mintha repedezne, bárhogy próbálsz mellébeszélni:)
    És az, hogy épp te mondtad el mindezt, határozottan állítva, ez csak a hab a tortán 🙂

  • Puchert János

    Beteglekü, bomlott agyú fickók azt hozzátok fel Kopácsi bűnéül, hogy mint rendőr megvédte a védtelen embereket vagy szerintetek azt kellett volna csinálni amit dicső elődeitek tettek lehajtani őket a Duna partra és a Dunába lönni őket, egyébként közlöm veletek a fegyveres felkelök is tartottak foglyokat.

  • Judith Kopacsi

    János, ez egyáltalán nem kérdés náluk. Tudod, a szokás hatalma!
    Na de jól van most már válaszolok, vagyis bemásolom apám könyvéből az erről szóló részletet:

    1956 Október 27-én Münnichtől kifelé jövet beleütköztem Bartos miniszterhelyettesbe, az ÁVH gazdasági főnökébe. Együtt végeztük el a kétéves pártfőiskolát. Azóta tegeződtünk.
    – Nicsak, Kopácsi! Örülök, hogy látlak.
    Hamarosan kiderült, hogy a folyosói találkozás nem a véletlen műve volt. Bartos bevitt az irodájába és bevallotta, hogy leste az alkalmat, hogy beszélhessen velem.
    – Idefigyelj, Sándor! Itt már többen vagyunk, akik nem érezzük jól magunkat ebben az épületben.
    A minisztérium ablakai roskadoztak a géppuskáktól. Minden sarokban lőszeresládák és gránátok tornyosultak. Nem beszélve a sok-sok konyakról, drága nyugati cigarettáról és élelmiszerről.
    Beszélgetésünk közben nyílt az ajtó s belépett Fekete vezérőrnagy, az ÁVH másik miniszterhelyettese.
    – Jó hogy látom, Kopácsi! Jöjjön velem. Több régi bajtársa várja a Partizánszövetségből.
    Örültem, hogy viszontláttam néhány régi bajtársat, akiket most a Szövetség a BM-be vezényelt. Egyikük karon ragadott :
    – Sándor! A dolgok rosszul mennek.
    Kérdeztem, hogy mivel elégedetlenek. Tudtommal ők nem voltak részesei a véres koncepciós pereknek. Nem vezényeltek olyan egységet sem, amely az utóbbi napokban vérengzést hajtott volna végre.
    – Nem is a népharagtól félünk mondták. Az ÁVÓ-sok kiszámíthatatlan viselkedése az ijesztő.
    Megtudtam tőlük, hogy két nappal korábban parancsot kaptak: vonuljanak be a belügyminisztériumba, az épület védelmére. Amint megérkeztek, szörnyű jelenetnek voltak szemtanúi. Nem sokkal érkezésük után hasonló feladattal jötték az ÁVÓ tiszthelyettes képző iskolájának növendékei is. Az épület ÁVH-s őrsége nem kapott tájékoztatást érkezésükről és félelmében tüzet nyitott a közeledőkre. Sok halott és sebesült maradt a kövezeten.
    – Annyira úrrá lett rajtuk a pánik, hogy már saját bajtársaikat is legyilkolják. Most már megértheted, hogy miért akarjuk itt hagyni ezt a helyet, ahol rémálommá vált a szolgálat. Azt szeretnénk kérni, hogy fogadj be minket. Osszál be bármilyen munkára a rendőr főkapitányságon.
    – Fiúk! Ennek nincs semmi akadálya. De miért akartok a főkapitányságra jönni?
    – Eljutott a híre hozzánk is, hogy te meg tudod védeni az embereidet és mersz a tömeggel tárgyalni. Ha itt a dolgok rosszra fordulnak, nem lesz egyetlen Kopácsi sem, aki megvédjen bennünket. Itt általános a pánik és mindenki csak a maga bőre mentésére gondol.
    Több mint száz ÁVH-s tiszt töltötte a felkelés kritikus napjait a rendőr főkapitányságon. Többek közt olyanok kerestek és találtak nálunk menedéket, mint Partizán szövetségbeli barátaim vagy mint Bartos miniszterhelyettes, akiről tudtam, hogy csak gazdasági ügyek intézésével foglalkozott. Többen közülük saját szobát kaptak, ahol kártyáztak és telefonálgattak a hozzátartozóiknak, mások egyéni búvóhelyeket kerestek. Akiket pedig a nemzetőrök állítottak elő, azokat foglyokként tartottuk az épületben. Ugyanazt kapták enni, amit mi, s nyitott ajtók mellett éltek a cellákban, egészen addig a napig, amikor a szovjet hadsereg másodszor is támadásba lendült.

  • Judith

    OK hogy bemasoltad, de ha ram hallgatsz, leginkabb szarjal rajuk!

  • Szerző Puchert János | március 14, 2012, 3:03 du.

    “megvédte a védtelen embereket” ???

    Tényleg?

    “Az AVH és annak beosztott szervei, pedig az idegen nagyhatalom által a magyar nép nyakára ültetett kommunista párt erőszakszervei voltak. l956 elõtt is, de a forradalom alatt is – amíg erejükből futotta – kegyetlenül leszámoltak a felkelőkkel, de a pártállam ellen tüntető békés civil lakossággal is. Lásd Budapesten a Kossuth Lajos téri eseményeket és Mosonmagyaróvárott az ottani BM Határőrség laktanyája elõtt történt tömeggyilkosságot! Az ÁVH és annak beosztott fegyveres szervei – főleg a belső karhatalom egyenruhás csapata – 1956 októbere végén a nép Első Számú ellenségének számított.”

    “De félretéve a kényelmetlen kérdéseket, azt is le kell szögezni, hogy nem igaz, hogy Kopácsi ezredes nem akart segíteni. A forradalom alatt számtalan esetben védett meg a lincseléstől ÁVÓ-sokat, és a Deák téri főkapitányságon több mint 100 ÁVH-s tiszt töltötte a felkelés kritikus napjait. ”

    by Kopácsi Judith

  • Judithka, nem kell féloldalakat bemásolni, abban a két mondatban minden benne van.

  • Nem mondhatod, hogy nem érdekelnek az általad olvasásra ajánlott irományaid, pl. ez is érdekes adalék ehhez az időszakhoz. Ezt is te írtad.

    “8. kopacsi (szerkesztő)
    2008. 10. 25. 3:25

    Amit még érdekesnek tartok, az az, hogy a valódi uszitókat nem érte atrocitás, csak a katonastisztek, Élén Mező Imrével, aki Nagy Imre híve volt, és az értatlan kiskatonák lettek kiküldve fehér zászlóval, az immár alaposan fölböszitett tömeg közé. A többiek megtalálták azt a bizonyos hátsó kiskaput, amit Apám is javasolt nekik, eredetileg. ” by Kopácsi Judith

    Az ártatlan kiskatonák lettek kiküldve, ha jól értem a szavaidat, Judithka, és az a “több, mint száz ÁVH-s tiszt pedig koszttal, kvártéllyal a Deák téri főkapitányságon védelem alatt.

    “Többen közülük saját szobát kaptak, ahol kártyáztak, és telefonálgattak hozzátartozóiknak. Akiket meg a nemzetőrök állítottak elő, azokat fogolyként tartották az épületben. Ugyanazt kapták enni, amit a rendőrségi állomány, és nyitott ajtók mellett éltek a cellákban.” by Kopácsi Judith

  • Puchert János

    Dakota aligha hiszem, hogy tudsz újat mondani a számomra 56-al kapcsolatban, de azt is elhiszem, hogy az ÁVH-sok súlyos bűnöket követtek el, de akkor sem lehet kilökni őket a felbőszült csőcselék elé hanem békés úton kell ezt a dolgot lerendezni egyénenként és a bíróság hozhat ítéletet bizonyítékok alapján.

  • “csőcselék” ?

    Hogy is mondta Judithka?

    “csak a katonastisztek, Élén Mező Imrével, aki Nagy Imre híve volt, és az értatlan kiskatonák lettek kiküldve fehér zászlóval, az immár alaposan fölböszitett tömeg közé. A többiek megtalálták azt a bizonyos hátsó kiskaput, amit Apám is javasolt nekik, eredetileg. ” by Kopácsi Judith

    Őket ki lehetett lökni, fel lehetett áldozni, kedves Pucher János?

  • ez a dakota valami ven satrafa lehet es idenyalazza szarsagait azzal a fogatlan mumia fejevel….nyanya mernem csak majszolgatja a tejben aztatott zsemlyet, amit csak lenyelhet, mint kacsa a nokedlit es kussoljon, senki nem akar a multban elni, kulonosen nem a maga sotet multjaban, csak gorgesse arrebb a kerekesszeket es ne remenykedjen, itt orban hatalma csak tiszavirageletu lehet es ha nem takarodik el magatol, csufos veget josolhatok neki!

  • Ejnye misike, hogy beszélsz Judithkáról? 🙂 “szarságnak” nevezed az irományait? 🙂
    Azok az idézetek mind tőle vannak, még a helyesírási hibáit sem javítottam ki.

  • dakota

    itt csak en javithatom a helyesirsasi hibakat!:)

  • Igy? “helyesirsasi”

  • dakota, hogy dübörgünk, hogy dübörgünk.

  • igen witch pont ugy!

    itt lehet fonetikusan is irni, DECSAK a liberalisoknak, a jobberek irjanak csak ki minden betut es helyesen, necsak a sotet fejukbol ugassanak ezerrel!

  • misike, téged két ok miatt nem zavarnak Judithka helyesírási hibái.
    – Mert nem olvasod az irományait 🙂
    – Mert nem tudsz helyesen írni 🙂

    Egyébként pedig hiába próbálod elterelni a figyelmet a lényegről, a tények makacs dolgok, misike.
    Judithka irományai önmagukért beszélnek. Érdemes olvasgatni azokat. Nem mintha irodalmi alkotásnak lehetne nevezni bármelyiket is, hanem azért, mert sokszor elszólta magát és kiderül lassan az igazság.
    Megértem, hogy kellemetlen neki, és téged küldött elterelni a figyelmet 🙂

  • “csak a katonastisztek, Élén Mező Imrével, aki Nagy Imre híve volt, és az értatlan kiskatonák lettek kiküldve fehér zászlóval, az immár alaposan fölböszitett tömeg közé. A többiek megtalálták azt a bizonyos hátsó kiskaput, amit Apám is javasolt nekik, eredetileg. ” by Kopácsi Judith

  • Azok a kiskatonák 18-20 éves ártatlan fiatalok voltak, Judithka.

  • jah dakota, engem kuldott!:))
    mert nekunk itt am annyira fontos, hogy a TE figyelmed elterelodjon……jobb, ha tudod, mindenki szarik rad is es a figyelmedre is! angol klaviaturan, ha akarnek se tudnek helyesen irni, hathogy meg nem is akarok….igen, ez a tiszteletlenseg jele, DE TE ugyanezert el leszel kuldve a picsaba efelol ne legyenek ketsegeid, mert ugye nem kell nekem tojast tojnom, hogy megmondjam jo-e a tojasrantotta…

  • ami a kiskatonakat illeti, meghaltak artatlanul es hagyjuk oket nyugodni, meg bekeben sincs igazsag, hat meg harcban, haboruban….ha azt hitted te otvarszenny csontkollekcio, hogy vona meg orban igazsagot fog tenni, tevedtel, azok is szarnak a kiskatonakra, csupan teged uszitanak, hogy addig zavartalanul jatsszadozhassanak kozpenz- es ingatlan foglalosdit….remelem ezekert a lopasokert te is tartani fogod azt a pupos hatadat te aljas!

  • misike, te nagyon primitív vagy, ha még azt sem tudod, hogy hogyan kell angol billentyűzeten ékezetekkel írni :))))

    Nem a billentyűzet a hülye, azért, mert te nem tudsz helyesen írni, ugye tudod, misike:))))

  • dakota

    te egy tanulatlan analfabeta vagy, mert meg azt sem tudod, hogy a klaviatura kulonbozosege lassitja a vak gepelest, neked persze mindegy, mert te se magyarul, se angolul nem tudsz vakon irni igaz-e te mumiaimitator?

  • “ami a kiskatonakat illeti, meghaltak artatlanul es hagyjuk oket nyugodni”

    Érdekes hozzáállás ez, misike.

  • Nem a billentyűzet a hülye, azért, mert te nem tudsz helyesen írni, ugye tudod, misike:))))

  • “8. kopacsi (szerkesztő)
    2008. 10. 25. 3:25

    Amit még érdekesnek tartok, az az, hogy a valódi uszitókat nem érte atrocitás, csak a katonastisztek, Élén Mező Imrével, aki Nagy Imre híve volt, és az értatlan kiskatonák lettek kiküldve fehér zászlóval, az immár alaposan fölböszitett tömeg közé. A többiek megtalálták azt a bizonyos hátsó kiskaput, amit Apám is javasolt nekik, eredetileg. ” by Kopácsi Judith

    Az ártatlan kiskatonák lettek kiküldve, ha jól értem a szavaidat, Judithka, és az a “több, mint száz ÁVH-s tiszt pedig koszttal, kvártéllyal a Deák téri főkapitányságon védelem alatt.

    “Többen közülük saját szobát kaptak, ahol kártyáztak, és telefonálgattak hozzátartozóiknak. Akiket meg a nemzetőrök állítottak elő, azokat fogolyként tartották az épületben. Ugyanazt kapták enni, amit a rendőrségi állomány, és nyitott ajtók mellett éltek a cellákban.” by Kopácsi Judith

  • baszdmeg dakota, de milyen erkolcsi alapon kered szamon barki helyesirasat olyan helyesirastudassal, ami neked van? azt sem tudod, hogy mit nem tudsz te szerencsetlen!

  • Dakota, mi bajod van neked? Ki mondta vagy irta egy szóval is, hogy helyesletem azt ami a Köztársaág téren történt. Ha olvasnál többet tőlem, tudhatnád, hogy a köztársaság téri atrocitásokról is meg van a véleményem, és én is aljas dolognak tartottam azt az egészet, ami aztán tényleg ártatlanok vérét követelte. nehogy már ezt is apám nyakába varrjátok! Azt már megpróbálták a tárgyaláson is, eredménytelenül. Fel kell, hogy világositsalak: állitólag utálod az ÁVO-sokat, ugyanakkor gyakorlod az általuk használt módszereket. Mintha csak a fehér könyvet olvasnám megint. Gyanus vagy te nekem dakota és társaid!!!!!

  • Judithka, miről beszélsz? 🙂

    Én csak téged idéztelek, bizonyos általad olvasásra ajánlott irományaidból 🙂
    Én senkit nem gyűlölök, senkivel szemben nem vagyok kirekesztő, nem úgy, mint te és a misike és társai fanclub 🙂

  • Judithka, neked komoly szövegértelmezési problémád is van azon kívül, hogy írni sem tudsz 🙂

    A fenti téma, pedig totál unalom, már mindenkinek a könyökén jön ki, csak néhány helyen megengedik neked, hogy publikáld az irományaidat.
    Ahogy olvasgatom, szerintem jobb lenne, ha törölnéd az egészet, mert csak újabb, számodra és felmenőidre kellemetlen információkra derül fény, minthogy végre elkezdték olvasni az irományaidat:)

  • Lehet, hogy Orbán is olvasta valamelyiket és azért nem hívott meg benneteket az Operába 🙂

  • Tudom, hogy fáj, Judithka, de ilyen az élet, egyszer kop(ácsi), egyszer hopp 🙂

  • Judith Kopacsi

    Kedvesem, te csak szeretnéd, ha törültetném. Hogy miért, azt te jobban tudod, de ezt az örömet nem szerzem meg neked. Úgyhogy csak azt tudom javasolni, ha nem tetszik, ne gyere ide és ne olvasd.

  • Judithka, részemről az öröm, ha mégis megtartod ezeket a “bizonyítékokat” 🙂

    Rólad szól mindegyik 🙂

  • Na meg a papáról, a te értelmezésedben 🙂 Nem biztos, hogy mindegyikeért megdicsérne, Judithka 🙂

  • Judith Kopacsi

    Drágám, nekem évtizedek óta nagy HOPP van, mert megkerestük rá Kanadában a rávalót. A többi csak a ráadás. Tudod, szerncsémre idejében üldöztek el, és volt rá elég idönk, hogy teljesen beilleszkedjünk a kanadai életmódba, ahol kedvünkre és tehetségünkhöz mérten kifejleszthettük magunkat. Az Operában én akkor voltam utoljára (1994) amikor is Göncz Árpi bácsi fogadott nagy örömmel, és a Pintér Sanyi fogott kezet még a férjemmel is. Szóval köszönöm a jókivánságoket, de a szerencsémet magamnak kaparom ki.

  • Judith Kopacsi

    Dakota, nálunk nem volt divatban még családon belül sem a letiltások. Mindenkinek lehetett önnálló véleménye, azt mi tiszteletben tartottuk. Most sem lenne másképp.

  • Judith Kopacsi

    Hogy én és apám, hirtelen milyen népszerüek lettünk? Köszönet dakotának.

  • Judithka, tudom, hogy fáj, hogy éppen titeket nem hívtak meg az Operába, anno, de minthogy minden miértnek van egy azértja, szerintem inkább gondolkodj el rajta, minthogy azóta folyamatosan gyűlölködsz.
    Nem igazán illik egy “kirájnőhöz”, ugye te is érzed? 🙂

  • Ha visszaolvasod csak az imént idézett részeket is, rögtön megkapod a választ a miértekre:)

    Szerintem Orbán is olvasta azokat a bizonyos irományokat 😀
    Nem értem, hogy miért csodálkoztál, hogy benneteket nem hívott meg, Judithka 🙂

  • Igen Judithka, szerintem mindenkinek joga van hozzá, hogy megtudja az igazságot.

  • Tisztességes magyar ember nem fog kezet Ávo-sokat bújtató, szerencsétlen, ártatlan kiskatonákat vágóhídraküldő érzéketlen sejthalmazokkal.

  • “Úgy,hogy jobb, ha a naiv Juditka nem piszkálja azt a bizonyos dolgot, mert büdös a szaga.

    Szerző Ernő Földes | március 13, 2012, 8:37 de. “

  • Remélem, hogy az előzőnél látszanak az idézőjelek.

    Merthogy Judithka minden, csak nem naív. Az irományai is eszerint értékelendők.

  • Judith Kopacsi

    Dakota, a nagy erölködésnek tudod mi lesz a vége. Hiába kiabálsz, akkor is csak egy szerencsétlen senki vagy és az is maradsz.

  • Judith Kopacsi

    Nem fájt, hogy Orbán nem hivta meg apámat az Operába. csak éppen jellemző volt rá a dolog. És, persze igazad van, nem mindenkivel fogunk mi sem kezet.

  • Judith Kopacsi

    Dakota, különben tudod, hogy hazudozásért még el lehet kapni a frakkodat?

  • Judithka, tudom, hogy nagyon sérelmesnek találtad, hogy Titeket nem hívtak meg, meg is értem, de nem lenne itt az ideje, hogy végre leállj a földre is? 🙂
    Az általad kreált csudaszép mítosznak annyi 🙂
    Ugye te is tudod?:)

  • Judithka, minden mondat tőled van idézve 🙂

  • Judithka, hiába személyeskedsz, a tények, tények maradnak. Én elhiszem, amit az irományaidban leírtál és aszerint kezellek. Tudod, mindent értékén. 🙂

  • Judith Kopacsi

    íÉs áruld már el, kit érdekel a te véleményed?

  • Judith Kopacsi

    Idézet és értelmezés között óriási különbség van. Mindent ki lehet forgatni, pláne, ha valakit azért is fizetnek, hogy a kákán is keressen csomót, és belekössön az élőfába is. Különösen, ha az illető véleménye nem azonos a tieddel. Jellemző. Na, persze abban igazad van, hogy mindent értékén kell kezelni. Mizán te egy bolhánál nem vagy nagyobb, igy vagy rádlépek, vagy nem veszek tudomást rólad. Mostantól kezdve negligállak. Unalmas vagy.

  • igazad is van , Judithka, azt egyszerűbb, min t válaszolni :))))

  • Judith Kopacsi

    Aljas vádaskodások nem azonosak értelmesen föltett kérdésekkel. Bolha köhögésre meg még mindig nem reagálok.

  • Judithka, miféle vádaskodásokról beszélsz, te nagyon egyszerű? 🙂 A te irományaidban szerepelnek ezek a kijelentések, amiket te magad írtál le a kiskezeddel 🙂 Saját magadat és apádat hazudtolod meg, ha azt mondod most, hogy meggondoltam, mégsem így volt :)))

  • Chris

    ezt a dakotat mindenestol rakd ki legyszi!

  • misike, ennyire zavar az igazság? 🙂

  • ezen az oldalon állítólag szólásszabadság van és mindenki elmondhatja a véleményét, misike 🙂
    és itt olvasom nagy betűkkel, hogy minden vélemény számít:)

    most kiderül, hogy hogy is van ez 🙂

  • Judithka mondta, hogy hol olvashatóak az irományai. Elolvastam néhányat, eltűnődtem néhány megállapításán és most ezért hisztiztek, mert kiderült az igazság? 🙂

  • Őszintén, ez a legjobb bizonyíték rá, hogy tényleg úgy történt.
    Szánalmasak vagytok.

  • Nahát ebből elég volt! A vták végtelenek és semmit nem oldanak meg és útszéliek.

  • Látod Erdős ebben egyetértünk, csak éppen azt is észre kell venni, hogy kik azok akik a meddö vitát itt elkövetik. Mert én az biztos, hogy nem fogok a saját beirásommal vitatkozni, úgye?
    Különben Dakota fogalmam sics, hogy milyen váratlan igazságról lenne szó szerinted, ami most és itt általam kiderült. Apám megirta könyvét, amit kilenc nyelven adztak ki, azóta 1978-ba, és az enyémet elöszöt magyarul 1992-ben, aztán 2009-ben bövitett formában angolul is. Nyitott könyv az életünk. Persze, aki kötekedni akar, az fog benne találni arra valót, de akinek nem tetszik, ne olvassa, aki meg irigyli, csinálja utánunk.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.