1944. December 27…70 év mentén
A Porajjmosra emlékezve közöljük ezt az írást, mert bizony, a cigányoknak is megvolt a maga holokausztja, csak az valahogy feledésbe merült…
„Bevallom, már hónapok óta kérnek,hogy írjam meg egy szeletét saját családom szenvedéseinek. Sokat jelent ez számomra is (bár ne jelentene). A Porrajmos-nak, azaz a cigány holokausztnak családom mind áldozata és mind túlélője is. Megjelent már róluk dokumentum film (Porrajmos : Varga Ágota , 2001. A forgatás helyszínén is jelen voltam, így a Komáromi Csillagerődnél is….https://www.youtube.com/watch?v=pDKfepYsBBY ).
Könyvkiadásban is megjelent ( Tények, Adatok írta: Szita Szabolcs). Majd a közelmúltban írtam egy cikket a Népszabadság hasábjain felháborodásomban, mikor 2014. aug.2-án Balog Zoltán Erőforrások minisztere az emléknapon nyíltan, büszkén gyalázta cigány áldozatainkat.
Felháborodásomnál csak fájdalmam volt nagyobb, hiszen édesanyámat, mint túlélőt alig pár hónappal előtte temettem el. Én biztos vagyok benne, hogy ha Balog miniszter saját anyjáról lett volna szó, nem tette volna. (Vagy igen?). Pár nap múlva Daróczi Ági arra kért, hogy írjam meg azon történeteket, melyek még szüleink emlékeikben megmaradtak, de még nem lettek leírva. Átnéztem a filmet és írásokat, majd emlékeimből és nagyobb testvéreim emlékeiből kerestem olyant, ami még kimaradt. Így most ezt az írásom közzé teszem itt és egyben ajánlom Daróczi Ágnesnek.
Címe lehetne a Titokzatos bakancs.
Az 1970-évek végén és a 80-as évek elején gyerekként néha kukorica morzsoláskor, de legtöbbször halottaink virrasztásakor, pár pohár bor után könnyezve előtörtek az ősökből az emlékek. Öregapám Kalányos József (Korró becenevű élt 1911-1992, vakot jelent cigányul, nagyon gyengén látó, alacsony ember volt). Egy rendkívül furfangos, népszerű, óriási ismeretséggel rendelkező ember volt, mellesleg Nagy Sándor(1885?-1953) gazdag cigányvajda elsőszülött fia .Egyszer tőlem idősebb unokatestvéremnek viccesen 10 forintért ajánlott egy barna szakadt régi bakancsot.
id. Balogh János
Apám Balogh János (1940- él most is, a képen látható, mint túlélő), közbe szólt ” ne vedd meg, muló mánuseszkó szász” azaz halott emberé volt. Elrettenve bámultuk a bakancsot. Ennek a bakancsnak fura sztorija van.
Szigetvár környékén, Patapoklosi külterületén Fernapuszta a cigányok lakóhelye, melyet a cigány vajda dédapám az 1920-as években vásárolt meg, ahol vízimalom, halastó és hozzátartozó két nagy lakóház volt. Körülötte épültek a vályogviskók: sárból tapasztott nyomortelep. Az itt élő romák lókereskedéssel foglalkoztak, néha valóban részt vettek lótolvajlásban is, de nem ez jellemezte őket, inkább barátságos kereskedő emberekként messze elment hírük.
Mikor 1944.októberében Hajnácskőy László, (Pécsi csendőr kerület kapitánya, aki október 25-ig volt Pécsett, majd áthelyezték) végrehajtatta a „cigány razziát”. A tényleges deportálást Szigetvár környékén november 3-4. kezdték végre hajtani. Fernapusztán nem tudták azonnal, mert mindig elbujdokoltak a közeli erdőségekbe. Nagyjából 4 és 12-e között tudták végre hajtani teljesen. Egy reggel megjelent erősítéssel a csendőrség. Mindenkit sorba állítottak. Voltak öregek, akik szó szerint belehemperegtek az ürülékekbe és térdepelve, nevetve csúsztak, bolondot játszva. Néhányan így meg is úszták. A többséget: gyereket, nőt, férfiakat gyalogmenetben együtt a környékbeli romákkal ütve, rugdosva hajtották be Szigetvár vasútállomás cédula házához. Apám ki ekkor 4 éves volt, később felnőttként találkozott és ismerőse lett az egyik akkori csendőrnek, kitől a képet kapta, melyen apját, nagybátyát kísérik. Ez az utolsó fénykép, ami megmaradt róluk (később a csendőrt levágta a képről). Szigetváron bevagonírozták a könyék cigányait és Pécsre, a kis vasútállomásra kerültek, ahonnan még több deportálttal együtt november 15-én érkeztek Komáromba, a Csillagerődbe. Az ekkor már túlzsúfolt erőd tele volt zsidóval, politikai rabokkal, cigányokkal szinte naponta vittek vagonba el kiválogatott embereket. A túlzsúfolt barakkok miatt már nem válogatták külön a férfiakat és nőket. Az erőd új parancsnoka Csonka Ferenc volt, kit Budapestről helyeztek át.
A nagyszüleimet és rokonaimat az erőd nyugati bunkerszerű barakk részében helyezték el.(2001-ben a helyszínen voltam, onnan tudom). Alattuk kukoricacsutak, szalma, sár, kosz, szó szerint szar, és mindenhol nyilas őrök felül, rácsok előtt. Bejárás és kijárás csak parancsra történhetett. Napi egyszeri élelem takarmányrépa leves, káposzta kotyvasz. Gyorsan terjedt a tetű, orvosi ellátás hiánya miatt sokan meghaltak, főleg gyerekek, tífuszban. (köztük Tibor nagybátyám is). Naponta kérdezték „Van-e halott?” Néha sokáig nem adták ki a halott gyerekeket, ruháikat szétosztották egymásközt. Apám unokatestvérével, Lakatos Istvánnal (Hanesz 1939-2006) és egy új barátjával Kis Sztevóval, aki Szekszárdról került családjával, odajátszottak néha az udvaron lévő meszes gödör szélén, ahová a halott gyerekeket és más hullákat dobtak. Ez a gödör már domb volt, mikor egyik nap apám és barátai ugráltak róla le. Egyik nyilas őr azt mondta nekik, hogy ha éhesek, akkor egyszerre mondják azt sorba állva: „Éljen Szálasi! ” Kopogott az éhség miatt a szemük, így ordítani kezdték. Kaptak egy fél-fél kenyeret, volt is örömük. Másodszorra már nem kaptak. Nagyapám Korrónak elszakadt cipője. Borzasztó hideg tél volt ekkor. A barakkban a gyerek hullákról lehúzott ruhából és zsákból tekert össze egy cipő alakot, majd barátja Kolompár István (Nagy Sztevó) Szekszárd környéki roma ember, aki feleségével a legszebben tudott énekelni a bunkerban, az adott neki egy talált drótdarabot, mellyel össze varrta, így úgynevezett „ceruji” rablócipőt készített. Ebben teltek egy ideig napjai.
December elején megismerkedett és összebarátkozott egy újonnan beállt nyilas fiúval. Öregapám persze titokban tette. Az őrt Szabó Lacinak hívták, Kaposváron lakott, apja ismert üzletember, ki jó barátja volt nagyapámnak és nagyon kedvelték egymást, innen az ismeretség. A fiatal nyilas fiúnak a nagybátyja egy ismert somogyi pap volt, kit a nyilas tisztek is tiszteltek. Csonka naponta létszámnál válogatta az embereket ki a vagonra, (halálba) mint apai nagybátyámat is és volt kit munkára válogatott.
id. Balogh Jánosné
Anyámat és szüleit a nyilas fiú kiválogatta munkára. Komárom külterületén, egy répaföldön szedték össze a megmaradt répát. Loppal, titokban ették „rháh ” egyél. Egyszer egyik őr puskatussal vagdosta őket hátba, Szabó leintette a folytatást. Kis Sztevó és apám a kémlelő lyukakból jól látták mikor, ki jön az erődbe. Felül kapaszkodtak kezükkel a résben, alul lábuk a szarhalmon volt, így melegítették egyben lábukat is. Úgy karácsony előtt Nagy Sztevót Csonka kiválogatta, de már a vasúti sínek le voltak bombázva valahol, így gyalog menetre vitték őket, 80-120 embert. Főleg zsidókat és cigányokat. Szabó ismét kiválasztotta öregapámat munkára. Sztevó könnyezve nézett öregapám szemébe. Többé nem látták egymást. Szabó és másik három kíséretében kivitték a répaföldre szüleimet és néhány romát. Délelőtti órákban kijöttek teherautóval és elvittek egy nyilast és egy csendőrt az őrökből. Helyette egy másikat hagytak ott. Majd fél óra múlva a Komáromi-híd felől a városból, óriási sorozatos lövések hallatszottak Szüleim azt hitték, megérkeztek az oroszok. De egy órára rá visszajöttek vihorászva, kacarászva az örök. Délután elindultak vissza a várbörtön felé végig a Duna parton. Borzasztó fagy és hideget már nem bírta öregapám, lefagyott a lába. A Dunán megpillantották a jégtáblán leúszó hullákat, kik a gyalogmenetre emlékeztettek. Egyik zsidó hullát partra vetette a víz. Szabó levitte öregapámat és azt mondta vegye le a bakancsát és húzza fel. Nagyon félt öregapám, de megtette. Kiváló bakancs volt, új állapotú. A másik őr nevetni kezdett és a hullákra mutogatott. „Horthy-tutaj ” kiabálta.Visszaérve az erődben az őrök nagy örömünnepelve éltették a karácsony közeledtét és Csonkát köszöntötték. Majd arról hangoskodtak, hogy a gyalogmenet, amikor a Komárom-i hídra ért, a német SS-barátok a híd másik felén nézték, ahogy az egész menetet a nyilasok és csendőrök halomra lövik. Majd mikor a hullák a hídon feltornyosultak, akkor hosszú karókkal a jeges Dunába tuszkolták ez volt a „Horhy-tutaj”, amin annyit nevettek és ezt már valamelyik más hídon is eljátszották „hűségnyilatkozat ” gyanánt a náciknak. Másnap egyre erősödő bombázások miatt fokozódott a nyugtalanság. A megmaradt rabok is nyugtalanok voltak, hiszen mindenki tudta, hogy Csonka egy vérszomjas mészáros.(Csonka részt vett a hídon a lövöldözésben is). December 27-én kezdték felszámolni, kiüríteni az erődöt. Másnap 28.-án nőkkel és gyerekekkel együtt a cigányokat gyalogmenetben kivitték a városba vezető útra és az erősödő repülők zaja miatt magukra hagyták őket. Öregapám elmondása szerint a hidat akkor érte találat és a várost is. December 28. ez volt a szabadság napja. Két nap alatt értek haza. Már Patapoklosin benn voltak az oroszok, akik elől az asszonyaikat bujtani kellett. A bakancsot soha többé nem vette fel, de nem is dobta el. Még a 80-as évek elején megvolt és láttam. Kopott, egyik fele szétnyílt, másik épségben. Az egyik a halált, másik az életet jelentette, mert ebben a cipőben mindkettő járt. Később 1956-ban majdnem megismétlődött a katasztrófa, újra gyilkolni akartak cigányt Fernapusztán. Néhányukat perbe fogták és lecsukták, de ez már egy másik történet.
Roma gondolkodóként megpróbálom magamban összerakni az évszázadokon átívelő kálváriáját a cigányságnak. Egy népnek, mely hazátlanul vándorolt. Egy népnek, mely, ha letelepedett megvetették mégis bátran kiállt és harcolt megvetetőiért, hazájáért. (Bocskai, Rákóczi, Kossuthnál). Mikor a Donnál katonaként helyt álltak, közben asszonyaikat, gyerekeiket a csendőrök lőtték és erőszakolták idehaza. Majd a megvetés és gyűlölet a Porrajmosba torkolt. Megpecsételődött sorsuk akkor, mikor Horhy, Mussolini és náci mintára országot épített, és ezt követően felváltotta a Prohászka féle klerikál szocialista nyilas hungarizmus. „Menjenek a zsidók után a cigányok is” – mondván.
No de mi van ma? Kérdezhetném. Orbán korrupt rezsimje másolja Mussollinit és a Horthy -rendszert éleszti fel, ahol Orbán, mint kormányzó díszeleg. Burkolt és nyílt „cigány” törvényeket hoz Balog Erőforrások minisztere, „szeretet” címszó alatt gyerekeket szegregál, pénzeket von el és megmondja, ki szüljön, ki ne szüljön. Ha cigány születik, az nem kell, ne legyen. Teheti ezt, mert mögötte egy nyilas csődület, teheti ezt, mert néhány dísz cigány „szakértő” már a Jobbik roma tagozataként díszeleg. Azt mondja, hogy a fenébe a tudományokkal, a cigányság törvényesen is másodrendű állampolgár legyen, mert ez jó. De van egy másik dísz cigány csapat, a Farkas Flóri Lungo Dromos bandája kiknek 21 éves hatalmi helyzete egy mondatba tömöríthető: mit kívánsz, édes gazdám? Anyám nyakát vágjam el, vagy orálisan elégítsek ki egy elefánt csordát? Megemlítést érdemel még a baloldali ellenzék is, már, ha létezik ilyen. Debreczeni Jóska a D.K. oszlopos tagja egy teljes könyvvel akarja bizonyítani „cigánybarát”politikáját, hogy mennyire jó volna nekünk, cigányoknak a Jobbikos megoldás, mert csak a Jobbik koalíciójával váltható le Orbán. Mindjárt megjegyzi támadóinak: nem vagyok cigány ellenes. Én azt mondom: szalonfasiszta.
Látható módon sodródunk bele egy új-nyilas párt propaganda gépezetébe, ahol Vona Gábor ” nemzetvezetőként” tündökölve készül átvenni a hatalmat Orbántól.
Mindennek első számú ellensége a szétzilált cigányság. Nyomorunk, félelmünk valós és védekezésre képtelenek vagyunk, mert nincs mi összefogjon minket.
Talán a történelmi emlékezet segíthet összekovácsolódni.
Sokat gondolkodom felnőttként, mi a cigányságom valós önértelmezése. A cigányságnak van egy sorsközösség tudata. Ehhez tartozik az üldöztetés, mely történelmi tény. Ha létezik cigány ellenesség, akkor létezik sorsközösség is. A cigányok identitás tudata nem merül ki a gyönyörű lányokban, dalokban és táncokban, nem merülhet ki a vándor élet romantikájában sem. Benne kell lennie a nyomornak, az üldöztetésnek, a haláltáborok szenvedéseinek, maga a sorsközösség formálójának.
Ennek tudatában Kívánok Boldog Új Évet
Balogh József (Lino)
Author: KMH Vendégszerzők
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
11:28 de.
Megrázó az írás, mert tudom, szívemből érzem, hogy igaz.
Régen is, most is történtek és történnek borzalmak.
Fel nem fogom ésszel, ennek a miértjét.
*
Egy állat azért öl, mert éhes, vagy veszélyben érzi magát.
Az ember, aki „csúcs-ragadozónak” titulálja magát, öl, gyűlöletből, mert megparancsolták, öl, mert olyan kedve van, öl maga az ölés gyönyöréért, pénzért, bármiért.
IGAZSÁG?
Az hol lakik, kérem alássan?
Hol?
De jó lenne megtalálni, Vele kezet is rázni.
Mondjátok meg, merre keressem…
Az IGAZSÁGOT meglöleljem, sőt szélnek is eresszem.
Világ minden tájékára békét, megnyugvást röpítsen.
G.B.
11:58 de.
G.B. a szerző családi visszaemlékezése, sajnos, nem történet, inkább történelem. valahogy a Porrajmosról nem esik szó hivatalos megemlékezésekben, mintha nem is lett volna.
igaz, nem tagadják, mint a holokausztot, csak éppen agyon hallgatják. mintha meg sem történt volna.
elvégre csak cigányok voltak az áldozatok.
12:30 du.
Nem merült feledésbe a cigány holokauszt ! A cím sugall valamit, ami nem igaz ! Több történelmi munka és könyv is megemlékezik a cigány áldozatokról is, csak hát hatmillió és a néhány tízezer nagyságrendi különbsége óhatatlanul háttérbe szorítja a „kisebbet”, miközben erkölcsi mércével egyetlen-egy emberélet értéke valóban grammozható ki a legprecizebb mérlegen se.
Gondoljunk bele, ha valkit elüt a villamos* a pesti utcán, a bulvár lapok és tévék napokig mással sem foglalkoznak. Akkortájt az olyan haramia országok, mint a Horthy-Magyarország is volt, úgy kezeltek egy emberéletet, mint utcaseprő a lócitromot – eggyel kevesebb, oszt annyi…
Nem szabad, hogy a holokausztot kétfelé bontva cigány ÉS zsidó áldozatokként közelítsük meg, mert az csak az áldozatoknak – ide soroljuk a néhány élő utódjaikat is – a kárára válik, miközben, (nem véletlenül) a tettesek javát, illetve mimikrijét szolgálja, amikor csak egymással állíthatja őket szembe ahelyett, hogy a tettesekre és a relativizálókra koncentrálnánk.
Ez a megközelítés tehát CSAK az utóbbiak érdeke és akár a társadalmi békét is veszélyeztetheti…
˙
.
* Nem éppen e témába vág, de mostanában a reggeli „közlekedési hírekben” egyre többször és egyre sűrűbben(!) hallani, hogy „gázolás miatt” – csak így, egyszerűen – ezen, meg ezen a vasútvonalon szünetel a forgalom… Még egyetlen egyszer sem közölte sem a MÁV, sem a rendőrség, hogy ezek többsége . ö n g y i l k o s s á g . volt… Oknyomozó riporterek rajta !
12:39 du.
DonGolo: a szerző nem is különítette el népe tragédiáját. ráadásul a cím nem sugall semmit, csak egy dátum és egy tényközlés. 70 éve történt, ennyi.
könnyen mondod ki, hogy nem igaz, az utóbbi időben úgy érzékelem, bármi a téma, bárki a hozzászóló, te jobban tudod.
álláspontom változatlan: a Porrajamos háttérbe szorult. a társadalmi békét meg, ha lehet, ne keverd ide. még nem tapasztaltam, hogy a zsidó és cigány túlélők egymásnak feszültek volna.
1:46 du.
Ha nem is feszültek egymásnak, de ahogy az irásban is benne vagyon, léteznek „disz cigányok” mint ahogyan „disz zsidók is”. Sajnos ez eredményezi ezt a nagy megosztottságot a cigányság és a zsidóság soraiban. Van egy olyan mondás miszerint gyarló az ember. Hát igen. Csupán azt nem tudom felfogni épp ésszel és zsidóként, hogyan lehetséges, hogy egy pozícióért, egy állásért vagy némi pénzért egyik a másik szemibe röhögve saját fajtája ellenségévé váljon. Első sorban ezt kellene megszüntetni mind a két oldalon, hogy ne legyenek ilyen „disz egyedek” sem egyik sem a másik szenvedő fél oldalán. Talán akkor kialakulhat valami egység is ami előbbre is vinné e két nép ügyét. Amig ez nem jön létre sajnos mint kisebbség kénytelenek élni egy olyan társadalomban, melyben mint másodrendű leirt polgárok vannak csupán számontartva. „Eggyel kevesebb lett! Na és?”
2:08 du.
A cigány és zsidó túlélők sohasem fognak ” egymásnak feszülni „, Miért is tennék ? Hiszen mind a két népcsoport halálra volt itélve, amikor is az itélet fogganatosítását a cigány és a zsidó egyaránt szenvedte. Vértől mocskos batyu volt ez mindkét népcsoport hátán. A holokauszt azért vörös posztó a magyar társadalom szemében, bizonyos mértékben a mai napig is, mert nincsen rá logikus magyarázat, és nincsen belőle kibúvó. A cigány holocauszt ” megértése ” még nagyobb problémát okoz, mivel a cigányság egy része ott szolgált a Magyar Királyi Hadseregben, tehát kivette részét a ” Hon Védelmében ” és egyébb más hivatalbeli kapacitásban is, és mégis sokuk ott végezték ahol a zsidók, akik kifejezetten ellenségként lettek megnevezve. Ha a két népcsoport irányában kialakult gyülölet okát nézzük, akkor csakis azok mássága, a többiektől való különbsége lehet a feltételezhető ok. Az ember alaptermészetében ott él a falka kultúra, vagyis a hasonszőrűek tömörülési készsége,és ugyanakkor az oda nemtartozók, mellőzése, kirekesztése, és az ellenérzés kifejlesztése irántuk amelyből a gyűlölet, és a megsemmisítésük kézenfekvőssége is megszületik. A cigányság hányatott sorsam ma és a multban, csak egy ciklusa a magyarországi katasztrófális eseményeknek. Az Embernek ezen a bolygón, megkell teremteni azt az állapotot ahol minden etnikus kongregáció megtalálja ideális otthonát, annak, létbiztos békéjével.
2:18 du.
Alex22: ha még hozzá vesszük, hogy a hitleri fajelméletben a cigányok éppolyan árjának tekintettek voltak, mint a germánok, ezért tudatos volt – bármennyire is furcsának tűnik, mint árja konkurenciának – „kivezetésük”, a magyarországi cselekedeteket nem igazán értem, mivel Hitlernek a büszke magyarok is csak másodrendű emberpéldányok voltak, szolganép szerepre kárhoztatottak.
2:19 du.
István !
Jómagam, csak a bevezetőben található megjegyzés veszélyére hívtam fel a figyelmet.
Korábban cigány honfitársainkkal együtt vettem részt nem egy nagyszabású Holokauszt-megemlékezésen például a Szent István parkban is…
.
2:27 du.
DonGolo: az az én megjegyzésem, és nem gondolom, hogy különösebben fenyegetné a társadalom egységét.ráadásul az általad felvázolt veszélyre se láttam nagyon példát, még a sajátos értékrendjéről ismert Bayer Zsolt se kísérletezett az egymásnak uszításukkal – pedig nem állna jellemétől távol.
3:43 du.
„Nem tapasztaltam hogy a zsido es cigany
tulelok egymasnak feszultek volna” irja Ille.
Annyira nem, hogy Dani Karavan izraeli szobrasz
keszitette a Porajjimos emlekmuvet Berlinben.
http://hvg.hu/plazs/20121021_Elkeszult_a_berlini_roma_holokauszt_emlek/
Egy nevtelen cigany levelezo egy postjaban igy
irt/valaszolt nekem.
„Aldott aki teged ald,atkozott
ki teged atkoz.” Ezsd.1 2-4
4:00 du.
Ez az emlekmu.
https://www.youtube.com/watch?v=s_feGYv8q5g
8:01 de.
Boldog új évet kívánok önnek is örülök hogy, megírta érzéseit.ami nem csak az öné ,de sok Magyar is így érez .Talán meglesz a hit, remény ,szeretet, a jövő évre kívánom mindenkinek, több emberséget,reményt ,hogy jobb emberek leszünk,és szeretetet azok iránt akik máshogy gondolják mint mi.
4:50 du.
Kedves Lino, én is ismerek ma már öreg nénit, aki kislányként az anyjával és a lánytestvérével együtt Franciaországban megjárta a komáromi erődöt a holokauszt, a parrajimos idején. Most menekültként él magyarországi üldöztetéseik miatt szegény Friminka, Krasznai Józsefné, Kolompár Friderika. Párszor már meglátogattam őt és családját, írtam is róluk sokat, de már évek óta csak a Facebookon csetelek a fiával és távolabbi rokonaival.
Te del o drago sunto Del maj lashi vrama thaj maj baXtalo nevo bersh, sar akanak. Sakoneske.
12:18 du.
Nagyon szépen köszönöm Ille Istvánnak írásom megjelenítését továbbá minden hozzászólónak Boldog Új Évet Kívánok !
12:58 du.
Balogh József Linó: szívesen tettem, helye volt itt. látod, egész jó kis vita kerekedett körülötte.
várjuk további írásaidat!
12:22 du.
hoppá, eltűnt a hsz.-em.
1:21 du.
apuwader: most mondja meg, milyen tünékenyek is egyes hsz-ok!
4:33 du.
Áhá, szóval Bogdán után Hell a másik tabu?
Csak valami jelölés kellene melléjük, hogy felismerjem a védetté nyilvánítást, mert így marha nehéz betartani.
Nem adok tippet.
5:13 du.
apuwader: téved. nem a Hell a másik tabu, hanem a maga ocsmány rasszizmusa nem kap teret ezen a fórumon!
5:25 du.
@Ille
És Hell rasszizmusa nem téma?
Az nem ocsmány?
A magyargyűlölet kaphat teret?
5:54 du.
apuwader: disztingváljon. Hell csak a magafajta magyarokat gyűlöli, és ebben az esetben a magyarságuk teljesen érdektelen. azon felül mitől lenne rasszizmus, ha valaki nem szimpatizál a fehér árja cigánygyűlölőkkel? tán a jobbikos magyarok egy rasszhoz tartoznak? igaz, a Tavasz 12 pillanatában elhangzik egy-egy derék náci minősítésekor, hogy kaukázusi faj…
6:03 du.
István,
végre kezded megtisztítani a levegőt!Remélem fojt.köv.
6:08 du.
@Ille
Szerencsére az szdsz-es hellizmusra már kimondták a magyarok és a cigányok is közösen az ítéletet, ezen már a maga politikai hullamosása sem segít.
Sokadszorra nyomja ezt az árja pecsétet rám, teljesen feleslegesen, mivel már százszor elmondtam, hogy a közösen elfogadott értékválasztás az, ami a döntő szempont nálam a kisebbségekkel kapcsolatban.
6:22 du.
apuwader: mégis, kik azok, akik közösen elfogadták azt az értéket? főleg, milyen érték is az?
mikoris mondták ki a kik is a mit is?
politikai hullamosás? miért is az? mert maga mondja? ugyan már, kicsit komolyabban, apuwader!
magánál döntő szempont van? aztaaa! én meg azt hittem, hogy zsigerből utálja a cigányokat, és nem hagyja senkitől befolyásolni magát 😀
és még csak nem is árja…szebb jövőt, mi?
6:24 du.
Gyuri10: dolgozom rajta. a tárgyias komment még apuwadertől is mehet, de mihelyt elkezd bárki is személyeskedni, pártpropagandát folytatni: radír!
az enterprise-féle dohos brosúraduma még elmegy. amolyan boxzsák a kisgyerek, kell a fiúknak az edzés 🙂
4:49 de.
István,
elmesélném,hogy a cigányoktól nem félni kell.Egyszerüen EMBERszámba venni,mert igenis nagyszerű embereket is ismertem köztük és szarháziakat is.Ez pedig megvan minden népben.Köztünk is és csodálkozzatok:még a magyarok között is.A volt pesti lakásomban el akartam adni egy singer varrógépet(anyámé volt egykoron) Telefonhívásra megjelent 2 nem túlsok bizalmat gerjesztő alak.Szó nélkül beengedtem őket.Megnéztek a lakásban minden eladandót.Vételre nem került sor,de a falon megláttak egy kisméretű izraeli zászlót. Majd egy órás beszélgetés lett belőle.Bennem semmiféle félelmet nem fedeztek fel. Gondolom azért,mert nem is tudom pontosítani,hogy mi az.Értelmes,irányomban tisztességes embereket ismertem meg bennük.Az egymás megbecsülése kétoldali volt Másként nincs élet.A gyűlölet elméleteket meghagyjuk a jobbereknek.
12:37 du.
István,
az igaz,hogy kell a fiúknak az edzés,de tudod néha a zsák hosszabban leng ki és kiüti a hülyegyereket.Ezért állítod őket a tatamira?