Búcsú a Példaképemtől — Stephen Hawking hagyatéka

2018 március 14 3:29 du.25 hozzászólás

Tegnap késő este a fiam bejött a szobámba és félve közölte a legfrissebb hírt: Stephen Hawking meghalt.
Tartott tőlem, hogyan fogadom majd, mert tudta, hogy az elmúlt negyven évben a tudós volt a sztár az életemben. Megkérdeztem tőle, hogy ma történt? Hirtelen válaszolt, azt mondta, ma 13-a van, ő 14-én halt meg, nekünk holnap, az Egyesült Királyságban már a következő nap.

Nem tehetek róla, elmosolyodtam. Ez is mennyire a tudósra vall!

Az idő rövid története írója, aki partit rendezett a jövő időutazói számára, negyven évvel túlélte önmagát. Születése napját is ómennek lehetett felfogni. Pontosan 300 évvel Galileo Galilei halálának évforfordulójan született. Az egyetemen nemcsak tanult, sőt sokszor inkább nem tanult az elején, hiszen ő is a népszerűek között akart lenni, így az egyetemi évek alatt az evezős csapatban kormányos volt. Persze volt, amikor félre vezette őket!

Amikor megnősült, már tudták, hogy baj van, de nem fogták fel ennek a betegségnek a teljes komolyságát és hatását. A család, az egyetem és barátok próbáltak megküzdeni a hanyatlás folyamatával.

De a tudós, ha valaha megrettent is, nem veszítette el a céltudatát. Sőt! Rájött, hogy az ő munkájához egy valamire van szükség: az agyára. Ha tudatosan összpontosít és nem veszíti szem elől azt, ami a legfontosabb számára, a betegség sem fogja tudni letörni őt. És nem is tette. Az elmúlt negyven évet úgy élte le, hogy arra még nem volt példa a Lou Gehrig kór történetében! Olyan helyekre jutott el és olyan élményekben volt része, amiben nem sokunknak. Természete és humora sem romlott az évek során.

A természettudományokat ő szerettette meg velem. Persze nekünk nem igazán tanítottak fizikát, mivel tiszta lányosztályba jártam a gimnáziumban, a fizika tanárunk nem vesztegette ránk az idejét. Stephen Hawking azonban kitárta előttem a világot, vele együtt láttam meg a galaxisokat, a tőle megismert fekete lyukakkal a közepén. Ő fogadtatta el velem azokat a fel nem fogható fogalmakat, mint a végtelen, az idő lelassulása, sőt megállása és a nagy semmi fogalma. Teljes könnyedséggel közölte velünk, hogy ő tudja, mi volt az ősrobbanás előtt: Semmi. Ezeket próbálom megérteni már közel negyven éve, olvasva könyveit és hallgatva előadásait.

Erről jut eszembe! Amikor a kórház parkolójában fizettem, Stephen Hawking mondta meg, hogy mit csináljak és mennyit fizessek! Én pedig boldogan fizettem, sőt, ha valaki ott lett volna, még többet is felajánlottam volna!

A kemoterápiás korszakomat ő könnyítette meg nekem. Rájöttem, hogy mostmár lesz időm mélyebben foglalkozni a tudományokkal!

Az elméleti fizika és az asztrofizika népszerűsítésére kiváló ember volt. A lányával közösen még a gyerekeknek is írtak könyvet a világegyetemről és biztos vagyok benne, hogy amelyik gyermeknek ebből olvastak fel, nem okoznak gondot a természettudományi tárgyak.

Mindig azt mondta, hogy nem akar addig meghalni, amíg a kvantum elmélet és az einsteini fizikát összeegyeztető mindenség elméletét nem sikerül kidolgozni. Ki tudja? Talán mégis megtette volna ezt és majd évek múltán tudjuk meg, amikor a tudós körökben elfogadják és aztán megtanítják nekünk is?

Remélem, így van.

Számomra Stephen Hawking ugyanúgy jelen lesz a mindennapjaimban. Amikor elkeseredem, rágondolok, hogy ő mi mindent túlélt. Mert ne gondoljuk, hogy híres tudós létére nem szenvedte meg kiszolgáltatottságát! De erről nem akart beszélni, nem akarta a figyelmet elvonni arról, ami igazán fontos.

Rá gondolok akkor is, amikor a sok mindennapi katyvaszban elveszem. Akkor előveszem a világegyetemről szóló könyveket és előadásokat, mert amikor a nagy dolgokkal foglalkozom, a kis gondok értelmüket vesztik és nincs már tovább depresszióra ok. A csillagok távolából a mi kis emberi életünk eltörpül. A foton sebességével szeljük át a világot és jutunk el időben közel az ősrobbanáshoz. Amikor az első csillagok kialakultak és újabb elemeket állítottak elő.

Drága Stephen Hawking! Te is csillagporból lettél és azzá is válsz! Addig is kis életünknek adsz több értelmet!

Petényi Judit

25 hozzászólás

  • Hollósy Gerti

    Szép és méltó írás!

  • Kedves Figyelő!

    Kívánsága parancs.

    Nyugodjék békében Stephen Hawking.

  • Koszonom a megemlekezesedet, nagyon ertekes volt.

  • Ez megható volt Judit!

  • Köszönöm, kedves Judit! Kérem, írjon gyakrabban!

  • Nyugodjék Békében!

  • “…azt tudjuk, hogy példát mutathat akár az egész világnak. Abban is, hogy mit tudhat produkálni a szellem akkor is, ha a test megadja magát. Ahogy arra is, hogy a mit képes egy igazán nagy szellem tenni a világgal a test súlyos, degeneratív betegsége dacára. Akkor, ha társadalom, a környezet támogatóan, és nem elutasítva kezeli….”
    http://endresy.blogspot.com/2018/03/in-memoriam-stephen-hawking.html

  • Kedves Ms.Petenyi; ez igen szep megemlekezese volt a tudosrol.

    Amikor diagnosyst allapitottak meg , csak harom evet saccoltak neki az orvosok.
    De otvenet elt meg utanna.

    Az egyen csupan csak az agy es kepessege volt.
    A teste, egy igazi fott spenot volt.
    De az agy-mukodese a “szellem” az emberben.

    De Mozes megelozte amikor irta, “All are of the dust, all will be dust again”.
    Nobody beat that yet, never will !

  • Isten nyugosztalja – habár megtagadta, de tudom a halálpillanatában visszatért hozzá a teremtőhöz!

  • Ilona Ackermann

    Csodalatos megemlekezes …. Koszonet !! A tudas hatalom/ero/fejlodes >>> Nyugodjon bekeben <<<< Emlekezunk ~~~Nem feledunk !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  • S.Hawking tényleg egy szenzációs ember volt, s erről Petényi Judit méltóan emlékezett meg!
    De azért ma mégis csak MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKE van. De jó lenne, ha Judit meg tudna emlékezni nemzeti ünnepünkről, a megszokott magas szinvonalon. Akár képes illusztrációval, hogy ODAÁT ki hogyan ünnepel(t).

  • Szép írás. Köszönöm.

  • Nagy Istvàn,

    Két éve írtam egy megemlékezést,csak az egykori események felelevenítésével és volt rá egyetlen számomra értelmezhetetlen hozzàszólàs.

    http://kanadaihirlap.com/2016/03/15/1848-marcius-15-hiteles-tortenete/

    Ennyire érdekes 1848. március 15.

  • NAGY István
    2018 március 15
    4:32 de.
    Valoban, a KMH elfeletjtkezett a magyrok nagy szabadsag unneperol!
    Itt jegyzem mege, hogy az 56 os forradalamat is ennek szemmelemeben inditottak el a\ akkori diakok.

  • NAGY István
    2018 március 15
    4:32 de.
    Valoban, a KMH elfeletjtkezett a magyrok nagy szabadsag unneperol!
    Itt jegyzem mege, hogy az 56 os forradalamat is ennek szemmelemeben inditottak el a\ akkori diakok., the free encyclopedia

    Sándor Petőfi reading the Nemzeti dal
    The Nemzeti dal (“National Song”) is a poem written by Sándor Petőfi that is said to have inspired the Hungarian Revolution of 1848[citation needed]. Petőfi read the poem aloud on March 15 in Vörösmarty Square in Budapest to a gathering crowd, who by the end were chanting the refrain as they began to march around the city, seizing the presses, liberating political prisoners, and declaring the end of Austrian rule.

    Hungarians celebrate the anniversary of the revolution on March 15. Red-white-green ribbons are worn to commemorate the fallen revolutionaries and the ideal of the revolution. Hungary briefly achieved independence from 1848–1849, but was defeated by the combined forces of the Habsburgs and the Russian Empire. Despite its ultimate defeat, the revolution initiated a chain of events that led to the autonomy of Hungary within the new Austro-Hungarian Empire in 1867.

    The poem has come to rank third after the Himnusz and Szózat as a statement of Hungarian national identity.

    The translation below of the “National Poem” is literal, attempting to convey the precise meaning of the original text.[1]

    Nemzeti dal

    Talpra magyar, hí a haza!
    Itt az idő, most vagy soha!
    Rabok legyünk vagy szabadok?
    Ez a kérdés, válasszatok! –
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább
    Nem leszünk!

    Rabok voltunk mostanáig,
    Kárhozottak ősapáink,
    Kik szabadon éltek-haltak,
    Szolgaföldben nem nyughatnak.
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább
    Nem leszünk!

    Sehonnai bitang ember,
    Ki most, ha kell, halni nem mer,
    Kinek drágább rongy élete,
    Mint a haza becsülete.
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább
    Nem leszünk!

    Fényesebb a láncnál a kard,
    Jobban ékesíti a kart,
    És mi mégis láncot hordtunk!
    Ide veled, régi kardunk!
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább
    Nem leszünk!

    A magyar név megint szép lesz,
    Méltó régi nagy hiréhez;
    Mit rákentek a századok,
    Lemossuk a gyalázatot!
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább
    Nem leszünk!

    Hol sírjaink domborulnak,
    Unokáink leborulnak,
    És áldó imádság mellett
    Mondják el szent neveinket.
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább
    Nem leszünk!

    The National Poem

    On your feet, Magyar,[2] the homeland calls!
    The time is here, now or never!
    Shall we be slaves or free?
    This is the question, choose your answer! –
    By[3] the God of the Hungarians
    We vow,
    We vow, that we will be slaves
    No longer!

    We were slaves up til now,
    Damned are our ancestors,
    Who lived and died free,
    Cannot rest in a slave land.
    By the God of the Hungarians
    We vow,
    We vow, that we will be slaves
    No longer!

    Useless villain of a man,
    Who now, if need be, doesn’t dare to die,
    Who values his pathetic life greater
    Than the honor of his homeland.
    By the God of the Hungarians
    We vow,
    We vow, that we will be slaves
    No longer!

    The sword shines brighter than the chain,
    Decorates better the arm,
    And we still wore chains!
    Return now, our old sword!
    By the God of the Hungarians
    We vow,
    We vow, that we will be slaves
    No longer!

    The Magyar name will be great again,
    Worthy of its old, great honor;
    Which the centuries smeared on it,
    We will wash away the shame!
    By the God of the Hungarians
    We vow,
    We vow, that we will be slaves
    No longer!

    Where our grave mounds lie,
    Our grandchildren will kneel,
    And with blessing prayer,
    Recite our sainted names.
    By the God of the Hungarians
    We vow,
    We vow, that we will be slaves
    No longer!

    —PETŐFI SÁNDOR (1848

  • Gerti, szomoruan lattam az akkori cikkedre a reakciot.
    Sajnos, en nem olvatam AKKOR, viszont a linkkel most sikeult.

  • Hmmm…

    Nyilvanvalo, hogy mint fizikus voltak erdemei.

    De azert nem lenne szabad megfeledkezni arrol sem – legalabbis a zsidoknak – hogy Stefanunk egy kisse zsidogyulolo is volt, csak ugy mellekesen. Raadasul nem is ertem miert.

  • Szikszai
    2018 március 15
    3:11 du.
    Errol nem tudtam, talan rivalisa volt egy zsido tudosnak?
    Soha nem lehet tudni, es mar ezek utan nem is fogjuk megtudni.

  • FIGYELO;

    Petofi szavlata utan a Nemzeti Muzeum lepcsojen, a marciusi fiatalok nagy lelkesedessel masiroztak koveteleseikkel a Nador hivatalahoz, aki elismerte minden koveteleseiket.
    Hasonloan Lipot csaszar is elismerte azt.

    Magyarorszagnak fuggetlen Parlamentje jott letre.
    A nemz et fuggetlen lett minden verontas es eroszak nelkul.

    De Kosuth rogton egy 200 ezer fos hadsereg toborzsat kezdte.
    Annak rajzat kozolve az adott linkben.
    De az egy nyilt had-uzenette valt Becs ellen.

    De miert?
    Miert nem volt Kosuth hajlando bekesen egyuttmukodni a szabad lehetoseggel?

    Talan a korona nagyon fenyesen csabitotta Kossuthot ?

    Ki tudna azt?
    De a tortenelmi adatok bizonyitjak ,hogy Kossuth es Gorgey allando ellezekeskedesben altak.
    Gorgey remenye volt bekesmegeggyezest elerni Baccsel mielott mas csaszari csatlosok beavatkoztak volna.

    Kossuth aki remesen elszurta a nemzet lehetoset.
    Sot mag az 1867-es kieggyezest is erosen ellenezte tavol-leteben is.
    De vajon miert ?
    Csupan egy veres haborut es husz-eves remuralmat okozott a nepnek.
    Unnepelnek a valosagot is ?

  • Bendeguz, koszi, valoban igy volt.

    Viszont Kossuth szemelye megragadta a magyaok kepzeletet es mindig ot ideztek, kovettek stb.
    Az is igaz, hogy nem sokat ert el vele, szegenysegben, ide-
    genben halt meg. Ebszazad utan is neve fennm,aradt a magyar forradalom pldajanak.

  • Bendegúz, ha olvastál volna elegendő Mikszáthot, tudnád, hogy a Habsburg ház igen csak kevéssé volt hajlandó kiegyezni a magyarokkal. 1848-ban semmiképpen. Még Deákkal is csak akkor, amikor már az olaszok alaposan tönkreverték, és elszakadtak.

    Mindig csodálkozom, hogy mai kommentelők (például te is) mennyire tudják a tutit a történelem helyes cselekedeteiről. Minél régebbi történet, annál inkább…

  • ALMASI ALMA;

    Az ipari forradalom volt a leg-jelenosebb okozoja.

    Anyagilag szuklsege volt a nemzetre a csaszaesagnak.
    Az anyagiak, az anyagiak, az teszi es tartja vilagot forgni allandoan.
    S az minden mast felul-mul.
    Az anyagi erdekekert barki lenyeli buszkesegeit es sok mast is.

    Ma is azon mulik elmaradotsaguk.
    Minden ertelmetlensegeken civakodnak, de az alapveto lenyeket figyelmen kivul hagyjak.

  • ALMASI;

    Mikszath regenyeit szorakoztato celokkal irta, meg ha az alanyaik valami tortenelmi hattereken is alapulltak.

    A tortenelem adatait, de minden letzheto oldalrol vizsgalva elemezni szukseges. Csupan ugy vonhato le a konklusioik.

    A “hivatalos adatok” alatlaban csak a “hivatalos-oldal celjait nyujtjak” mindeg, s az valo minden tarsadalom torteneteben.

    Igen, “minel regebbi a tortenet” annal egyoldalubbak a hivatalos bemutatasaik.

    Pl./ Miert menekultek az “os-magyarok” az Ural videkerol ? Hmmm?
    Miert hodolt be Vajk vezer Otto sikerei utan a nyugati hatalom koveteleseiknek?
    Miert adtak fel nyelvuket? Hituket? Irasmodjukat ? Tarsdalmi szerkezetuket a Romai vilag minden modjait utannozni?

    Talan elhihetonek velne hogy csupan mert igen “bolcs” volt ?

    S miert tette az “igazsagos Mathyas” anyagilag tonklre az nemzetet rettenetes adoival ?

    Miert reszkirozta Kossuth az egesz nemzet lehetoseget csupan a sajat politikai poziciojat, hatalmat elonyesiteni ?

    Vagy meg hogy Horthy is miert csatlositotta a nemzetet a semminek tuno lehetosegek ellen egy veres es vesztheto haboruba ?

    Mi valaszuk letezik a tudos torteneszeknek mind arra ?

    Persze a hivatalos adatokat ismtelgetni az nem tudat !
    Csupan “majmolasok”.
    A valosagot kutatni es annak erdetere, okozjara logikus elemzesei lapjan lathato a leg-valobbnak leheto valasag felfogasa.

    De maguk csupan a robotikus ismetleseket, masolasokat velik a valosagnak. Nem csoda hogy mindeg a multban ragadtak.

    Mas gondolkodas az “ellenseges”-beavtakozasainak velik.

  • Óriási ember volt! Néha eltűnődöm, mi lett volna bele ebben a beteggyülőlő Magyahonban?????

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.