Azt írja az újság… Illetve azt írja a Magyar Nemzet… Szóval, a Magyar Nemzet néven nevezett újság, hogy a Heineken betámadása a voksokért zajlik. Erdélyben. De legalább is arról lehet szó, hogy sokkal nagyobb a tét, mint a vörös csillag, mint olyan. Pláne most, hogy Lázár is elrongyolt koccintani az Igazi Csíki Sör gyárába. Azért persze érdemes lenne tudni, hogy egy átlagos magyar kocsmalátogatót ez mennyire érdekel. De nem végeztem közvéleménykutatást.

Miközben azért élek a gyanúperrel, hogy éppen úgy lennének olyanok, akik csak a vállukat vonogatják, mint olyanok, akik kiállnának a kormány mellett. Mert miért is ne támogatnák meg pont Romániában, és pont a sörgyártást. Elvégre itthon már nincs hova költeni a pénzt. Minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyunk elégedve. Főleg a halottasházban. A tepsiben fekve. Mert ott már mindegy. Ellenétben az odáig vezető úttal, amit a magyar egészségügy hányattatásai közepette kell végiglavírozni. De félre bú, és félre könny. Lesz csíkszentsimoni igaz sör, és lesz öröm. Valakinek. Talán Lázárnak is. Amikor koccint. Talán Semjénnek, amikor teljesülni látja a szavazatvadászati tervet. Legalább egy kicsit. Mármint akkor, ha feltételezzük: a sörvédelmi akcióterv szavazatokra váltható. Azoknál, akik csiklandó kényszert éreznek a határon túl, hogy belebeszéljenek a mások csalánosába. A határon innen. De ez majd kiderül. Egy év múlva. Addig persze elmondhatjuk, hogy minden kormányzati akció a szavazatokról szól.

Akár a sörvédelem is. Amellyel kapcsolatban pár napja is azt írtam, hogy a Heineken itthoni befenyegetése talán nem egészen választható el a marosvásárhelyi bíróság döntésétől. Az persze egy egészen más kérdés, hogy a kommunikáció hámozott léggömbjein kívül mennyire lehet érdemi ez a támadás. Meg a csíkszentsimoni sör támogatása. Mert egy vízióban megjelenik egy kép, amint az Igazi Csíki Sör kiszorítja a holland piacokról a Heinekent. Felvásárolják a Heinekent gyártó sörgyárakat, és kifüstölik a világból. A tulajdonosok pedig megjelennek az Astoriánál. Budapesten. Egy üres söröshordót verve dob gyanánt, és az aluljáró áthaladó forgalmának adakozó kedvű tagjaitól próbálnak egy-egy bélást lejmolni. Hogy megvehessék a kormány által aznapra előirányzott adagjukat az Igazi Csíki Sörből. Melyet immár a Szíriusz erre vetődő lakói is isznak. Mit isznak! Vedelnek! Vödörszám. S lőn reggel. S lőn, hogy a vízió eloszlik. Bár lehet, hogy a kormánytagoknak is vízióik vannak. hasonlóak. De akkor csak fel kellene ébredniük. Mert valószínűleg elaludtak egy térképen, és a Fogarasi havasok nagyon nyomják a homlokukat. Belülről.

A nyomástól, vagy az annak köszönhetően vibráló csillagoktól aztán emlékezetkiesés léphetett fel. Elfeledve, hogy 2014 februárjában még arra voltak büszkék: stratégiai együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá a Miniszterelnökség és a Heineken. Nem is sokkal a 2014-es választások előtt. Amikor nyilván cseppet sem számított az a pár milliárd, amit Hollandia tolt bele a magyar gazdaságba. Meg az akkor nagy örömmel közölt ötmilliárd eurós forgalom sem számított. Ahogy a Heineken soproni alkalmazottai is nyilván örömtől könnyes szemmel, önként ajánlják fel munkahelyeiket az Igazi Csiki Sör kedvéért. Ha a Heineken esetleg úgy dönt, hogy a kormány kenje a hajára a csillagait, és majd szállítja máshonnan a sört, ha minden kötél szakad. A magyarok meg csempésszék be, ha akarják. Akár csillaggal, akár anélkül. Szijjártó Péter meg vigyorogjon Semjénre a választások előtt, ha akar. Meg Lázárra. Akkor is, ha nem akar.

S ennek fényében egy másik vízió kezd tornyosulni. Az, hogy ez az egész nemhogy nem a csillagokról szól, de még csak nem is az erdélyi vagy soproni szavazatokról. Mert sokkal inkább szólhat arról, hogy az Orbán fenekéhez sorban álló második vonalban tört ki a latrinamegközelítési pozícióharc. Amolyan kremlinológiai mellékzöngékkel. Amelynek során majd kiderül, hogy ki a legény az ászokfán. Meg ki mikor rántja félre a nyelvét, és ki lesz az új vezéri kedvenc. Vagy talán vezér? Kívülről aztán mindenki drukkolhat akinek, és aminek akar. Elvégre az árát mindenki megfizeti a nyelvcsapásoknak. Aki adózik.

***

Heineken: Felkészül az óceán

Igazi Fidesz-hívő nyilvánvalóan megválogatja, hogy mitől ittasodik le a fenntartásainak feladásáig. Heinekent például biztosan nem iszik. Talán még a szomjan halás küszöbén sem. Mert az maga a csillagos rémület. Amitől kormánypárti szavazóra nem jöhet a révület. Törvényileg biztosítva. Vagy sem.

A lex-Heineken esetében ugyani jelenleg mintha kommunikációs patthelyzet alakult volna ki. Előfordulhat persze, hogy szimplán elfelejtettek egyeztetni a magas tárgyaló felek arról, hogy ki mit blöfföl a palackokon található vörös csillag kapcsán. Így az egyik információ szerint a Lázár-Semjén javaslat akkora marhaság, hogy inkább vissza kellene vonni, és előbb az igazságügyi tárcával gatyába rázatni. Míg a másik hírmorzsa arról rebeg, hogy sem Lázár, sem Semjén nem erősíti meg, ellenben cáfolja a törvény visszavonását. Az azonban megnyugtató, hogy Kósa Lajos frakcióvezetőként sem igazán tudott zöld ágra vergődni a csillagokról. Mert szerinte a Puskás-mezt nosztalgikusan lehet haszonszerzés céljából sokszorosítani. De még az is lehet, hogy kivételesen racionális volt a frakcióvezető úr. Mérlegelve azt, hogy sört alighanem többen isznak, mint ahányan a felcsúti pénznyelővel lejáratott Puskásra emlékeznének a régi címerrel ékesített nosztalgia-mez vásárlásával.

Azzal pedig, hogy komoly pénzbírságot szánnak esetleg a Heinekennek, csak a kiszámíthatóságot igazolták a kormány részéről. 2012-ben, amikor a Fidesz akkori gyűlöletfelelőse, Wittner Mária hozta elő a vörös csillagok ügyét már felvetettem a Heineken ügyét. Azt írva, hogy: „A költségvetési rés befoltozására pedig adódik egy remek lehetőség a vörös csillag kapcsán sokat emlegetett Heineken sör minden egyes csillagocskájára szabálysértési bírságot kiszabni”. Mert eléggé sejthető volt akkor is, hogy a törvények egy részét igencsak a kormány pillanatnyi anyagi elvárásai befolyásolják. S ehhez képest a lex-Heineken kétmilliárdos fenyegetése nem is olyan vészes. Hacsak nem csillagonként, azaz palackonként szabják ki. Mert ebben az esetben a budapesti Olimpia ejtésével kiesett mutyipénz egy része talán pótolhatóvá válik. Ami nyilván nagy érvágás lehetett az építkezésekre már lélekben talán rákészült lobbistáknak.

A szomjazó Fidesz-hívőknek pedig ott marad a romániai Igazi Csíki Sör, amely márka felkarolása Semjén szerint nemzeti ügy. Annyira, hogy Semjén Zsolt a kormány nevében nem is olyan régen ígért magyar állami támogatást csíkszentsimoni vállalkozásnak. Annak ellenére, hogy a védjegyhasználati vitában a marosvásárhelyi táblabíróság februárban a Heinekennek adott igazat a román nyelvterületen megtévesztésre alkalmas márkanév-használati eljárásban. De az is lehet, hogy pont ezért gondolta Semjén megtámogatni a táblabíróság által betiltott sör gyártását. S a Heineken számára beígért fenyegetés pusztán a véletlen műve. Cseppnyi összefüggést sem mutatva azzal, hogy holland gyártó perli a romániait. S még az is lehet, hogy Semjén legközelebb Csíkszentsimonra fog lóháton bevonulni. Kézdivásárhely helyet. Söröslovon.

Esetleg tengeri csikón. De csak miután a tengereket is megbírságolták. Mert, ahogy 2012-ben szintén emlegettem, vannak a természetben is vörös csillagok. Bár könnyen előfordulhatna, hogy a „tengeri csillag tényleg ki kérné magának a szellemiségi összehasonlítást a hazai törvényhozókkal”. Elvégre a tengeri csillagok mégiscsak igazoltan gerinctelenek. Ellentétben a politikusok érdek-gerinctelenségével.