Magyar sors Kárpátalján (20.-21. rész) — Megint egy új államban
Kulcsár Zoltán sorozata
Ukrajna politikai önállóságát nem önerőből szerezte meg, ez a szerencsés körülményeknek, a Szovjetunió felbomlásának köszönhette. Az előző fejezet végén már említett, 1991. december 1-én megtartott népszavazáson a lakosság több mint 90%-a a függetlenné válás mellett tette le a voksát. Kárpátalja lakosságának 80%-a a különleges önkormányzati státusz, azaz az autonómia mellett szavazott. A beregszászi kerület lakosai pedig még ennél is nagyobb arányban szavaztak a magyar autonóm körzet létrehozására, sajnos ezek közül egyik sem valósult meg.
Ukrajna első elnökének Leonyid Kravcsukot választották, és Kárpátalja a független Ukrajna részévé vált, amelyet etnikai alapú, politikai és ideológiai törésvonalak szabdaltak. Lengyelország és Magyarország elsőkként ismerték el a független Ukrajna létrejöttét, és bár az 1991-ben megkötött ukrán-magyar államszerződés többek között a kisebbségek jogainak kölcsönös biztosítását is szavatolja, Ukrajna azt folyamatosan megszegi. Sajnos a KMKSZ figyelmeztetése ellenére sem tartalmazta a dokumentum az autonómia kérdését, amit a kárpátaljai magyarság nagyon várt. Nem sokkal a függetlenné válása után súlyos gazdasági és társadalmi válság köszöntött az országra. Rengeteg üzemet bezártak, drasztikusan nagy lett a munkanélküliség.
Az 1990-s évek súlyos gazdasági helyzete miatti tüntetés Kijevben
Kárpátalján is sok üzem az egykori Szovjetunió más részein található gyárakkal volt kapcsolatban, és kénytelen volt beszüntetni a termelést, mivel ezektől nem kaptak többé megrendeléseket. Rengetegen veszítették el az állásukat, a munkanélkülivé vált tömegekből sokan külföldön vállaltak munkát, akik pedig még dolgoztak, nagyon alacsony fizetést kaptak.
Az 1980-as évek közepétől az erdészeti egyesülés Ungváron, a Szobránc utcában, egy szép lejtős telken belekezdett egy új székház felépítésébe. Azonban a Szovjetunió szétesése megakadályozta az építkezés befejezését, csak az irodaház készült el, az sem teljesen, ráadásul sok minőségi hibával. A konferenciatermet csak a későbbiekben sikerült átalakítani, ahol irodák kaptak helyet. A bútorüzlet és a kiállítótermek vasbeton szerkezeteit pedig évek múltával le kellett bontani.
Akkoriban -mint minden nagyobb vállalat- az erdészeti egyesülés is, ahol dolgoztam a szétesés sorsára jutott, és több kis vállalatra hullott szét. Az egyiket azzal a céllal hozták létre, hogy fejezze be a székház irodaházának építését, javítsa ki a felmerült hibákat és végezze el a rendszeres karbantartást. Ennek a cégnek Nemes Ilku lett az igazgatója, akinek a helyetteseként dolgoztam, és akivel jól megértettük egymást. Szerencsémre itt is jó kollégáim voltak, meg kell említsem Tuckányuk Juríjt, aki gazdasági kérdésekkel foglalkozott, és Tivadar Mihajlot, aki kiváló épületgépészeti szakember volt. Hosszú évekig sok munkánk akadt az épület befejezésével és a számos hiba kijavításával – különösen a tetőszerkezettel akadt sok tennivaló. Ezen kívül egy szép kis rekreációs zöldterületet is sikerült kialakítani az épület mellett, ami azóta is népszerű a város lakóinak körében.
Itt értem el a nyugdíjas kort, de a munkát nem hagytam abba. Mivel feladat volt bőven, a nyugdíj pedig igen alacsony volt, ott is maradtam 76 éves koromig.
Az én fizetésem sem volt elegendő a családi kassza feltöltésére, ezért éveken keresztül a nyári szabadságom idején gyakran Magyarországon vállaltam munkát.
Vállalatunkhoz a 90-es évek elejétől érkeztek faipari és építési vállalatok képviselői az anyaországból, kapcsolatfelvétel céljából. Sikerült néhány szerződést kötnünk néhányukkal, és különösen jó kapcsolat alakult ki az ER Mobil-Coop Kft. igazgatójával, Zékány Jánossal, akinek a felmenői az Ilosvai járásban található Miszticze nevű – ma Imszticsevo – faluból származtak. János segített nekem Budapesten a nyári szabadságom alatt munkát találni, és megismerkedtem a családjával is: Olgival, a feleségével, valamint Zoltánnal és Jánossal, a két fiukkal. Ők érdeklődő fiatalok voltak, akiket vonzott Kárpátalja, ahonnan a családjuk származott. Sikerült is az évek során megmutatnom nekik a régió számos műemlékét, hegyeit, völgyeit, fontosabb településeit. Megnéztük Ungvárt, a templomos lovagok várromját Szerednyén a híres borospincékkel, a dolhai – sajnos nagyon elhanyagolt – barokk Teleki kastélyt és a turulmadaras kuruc emlékművet, a háború után elhurcolt emberek emlékére épített Szolyvai Emlékparkot. Szolyván meglátogattuk az idős Margit keresztanyámat, akivel hosszan elbeszélgettünk a régi időkről. De eljutottunk a Vereckei-hágóra is, ahol megnéztük a millecentenárium alkalmából állított honfoglalási emlékművet, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik a környező hegyekre. Bagolyházáról (Bilaszovica) megpróbáltunk feljutni az 1408 méter magas Pokolbércre (Pikuj), ami az ezeréves határon magaslik, ám egy nagy vihar félútról sajnos visszakergetett minket. Két alkalommal ellátogattunk Miszticze faluba is, ahol találkoztunk néhány Zékány vezetéknevű emberrel, akik nagyon kedvesen fogadtak minket, és lehetségesnek tartották, hogy a Zékány fiúk ősei egykor közeli rokonságban állhattak az ő felmenőikkel.
Zékány Zoltán barátommal a hétvégi telken
János barátom cégének sikerült egy szerződést kötnie a tatárföldi Nizsnekámszk városában egy jégstadion építésére, ahová én is elkísértem, hogy tolmácsoljak neki. A tatárok nagy szeretettel fogadták a magyarokat. A jégstadion építését később orosz vállalatok vették át.
János sajnos időközben elhunyt, de a családjával azóta is jó kapcsolatban vagyunk, és hálásan gondolok rá a sok segítségért.
Abban szerencsém volt, hogy még a szovjet időkben kaptam a munkahelyemtől egy kis hétvégi telket az erdőben, Ungvártól 11 kilométerre. Itt önerőből faházat építettem terasszal, valamint gyümölcsfákat, szőlőt, málnát ültettem, és kialakítottam egy kis konyhakertet is. A konyhakertben pedig megtermett sok minden: paradicsom, uborka, hagyma, fokhagyma, bab, sütőtök. Emellett az erdőben lehetett gombát szedni. A legnagyobb problémám az volt, hogy nem tudtam, csak hetente egy alkalommal, szombaton, néha nyáron már péntek délután, munka után odautazni.
A nagy változást követő években az okozta az egyik legnagyobb gondot, hogy az ukrán lakosság jelentős része képtelen volt levetkőzni a totalitárius rendszerben beleivódott sztereotípiát és nem tudott változtatni a kommunizmusban megszokott életvitelén és elfogadni a polgári társadalom normáit. Ráadásul az ország örökül kapta a régi nómenklatúrát, amelyik megőrizte a hatalmát, és amelynek nem volt érdeke, hogy Ukrajnában valódi, demokratikus intézmények jöjjenek létre. Ennek következtében az ukrajnai lakosság többsége szegénységben él, a falusi emberek még annyiban szerencsésebbek, hogy ők elő tudják állítani maguk számára a legszükségesebb javakat, meg tudják termelni az élelmiszert. Azoknak a magyaroknak pedig, akik nem beszélik jól az ukrán nyelvet, még nehezebb dolguk van, hiszen nem ismerik ki magukat az állami hivatalok útvesztőiben.
A KMKSZ megalakulásakor feleségemmel be is léptünk a szervezetbe és igyekeztünk részt venni a rendezvényeken, valamint segíteni a jelölteket a választások idején. Sokszor találkoztam ennek révén Milován Sándor barátommal, aki akkor a KMKSZ elnökhelyettese volt, akit már Nagyszőlősről jól ismertem. Ő kért meg arra, hogy segítsek az ungvári székház tervezésében és a tervek elfogadtatásában. Az történt ugyanis, hogy 1990 augusztusában a városi tanács kiutalt a szervezetnek egy meglehetősen leromlott állapotú épületet a Kapos utcában, ahonnan még egy irodát is ki kellett költöztetni. Mindezt jelképes összegért, 19 ezer rubelért. Ez eleinte jó dolognak tűnt, ám jött a sok huzavona, a bürokráciával való küzdelem, egy évbe telt, hogy egyről a kettőre jussunk. Ráadásul az építészek szerint az épület jelen állapotában semmire sem volt alkalmas, csak a lebontásában volt szabad gondolkodni. Egy magyarországi építész készített egy felújítási tervet, de abból sem lett semmi. Ekkor a város egyik legjobb építészét, Salamon Pétert, akit az egyetemről ismertem, sikerült rábeszélni, hogy sebtében készítsen egy tervet, ami el is készült, és a város főépítésze jóváhagyta. Egy Ungvár melletti magyar faluból érkező építőbrigád vállalta a kivitelezést. A bontás gyorsan meg is történt, és megkezdték az alapozást, ám anyagi okok miatt a további munkálatokra már nem került sor. A telket egy vállalkozó vette meg végül, ahol szállodát építtetett, amely ma is üzemel Bolygó hollandi néven, a KMKSZ pedig megvásárolt egy jó állapotban lévő épületet az Ung partján, és azt alakította át székházzá.
2018 februárjában robbantásos merényletet követtek el az épület ellen, amelynek során az alsó szint teljesen kiégett, így a KMKSZ kénytelen volt kiköltözni onnan, és azóta új épületben folytatják tevékenységüket.
1990 decemberében megalakult a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT). Révész Imre, ismert magyar festőművész élete utolsó éveit gyermekkora helyszínén, Nagyszőlősön élte le, és a város temetőjében nyugszik. Meg kell még említeni Hollósy Simont, a századforduló festészetének nagy alakját, aki Nagybánya után a kárpátaljai Técsőre költözött, ahol növendékeivel művésztelepet hozott létre.
A fiatal magyar képzőművészeket tömörítő Társaság tagjai a Hollósy Simon nevével fémjelzett művészeti felfogás követőinek tekintik magukat, és a kárpátaljai képzőművészeti hagyományok – Erdélyi, Boksay,* Révész – örökségét kívánják folytatni. Azóta Kárpátalján, Magyarországon és Szlovákiában nagyon sok kiállításon mutatkoztak be – megérdemelt sikerrel.
(* Erdélyi Béla és Boksay József a kárpátaljai festészet legnagyobb alakjai .)
1996-ban napirendre került a Vereckei-hágón egykor álló emlékmű újjáépítése is, amit a szovjetek az 1950-es években lebontottak és elszállítottak. A megyei adminisztráció állami vezetője 1996. február 11-én aláírta a magyarok hazájuk megszerzésének 1100 éves évfordulójának alkalmából szervezett megemlékezés részletes tervét, amelyben engedélyezték az emlékmű felépítését is. A volóci járási állami adminisztráció vezetőjének, Povidájcsik I. U.-nak az év augusztus elsején kellett volna határozatot hoznia az emlékmű felállításáról.
A vereckei honfoglalási emlékmű
Tavasszal Fodó Sándor, a KMKSZ akkori elnöke megkért, hogy vegyek részt annak a földnek a tulajdonjogának megszerzésében, ahol az emlékmű állni fog, mert ennek hiányában meg sem lehet kezdeni a kivitelezést. Egy autóbusszal indultunk el Ungvárról a Vereckei-hágóra, hogy döntés szülessen a Matl Péter munkácsi szobrász által kiválasztott helyszínről, amelyik a hegygerincen helyezkedett el, egy gyönyörű, panorámás helyen, kissé távolabb attól a ponttól, ahol eredetileg a régi emlékmű állt. A szemlén részt vettek a megyei állami adminisztráció kulturális és nemzetiségi osztályának képviselői, a volóci járási adminisztráció vezetője, valamint a verebesi (Verbjazs) falusi tanács elnöke. Jelen volt még ezen kívül Matl Péter, Angyalosi Sándor, Munkács főépítésze, Balla László író, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, Medveczky Arnold építész, Balla Pál festőművész egy ukrán kollégájával, valamint két ukrán író.
A kiválasztott helyszín mindenkinek kivétel nélkül tetszett, és egyhangúlag el lett fogadva. Akkoriban még meglehetősen toleráns volt az ukrán értelmiség a magyarokkal és más nemzetiségekkel szemben, a változás később következett be a galíciai és kijevi nacionalisták uszításának hatására.
Ezután többször jártam Verebesen és Volócon a terület megvásárlása ügyében, ami az akkori bürokratikus viszonyok között nem volt könnyű feladat. Szerencsére Povidájcsik I. U. a járási állami adminisztráció vezetője, Felybaba M. U., a verebesi polgármester, valamint a kolhoz vezetője nem gördítettek akadályokat céljaink elérése elé. Néhány hónap múltán sikerült megszerezni az iratokat, a Magyarok Világszövetsége kifizette a terület árát, ami ezzel a KMKSZ tulajdonába került, olyan jogosítványokkal, mintha örökre a kezébe került volna. Ez ezért történt ebben a formában, mert akkoriban nem lehetett még Ukrajnában földet eladni.
Ezek után Matl Péter néhány szakemberrel kivonult a terepre, sátrat vertek és nekiálltak a gyönyörű, kifejező emlékmű megépítéséhez. Ám hiába voltak a kezdeti sikerek, hiába szereztük meg a földterület tulajdonjogát, a hatóságok leállították a munkálatokat az ukrán nacionalisták nyomására. A KMKSZ-nek végül nagy nehézségekkel, a magyar állam segítségnyújtásával sikerült megépíteni az emlékművet, amit végül a Magyarország Kormánya átruházott a KMKSZ-re.
Az emlékmű kálváriája itt sajnos nem ért véget, azóta is többször megrongálták: 2017 decemberében avatták fel az új oltárkövet, amely már a harmadik a sorban. Az előző kettő vandál rombolás áldozata lett, amit az ukrán nacionalisták követtek el. Ez a legutóbbi Budapest VII. kerületének Fidesz frakciójának támogatásával készült el, és Kárpátalja történelmi egyházainak képviselői szentelték fel.
Ahogy elfoglaltságaim engedték, részt vettem a KMKSZ közgyűlésein és a rendezvényeken, de elmentem az 1944-es sztálini terror áldozatainak emlékére rendezett megemlékezésre Szolyvára, valamint a tiszaújlaki Turul ünnepségre is. Jó viszonyt ápoltam az ungvári KMKSZ alapszervezet elnökével, Tarics Zoltánnal is, aki mindig segített abban, hogy Péterfalváról, ahol ezek az ünnepségek folytatódtak, eljussak autóbusszal Nagyszőlősre, ahol ilyenkor Eduárd unokatestvérem Évi lányánál szálltam meg, és a temetőben meglátogathattam és kissé rendbe tudtam hozni szüleim és rokonaim sírjait.
1996-tól az államhatalom érezhetően megváltoztatta nemzetiségpolitikája vonalát, erős korlátozásokat kezdett bevezetni. Az 1997-ben vitára bocsátott oktatási tervezet sokszori átdolgozás után is csak az általános iskolára korlátozva ismerte volna el a kisebbségek anyanyelvének használati jogát, majd két évvel később, 1999-ben megjelent a sajtóban az anyanyelvi törvény tervezete, amely korlátozta volna a nemzetiségek nyelvhasználatát, azonban 2017-ig drasztikus törvényeket nem terjesztettek a parlament elé, és a 2012-es nyelvtörvény meglehetősen liberálisnak volt mondható.
Ungvár építészete – elszalasztott lehetőségek
Szerencsére a város nem szenvedte meg a második világháború rombolását, az épületekben nem keletkeztek károk. Épségben maradtak a patinás középületek, a műemlékek, a szép templomok, és hangulatos utcák mellett a parkok értékes fái is. A Szovjetunióban Ungvár európai jelképnek számított, és Tallinnal együtt a birodalom egyik legtisztább városa volt, a hatvanas évekig nem történt sem építkezés, sem bontás, ám ekkor kezdődött az oda nem illő négyemeletes házak építése, amiket a nép Hruscsovkának nevezett el, lévén az ő idejében jelentek meg ezek a primitív építmények. Ezekben a lakások kisméretűek voltak, alacsony belmagassággal. Az 1980-as években, mikor elindult a panelházak építése a nagyobb városokban, Ungváron és Munkácson is felmerült a kérdés, hogy hol alakítsanak ki lakótelepeket. Ez Ungvár esetében meglehetősen bonyolult feladat volt, hiszen a városban nagyon kevés volt a szabad terület.
Szép épületek Ungváron, amelyek még a 20. század elején épültek
Egy értekezleten, ahol a témát tárgyalták, és amin én és is részt vettem Tomcsányi M., az akkori főépítész felszólalásában kérte, hogy ne a városközponthoz közel jelöljék ki az új lakótelep helyét, mert az nem illik a történelmi városképbe, és inkább a város külső részén építsék fel a panelházakat. Erre Dolgopjátov, a megyei pártbizottság titkára, aki az építkezésekkel foglalkozott, világossá tette, hogy nem városrendezéssel és új negyed kialakításával kell most foglalkozni, hanem ott kell építkezni, ahol erre lehetőség van. Új negyed kialakítására nincs lehetőség, mert a kommunális hálózat kiépítésére nincsen anyagi fedezet. Egyúttal felkérte a város vezetőségét, vizsgálják meg, Tomcsányi alkalmas-e a városi főépítész posztjának betöltésére. Ő nem sokkal később vissza is ment korábbi munkahelyére, a tervezőhivatalba. Kálváriája az 1990-es években folytatódott, amikor az évtized közepén megválasztották a megyei ruszin szövetség elnökévé, és a zaklatások miatt Budapestre költözött.
Szerencsére voltak józanabban gondolkodó emberek a pártnómenklatúrában, például a városi pártbizottság titkára, Máskov I., aki nem engedélyezte, hogy az Ung bal partján megépüljön a tervezett panel-negyed, mondván, várni kell addig, amíg lehetőség lesz szebb lakóházak építésére. Végül a Minai utcában kapott helyet a lakótelep, és szerencsére egy szlovák építővállalat is több háztömböt épített gázszállításért cserébe, amelyek már mutatósabbak voltak.
A 90-es évektől kaotikussá vált a városi építkezések képe. Mindenfelé giccses épületek kezdtek kinőni a földből, az újgazdagok elkezdték a történelmi épületek átalakítását bankokká, patikákká, üzletekké, és sok értékes ingatlant le is bontottak. Ebben az időben a korrupció az építészeti hivatalokat is behálózta, a tervezők pedig maximálisan kiszolgálták a megrendelők igényeit, esztétikátlan, logikátlan épületeket tervezve. Emellett a számítógépes tervezőprogramok megjelenésével sokan túlbecsülték szakmai képességeiket, a rajzasztaltól való elszakadás pedig az építészet elsorvadásához vezetett.
Nagy hiba volt többek között a városközpontjában, a Kis-Ungon található vízimalom lebontása is, amiből ipari múzeumot lehetett volna kialakítani. De volt a centrumban két patika is, teljesen berendezve korhű bútorzattal. Ezekből a bútorok azóta eltűntek, és bár az egyik változatlan funkcióval üzemel, az enteriőr már nem sugározza a régi hangulatot. Nagy kár ezekért is. De rengeteg századfordulós épület értékes ajtaját is lecserélték modern, abszolút oda nem illő nyílászáróra, az egész városban jó, ha húsz háznak van meg az eredeti bejárati ajtaja.
Épült a Korjatovics téren egy nagy szálloda, amely az Atlant nevet viseli, ami nagy ablakaival szintén nem illeszkedik a környezetébe. Nincs szabályozva, hol, mennyi és milyen üzletet, szolgáltatást lehet nyitni – így fordulhatott elő az a bizarr helyzet, hogy a Kapos utcában, a kórházzal szemben több mint tíz gyógyszertár is működik.
Elég az elmúlt évtizedek kaotikussá vált viszonyainak megismeréséhez a város legdrágább utcáján, a Sváb utcán végigmenni, és megnézni az ott álló, különféle stílusban épült, legtöbbször ízléstelen épületet. Közrejátszott a belváros arculatának ilyen mértékű eltorzításához a rendkívül liberális építésügyi törvény is, ami utat engedett szinte mindenféle épület felhúzásának. A kivitelezők szinte mindenben szabad kezet kaptak: eldönthették, mit bontanak le, és mit építenek fel. Nagyon hiányzott a városból a műemlékvédelmi felügyelőség. Gondolhatjuk, ilyen szituációban milyen nehéz helyzete volt a város főépítészének, különösen olyan helyzetekben, amikor azt követelték tőle, írja alá az építési engedélyeket akkor is, ha az ellenkezik a területrendezési tervvel. Jól példázza a viszonyokat, hogy Szarvas Péter, egy kitűnő szakember, 2014-ben három hónap után önként lemondott hivataláról, nem bírva tovább a rá nehezedő nyomást. De Angyalosi Sándor, Munkács főépítésze is inkább távozott állásából az újgazdagok fenyegetései hatására. Nem segített a helyzeten az sem, hogy sohasem volt a városnak, friss, modern, naprakész rendezési terve – mire az elavult terv helyére nagy nehezen új született, addigra azon is túlhaladott az idő.
A középkorban az ungvári vár szomszédságában több kert is volt, az egyik vadászkert egészen Domonyáig húzódott, így nem csoda, hogy a XIX. századra a város jelentős kertkultúrával rendelkezett. Laudon István, a gimnázium tanára kezdett elsőként egzotikus növények meghonosításába. A saját telkén 1892-ben számos különleges növényfajtát telepített egy 50 méteres, egészen az Ungig lenyúló sávban. A cseh érában a telek egy részén részén épületet emeltek, ami ma gyermekkórházként üzemel. Építésekor ügyeltek arra, hogy a növényzetben a lehető legkevesebb kár essen. Az arborétum európai hírnévre tett szert, és egészen 1944-ig nyitva állt a látogatók előtt. A háború utáni városvezetés nem tulajdonított nagy jelentőséget az ilyen dolgoknak, utcát nyitottak a telken keresztül, és sok értékes növényt elpusztítottak. Az arborétum lassan pusztult gazda nélkül, ma mindössze tíz értékes egzotikus fa maradt az arborétumból, a gyermekkórház mellett.
A város zöldterületei is zsugorodtak az elmúlt évtizedekben. 1990-től a zöldterületekkel foglalkozó városi vállalat folytatta a fák kivágását. Az 1954-ben összeállított növényleltár még 328 féle növényt regisztrált, ezek egyharmada mára eltűnt. A nyakló nélküli zöldgazdálkodás mára oda vezetett, hogy a levegő légszennyezettsége sokszorosa a megengedettnek. Az erdészeti egyesülés szeretett volna segíteni a városnak és létre akart hozni egy új rekreációs övezetet az Ung jobb partján, a Kassai út mentén található lankás részen, ahol régen szőlők és gyümölcsösök helyezkedtek el. A terület a földrengés és földcsuszamlások veszélye miatt amúgy sem volt ajánlott a beépítésre, így tökéletes helye lett volna itt egy szabadidős parknak, nem beszélve arról, hogy a közelben már működött egy szabadtéri színpad.
A város vezetése örömmel vette az ajánlatot, és megadta a 44 hektáros területre az engedélyt a tervezésre. Az egyesülés az 1980-as évek végén, megrendelte a terveket a Lembergi erdészeti egyetemtől saját költségére, amik ráadásul nem is voltak olcsók, hiszen 135.000 rubelt fizettek ki érte, ami akkor jelentős összeg volt. A tervezés folyamatában nekem is sok feladatom volt, össze kellett hangolnom a város, az egyetem és az egyesülés igényeit, figyelemmel kellett kísérnem a tervezés menetét, és engedélyezni az esedékes átutalásokat. A tervet az egyetem legnevesebb dendrológusai és tervezőmérnökei készítették el, nagyon magas színvonalon. A tervdokumentációt átadtuk a városnak, ajándékképpen 1990-ben. A város építészeti osztálya be is mutatta azokat, nagy közmegelégedést váltva ki, az egyesülés pedig ígéretet tett arra, hogy segítséget nyújt a kivitelezésben is. Jó ideig nem történt semmi, majd egyszer csak, 2004-ben megjelent az információ, hogy a városvezetés szétosztotta a területet családi házak építésére – természetesen városi potentátok és újgazdagok között. A zöldek és a polgárok tiltakozása nem járt eredménnyel. Az erdészeti egyesülés 2004. március 20-án az akkori vezérigazgató, Hágel M. aláírásával nyílt levéllel fordult a város képviselőihez, amelyet eljuttattak az Ungvár újság szerkesztőségéhez is. Ebben az egyesülés arra kérte a városvezetést, vonja vissza az engedélyt a beépítésekre, mert ezzel visszafordíthatatlan károkat okoznak a városnak, és elvész az esélye is annak, hogy zöldterületek újra egyensúlyba kerüljenek, aminek a jövő generációi is kárát fogják látni. Sajnos a képviselők szűklátókörűsége, félelme a fenyegetésektől és nem utolsó sorban az anyagi érdekeik megakadályozták, hogy a józan észre hallgatva követeljék a polgármestertől az engedély visszavonását. Nem volt olyan erő, ami megállíthatta volna az éhes csinovnyikokat és az újgazdagokat. Herc I. aki a tervdokumentáció elkészítésének idején az egyesülés vezérigazgatója volt, és rengeteg energiát fektetett az előkészítésbe, nem kevés anyagi segítséget teremtve elő rá, próbált lépéseket tenni Kijevben a döntés visszavonására. Neki, mint volt parlamenti képviselőnek és miniszternek sem sikerült semmit elérnie, sőt még meg is fenyegették, hogy hagyja abba az akcióját, mert pórul járhat. Így vesztette el Ungvár jobb parti városrésze az utolsó parkosításra alkalmas területét. Azért tartottam szükségesnek leírni ezt a szomorú történetet, mert fontosnak tartom, hogy megismerjék az emberek, hogyan akadályozta meg a város vezetése egy kitűnő terv megvalósulását, és hogyan vettek el a város lakóitól és a jövő generációitól egy többfunkciós zöldterületet.
Kulcsár Zoltán
Következő rész: Fakitermelés pártirányítással és az azt követő rablógazdálkodás
Megjegyzés: korábbi fejeztek a linkre kattintva olvashatók
- Boldog békeidők Ugocsa vármegyében
- A Nagy háborúban és az összeomlás után
- Kisebbségben a Csehszlovák Köztársaságban
8-9-10. Sötét napok jöttek, Egy hithű igaz kommunista, Gyere Laci fiam, mert megfagysz!
11-12-13. Magyar sors Kárpatalján, A szovjet megszállás kezdete és a francia kém
Author: KMH Vendégszerzők
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
6:25 du.
A kültelki kis tetves nyilasnak való cikksorozat.
Az elsőt olvastam el,a többit ajánlom az idejáró keretlegény ivadék szimpatizánsainak.Az egész első rész egy náci mosdató szenny volt.Gondolom azóta a baloldali jobbikkal fogott össze. Mint a többi Orbánkergető barom.
9:39 de.
6/12, 6;25 du
Mifele szelszoseges es ertelmetlen elkepzeles.
„Kisnyilas”
Hiszen K.Z. nem mehetet volna iskolaba,meg kozep es felso fokura, ha nem lett vpolna uttoro es Komsomol.
Sot lathatta elozo cikkeben mint a Vorosshadsereg katonaja usankaban es pufajkaban.
Sot vezeto mernok beosztasai tisztan bizonyitja, hogy nem lett volna meg kozeleben nsem a Part-allam vezetoszerepeben tervezni, donteni amit leirt soraiban part-tagsaga nelkul.
De azt az itteni hozzaszollo „nyilas”-nak latja.
Az am az igazi „nyilas” gondolkodas!!!!
Mindenkit a gazkamrakba ohajtana dobni!!!
10:32 de.
Magadról beszélsz ugye Gyuri?
11:53 de.
Ungvár városa a Holokauszttal lakosságának mintegy egyharmadát vesztette el. Azt a szerző-említette sok szép, és háborút megúszott – főleg szecessziós – palotát jórészt Ők adták a városnak.
A magyarok* az Ungvári Gettóba közel 17500 embert zsúfoltak be, mely létszám főleg a város közigazgatási hatókörébe tartozó falvak deportált zsidóságából tevődött össze. Közülük ungvári lakos „mindössze” cca.5500 fő volt.
Szerzőnknek talán ez a tény is megért volna egy pár sajnálkozó szót, vagy tintát, legalább annyit amennyit idefent néhány kivágott fára pocsékolt el. Bár ő már a fenti sorozat elején szülőfaluja Nagyszőlős 6-7000 holokauszt deportáltjára sem vesztegetett egy árva betűt se. Mintha ezek nála meg sem történtek volna, pedig hordereje vetekszik a vereckei emlékmű horderejével is. 🙁
˙
* Kárpátalján sem A csehek, nem A szlovákok, nem A lengyelek s mégcsak nem is Az ukránok; hanem ezt is A!magyarok tették.
12:49 du.
Meglepett az idoszak ecsetelese az „onfenntarto” szuksegleteiknek leirasa.
Rogton Novosibirsk-i barataim (Igor es Natasha)sorai jutott eszembe a szoviet hainyossagok eveiben.
Amikor meg a Donetzi banyaszok is hat-honapaig dolgoztak egy arva kopek fizetese nelkul.
Persze az „hosiesseg” ,s nem kizsakmanyolas volt am !
Hogy a hatosagok akkor nyujtottak nemi lehetoseget a varosi lakossagnak on-ellatokka lenni.
Ket-orai busz-utazas helyen kaptak kis telket (10mX30m), minimalis berleti-aron, ahol kepesek lettek nemi kaposztat, uborkat, stb. termelni.
Latogatasom alakalmaval szemtanuja voltam mind a kaposzta, uborka, stb, gallonos uvegekben taroltak az agyuk alatt.
Sot osszetakoltak egy kis bodet, amit buszken „Daccsa”-nak neveztek, ahol aludtak amig durtak a foldet a hetvegen es unnpenapokon.
S mint irtak, amikor lehetoseguk volt a falusiaktol tojast vasarolni, nem fogyasztottak el, hanem vilanny-kortevel kikeltettek a csibeket, s furdoszobaban az asztal-tisztitas utanni morzsakon neveltek azokat.
Az volt az egyedulli lehetoseguk hust szerezni.
Peresze azota a helyzet valtozott, nemi kapitalista lehetosegek segitve azon. De eletuk nagyon korlatozott es gyatra, amit sajat soraik bizonyit maig is.
De aki emlekezni kepes es bevallja, ugyan azon korulmenyek kozott elt a nep Magyarorszagon is a Moszkovita uralom alatt.
Nem csoda hogy a volt „vezerek” siratjak azt, hiszen korlatlan urak voltak a dolgozonep folott, s nem csak Ruszinszkoban.
3:29 de.
butella
13.11:53
Helyesen állapítod meg, hogy Kulcsárnak mennyire szelektív a memóriája és sajnos ez az egész Memoár során kitűnik, hogy ez részéről egy csöppet se véletlen. Bár az elején még ügyesen játssza el az egyszerű, mindig üldözött magyar kisembert, aki a történelem kegyetlen játéka folytán – mindig az önhibáján kívül – sodródik az eseményekkel. S miközben sok lényegtelen eseményt képes följegyezni, aközben minden lelkifurdalás nélkül . h a g y . k i . oly sarkalatos – történelmi – tényeket amelyek meghatározóak voltak Kárpátalja, de még az ő későbbi életére nézvést is.
Ilyen elhallgatott titok részéről, a szemesarkából kipréselt krokodilkönnyekkel emlegetett „Kárpátalja-népe” zsidókhoz való valódi viszonya. (Tisztelet az igen-apró kivételnek.) Példának okáéért, annak az általad említett ungvári 17500 [hatalmas szám] gettólakónak likvidálása folytán „szabadon maradt”, vagy inkább azzá tett, mintegy 4000 berendezett lakására – „már úgyse jönnek vissza” – azonnal ezrek jelentkeztek igénylőként. Ezzel rögtön nemcsak a horthysta magyar-állam, de Kárpátalja dicső maradék lakossága is vádolható közreműködő bűnrészességgel akár hullarablás vétkében is… Tiszta sor, és nem is folytatom …
Ugyanakkor, és épp ezért tevődik fel még egy súlyos kérdés szinte önmagától, vajh az e ravasz mód’ még ma is elhallgatott, tagadott bűn, és az ominózus Memoárban is oly sokszor felpanaszolt annyira szigorú . s z o v j e t . hatalom nem éppen e háborús bűnök megérdemelt,ámde mégiscsak enyhe vezeklése által hozza azokkal ok-okozati összefüggésbe ?
Kölcseyvel:
„…Hajh de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben…”
3:48 de.
Auróra 3:29
És télleg’ ezek a szemérmes elhallgatások igazolják vissza a háborús uszításban sántikálókat, hogy mégiscsak érdemes…
Lám, egy pár ezrelék főbűnöst felakasztottak, a többi sokezer háború után – mint az esemény „indifferens”* részvevője – vidáman, közben egyet-egyet nyögve, hogy ne legyen feltűnő – vidáman éli világát, míg meg-nem hal – persze „ágyban s párnák közt”.
*
Indifferens: mert úgymond parancsra tette, vagy nem volt befolyása az események folyására – a sok kis Pilátus…
3:53 de.
Utóirat/3:48
Ungvár polgármesterét dr.Megai Lászlót a Holokausztban való aktív tevékenysége miatt a háború után halálra ítélték.
10:55 de.
Geyza
2021 július 13
10:32 de.
Magadról beszélsz ugye Gyuri?
Nem csibém!Ne próbáld rám ruházni saját dicsőségedet.Pontosan rólad van szó,csak a nevedet nem írtam le mert jó vacsora után nem szeretem a pekenyócemászt pikkölő keretlegények utódainak nevét leírni.Most kb.huszadszor is megkérlek nagy-nagy tisztelet nélkül,hogy foglalkozz egy kicsit azzal,aki beszegte a füled. Pedig nem kellett volna.
11:38 de.
Auróra Boreális,
ugyanezt leírhatjuk a magyarországi többi falvak,városok és Budapest zsidóságának történetéről is.A gettózások idején a sakál szomszédok már készen álltak a zsidó vagyon”átvételére”.
Amit a szovjetektől „büntetést”kaptak az Etelközi rezervátum helyett,valójában a földi paradicsom volt.Meg is becsülték,mert azonnal jelentkeztek Felvételre a MKP-ba.Lassan,de biztosan ez után fejlődtek ki az”anticionista”(leánykori nevén antiszemita) törvények.Rákosi pajtás irányításával.(Akit érdekel a téma, nézzen utána a google-ban a KUTRUC GIZELLA névnek.)Ő szerette volna átadni Sztálin elvtársnak az orvosperek idején a magyar zsidóság „likvidálásának”módszerét.Kidolgozás előtt 1953 márc.8. -án nagy tanítónkat elvitte az ördög.(Beríja segítségével)Már nem volt kinek átadni a „receptet”.Ezért a nyilas újságírót,aki halálra ítéltként,börtönben írta meg kiskátéját,Bosnyák Zoltánt mégis felrántották.Kénytelen-kelletlen,mert már Rákosi titkának aktív ismerője volt.Kár érte,mert jó elvtárs lett volna belőle.
11:58 de.
butella
2021 július 13
11:53 de.
„Azt a szerző-említette sok szép, és háborút megúszott – főleg szecessziós – palotát jórészt Ők adták a városnak.”
Ezt nagyon kár volt! Oszt -minden etnikai utalást elkerülve- mégis milyen becsületes kétkezi munkával tud adományozni BÁRKI ilyen szecessziós palotákat a városának?
12:01 du.
AuróraBorealis
2021 július 14
3:29 de.
Nemtok ezekhez hozzászólni,
csak annyit tudok hogy mostanában
a kárpátaljai magyar-anyanyelvűek idejárnak
szavazni , hogy mi itt hogy éljünk.Volt olyan eset is
hogy egy mező közepén álló rozzant, ámde helyrajzi számmal
rendelkező kalyibába párszázan voltak bejelentve, hogy szavazhassanak.De volt olyan is állítólag hogy egy határmenti
faluban a helyiek lapátnyéllel zavarták el a falut ellepő idegeneket. Akik valami polgármestert akartak a helyiek myakába szavazni, nyilván államipárti segédlettel.
3:15 du.
DON GOLLO 7/14, 3;48 de
Persze azon celzatosan nemak az igazsagossag ellenzoi, hogy a II. V.H.-t egyedul a ket onzo „szocialista” hatalomra ehes gyilksok okztak, nevszerint Schicleburger es Jugasvili.
A kis-ebek meg csatlakoztak onzo erdekekiket remelve, mint a mgayarok a Triani terulet-hoditasokat.
Ami Kun Bela is kovetet, sot azzal okozta magyarorszag Roman megszallasat 1919-ben, s annak kovetkezmenyeit is.
Mindketto vilaghoddito celjaik ami okozta Europa teljes kegyetlen meghoditasat celjaikkal.
Valojaban, a mondas alapjan, a koncon a ket eb csak osszemarakodott.
Hiszen koncot szet-tepni katonai csatlosok voltak.
De mind ketto nem elegedett meg a reszleg uralommal.
A bunolnek nincsen hatara soha!!!!!!!
3:35 du.
DonGolo:
„Ungvár polgármesterét dr.Megai Lászlót a Holokausztban való aktív tevékenysége miatt a háború után halálra ítélték.
http://epa.oszk.hu/01200/01268/00040/pdf/EPA01268_betekinto_2016_4_1.pdf
7:47 de.
Kővendég,
remélem végre is hajtották.Nem úgy,mint a kisnyilasokkal,akik aztán jó elvtársak lettek.
7:52 de.
Bendeguz79
2021 július 14
3:15 du.
grizi, come on!
ez történelem by grizi! azaz szemenszedett szemét… ne hordd ide… környezetszennyező
8:55 de.
Kővendég
7.14.3:35
Köszönet a kitűnő, a valót is bemutató toldalékért. 🙂
Ennyi szörnyűséget egy memoárból már . e l h a l l g a t n i . is nagy erőfeszítésbe telhetett, a „műbe” amúgy minden csipp-csupp történést bepasszírozó t.szerző részéről. Ha pedig ez az amnézia az ő részéről mégis véletlen lenne – amit nem hiszek – számára Petőfi szava akkor is törvény:
„Ne fogjon senki könnyelműn a húrok pengetésihez,
Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed,
Nincs rád szüksége a világnak,s azért a szent fát félretedd” .
„Nem megszüntetni jöttem a Tórát,hanem beteljesíteni”Mt.5.17
DG
9:01 de.
Geyza
12:01
> Az alma sem esik messze a fájától. <
10:01 de.
Orsós Elemér 11:58-hoz szuperrövid válasz:
„Oszt minden etnikai utalást kerülve”(sic),a tény az, hogy 1867-es Kiegyezésnek széles ívű hatása volt többekközt az évtizedek és századok(!)alatt párnacihákban, sifonérok, sublódok titkos fiókjaiban, padlásokon és pincékben elásva összegyűlt, ill. az akkor Deák Ferenc és – lássuk be – Ferenc József bölcsessége révén is „felszabadult kincsállomány” kapitalizálódása révén még a kárpátaljai, addig szintén teljesen diszkriminált zsidó lakosság vált így fizetőképes vállalkozóvá, egyben a magyaros szecesszió (jugendstil, art nuovo) nemcsak megrendelő mecénásává, de kivitelező vállakozó rétegévé is…
Ön, ha pesti, akkor nálam is jobban ismeri a Kiegyezés és a századforduló gazdaságának e történelmi lépés akkori áldásos virágzását. Budapest mai építészeti arculata is ugyanennek az újjáépítési (beruházási) láznak az eredménye végig a Körúton, az Andrássyn a Milleniumi Emlékművön át a gyár és iparnegyedekig, múzeumi épületek a többiekkel együtt…
Kérem olvassa el a Szentpéter esernyőjét, ha nem is mindent, de sokmindent megérthet már abból is…
De, minden esetre a máját vizsgáltassa meg, mert az valahogy nem kóser, és „kár volna” magáért… 😀
butella
Ui.
Ami a „becsületes fizikai munka”(sic) kérdését illeti, ezek a többségében újdonsült vállalkozások egy állóvízből nőttek ki és faluról ezerszám városokba felszármazott számos újdonsült munkásembernek adtak munkát és megélhetést – ha erre gondolt.
10:35 de.
Kövendég,
átfutottam az általad betett vonatkozáson.Számomra teljesen érthetetlen,hogy a KMH oldalain hogyan jelenhet meg egy ilyen Kulcsár féle cikksorozat.Már ITT is segítik szidolozni a dunamenti mongolok elévülhetetlen bűneit?Jó lenne,ha az illetékesek észrevennék,hogy nagyon kis kivétellel ez egy rablógyilkosok népe.Rajtam múlna javasolnék egy lakosság cserét: Kárpát medence csőcselékét lecserélném a rezervátumi indiánokkal. A nem csőcselékhez tartozó tisztességes magyar emberek is jobban járnának.Kár,hogy Canada kapna egy mentális és erkölcsi szemétkupacot.
11:18 de.
DonGolo:
“Ungvár polgármesterét dr.Megai Lászlót a Holokausztban való aktív tevékenysége miatt a háború után halálra ítélték.”
No igen, halálra ítélték, de távollétében. A háború vége felé Megay Németországba menekült, ahol Greisbachban 1946. június 2-án letartóztatták. 1947-ben a németországi amerikai megszálló hatóságok elutasították a magyar kormány kérelmét Megay kiadatása ügyében. (BFL. XXV. 2. b. 1947/3311) Egy darabig Németországban élt, majd Ausztráliába vándorolt ki. ahol 1953-1958 között az NSW-i Magyar Szövetség elnöke volt.Az interneten fellelhető adatok szerint talán 1959. augusztus 2-án halt meg Sidneybe.
1:48 du.
gyuri10
2021 július 14
10:55 de.
Csibéd neked „az a felmenőd, akire most én erősen gondolok”.
/Idézet Bar Lev -től, aki jó ember volt csak éppen kimartad innen/
TE náci vagy . ehhez nem fér cseppnyi kétség sem.
Teganap vettem a fáradságot és végignéztem 2018.-ig visszamenőleg a Lehar-blogon hogy miket írogattál.
(Kár a vitáért, ha megkérdezed Lehárt láthatja a blogjának az Adatbázisában hogy órákig ott voltam.)
TE gyakorlatilag gázkamrába küldenéd az összes Izraelen kívül élő zsidót és az Izraelben élő zsidók közel ötven százalékát,
Többen megállapították itt hogy te nem tartozol
a ZSIDÓ NEMZETSÉGHEZ !!
TE egy álzsidó vagy.
Bizonyosan loptad vagy raboltad azokat a papírokat amik segítségével elnyerted az izraeli állampolgárságot.
A „melldöngetéseddel” csak ezt a tényt próbálod kompenzálni.
Miközben a nyilasokkal és más szélsőségesekkel barátkozol.
A hazudozásaid súlya alatt nem szoktál néha nyögni ?
A Leharblogon azt írod hogy 1957 óta vagy izraeli állampolgár és ott élsz.
Ehhez képest 1962 körül tégedet vallattak a Gyorskocsi utcai fogdán.
Érdekes módon én voltam a vallatód. (Kár hogy akkor még kisgyerek voltam de ez tégedet nem érdekel.)
Amikor beírtam ide hogy a Maros étterembe (is) jártam a baráti körömmel, hirtelen a Maros utcai Rendőrségre tetted át hazudozásod színterét.(Kár hogy oda meg csak a hetvenes években jártam.De ezt is figyelmenkívül hagyod, ha a hazudozásod megkívánja.)
Beidézzem ide ezeket a mocskolódásaidat? Csibém ??!
Gyuri :
te olyan aljas voltál velem szemben, hogy egy életen át üldözni foglak és ahol megtalállak, elmondom mindenkinek mekkora egy aljas tróger vagy !
Ezt borítékolhatom neked. Csibém !
1:53 du.
Gyuri:
Még annyit:
Majd ha szépen bocsánatot kérsz tőlem a szemétkedéseid miatt
és tételesen elmondod Lehárnak is hogy az oldalán miket hazudoztál össze rólam, AKKOR…talán nyugtot hagyok neked.
Vagy nem..
1:54 du.
Csibém.
3:29 du.
Orsós Elemér:
„Oszt -minden etnikai utalást elkerülve- mégis milyen becsületes kétkezi munkával tud adományozni BÁRKI ilyen szecessziós palotákat a városának?”
Ön szerint kizárólag a „kétkezi munka” lehet „becsületes munka”? Tehát a kőműves igen, de az építő- vagy az építészmérnök már semmiképp nem?
Ha emlékezetem nem csal meg, mintha egyszer régebben azt írta volna, hogy a rendszerváltás előtt Ön sem munkásként
dolgozott. Hmm… 🙂
6:09 du.
csávókám,
pikkölj még sok pekenyócemászt és utólagos fogásként: Nyasgem. Írjál további sok baromkodást.Hírszerzői állásodban Nálam teljes sikertelenséged és állandó sikerséged miatt is bukásra vagy ítélve.A hét törpe közül te vagy a kuka.Nagyon illik is rád,mert Nálunk az épület szemét ládáját is kukának nevezik.Na tessék, máris kaptál egy nyelvlecke információt az ivrit nyelvből.Jegyezd jól meg és terjeszd ismeretségi köreidben az új,nyelvedre való ismeretedet.
6:35 du.
Kővendég
2021 július 15
3:29 du.
Kétkezi munka ?? EZT nem kellett volna mondanod.
Mert egy witz gyött fel egyből :
Hetvenes évek.
Moszkvában a rendőr megállít egy nyugati autót, benne egy elegáns nő bundában, ékszerekkel.
-Mondja csak elvtársnő, honnan van ez a kocsi?
A nő elővesz a műszerfal alól egy telefonkagylót és beleszól:
-Leó ! Egy rendőr kérdi, honnan van a kocsi?
-Mond azt drágám hogy a két kezed munkájából.
-És honnan vannak az ékszerek asszonyom?
-Leó, az ékszereket is kérdezi..
-Mondd hogy az is a két kezed munkájából..
A rendőr dühösen kikapja a kagylót a nő kezéből:
-Leó ! Na ne mond már hogy ez a bunda is a hölgy két kezének a munkájából van ??!
Erre megszólal egy mély hang a kagylóból:
-1, ne tegezzen
-2, magának nem vagyok Leó
-3, magának Leonyid Brezsnyev vagyok…
8:03 du.
Kedves Butella és Kővendég, nem kellene a hármasikreket is a hasamba magyarázni holmi antiszemitizmusra terelő vádaskodással! A vita kezdete ez a kijelentés volt:
„Azt a szerző-említette sok szép, és háborút megúszott – főleg szecessziós – palotát jórészt Ők adták a városnak.”
Egy-két nagylelkű -Széchenyiekhez hasonló- krűzus valóban adott a városának, hazájának épületeket, intézményeket, de a fent említett paloták nem ebből a célból épültek hanem a tulajdonosaik elképesztő gazdagságának hivalkodására, saját használatára, tehát ezek a kacsalábon forgók nem a lokális közvagyont gazdagították -igaz viszont hogy, mellékesen a települések esztétikáját nagyban emelték- ezért nem kellene gavallér adományozóként feltüntetni őket, mert az nagyon távol állt tőlük, mégpedig az ÖSSZES rongyrázó palotatulajdonostól, származásuktól függetlenül!
2:56 de.
Kővendég
7.15.11:18
Jellemző az amerikai hatóságokra, hogy – mint írod – elutasították Megay László, a bíróság által halálraítélt háborús bűnös kiadatási kérelmét.
– E cinikus részrehajlás egyik oldala az akkor teljes gázzal beindított hidegháborús politika, az uszítás förtelmes szele. Talán ezzel magyarázható az is, hogy ez az aljadék magyarnáci éppen az angol dominium, Ausztrália védőszárnyai alatt, és nem is eredménytelenül kereshetett menedéket, ami nem csoda, hisz a harci kürtöt éppen Churchill fújta meg 1946-os hírhedt Fultoni Beszédével, ezért akkor már Angliában az ilyen gonosztevők is bátran megbízhattak.
– A másik magyarázat e részrehajló cinizmusukra, vészes tájékozatlanságuk, ami a háborús bűnök belenyugvó relativizálásában nyert teljes, már bűnös kibontakozást.
– A véreskezű teljes SS 12.Panzer-hadosztály amerikai(vagy angol?) katonai bíróság előtti „felelősségre vonását” is ez fajta mérhetetlen felelőtlenség jellemezte. Ezek a háborús bűnökkel egyenként is többszörösen terhelt vérnácit bár halálra ítélték, de a végrehajtást máig ismeretlen okból felfüggesztették, ill. így megúszták.
– Azokról a nácikról már nem is beszélve, mint a vezérnáci Gehlen, akit az amerikai CIA kivitt, majd be is szervezett a soraiba, sőt ott parancsnoki állást töltött be.
– Aztán egy név az SS-ből: Werner von Braun az Angliát lángbaborító, illetve százezrek halálát okozó – százezres létszámú rabmunkával gyártott sokezer V1 és V2 „tömegpusztító” fegyver tervezőintézet vezetője és gyártásszervezője. – Az USA-hőse…
Üdv’
3:15 de.
˙
UI
A cseh Lidice és francia Oradur falvak megsemmisítés is a 12.Panzer Hitlerjugend SS Division terméke volt, bár lehet, hogy Das Reich SS Division-é.
Egy biztos, hogy azért egyes esetek a hazai cinizmusra is rámutatnak, pl. az aranycsapatos Grosits Gyula, a fekete tigris esetében, kiről hogyafenébe, de azóta se tudhatjuk, hogy ő a Waffen SS-nek ugyan melyik „divizíójában” és hogyan védte a német hazája führerét…
9:29 de.
Egyik idióta el lett tanácsolva (OIM* – ra célzok,)
mire jött helyette másik.
Aki elmagyarázza hogy az itt leközölt cikkek értelmetlenek, semmi szükség rájuk, csa az „Orbán-kergető nyilasoknak” mondanak valamit.
Úgy éljek „rendszer” van ebben.
Valahol, egy koszos irodában úgy döntöttek hogy itt mindig lenni kell valakinek aki pocskondiázza az írásokat.
Ha ez a mocskos szájú kültelki patkány éppen nem ér rá, akkor egy eleddig ismeretlen nick hajtja végre ezt a megbízást.
Aztán soha többé nem látjuk az illetőt.
Ezekkel s patkányokkal nem lehet vitába szállni mert nem az a feladatuk, hanem csak a mocskolódás.
(Eddigi tapasztalataim alapján állítom ezt)
Talán üdvös lenne kiterjeszteni a moderálást azokra akik érdemi tartalom nélkül mocskolják az írásokat és a szerzőket.
10:40 de.
Geyza
2021 július 14
12:01 du
„Nemtok ezekhez hozzászólni,
csak annyit tudok hogy mostanában
a kárpátaljai magyar-anyanyelvűek idejárnak
szavazni , hogy mi itt hogy éljünk.Volt olyan eset is
hogy egy mező közepén álló rozzant, ámde helyrajzi számmal
rendelkező kalyibába párszázan voltak bejelentve, hogy szavazhassanak. ”
——————————-
Bizony nem csak volt, hanem van is olyan eset, és nem pusztán a magyar- anyanyelvűek járnak ide szavazni, hanem azok is akik egy büdös szót sem beszélnek magyarul, csak vigyorognak a határon, és a feltett kérdéseket válasz nélkül hagyják, hiszen nem is értik! Jönnek mikor szavazni kell – csoportosan tolmáccsal – mindössze egy magyar lakcímkártya szükséges hozzá, így még a ravatalozóba is bejelentkeznek, az ügyintézőnek hiába tűnik fel egy idő után az ismétlődő lakcím, magasabb helyről van ez a dolog megtámogatva! Itt a jegyzők, polgármesterek, kormányhivatalok munkatársai kisemberek! Időnként lefolytatnak egy- egy kirakatpert, a múltkor látványosan megcsíptek egy mandarint aki 5 (öt) ukránt illegálisan jelentett be, azzal elvannak egy darabig, mintha az egész határ menti falunép nem abból élne, hogy szabott árért engedik bejelentkezni az ukrán testvéreket, újabb összegekért meg átveszik a nevükre érkező leveleket, küldeményeket, többek között a szavazásra szóló nyilvántartásba vételit stb! Kis nyugdíj meg munkanélküli kiegészítés! De jönnek mikor a nyugdíjat felveszik – buszokkal, fél nap alatt leürítik a határ közeli automatákat, a helyiek meg utazhatnak be valamelyik városi bankba, és jönnek oltakozni és gyógykezeltetni magukat, szintén tolmáccsal. Ám az övékénél tízszer magasabb összegű nyugdíjaikat, nem itt költik el, csak felveszik, és már mennek is vissza!
Hát nem tudom ki kit zavart hova és mivel, de majd bolondok lennének lemondani ilyen „ingyen pénzekről” vice-versa – a helyiek azzal nyugtatják magukat, hogy ha nekik börtönbe kell menni a sorozatos csalásért, nem egyedül mennek, megy az egész település, és pontosan tudják kit kell bemártani – kéz kezet mos!
Az ukrán testvéreknek meg főleg érdeke, hogy Orbán maradjon, hisz az ő „távoztával” megszűnik a jó világ!
Ki van ez találva!
Amíg Orbánnak meg van a maga 2.5 milliós keménymag agymosottja – nekik játszik, nekik figurázik, hazudozik, hogy őket egyben tartsa – plusz jön hozzá X százezer ukrán, határon túli meg a világban „lézengő ritterek” azaz az ilyen olyan állampolgárságú, magyarságát négyévente felidéző mélymagyar, addig hiába erőlködik itt hazai magyarok sokasága a változás reményében, ide a maga a Jóisten is kevés lenne ellenzéki vezetőnek!
1:04 du.
Orsós Elemér
21.07.15.8:03
Mellé fogott amikor a nagybirtokos gróf Széchenyieket hozza föl az igazi mecénás mintapéldányául összehasonlítva a századforduló zsidó befektetőivel, akik szemben a nemesekkel kockáztatva, a végre előkerült vagyonkájukat említett városi épületek „sokaságába” fektették be.
Ugyanakkor elfelejtette, hogy épp Ön mondta célozgatva egyfajta félremagyarázott mentalitásra, hogy miféle adakozás az, amelynek fedezetét „nem becsületes kétkezi munkával” teremtették meg… Miközben a valóságaz ,hogy a Széchenyiek az örökölt és ettől folyvást jövedelmező óriási nagybirtokaik gigajövedelméből tudtak mecénáskodni, abból a jövedelemből, amit 10’000(!) jobbágy folyamatos „becsületes kétkezi munkája” teremtett elő. – Csak nekik…
A kárpátaljai zsidóság pedig a városaikban olyan városképformáló épületekkel járult hozzá egy majdani közjóhoz, amely nekik csak később jövedelmezhetett feltéve, ha bejött az invesztitúra. Tehát nekik reszkír is volt benne, ami számukra akkor egy, vagy több emberi élet, egy család, avagy nemzedék kockázatát is hordozta magában. Tehát az ő mecenatúrájuk, a maguk sajátos relációjában nagyvonalúbb volt még a nagyszerű, „nagymagyar” ám semmit nem kockáztató Széchenyiek Nemzeti múzeuma, vagy a Lánchíd esetében sem. A birtokaikat és a létüket (leszámítva a Habsburg veszélyt) semmi nem fenyegette.
.
+1
A Kiegyezéssel a zsidóság a tanulás hivatalos (közoktatás) oldalával is megtanult élni s közülük sokan a szakmájuk elsajátítását is létfontosságú célként tűzte maga és az utódai elé. Így rengeteg iparos került ki közülük, sőt építészek és a mérnökök is kitűntek… Alig 50 év alatt Némelyükből nagyvállalkozó, másokból ügyes kétkezi(!) szakember vált a gazdaság teljes spektrumában.
Budapest egyes negyedei fűződnek általuk tervezett és kivitelezett épületekhez, amelyek a kor divatja(!) a szecesszió stílusában épültek, vagy annak jegyeit hordozzák.
4:58 du.
Geyza
2021 július 16
9:29 de.
„Úgy éljek “rendszer” van ebben.”
Ezt el is lehet fogadni,csak ne tovább,mint ameddig Én kívánom neked és jobban sem!
2:45 de.
Besancon/Geyza
10:40 🙂
Sajnos ez a színtiszta igazság és akkor add hozzá még a román és szerb vendégszavazókat is. Hol van az Unió és az EBESZ ???
Egy közönséges kaszinóból kidobnák az ilyen FidSS típusú játékosokat. Sajnos itt nincsenek kidobók sőt, Merkel még össze is kacsint a Hungaroführerrel…
4:23 de.
butella
2021 július 16
1:04 du.
1. Nem ellenpontként hoztam fel a Széchenyieket!
2. Nem szapultam külön kiemelve a zsidó arisztokráciát, hanem a magyarországi arisztokráciáról nagy általánosságban beszéltem!
Nem a zsidóságon volt a hangsúly! Miért kell mindig mindent abba az irányba terelni? Elég gusztustalan állandóan mondvacsinált víziókra hivatkozva antiszemitizmust vádolni, majd bocsánatkérést követelni! Mi lehet ennek az oly gyakori erölködésnek a célja?
6:20 de.
gyuri10
2021 július 16
4:58 du.
Inkább arról értekezzél miért is akarod a nem Izraelben élő zsidók halálát
6:22 de.
Besancon
2021 július 16
10:40 de.
Jobb országokban ezt úgy nevezik hogy „választási csalás”
Nálunk meg az Újbeszél NYelv szerint ez nem más mint a
Magyar emberek ősszetartása a „közjó” érdekében.
6:33 de.
DonGolo
2021 július 16
2:56 de.
Werner von Braun kérdés:
Fel nem foghatom
(peg évtizedek óta rágódok rajta)..miért kellett az USA -nak
ez a vérnáci áltudós, aki a zsidó főnőkétől lopott el mindent majd haláltáborba juttatta az illetőt.
Az USA ipara lényegesen fejlettebb volt mint a Hitlerájé és nyilván a rakétakutatás terén sem volt elmaradva.
Az hogy a Világháború alatt ilyen energia , munkaerő de főleg nyersanyag zabáló projectekkel (melyek stratégiai hatásfoka a nullával volt egyenlő) nem foglalkoztak, csak azt jelenti hogy a közvetlen célok érdekében termelték a hadianyagot.
Csakúgy mint a Szovjetúnió.
A háború után megállapították hogy ha Hitler, aki a saját népének (is) a gyilkosa volt, inkább vadászgépeket gyártatott azokból a nyersanyagokból amikből egy ilyen „megtorló fegyver” állt, jóval kevesebb polgári áldozat lett volna.
(Mondjuk–az akkori német népre „ráfért” az áldozathozatal, hogy felfogják mekkora bűnt követtek el az Emberiség és sajátmaguk ellen is, hogy Hitlert, a Világ eddig ismert legaljasabb emberét hatalomban tartották)
8:10 de.
gyuri10
2021 július 16
4:58 du.
Te aztán biztosan tudod és el is fogadod,elvégre TE is az egyik ilyen megbízott vagy. Akinek ki van adva hogy mocskolják az itteni írásokat, az írások szerzőit és a helyi olvasótábort.
Ezt ugye te hazudtad rólam / rólunk máshol ?
gyuri10 2019. augusztus 17. szombat – 00:04 #
רחל,
Ez az aljadék akit kirúgtál a Lehárblogból a KMH nevű szenny bloggon jelenteti meg a cikkeidet és az összes hozzászólásainkat.Valamikor azt olvastam Tőled,hogy megtiltottad a KMH-ban bármit is bevinni Tőlünk.Tekintettel arra,hogy ismered a szerzőiket és olvasótáborukat.Gondolom,hogy az oldal tulajdonosa,Christofer Adam úr,akinek Bat-Jamban élő nagybátyja is örülhetne,ha az ottavai katolikus hitközség pénztárosa kimoderálhatná a geyza nicknevű egyéneket és hírszerző társait.Jó lenne,ha megpróbálnál tenni valamit azért,hogy magunk között maradhassunk.A nagy dunamenti mongol hazzzafffyak,pedig maradjanak a KMH-n vagy a kárpátlavórban. Nélkülünk. אורי.
8:19 de.
Előzőhöz:
Ehhez képest Gyuri, tégedet állandóan itt esz a fene, a „Dunamenti Mongóliában” , hogy undorító szóhasználataid egyikével éljek, kiváltképpen választások környékén.
Mert te és még nehány barátod pontosan tudjátok mi kell a Dunamenti Mongoloknak: A Türkmén Tanács tagjaivá kell válniuk és holmi azeri Baltás gyilkosokat kell dicsőiteniők, miközben harmadik sőt negyedik oltást kell kapniuk ha nem akarnak megdögleni. És közben azt ugatod hogy Ady Endre a jelen magyar baloldalra értette a ” vissza Ázsiába” c keserű írását.
Ezért aztán ide tolod a hízott valagadat sűrűn és ezekre a dolgokra adod / adjátok a voksaitokat.
Kösssz Gyuri, jó ember vagy.
3:25 du.
csávókám,
megint lükeségeket bozseválsz.Nem érdekel,hogy mi történik a mai dunamenti Mongóliában.Semmi rosszat nem kívánok.Ellenkezőleg!Ha a hozzád hasonlókat(veled együtt)egy etelközi rezervátumba tennék az egész nép nyerne vele.Ne forgasd ki szokásod szerint szavaimat a „hozzád hasonlók” alatt a tiedet értem és nem az Én népemet. Azokat akiknek a Kozma utcai mártírok emlékművére nem kerülhettek fel elődeik.Azért sem mondom ki itt a neveteket.Elég,ha azt írom, hogy geyzák. Hála a Teremtőnek rájöttem,hogy téged nem kell szégyelljelek.Magamat szégyellem,a billentyűim megalázása miatt a te neveddel.
5:24 de.
Geyza
2021 július 17
8:19 de.
„Ezért aztán ide tolod a hízott valagadat sűrűn és ezekre a dolgokra adod / adjátok a voksaitokat.
Kösssz Gyuri, jó ember vagy.”
Csak 1-2 szó javítás:nem”sűrűn”,hanem sűrűjét és nem „ezekre a dolgokra”,hanem egyenesen a rumos poharadba.
A kösssszeneted részt,fel sem foghatod mennyire igaz!
9:25 de.
BrunszvikTeri
2021 július 17
2:45 de.
Merkel „összekacsint” vele ??
ÉLETBEN TARTJA !!!
Nem tudom hogyan fog Merkel pár év múlva a tükörbe nézni…
9:26 de.
Hajjhh..Gyuri..Gyuri..
Te is csak fosod a szót mint kacsa nokkedlit..
9:36 de.
A MÁS jellegű Gurltiz hozzáfogott a ” Kedden ingyen” topic szétbarmolásához (is)
Az idiótája : ) .. : )) .. : )))
9:44 de.
Apropos Gyurka
Mesélj Izraelben miért erősődött fel a járvány?
Tavaly áprilisában itt azt hazudtad nagy orcával idézlek:
„Két hét és meg lesz nálunk a vakcina”.
HOL a vakcina apuskám?
Csak költői kérdés volt,nem kell válaszolni de nem is tudnál.
A „Gyuri10” féle hazugságokra sohasem szoktál érdemi magyarázattal szolgálni.Ha valaki számonkéri őket rajtad.
12:09 du.
Hát idefigyelj lájos(gázsi),
a nyilasokra jellemző aranyos versikédet már régen küldted el. Az ötödik vagy hatodik alkalommal küldtem el annak a bizonyos másik blog tulajdonosának,privát emailben. Ezért lettél egy két órán belül szaró macskaként kirúgva a blogról.Mivel Én nem őrzöm sem kis,sem nagy nyilasok förmedvényeit,pedig van egy néhány, szívesen venném,ha a következő Hozzám szóló fröcsögésedhez újra beírnád.Már csak azért is,mert az idejáró másik nyilkó haverod elélvezhetne tőle az aluljáróban.Másrészt azért, mert itteni szerkesztők, hozzászólók és néhány olvasónak is a címe megvan Nekem.Privátim kb.20 tisztességes embernek is felhívnám rád a figyelmét.Ha már balhé, hát legyen balhé.Csodálatos irodalmi tehetségeddel segíts bele!Mint írtad Nekem,hogy a”rabbi nem engedi”,remélem neked a prímás megengedi.Csinn-bumm,kaszakő…
1:05 du.
Gejza
Valahol fent, ill. más cikkhez írtad KB. így, hogy
ha USA nem szállít hadianyagot akkor a SzU elveszti a nácikkal vívott önfeláldozó háborúját, és ki tudja mi lett volna… – Kár hogy nem fejezted be ezt a gondolatsort.
x./ Ebben az esetben, a náci haderőt önfeláldozó-mód’ szinte teljes egészében lekötő Szovjetunió legyengül, mely szövetségesi erőveszteség felszabadítja a náci fenevad és csatlósai ún. tengelyhatalmak szabad háborús kapacitásait, mellyel, s onnantól kezdve a Hitleráj minden erejével simán Anglia és az USA ellen fordíthatja és le is győzi őket lenyelve az egész világot…
y./ Az USA és a gyenge Anglia nem is választhatott volna más, alternatívát a SzU támogatásán kívül, hisz az éppen az ő vesztük is, egy circulus vitiosus lett volna… Ezt nevezzük történelmi szükségszerűségnek.
z./ Szorosan ide tartozik még Mandzsúria kérdése is, ahonnan a SzU a jaltai jegyzőkönyvi ígérete értelmében az Európa felszabadításában részt-vett másfél-millió katonájával azonnal lerohanta, illetve fölszabadította a Japán „Kvantung Hadsereg” által 1932-ben megszállt hatalmas 45-milliós kínai területet. A Szovjetunió ezzel saját kockázatára óriási szívességet tett a távol-keleten még mindig Japánnal hadakozó USA-nak, mely haditettre válaszul az akkor már ingadozó hadban álló császárság már fel is készült a szövetségesek előtti kapitulációra. Ezt japán visszaemlékezések és kormányülési jegyzőkönyvek is igazolják. A nem feltétel nélküli* kapituláció aláírásán szovjet tábornoki küldöttség is jelen volt.
Más lapra tartozik, hogy az USA Japán kapitulációját egyoldalúan(!) ma is ugyanabban a történelmi pillanatban bevetett két atombombával magyarázza…
Sok történész pedig megegyezik abban, hogy Hirosima és Nagaszaki fenyegetése éppúgy szólt Japánnak, mint a Szovjetuniónak, megalapozva vele a hidegháború további szellemét is…
5:44 du.
Geyza
2021 július 17
6:20 de.
gyuri10
2021 július 16
4:58 du.
Inkább arról értekezzél miért is akarod a nem Izraelben élő zsidók halálát.
gazsi,
te már megint ittas vagy?Senkinek és még a senkiknek,mint amilyen te vagy a halálát sem akarom és soha nem is akartam. Engem nem neveznek geyzának és nem is hazudtam Magam soha Lanxnernek,még nicknév mögé sem bújok mint te.
Ellenkezőleg,neked is hosszú és nagyon érdekes életet kívánok.Ha tudod az mit jelent.Túl nagynak képzeled senkiségedet,ha a világ zsidóságával próbálkozol foglalkozni.Ezt alkalmasint megint a piának tudom be.Csak azért sem cincálhatnálak szét,mert nálunk ma Tisá bö Áv van és ilyenkor nem eszünk húst.Disznót és döghúst pedig soha nem eszünk,de még kiöntött ürgét(pekenyócemászt) sem. Most nyugodtan lehányhatod magadat az összes Grimm meséid kitalálása közben.Igyál inkább valami törköly pálinkát az tisztább pancs. Bár neked már úgy is mindegy.
7:20 de.
07.18.1:05 utóhang és * :
Bocs’ a *-ot elfelejtettem kifejteni:
Japán kijelentette, hogy csak akkor kapitulál, ha Hirhito-t, ill. a császári címet meghagyják „nekik”… – Meghagyták. Holott jól bele gondolva bőven kijárt volna neki is egy Nürnberg (akárcsak a mi Horthynknak is)…
Annyit még erről, hogy japán milliók akkor hallották . e l ő s z ö r . >élő istenük< hangját, amikor az személyesen jelentette be a nagyvárosaik kihangosítóin, ill. rádión, hogy kapitulálnak.
8:34 de.
Geyza
2021 július 18
9:26 de.
„Hajjhh..Gyuri..Gyuri..
Te is csak fosod a szót mint kacsa nokkedlit..”
Na igen,Én fosom a szót,te meg pikkölöd,mint kacsa a nokedlit.Bon Appetító!
8:54 de.
DonGolo,
végülis mindnyájan a Japánoknak köszönhetjük életünket és,hogy nem horogkeresztes rongyot csóválnak az egész világon.Ha Perl Harbournál nem bombázták volna szét az amerikai flottát,bizony a jenkik nem léptek volna be a háborúba.Tudjuk ugye,hogy az amik is alaposan meg voltak fertőzve a nácizmussal.Napjainkban sem szenvednek hiányt benne.A Kennedy család is eléggé érintett volt. Sőt a negyedrészben zsidó Roosevelt elnök sem volt teljesen ártatlan.Mindez ma már történelem.Nem mi vagyunk hivatottak a KMH oldalain ide vagy oda ítélkezni.
9:02 de.
Geyza
17/6:33
Az USA II.világháborús rakétatechnikája meg sem közelítette a német V1 és V2 rakétatechnológia színvonalát. Az sem mindegy, hogy Braunt még el sem fogták akkor, amikor a gyártó barlanggyárakból máris összeszedték ezeket a föld-föld rakétákat és tömegesen szállították haza Amerikába. Külön felkutató egységek foglalkoztak ezzel…
Az USA ipari fejlettségét a polgári termékeket gyártó ipar kolosszális sorozatgyártási kapacitásának (ld.pl.Ford) a fejlettsége tette világelsővé, de nem az egyes, addig gyártott, kisszámú katonai eszközei. Ez a „0” szintű fejlesztés különösen igaz a PearlHarbour-ig állandóan hangoztatott Amerika az Első mozgalom be nem avatkozási politikáját erőltető és hangoztató, álpacifista erők jelszava és hatása konkrétan fegyvergyártást is fékező politikára.
Onnan viszont, tehát c s a k 1941-től voltak képesek hatalmas polgári üzemeket és azok tervező team-jeit is rövid idő alatt át, ill. beállítani a hadipari sorozat, ill. szalaggyártásra, ahol a megrendelő már az . á l l a m . lehetett. (Nem mellesleg a SzU-ba látogató ipari küldöttségük tapasztalatcserét is felhasználva.)
Tegyük hozzá, hogy a gyártmányokat időszakosan, ill. folyamatosan igazították hozzá a háborús frontok igényeihez. Azok csak így, ebben az értelemben képviselték a kor csúcstechnikáját.
Mindettől függetlenül tehát, a korszerű (világ)háború tulajdonképpen a gyártás, a gyárak, versenye is. Tehát a „hadiszerencse” csak mennyiség fölényére épülő hadviselésnek kedvezett. Ennek követelménynek Németország már képtelen volt eleget tenni. Ők különösképp a mennyiség kárára, az ún.egyedi szaktudás és precizitásba vetett hitre(!), a szakmunka gyártási szempontjaira helyezték a hangsúlyt. Miközben Amerikában – onnantól – bizony a katonai gyártásba betanított munkaerő millióit, főleg női munkaerőt vonták be, mely termelőerő a front minden szükségletét tudta teljesíteni.
Mindez nem támasztja alá technokrata álláspontodat, miszerint egy JÓ technológiáért, akár humánus elveket is érdemes feladni vagyis, ha X fegyver valóban fejlett lett volna akkor ezek a mesék akár fel is adhatók lennének. Egy jó rakétáért, vagy egy jó náci tervezőért már mindent…
1 kérdés:
Mondd, hogy is történt az a szabadalomlopás W.v.Braunnal? Erről még nem olvastam. Ki volt a mestere ? Előre is kösz’.
˙
.
Ajánlott irodalom:Háborús gyárak (Viasat History)filmsorozat
11:01 de.
Orsós Elemér:
„Kedves Butella és Kővendég, nem kellene a hármasikreket is a hasamba magyarázni holmi antiszemitizmusra terelő vádaskodással!”
Tisztelt Orsős úr, semmi közöm hozzá, de talán nem ártana, ha legalább olyankor nem szakadna el a valóságos kérdéstől, amikor az pár hozzászólásal feljebb elolvasható. Nem szeretem ismételgetni magamat, ezért nagyrabecsült figyelmébe ajánlom az Ön e topicban írt 2021 július 15 10:01 de.-i állításának, és arra 2021 július 15 3:29 du. föltett kérdésemnek az elolvasását – ugyanis fel kell tételeznem, hogy ez utóbbit elmulasztotta.
Befejezésül, a régi latin mondás szerint „excusatio non petita, accusatio manifesta”.
11:51 de.
DONGOLLO 7/18, 1;05 du
Valotlan allitasai a tortenelmi tudatlansgait bizonyitja.
Nem hiheto, hogy magyarorszagon az iskiolakban nem tanitottak volna XX. szazadi vilagtortenelmet a II.V.H. jelentosebb adait nelkul.
A Japan Csaszari Hadak parnacsnoksaga egyelatalan nem regalt a Hirisima bombazasara.
Keptelenek voltak felfogni ugy az atom-fegyber hatasat mint annak katonai kovetkezemnyeit.
Sot, a katonai parancsnoksag a csaszar elleni puchot tervezett megkadalyozni Hirohito hatarozatat a haboru tovabbi ertelmetlen folytatasa ellen.
Azt csupan Nagasaki bombazasa akadalyozott meg, vegre Hirohito a kapitulaciot rendelte el.
Az atom fegyver alaklmazasat Japan felkeszulese a szovetseges megszallas elleni harcok megakadalyozasa tette szuksegesse.
Japan meg a fital gyerekeket is kikepzete a baboo-landzsakkal a halalig harcolni.
A „Kwantung Hadsereg”, ami a Japan hadak altal megszalt teruleteken szervezett „bab” kormanyok hadseregei voltak, egyszeruen szetszeledtek, s a Sz.U. hadai az europai terekrol egyszeruen alaradtak az azsiai es Mongol teruleteket.
Az ismetelt „hideg-haboru” , a Sztalin altali tervezett Berlin kapitulasara probalta kenyszeriteni.
Tobb mint egy even at a szovetseges legierok ellattak Berlin lakossaganak szuksegleteit, amit Sztalin nem hitt lehetonek.
Vajon miert az amnesia aldozatat jatszak mindeg kozismert tenyek ellenere?
12:02 du.
DONGOLO utohangjahoz;
Hirohitonak semmi alkudozo lehetosege nem letzett.
McArthur logikaja volt, hogy egy egyen megerdemlo buntetese nem erte volna meg a Japan tarsadalom ket-ezer-eves szoveteit felbontani.
Inkabb azon alapozva egy modern es demokratikus tarsadalom epitesenek lehetosget latta celnak.
Egyetlen egyen elleni bosszu (buntetes) az egesz 2 ezer-eves tarsadalmi-rend atalakitasanak lehetoseget nyujtotta.
Tagdhatalanul joznul latta azt Mc Arthur!!!
Hiszen mit ert-el Sztalin mind a kelet-europai nemzetek teljes tarsadalmi pusztitasaival????
3/4 evszazaddal kesobb egy-sem kepes az egyenesbe vergodni!!!!!!!
1:07 du.
Kővendég
2021 július 19
11:01 de.
„Befejezésül, a régi latin mondás szerint “excusatio non petita, accusatio manifesta”.”
Nem biztos, lehet hogy, csak bizonytalan, mert nem tartja magát -nagyon helyesen- megcáfolhatatlannak! 😀 (Ami szerintem dícsérendő, mert a jó kritika elfogadása nem megalkuvó képességre, hanem józanságra vall! 😀 )