15. nap Bezárkózásom önkéntes és teljes. Két hete az orrom se dugtam ki a házból. (Részben mindig is volt tartalékom, részben a fiam pótolta a hiányokat.) Beszéljünk már kicsit másról is. A szilvafám reggelre menyasszonyi ruhába öltözött. Érdekes egy szerzet ez a fa. Már a megszületése is. Néhai párom nagyon szerette a ”potyós” szilvát – kis, kerek, sárga, vagy sötétlila, édes gyümölcsöket terem. Egyszer hoztam a páromnak a piacról egy kilót, majd a magokat – a többi konyhai hulladékkal – ráöntöttem a kerti komposztálóra. Onnan hajtott ki – ma már öt méter magas, sudár fa, terebélyes lombkoronával. Jónéhány kiló szilvát […]

Legelőbb is helyzetjelentés. Március 17. A dátum fontos, mert a helyzet óráról-órára változik. A hivatalos adatok szerint Magyarországon több mint 50 fertőzött van, és egy halálos áldozat. Az az idős férfi, aki végstádiumban feküdt kórházban, és akit a Hollandiából hazatért fia fertőzött meg a vírussal. Ezek a hivatalos adatok, és nincs ok a kételkedésre. Bár nyilván a helyzet ennél rosszabb – magam 400-500 tünetmentes vírushordozót saccolok – ámde hivatalosan nyilván csak ennyi esetről tudni, hiszen máig csak ezerötszáz körüli tesztet végeztek el. Tegnap oldotta föl a kormány a teszteléshez kötött protokollt, miszerint csak a már tünettel jelentkezőket szűrik – azokat […]

Néhány felvetés járvány idejére, elsősorban a hozzám hasonló 70+-os, veszélyeztetett korosztálynak. Ha nem dolgozunk – nem vagyunk orvosok, ápolók, mentősök stb. – maradjunk otthon a hátsónkon. Ne riogassuk ismerőseinket, aktív hozzátartozóinkat olyasmikkel, hogy: a szomszédasszony látta, hogy a veje öccse a saját fülével hallotta, hogy miféle szörnyűségek történnek a közelben és a távolban. Mondjunk le átmenetileg az olyan múlhatatlanul szükséges, megszokott dolgaink beszerzéséről –és ennek hiányával a hozzátartozóink fülét se rágjuk -, mint például az almazöld, ovális kuruttyin. Átmenetileg megteszi a fehér, négyszögletes is. Bár ki tudja? Lehet, hogy rájövünk, egyáltalán nincs szükségünk kuruttyinra – micsoda megtakarítási lehetőség a jövőre! […]

Identitás. Egyre gyakrabban használt szó, főképp a széljobbról hallatszó erőszakos sürgetés formájában. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint azonosság, ami a szocializáció során alakul ki. A Wikipédia is hasonlóan fogalmaz, hozzátéve, hogy ez az önazonosság, énkép nagyon fontos a személynek. Na most. A magam földhözragadt módján ezt a dolgot amolyan gyökérfélének képzelem, ami megtart és táplál. Ez eddig akár a széljobbnak is elfogadható. Hanem a széljobb az identitást olyan karógyökérnek képzeli, ahol egyetlen főág szív föl minden tápanyagot, a többi maximum cérnavékonyságú, fölösleges szálacskaként működik. Nekem meg inkább a fa gyökérzete szolgál például, ami tudvalévőleg azonos méretű a felszínen látszó lombbal, […]

Beszállnék én ebbe a börtönbizniszbe. Na, nem a mai értelemben vett módon – még nem voltam elítélt, sőt, előzetesen fogvatartott sem, és ügyvédi vizsgám sincs. Másképp, a magam eszközeivel segíteném meg ezt a szegény államot, ami ma évente kénytelen kifizetni több mint a kétszeresét annak, amibe egy várbéli dolgozószoba kialakítása kerül, mindenféle kártalanítás címén. Vállalnám öt rab elhelyezését, ellátását, őrzését. Van ugyanis egy 22 nm-es kihasználatlan szobám tévével! – rácsos ablakokkal -, amihez van egy teljesen különálló WC helyiség (öblítős, nem kübli), egy zuhanyzó, plusz egy 12 nm-es helyiség az őrszemélyzet számára. Egy állandó őr szerintem elég 5 rabhoz -, […]

Nem is értem, mitől csupa nagybetű a NAT, vagyis nemzeti alaptanterv. Hacsak attól nem, hogy buzgó hívei nem ismerik a magyar nyelv szabályait, miszerint a jelző (nemzeti) és a közös főnév (alaptanterv) kisbetűvel írandók. De hát ebben az anglicizmussal mélyen fertőzött országban korrektor koromban késhegyre menő vitát folytattam arról, hogy a hr (human relations) kisbetű, hiszen mind a human, humán alakban, mind a relation, reláció – és nem rilésön – alakban régóta honos a nyelvünkben. És a jelző (emberi), valamint a köznév (viszonylat) kisbetűvel írandó. A vitapartnerem a közös főnév említésekor vesztette el a fonalat, és azzal torkollt le, hogy […]

Hajjaj! Parazsat gyűjtök a fejemre – de nem először. Kering Magyarországon egy népszavazási kezdeményezés négy kérdéssel – és egyik kérdéssel se értek egyet. A magyarországi nyugdíjrendszerről lenne szó. De olyan kérdésekkel, amik felérnek a 2008-as, hátsó szándékkal elkövetett „szociális népszavazás” hamisságával a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról. Nézzük sorban. (A megszólított alany nyilvánvalóan a jelenlegi kormány.) „Hozza létre az Idősek Jogainak Biztosa intézményét;” Erről nekem Murphy törvénye jut eszembe, miszerint – ha nem tudsz, vagy nem akarsz megoldani egy problémát, hozzál létre egy testületet. Arról nem is beszélve, sokféle idősügyi szervezet működik – a kormány mellett az Idősügyi […]

Kicsit unom, meg nagyon nem értem azt a habverést, ami annak szól, hogy a mai magyarországi kormányfő – kilenc év után először! – betartotta a 2013-ban hozott, a tájékoztatási kötelezettségről szóló törvényt. Miközben folyamatosan sérti az országgyűlési törvényt, amikor a képviselői kérdésekre olyasmikkel válaszol, hogy nem ért a női ügyekhez, az üzlethez stb. (A Boldog Karácsonyt! tartalmú válaszokról ő is, társai is október óta érthető módon leszoktak.) De nézzük, mivel is „ajándékozta meg” az összesereglett sajtósokat. Természetesen nem lehettem ott, hiszen nem vagyok hivatásos újságíró. Így csak a tudósításokból értesülhettem, mi zajlott a kérdés-felelet szakaszban. Igyekszem azonban elkerülni a félinformációkból […]

Ahogy öregszik az ember, egyre gyakrabban gondol régi ünnepekre, kiskora örömeire. Lehet, hogy azért is, mert több ideje van: nem neki kell már a karácsonyi díszekről gondoskodnia, a háromnapos ünnep menüjéhez is egyszerűbb ma a hozzávalókat beszerezni, mint a ’90 előtti Magyarországon. Nekem óriási szerencsém volt:62 éven keresztül – egy kivételével – minden Szentestét a Szüleimnél töltöttünk együtt. Ez megegyezés volt. Mi, felnőtt gyerekek, sógorok nem vettünk ajándékot egymásnak. Csak a gyerekeknek, meg a Szüleinknek volt csomag a közös karifa alatt. Illetve a Szüleinknek nem is, mert közösen vettünk nekik nagyobb dolgokat – az addigra lepusztult háztartáshoz szőnyegeket, függönyöket, étkészletet, […]

Kilenc éve gombamód szaporodnak a magyarsággal foglalkozó különféle kutatóintézetek, hivatalok. Főként az „örökség” a mániájuk – nem is értem, hogy pl. a nemzeti ingatlan-örökségért is felelős Nemzeti Örökség Hivatal hogy engedhette, hogy a Magyarországon amúgy is kevésszámú középkori épület egyikét panorámaerkéllyel csúfítsa el egy magamutogató. Valahai kolostorról lévén szó, akár blaszfémiának is tekinthető. Az ember azt hinné, elmolyolnak az urak a Magyarságkutató Intézetben, a Nemzeti Örökség Intézetében, a Nemzetstratégia Kutatóintézetben s ezek számtalan hivatalában, osztályán, államtitkárságán. Csöndesen elégetik azt a jó pár milliárdot, amit a közpénzekből kapnak – a fizetések mellett ingyen a fűtés-világítás a reprezentatív irodákban. Elkonferenciázgatnak a hasonszőrűek […]

A hatalomra került ellenzéki önkormányzatokat sem kell megkímélni a kritikától, állítja Révész Sándor Baráti? Tűz! című írásában a hvg.hu-n. Természetesen igaza van. Csakhogy van néhány árnyalat a barátság/baráti, meg a tűzparancs között. Egyáltalán nem mindegy, hogy valakitől – akár elvbaráttól – számon kérjük a tetteit, vagy vesszőfutásra ítéljük, úton-útfélen felhánytorgatjuk a hibáját – akkor is, ha az első szóra helyesbített. Itt van Horváth Csaba esete. A Zuglóban polgármesterséget nyert szocialista politikus pályafutását szinte az első lépéseitől fogva ismerem. Őszintén szólva nem tartozott a kedvenceim közé: nagyon eltérő a habitusunk. De az eltelt évtizedekben sem Demszky egyik helyetteseként, sem a II. […]

Karácsony Gergely budapesti főpolgármesternek, valamint az ellenzék színeiben a minapi választások nyomán polgármesteri, képviselői mandátumhoz jutott tagjainak nem a jelenlegi magyarországi kormányerő a legnagyobb ellenfele, legfeljebb ellensége. Állítom ezt annak ellenére, hogy nincs semmi kétségem: a magyarországi első szolga békülékenynek tűnő szavai mögött nincs fedezet – pontosabban megértés. Hiszen a kormányfő azt mondta: Karácsonynak meg kell adni az esélyt, a kormány ezért tartja magát a Tarlós főpolgármesterrel kötött megállapodáshoz a fővárosnak a központi költségvetésből juttatandó „támogatás” ügyében. Két baj is van ezzel a kijelentéssel. Az egyik: Karácsony Gergelynek és csapatának nincs szüksége „esélyre” a kormánytól – az esélyt a 353 […]

A magyarországi önkormányzati választásokról sokmindent elmondtak, minek ismételni? Legfeljebb két adalék. Az egyik: a grafikonok, szemléltető ábrák „objektivitásáról”. Egy ezerlelkes falu a térképen jóval nagyobb területű, mint egy ezer lakosú panelház. Így lehet besárgítani az ország térképének nagy részét, miközben az erőviszonyok sokkal kiegyensúlyozottabbak. A másik a győri ismét polgármester Borkai szégyenletes ügyeihez. Mellékesen a szavazáskor több, mint 1300 érvénytelen, rontott szavazólapot találtak. 20 évig voltam számláló: az 1000-1200 lakosból szavazó 600-700 szavazólapja között legfeljebb 1-2 rontottat találtunk: a 2018-ban talált 8 (nyolc) darab kiugróan magas volt. Vagyis a leadott voksok 0,5-1 százalékát. Na most: Győr teljes lakossága 124627 fő. […]

Nem értek egyet az Európai Unió jogi bizottságával Trócsányi László ügyében, illetve a bizottság indoklásával, amellyel elutasították a jelenlegi magyarországi kormány biztosi jelöltjét. Sergey Lagodinsky, a jogi bizottság alelnöke érvei szerint a testületnek nem feladata a jelölt korábbi tevékenységének, illetve elképzeléseinek megítélése. Arról a parlamenti képviselőkből álló szakbizottság előtt kell számot adnia az aspiránsnak. Nekik az a dolguk, hogy a biztosok személye feddhetetlen legyen, rendelkezzen a megfelelő végzettséggel – ilyesmik. Az ilyen különbségtételre viszont kevéssé fogékony az uniós magyar polgár. Csak azt látja: szóba sem került, mit művelt a magyar jogállammal a nevezett úr igazságügyi miniszterként 2014 óta. A törvények […]

Mindig szerettem a főzőcskézős – oppardon gasztronómiai – műsorokat, ahogy ezt egyszer már elmeséltem Borbás Marcsi Gasztroangyal című műsora kapcsán. Alapvetően magyaros az ízlésem – mitől lenne más? -, de szívesen megkóstolok új ízeket: nem keresek Stockholmban rántott csirkét, Moszkvában bécsiszeletet, vagy Reykjavikban lecsót. (Bár Húsavikban ettem életem legrosszabb sülthalát: nyilván valamilyen óriási tonfajtából készítették, nem is omlós, krémes volt a halhús.) Különben is kifejezetten szeretem a tengeri herkentyűket, és ettem már kígyót, békát, csigát is – ízlett. A magyaros ízlés olyasmikben nyilvánul meg, hogy pl. 20 éve visszatértem a zsírral főzéshez: nem hiszem, hogy a zsírszalonnából általam kisütött, 6-8 […]