A múlt éjjel, többszörös kordon védelmében, a rohamrendőrség felügyelete alatt, a kormány felállíttatta végre az arkangyalos szobrot, mely az Elátkozott Emlékmű néven vált ismertté. Lehetetlen észre nem venni, hogy a szobor még a vártnál is rondább. Elemeit pedig annyira primitív képi, és mívességi otrombaságok jellemzik, hogy ha az általa képviselt szellem még elfogadható lenne is, a gányolásnak ez a szánalmas terméke akkor is elviselhetetlen lenne. De az általa megjelenített szellem és történelmi halandzsa végképpen nevetséges volna, ha nem lenne oly felháborító. A szobor, gyengébbek kedvéért, kiegészült az Országalmával, amiről korábban nem volt szó, a sas felkerült a tympanonra, a lábán […]

Olvasóink már bizonyára értesültek arról az újkeletű hagyományról, amely futótűzként terjed az elmúlt néhány évben Magyarországon. Ennek lényege, hogy ha a náci érzelmű szélsőjobbos személyeknek, vagy szervezeteknek nem tetszik valakinek a fizimiskája, vagy nem értenek egyet a véleményével, akkor honlapjaikon világgá kürtölik az illető neve mellett a telefonszámát, a lakcímét és igy bátorítják a szélsőjobbos közönséget, hogy a rokon,- vagy ellenszenvét “hazavigye” a szóbanforgó ellenzőjükhöz. Ezúttal is valami hasonló történt, a Budapest Pride felvonuláson egy ellentüntető betört a felvonulás területére, ott felmászott az egyik teherautóra és ott a jelenlevőkre szitkokat és átkokat szórt. A jelenlevő rendezők közül hárman eltuszkolták és […]

A kormányzat könyöke, mint a cséphadaró, heves munkában van, egyre több és egyre nagyobb helyet követel magának. Szeretett miniszterelnökünk már hosszú ideje a Várban kívant székelni, de ebben a 2002-ben elszenvedett vereség meggátolta. Akkor az éppen befejezett Sándor Patotába helyette a köztársasági elnök költözött be, de Orban Viktor nem mondott le azóta sem arról, hogy a Vár magasából nézhesse le a bűnös Budapestet. Sőt, az elképzelés tovább ”finomodott” az eltelt évek során. Ma már nem éri be egyszerűen az átköltözéssel, az egész várat akarja, hódító módjára, elfoglalni. A pontos időrendiség igénye nélkül, az apránként előkerülő részletek a következő haditervet szabadították […]

Kerekes Sándor a MAZSIHISZ által szervezett, a vitatott német megszállási emlékműről szóló konferencián készített videófelvétele. Az újsagíró Lovas Zoltán és a 81 éves egykori képviselő Mécs Imre engedélyt kaptak, hogy szólhassanak a Mazsihisz majus 25-i közgyűléséhez. Ezt a szokatlan lépést az tette szükségessé, hogy a Mazsihisz nem támogatja a tüntetőket, akik már negyvenhét napja naponta tiltakoznak a kormány emlékműve ellen amely a Szabadság téren épül, a történelmi Budapest szívében. Ez az „Elátkozott Emlékmű,” ahogy Lovas Zoltan tobbször is nevezte, egy gyalázatos, hazúg meghamisítása a történelemnek, célja pedig az, hogy a korabeli magyar közigazgatás szerepét a Holokausztban tisztára mossa. A közbenjárók […]

Az 1944-es emlékmű elleni tüntetéssorozat rendületlenűl folytatódik a Szabdság Téren. Május 22-én volt a negyvennegyedik napja annak, hogy elkezdődött. Talán a kormány, talán az ötödik kerület jutott arra az elmés és aljas ötletre, hogy a tüntetők amúgyis nehéz dolgát még inkább megnehezítse, szinpadot és elviselhetetlenűl hangos rock zenét rendelt a térre, közvetelenűl az emlékmű mellé. A szinpad háta mögött  az emlékmű oszlopai jól láthatóak. A vörössapkás készenléti rendőrségnek csak néhány tagja lézeng az emlékmű körül, de csoportokban álldogálnak készen a közelben szükség esetére. A gyerekek  azonban nem törődnek a feszültséggel, nekik más, fontosabb dolguk van. Lovas Zoltán újságírónak, a tüntetések egyik szervezőjének kamerája farkasszemet […]

Alig tudok magamhoz térni. Pedig nem váratlan, tudtam, nagyonis jól, hogy beteg és a cikkei is egyre ritkábban jelentek meg. Annak idején már vagy két éve barangoltam az Újlipótvárosban, reménykedve, hogy belebotlom, mire végre megtörtént. Éppen a Pozsonyi úton bandukoltam a villamoshoz, amikor megláttam a kis söröző teraszán üldögélni, nagy társaságban. Gondolkozás nélkül odamentem, lekezeltünk és bemutatkoztam. Elpanaszoltam neki, hogy habár egyik cikkében febátorított mindenkit, hogy leszólítsa az utcán, vagy akárhol, mégis hiába kerestem. Elmondtam neki, hogy húsz éve minden héten elolvasom a cikkét, hogy ez egy lelkigyakorlattal ért fel az én esetemben, és azt is, hogy úgy tekintettem fel […]

A múlt héten nagy utat tettem meg. Meglehetősen szokatlan, legalábbis az én számomra, különösen azután, hogy alig egy pár hete tértem haza közel öt hónapnyi csavargás után. Nem volt azonban választásom, mennem kellett, mert hívott a kötelesség. Mélységes rokonszenvvel és bámulattal figyeltem Iványi Gábor metodista lelkész erőfeszítéseit amióta egyháza elvesztette a jogi elismertségét. Bosszantott is a dolog, hiszen a parlament laikus, és nem ritkán istentelen, gyakran farizeus tagjai maguknak követelik a jogot megítelni, hogy ki az egyház és ki nem. Mialatt Iványi, minden jogfosztó és nemtelen állami intézkedés ellenére folytatja munkáját. Szívemben végleg akkor váltam elkötelezettjévé, amikor ezév nyarán személyesen […]

Az elmúlt év auguszusában lapunk munkatársai halálos fenyegetést szenvedtek el egy bizonyos Barcsa Turner Gábortól, a jólismert náci szervezet, a Hatvannégy Vármegye alelnökétől. Emiatt, mint jó és öntudatos polgártól elvárható, rendőrségi feljelentest tettünk a Budapest XI kerületi rendőrségi irodában, Mogyoródi Gergely hadnagynál. Habár Mogyoródi hadnagy mindhárom érintettet személyesen is kihallgatta, többhónapos időközönként, az ügyben semmiféle fejlemény nem történt egy teljes évig. A hadnagy válasz nelkül hagyta a személyes találkozásra irányuló kérelmeket. Ezért a feljelentés évfordulóján, augusztus 21-én kivizsgálást kértünk a kerületileg illetékes ügyészségtől. Ilyen esetekben az ügyészséget törvény kötelezi a válaszadásra, mely törvény harmincnapos határidőt szab meg. Azonban, szeptember 26-án […]

Egy kis bizonyíték, ha bizonyítékra lenne szükség… Az Orbán rezsim minden alkalmat megragad, hogy tagadja a vádat, miszerint a Horthy rendszer feltámasztásán dolgozna. Ők ilyesmit nem tesznek, új Magyarországot építenek. Dehogyis hajbókolnak ők a szépemlékű kormányzó rendszere előtt, mondják. Nem számít a Turul, nem számít az egyházak kebelre ölelése, a parlament megmiskárolása, a hangos, de csak látszólagos kommunistaellenesség és a suba alatt bátorított antiszemitizmus. Az mind csak az ellenség koholmánya. A Horthy rendszer ikonjainak kultusza, Teleki, Prohászka, Wass, Nyírő és Tormay ajnározása és szobrai, mind csak látszat, a Fidesz szép új világot épít a demokrácia és a köztársaság romjain. Ez […]

A minap Rogán Antalnak sikerült egy néhany perces sajtótájékoztató keretében tizenhatszor becsempésznie Bajnai Gordon nevét. Lehetséges az, hogy a Fidesz igazán nem törődik Bajnaival, ahogy elhitetni próbálják? Mert ha ez igaz lenne, akkor nem látnák szükségét, hogy minduntalan rá hivatkozzanak. Különösen nem úgy, hogy Bajnai jövőbeli terveit csepülik legtöbbször, amelyeket aligha ismerhetnek: Bajnai ezt fogja csinalni, Bajnai azzal fenyeget, Bajnai nem fogja betartani, és Bajnai már megint… stb. Nekem egyre inkább úgy tűnik, mintha a Fidesz még most, az uborkaszezon kellős közepén is, félelmektől hajtva, egyre lelkesebben hirdetik Bajnai nevét és szinte nem múlik el nap, hogy újabb és újabb […]

A budapesti Dohány utca és Kertész utca sarkánál, harom élelmiszer üzlet együttes szemete jó alkalom az utcán élõknek egy vacsoráravalót összeguberálni. Ilyen az a „jólét,” melyet az Orbán rezsim varázsolt Magyarországnak.

Kihelyezett szerkesztőségi meetinget tartott a KMH Budapesten. Igaz, szerzőink egy kis része tudott ezen résztvenni, hiszen egy ilyen internetes lapnál nem első sorban a személyes találkozás, hanem az elektronikus kommunikáció teszi lehetővé a kapcsolattartást. Egy kellemes ebéd és kávézás mellett kerültek asztalra ötletek és javaslatok és a találkozó végén már csak kötetlen beszélgetéssel folytattuk. Most egy egészen lájtos videó készült a találkozásról…

A Parlament utolsó napja a tavaszi ülésszakban ugyancsak rendkívülire sikeredett. A Magyar Parlamentnek hosszú és olykor zivataros történetében még soha nem volt ennyire zürzavaros napja. A Jobbik alkalmasínt elrabolta az űlést, melynek zaróakkordjáúl a Fidesz a rendkívül sokat kritizált és egyáltalán nem megnyugtató Földtörvényt szánta. Ez a Földtörvény szinte senkinek nem felelt meg, igaz, más és más okból. A Fidesz azonban, bízva a kétharmad erejében, mégis zárószavazásra bocsájtotta. Míg a Jobbik a hazafias karaktert hiányolta a törvényből, addig az LMP és a Párbeszéd egységesen a gazdák elárulásának minősítették azt és mindhárom párt, ugyan különböző alapokon, de megtettek minden tőlük telhetőt […]

A múlt szombat a drámai emelkedés napja volt… A Lánchíd budai hídfőjénél szinte minden közlekedés lehetetlenné vált, kivéve persze a kíváncsiskodókat. Azok pedig egyre nagyobb számban érkeztek, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ehhez fogható kalamajka legfeljebb egyszer ha megesik az életben. A pesti oldalon a villamos alúljárók megteltek vízzel, a kettes villamos egyre rövidebb pályára kényszerűlt. Az árvizvédelem pedig mindenütt sikerrek állta a víz útját, kivéve a Clark Ádám teret. Helybeliek és túristák egyaránt megbabonázva figyelték a víz emelkedését, tudva azt, hogy bármilyen magas legyen is, ez még nem minden, a további emelkedés bizonyos. A tetőzést vasárnap éjszakára jósolták és addig […]

A galád ellenforradalmárok folytatják aknamunkájukat a nemzeti dohányboltok és a Nemzeti Együttműködési Rendszer (NER) ellen. Kerekes Sándor, a KMH tudósítója éppen a Király utcában járt, ahol egy rendszerellenes, idegenszívű zöldségkereskedőt leplezett le kamerájával. Íme, a bizonyiték, a J’ai du bon tabac (jó dohányom van) című francia számmal megzenésítve: