Nincs nekünk szerencsénk, még a forradalmainkkal sem. 1848 még tartja magát úgy-ahogy, habár tanulságait annak se vontuk le, helyette csináltunk belőle egy szép, színes mesekönyvet, Háry Jánossal, Iluskával, kétfejű sárkányokkal, gonosz Hókuszpókkal, meg lánglelkű forradalmárokkal. Hogy szembenéztünk volna a tanulságokkal, bevallottuk volna a politikai melléfogásokat, szembenéztünk volna az illúziókkal, melyekért az életüket adták Klapka és Bem honvédei – olyan istenfia ebben az országban nincs. Ha itt valaki azt mondta volna, hogy a Nagy Háborút lezáró Trianoni béke durva rendelkezéseiben ott voltak 1848 bűnei a nemzetiségi kérdés kezelésében, valószínűleg kiátkozták volna, hiszen nem igazán illett a Bem-após, Klapkás, hős Kossuth-apánkos freskóra, […]

A politikai hírek oldalvizein evezve a nap a cicaharcok jegyében telt. Tulajdonképpen mindkettő, amelyik szembejött a neten az ellenzéki témával foglalkozik, és az egyik szinte cseppben mutatja meg a másikban feldolgozott magyar gőztengert. Nem elírás gyanánt. Nálunk ellenzéki gőzhengerről szó sem eshet. Tényleg legfeljebb tengernyi gőzről beszélhetünk csak. Felhalmozásilag. Aztán hébe-korba kidudorodik valahol a szelep, és elcsattannak a szellemi pofonok. Aztán, mintha mi sem történt volna, minden marad a régiben. Az ellenzéki parlamenti képviselők felveszik a fizetésüket. A demokrácia jegyében. A bloggerek kiheverik az egymásnak feszülést, és továbbra is nagy ívben le se sz@…k egymást. Csak immár szellemileg megerősödve. Felmentve […]

Az alábbiakban közlöm egy felháborodott jobbikos intrádáját. Van benne olyan, ami valóban az igazságot hordozza, csak azt nem értem, mitől tekeredik le később erről az útról? „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi! De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen. (gróf Széchenyi István)” Bolond magyar, erre válaszolj nekem: – Állandóan pofázol arról, hogy ezt a kormányt […]

Azt hiszem már többször megfogalmaztam a reményt, hogy egyes pontoknál már nincs lejjebb. S a hírek bebizonyították: azoknak van igazuk, akik szerint mindig van lejjebb. Egy brüsszeli hír szerint most Trócsányi László igazságügyi miniszternek jutott a kétes megtiszteltetés a bányászbéka ülepének keresgélését illetően. Midőn a romák dzsihádját kezdte vizionálni. Azért persze nem teljesen abban a formában, hogy az Európában évszázadok óta élő cigányság nekiveselkedik és a kereszténység nevében szent háborút hirdet a kereszténység nevében. Ennyire talán még a miniszterelnök elméje sincs elborulva. De az magyar, olykor visszamenőlegesen törvénykező hatalom, igazságügyi főszolgája azért majdnem eljutott eddig a határig. Legalább is az […]

Gondolkodtam, miről is írjak, mert az előző két nap posztjaival nemigen voltak sikerélményeim. Azt hittem pedig, hogy egyszerű dolgot javaslok, ha nem akarnám kerülni a „párt” kifejezést. akkor választási programpártnak nevezném a javaslatomat, mely elutasítja a meglévő pártok ideológiai közelítésű és megosztó, lózungokból és kívánságlistákból álló „programjait”. Helyette konkrét feladatok elvégzését tűzi célul maga elé, akár még határidőket is mellékelve. Reménytelen kísérlet volt, belátom. Egyrészt meghallgathattam, hogy miért lehetetlen ezt megszervezni, másrészt elolvashattam, hogy milyen remek párt a mi pártunk és mennyire rendes ember annak vezére, és igaz ugyan, hogy a hétmillió választóból aktuálisan hat és félmillió konkrétan elutasítja, de […]

Békés jószág vagyok, egy teve ne is legyen lázadó típus, cipelje zokszó nélkül a terheket, melyeket a púpjai közé pakolnak. Ha nem tetszik valami, hát köpjön egyet, de a hajcsár fejének leharapására csak a legritkább esetben érezzen késztetést. Most mégis ezen a problémán spekulálok. A legutóbbi posztban megróttak azért, mert bár az kiderült, hogy nekem sem tetszik a rendszer – a MILLA előtt sem tetszett – mégsem vagyok képes elfogadni azt az alapvetést, miszerint ezt a trógert, kiben Szeretett Vezérünket tisztelhetjük, nem lehet elhajtani a faxba békés eszközökkel. Deduktív közelítéssel ez azt jelenti, hogyha ennek ellenére el akarjuk hajtani, akkor […]

A kultúra biztos nagyon fontos. Ha elgondoljuk, hogy vélt kulturális felsőbbrendűségek jegyében hányan haltak meg az emberi történelme során, akkor biztos nagyon fontos. De éppen a történelmi tömeggyilkosságok miatt veszélyes az, ha egy miniszterelnök a szájára veszi bármilyen kultúra védelmét. S különösen veszélyes akkor, ha hülyeségeket is beszél eközben. Márpedig azok a részletek, amelyek magyarul is napvilágot láttak Orbán Viktornak abból az interjújából, amit a Focus –nak adott valami ilyesmi képzeteket kelthet. Már akkor, ha nem nagyon komoly fordítási hibák keveredtek bele a hírekbe. Már az a címként szereplő kiemelés is komoly fejtörést fog okozni az orbanista történészeknek, amely alapján […]

Időnként fel-fellángol a vita a baloldal helyzetéről, gyakran a legjobb barátok is egymásnak esnek, mert nem értenek egyet abban, hogy mi juttatta el a baloldalt a senki földjére. Vert hadak veteránjai ölik egymást, vagy fordulnak el kiábrándultan a baloldaltól, süppednek mélabúba, vagy állnak lehajtott fejjel, mint liba a tó jegén, reményvesztetten. Időnként feltűnnek váteszek meg különféle megváltók és elmondják lázálmaikat, de lelkesíteni már nemigen tudnak, a szavazópolgár, aki világ életében baloldali elveket vallott, vagy meggyőződéses liberális volt, már nem hisz nekik. Nem is csoda, hiszen annyiszor vették már hülyére, annyiszor vették semmibe, annyiszor használták már ki és fel, hogy belecsömörlött az […]

Orbán családi viszonyrendszerében rendszeresen felmerülő kérdés, hogy ki tekinthető a haszonélvezők közül közszereplőnek. Gáspárka esetében a haszon talán csak eszmei, ismertségi, csajozós haszon. Míg Ráhel esetében a haszon, közvetett módon, de kifejezetten anyagi természetű. Akkor is, ha a kedves férje, míg cégét bírta, vadászkastélyok helyett közbeszerzésekkel került kifizetésre. Még akkor is, ha Ráhel interpretációja úgy szól a kérdésben: a saját lábukon állnak. Ami igaz lehet, csak a talpuk alatt a köz lábfejét látjuk. Ha tehát a családi cipőorrig látunk, akkor a saját lábukon állnak. Ha az orrnál messzebb, akkor ez egy kérdőjelekkel zárható állapot. Még abban az esetben is, ha […]

A Galambos-sztori ürügyén Vége a verőfényes napoknak: szürke az ég, szinte folyamatosan szemerkél az eső. Mit csinál ilyenkor az ember? Kutakodik kicsit a neten. Így botlottam bele Galambos Lajos feleségének interjújába. Tudtam az ügyről persze. Bár a népszerű nevén Lagzi Lajcsinak hívott zenész műfaja nem a kedvencem, a személye mindig is szimpatikus volt. Volt – még az igazi Dáridó (több millióan nézték időnként) idején olyan műsor, amit kifejezetten az ő kedvéért néztem végig, hogy felelőtlenül mosolyoghassak kicsit. Köztudott volt, hogy a sváb családból származott zenész nem verte el a megkeresett pénzét: családot alapított, birtokot vett, majd vállalkozásként apartman-házat építtetett. Aztán […]

Schöpflin György levelet írt a Politic c. amerikai folyóiratnak. Gondolom, olvasóit, mert arrafelé nem vezércikkben szokták közölni hazai éceszgébereink írásait. A tettes EP képviselő, Angliában nevelkedett és ott szívta magába a demokráciát, de valamiért agyának szövete, az akkori szivacs, mely ezeket az eszméket beszívta, kiszáradt. Azt találta írni, hogy a nyugati liberálisok félreértik Magyarországot a menekültválság kapcsán, mert – szerinte – a kormányzati cselekedeteket a részvét, a jogszerűség és a politikai felelősség vezérli. Mikor ezt írta, valszeg még csak el se mosolyodott, pedig elég röhejes, amit írt. Szerinte Orbánék számára a legfontosabb, hogy betartsa a schengeni és dublini egyezményből fakadó […]

Egy kicsivel kompetensebb szerző írása, ugyanarról. Milyen érdekes, lehet, hogy ő se látja hazafiasnak? „Jön már, jön a század! Nézd a katonákat! Fegyverük, vaskezük védik a hazánkat.” Weöres Sándor: Nincs szebb a virágnál Énekszóval köszöntötték a zákányi óvodások a magyar-horvát határnál szolgálatot teljesítő katonákat. A kicsik amellett, hogy eldalolták Weöres Sándor „Nincs szebb a virágnál” című megzenésített örökzöldjének néhány strófáját, ajándékkal is kedveskedtek az egyenruhás bácsiknak: nemzetiszínű szívecskéket vittek nekik, ezzel is fokozva a harci kedvüket. Nincs ebben semmi különös, a gyerekek tanulékonyak, ha kedvük tartja, legközelebb majd a rezsicsökkentésről dalolnak, vagy arról, hogy Szijjártó külügyér behívatta, és elküldte a […]

A haza földje, a szent anyaföld, a nemzeti rögvalóság – így szokták bepárásodott szemmel emlegetni. Most rájöttek, hogy két elérzékenyülés között éppen el is lehetne lopni. Ha már minden mozdíthatónak – nyugdíjvagyonnak, üzleteknek, kaszinóknak – lába kelt, jöjjön a mozdíthatatlan, a föld. Gondos terv szerint először bérbe adták a csókosoknak. Most pedig a kormány kegyéből lett bérlők vagy újabb kliensek megkaphatják tulajdonba, kedvezményes, 2,5 százalékos kamatú, hosszú lejáratú hitellel. Persze csakis „szigorú szabályok szerint” – nyugtatgatja a tiltakozókat a Gazdaszövetség vezetője, mellesleg az országgyűlés fideszes alelnöke. „Helyi földművesek” pályázhatnak, csakhogy aki bérleti jogot szerzett, az már helyi is, földműves is, […]

Mint az mindenki által régóta köztudott, szervezetünk a nemzet és a haza érdekében létrejött legnagyobb közösség. A CÖF – CÖKA minden fórumon és eszközzel kiáll társadalom rendjének biztosítása, a külföldről irányított, pénzelt szervezetek felelőtlen provokációja ellen és a haza védelme érdekében. Mindezt jó szándékkal, nemes szívvel, csupán a nemzet érdekében tesszük, teljesen önzetlenül, önfeláldozóan az ország és a keresztény értékek védelmében. A hamis próféták, felforgató elemek, nemzetárulók, provokátorok, külföldi ügynökök alantas eszközökkel meg akarják gyengíteni nemzetünket, hogy az így kiszolgáltatottá, függővé váljon a pénzéhes nagyhatalmak érdekeitől. A CÖF számít a jó szándékú európai ország támogatására, de határozottan visszautasítunk minden olyan […]

Zoran Milanovic a horvát index.hr honlapon közölt nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „Magyarország Európa vakbele”, miniszterelnöke pedig „aktív kommunista, majd liberális volt, mindenből egy kicsit”.  Minderre Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egy pénteki közleményében reagált, miszerint „senki sem engedheti meg magának, hogy Magyarországról ilyen hangnemben beszéljen”. Zoran Milanovic megsértette Magyarországot, a magyar embereket, ez a nyilatkozat „kulturálatlan, civilizálatlan, Európához nem méltó” – közölte. (forrás: vs) Na, mélyedjünk el ebben a nyilatkozat háborúban egy kicsit. Milanovic azzal, hogy Magyarországot Európa vakbelének nevezte, nem Magyarországot sértette meg – egy országot ugyanis nem lehet megsérteni -, még csak nem is a magyar embereket – […]