Nem volt rossz. Mármint, kampánybeszédnek. Együtt ünnepelt az ország. Igaz, az Orbán ásta árok két oldalán. Illetve, ezen az oldalon nem is annyira. Nem igazán volt mit ünnepelni. Még az ország kenyerét sem. Tönkölybúzás-joghurtos… hurrá, bármelyik háziasszony otthon is kisütheti! A fene tudja, én valahogy jobban örülnék egy sima, két nap múlva is ehető kenyérnek, 3,60-ért. Mert ennek az egyedi receptúra szerint készült kenyérnek meg sem merem kérdezni az árát. Na, ugorgyunk! Népünk Boldogsága pl. Székesfehérvárt tisztelte meg együtt ünneplésével. A pórnép, dacolva az égető nappal, türelmesen várt. Már jó előre kivezényelték őket, pedig tudott dolog volt, mikor is érkezik […]

Érdekes dokumentumfilmet vetített a minap a National Geographic, „Észak-Korea, a fenyegető árnyék” címmel. Bepillantást nyerhettünk a kommunista „paradicsomba”, ahol mindenki boldog, és ha csak meghallja a Nagy Tábornok nevét, azonnal sírva fakad a gyönyörtől és a meghatottságtól. (Nálunk vezénylő tábornoknak nevezik a hű alattvalók a vezért.) Analógiák tömkelege látható a filmben, mely a mai Magyarország szánalmas állapotára hívja fel a figyelmét azoknak, akik még tudnak idehaza gondolkodni, és nem korcsosultak úgy el, mint az észak-koreaiak több generáció alatt, és három röpke év alatt a fidesznyikek. Persze ha az észak-koreai felszínt kicsit megkapargatjuk, akkor rögtön látni lehet, hogy alatta rothadt minden, […]

Surján László, a KDNP politikusa – már ez a szókombináció is nevetésre ingerlő, kb. annyira, mint az, hogy a Fidesz demokratikus – a következő indokolással utasította vissza Bolgár György interjúra szóló meghívását: „A Klub-rádió egy megszűnt rádió, és ő nem hajlandó interjút adni egy nem létező rádiónak.” Tekintsünk el attól, hogy az utóbbi időben extrém meleg volt, és Surjánnak megártott a túl sok napsütés. Ahogy elnézem a tészta képét, ő amolyan szobakeresztény, az éltető nap sugarát kínosan kerüli. Mondjuk, esetleg csak simán gyáva, ami azért elég gyakori pártján (khm, még hogy pártjuk lenne!) belül. A szervilis seggnyaláson kívül nincs igazi […]

Ahogy a nemzetvezető testvér mondja: egyesek tévesen gondolják, hogy egy alkotmánynak liberálisnak kell lennie. Hát, a miénk nem is az, mi több, még csak nem is alkotmány. Ugyanis normális helyen a kormányt rendelik alá az alkotmánynak, de Orbánék az alkotmányt a kormánynak. Orbán szerint a szabadság eszméjére épült nemzeti alapizénk a kötelezettségekről is rendelkezik. Értsd: a szabadság a 2/3 szabadsága, nekik mindent szabad, másoknak meg kuss. Igazi fideszes szabadságeszme. Mint a testvéri közösségben: ami a tiéd, az az enyém is, ami az enyém, ahhoz viszont semmi közöd. A kötelezettségeket, persze, a magyar emberek elvárják, mert ők szeretnek kötelezettségeket teljesíteni. Orbán […]

Rekkenő kánikula: Lezárták és lefojtották a közkutak nagy részét a cigánytelepeken, szól a hír és: …és amúgy nektek ingyen jön a víz a csapból? Mert mi kemény ezreket fizetünk… havonta! Szól egy komment. A kommentező a többségi társadalom képviselője, aztán később, privát levélben hozzáteszi: Lumpen elemek 1. Ahogy mondja: „Lusták, sült galamb várók, elvárók, de cigiznek, isznak és panaszkodnak. Ha ásni kell, vagy bármit segíteni arra nem vevők, ha ingyen ruhát, élelmet osztanak, ők az elsők. Nem fizetnek semmi rezsit…” Kedves Julianna, stimmel, tényleg ilyenek a lumpen elemek, kérdés, hogy a cigánytelepek lakói, milyen elemek. Kik Ők, és a többiek, […]

Óvunk. Száll a kormányközelileg meg nem cáfolt hír, hogy az állami vezetők egészségének és testének ápolására a magán kézben lévő, amúgy nemrégen bezárt Telki magánklinika lesz a V.I.P. egészségügyi intézmény. Most tekintsünk el attól, hogy nyilván nem maradhat magánkézben, tehát állam bácsinak ki kell azt vásárolnia, természetesen az adófizető állampolgárok pénzéből. Tekintsünk el attól is, hogy ami jó volt egy kétkezi milliomosnak, vagy egy vastagabb pénztárcájú felső polgári osztályúnak, kétségtelenül nem lesz jó turulban született felsőbbrendűinknek, elvégre Orbán aranyerét – amennyit ez az ember a szabadságharca közben erőlködik, kétségtelen, hogy van neki – nem lehet ugyanúgy kezelni, mint Lutz Gizi […]

Pontosabban normavesztett ország a mi, hajdan oly szép reményekkel kecsegtető hazánk. Egy olyan társadalom, melyhez képest egy kőkorszaki horda magasan fejlett és szigorúan szabályozott rendben élt. Ha az országot ma hasonlítani kellene valamihez, akkor leginkább egy rablótanyában lelhetnénk megfelelő modellre, ahol a hóttrészeg rablók és ócska ribancaik lihegve élvezik az orgiát, miközben túszaikat gyötrik. Időnként egyet–egyet – vagy akár egy-egy csoportot – nemzeti gruppenszex keretében meg is erőszakolnak, miközben csúnyájuk karbantartásáról Stockholm-szindrómában szenvedő foglyaik gondoskodnak, természetesen hang nélkül, hisz tele van a szájuk az Úr dicséretével… A kőkorszaki hordában a szabályok – normák – rögzítették a gyermekekről és öregekről való […]

Kerül, amibe kerül. Mindig is tudtam, hogy Orbánéknak korlátlan a vicces kedve. Ez kitűnik szóvivőinek rezzenéstelen arccal előadott bohóctréfáiból, amin ugyan kínjában, de röhög az egész ország. Most egy kicsit tovább terjedt ez a vicces kedv: a Nemzetvezető Testvér kijelentette, hogy utasította azt a szerencsétlen Varga Mihályt ( csórikámban mikor lesz már annyi gerinc, hogy beszóljon: dugjál egyedül!?), hogy hozza előre a végtörlesztés időpontját. Ami úgy számszakilag se nem oszt, se nem szoroz – bár a Vezér kijelentette, hogy meg van rá a pénz (csak azt felejtette el megemlíteni, miből, de hát, istenem, annyira el van foglalva a nemzetmentéssel, hogy […]

Talán, mint egy libának, madzagot kellene kötni a lábukra, és nem túl hosszúra engedve hozzákötözni őket egy Turul-szoborhoz, akkor talán maradnának. Egyébként még ez sem biztos, mert a fiatal polgár mozgékony, emellett nagyrészt hiányzik belőlük az a drága jó birkatermészet is, mely apáik generációját oly markánsan jellemzi – ők aztán nemigen törődnek a süket dumával, árpádsávok lengetésével, idióta formaruhákkal, ők egyszerűen csak élni akarják ezt az egyetlen életüket, ha lehet, akkor jól. Bizonyos szempontból megvásárolhatatlanok is, merthogy számukra nem a jelenlegi fizetésük vagy segélyük az összehasonlítási alap, hanem az a jövedelem, melyre korosztályuk tagjai a mienknél szerencsésebb országokban szert tehetnek, […]

Vége minden szép reménységnek. Nem lesz béke. Az anarchia lett úrrá a parlamenten. Tegnap még csak dulakodtak. Ma már szóhoz juthat a revolver is. Holnap a bán szétveretheti a képviselő urakat. Holnapután lángokban állhat az ország. Minden lehetséges most már. Azt se tudjuk hirtelenében, a kipattant panamáról, a széttépett indítványról, a nagy beláthatatlanságról, vagy miről is szóljunk. A panamáról talán. Korrupt országokban a panamákon szokás legjobban felháborodni. Imádott hazánk pedig igen-igen korrupt ország. Ebből kifolyólag természetes, hogy itt minden ember fölháborodik, ha a másik ember is panamázik. Ne tessék ezt cinizmusnak venni. Ez a korrupció természetrajzának egyik erős, tapasztalati igazsága. […]

Végre elvtársak, újra levelet küldött nekünk a kedves polihisztor, nem is akármilyet, elsőbbségit. Igazán megható, hogy nem sajnálja tőlünk a saját pénzünket, és képes azért sok tízmillió forintnyi közpénzt kiszórni az ablakon, hogy az újabb szánalmas és hazug levele egy nappal korábban érkezzen. Ha 8 millió választópolgárnak elküldte, és 30Ft az elsőbbségi feladás költsége, akkor könnyen kiszámítható, hogy ez nekünk, adófizetőknek 240 millió plusz forintunkba került (amúgy ki tudja mennyi az egész költség, nyomdával, mindennel?). Az kerül nekünk százmilliókba, hogy ismét fényezi magát a mi pénzünkön a Kárpátok legújabb géniusz-polihisztora. Mivel ő minden héten fényes győzelmet arat, minden héten küldhetne […]

A hír hallatán, – amit a Népszabadság hasábjain olvastam, – akár még legyinthetnék is, tudniillik voltaképp nem egy új keletű jelenségről van szó, hiszen hasonló, un. „pofátlan” eset (by copyright: Szijjártó Péter) szintén történt már az első Orbán-kormány ideje alatt. Akkor történetesen még csak dolomitban utaztak, most pedig már úgy tűnik, hogy tőzegben is fognak. Ahogy azt egy latin mondás tartja: „Aquila non captat muscas”, ami magyarul annyit jelent, hogy a sas nem kapkod legyek után, a nagyok nem foglalkoznak kis dolgokkal. A magyar ember mindezt persze egyfajta bocsánatos bűnnek véli, elvégre mi abban a rossz, ha valaki a saját […]

A kormány gyorsnaszádján megint a ködkürtre eresztik az összes gőzt, a hajócsavar meg bágyadtan keveri a vizet, sőt, a kikötő is a távoli ködbe vész… Az történt ugyanis, hogy a 2/3, nem kímélve az adófizetők pénzét, egész oldalas hirdetésekben nyomatja diadaljelentéseit a nyomtatott sajtóban, ráadásul, valami fatális félreértés okán még a rút, nemzetre rontó libsibolsi ellenzék lapjainak is jut a vastag hirdetési pénzekből – mert hát, az ilyesmi nem olcsó játék. Na, akkor nézzük csak közelebbről, miről is harsognak a Fidesz fanfárai? Sikerült! Magyarország győzött! Affrancba…nem is tudtam, hogy háborúztunk. Vagy ez csak egy Hungarian REAL (Rúgd-El-A-Lábát) FC. típusú futottak […]

Több mint két éves az alábbi bejegyzésem, és annyira aktuális, hogy szó szerint közölhető, az ország mai állapotával némileg kiegészítve. Ugyanis a két év alatt nemhogy nem változott semmi előnyére ebben a maffiaországban, de minden elképzelést felülmúlóan ment tönkre minden, beindultak az újabb rablások, mutyik, lenyúlások, és természetesen a szakadatlan hazudozás. Ha 2010-től 2011 májusáig annyit hazudtak, hogy ezt a címet voltam kénytelen adni a bejegyzésnek – akkor az elmúlt 26 hónapban ez a tendencia fénysebességre kapcsolt. Azóta már nemcsak ellopták három millió ember magánynyugdíjra félretett pénzét, de ugyanabban a pillanatban el is bokázták. 2010 nyarára már semmi se maradt […]

Nemzetiek leszünk, tetőtől talpig. No, nem valójában, hanem címkékben. Már van sok féle nemzetink – a színházat most kihagynám, mert az az építészeti giccstömeg (némely jobb ízlésű kritikusa nemes egyszerűséggel csak síugrósáncnak nevezi), és a körülötte folyó cirkusz minden, csak nem nemzeti. De van nekünk nemzeti trafikunk, nemzeti autópályánk, nemzeti adó- és vámügynökségünk, nemzeti összetartozás dalunk, nemzeti együttműködési rendszerünk, nemzeti közlekedési hatóságunk, nemzeti közszolgálati egyetemünk, nemzeti sportunk, nemzeti tankönyvkiadónk és sok más nemzeti firlefrancunk, nemzeti dalunk. Ez utóbbi üdítő kivétel. Amúgy agyonnemzeti vagyunk. Na, hála Viktorunknak, a győzhetetlen hadvezérnek, újabbal gyarapodtunk. Az MTI egy tegnapi híre „A Nemzeti Magánszállás Tanúsító […]