Van a magyarországi politikai életben egy érzékeny kérdés, ami nem a hagyományos jobb-baloldali törésvonal mentén osztja meg a társadalmat. Ez a „nemzeti” kérdés, ami a politikai gyakorlatban a Magyarország jelenlegi állami határain kívül élők szavazati jogáról szól. A „nemzeti” jelző idézőjeles említése jogos, hiszen valójában nem nemzeti ügyről van szó. Hanem állami ügyről. Mi a kettő között a különbség? A nemzet szakrális fogalom, olyan csoportot jelöl, amelyet a közös történelem-anyanyelv köt össze. Bár a közös történelem gyakran csak fikció, amit későbbi korok politikai érdekei szerint kötünk a nemzethez. Ismert példa Szibinyáni Jank esete, akinek fia, Mátyás úgy lett az egyik […]

Lassan permanens állóháborúvá nemesedik az a szappanoperákat megszégyenítő cicaharc, amely az ön, vagy pártjelölt miniszterelnökök olykor egymást inkább, mint Orbánt leváltani szándékozó pótcselekvéseit kíséri, jellemzi. Van itt kérem minden. Egykori egyetemi tanártól szebb napokat is látott akadémikusig minden. Igazi ökölrázási bazár-kínálat. Amolyan tessék-lássék, tessék-tessék: itt a soha vissza nem térő alkalom a szinte semmire. Közben meg amolyan vidám-barakk-módon el-elgondolkozhat az ember, hogy milyen kevesen is szavaznának, ha a részvételt mondjuk közjogi vizsgához kötnék. Cenzus-módon meg-megkérdezve a tisztelteket, hogy tudják-e mi a retekre szavaznak egyáltalán? Mert az is fogós ravasz kérdés lenne továbbra is, hogy hol a fenében van az a […]

Nem kellene Bayer Zsoltról írni, mert ha írunk róla, az olyan, mintha Bayer valóban Orbán Viktor házi publicistája volna, ahogyan a sajtóban mostanság szokás őt nevezni. Pedig, nem publicista Bayer, hanem csupán egy mocsadék vértakony. Nem is róla írunk, hanem a vértaknyokról. „Ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.” Ezt Bayer Zsolt Orbán miniszterelnök jó barátja, az 5-ös számú Fidesz párttagkönyv tulajdonosa mondta, amikor civilek némán, a munkát […]

Hölgyeim és uraim, dunaújvárosiak, barátaim. Önöknek magyarázattal tartozom, amiért izének neveztem egy általam eddig nem ismert, gondolom, jó ideje a város központjához tartozó térelemet. Elismerem, ez egyfajta leszólása az említett műtárgynak. Megköszöntem a felvilágosítást, hogy Dunaújváros fennálásának hetvenedik évfodulójára alkottatott, ami valóban szívet melengető jubileuma lehetne minden városlakónak, de – bocsássanak meg érte – a szívalakú formát akkor is giccsesnek tartanám, ha Dunaújváros a hetvenedik életévét valóban betöltötte volna. Higgyék el, nem trollkodom, dunaújvárosinak vallom magam. Mert e város lakóihoz – legelőbb Nagy Jenő főszerkesztőhöz – kötődő befogadásom élménye elképesztően tartósnak bizonyult, és itt tágult ki számomra a világ. Ahol […]

Ezzel az egyszerű tőmondattal lehet leírni azt a helyzetet, amit a kormány előállított. Egyetlen törvénnyel alapítványi vagyonba szervezte az ÖSSZES magyarországi felsőoktatási intézményt, egyetemeket, főiskolákat, és több kulturális intézményt, színházat stb. Természetesen az intézmények vagyonával – épületekkel, intézményekkel együtt. Ez önmagában több ezermilliárd forintos vagyon – a pontos számot egyelőre nem tudni. (A folyamat valószínúleg nem áll le, bizonyára sorra kerülnek a közgyűjtemények, a kulturális és az oktatási infrastruktúra egésze.) Az indok persze az, hogy alapítványi formában „rugalmasabban” tudnak működni ezek az intézmények. A valóságos szándékról azonban a kormányfő szavai rántották le a leplet. A cél, hogy a teljes felsőoktatás […]

Május 1. A következmények nélküli csend hazájában emlékezzünk kicsit a Chicago-ban felvonult egykori százezrekre. De nem feledve azt sem, hogy a majálisról, illetve a májusi felvonulásokról mindenkinek más emlékei lehetnek. A fiatalabb korosztálynak talán semmilyen. Ami leginkább azt jelenti, hogy a majális kiüresedésével is sikerült elvenni valamit, ami helyett a társadalmi kínálat a nagy semmi. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok a „parancsra és dátumra érezd jól magad” mozgalmak, illetve ünnepek híve. Ugyanakkor az is világos, hogy a társadalmakban kellenek olyan közösségi érzést erősítő csomópontok, amelyek közös élményeket, vagy egyáltalán élményeket biztosítanak. Olyanokat, amelyek az embereknek személyükben nyújtanak […]

A magyarországi deportálólágerekből 1944. április utolsó napjaiban indultak útnak az első szerelvények az auschwitzi haláltáborba. Kistarcsán április 28-án mintegy 1800 zsidót zsúfoltak be marhavagonokba, és még beszállás előtt kirabolták őket, még az élelmiszereiket is elvették. Az ártatlanul elhurcolt emberek többségét elgázosították. 1944. április végén a mai Kerepestarcsa internálótáborából és Bácstopolyáról indultak el az első halálvonatok Auschwitzba. Kistarcsán az akciót Hermann Krumey – Adolf Eichmann helyettese – irányította, a végrehajtáshoz aktívan asszisztáltak a magyar államszervezet hatóságai. Az 1944. április 28-29-én és április 30-án bevagonírozott magyar zsidó mártírok vasúti szerelvényei április 30-án és május 2-án érkeztek meg Ausvhwitzba, ahol 486 férfit és […]

Mostanság a statisztikák felett illik polemizálni. Legyen. Statisztikánk. Mondá az egyszeri kommunikátor. S lőn. Statisztikánk. Amiről van olyan mondás, hogy a legmegbízhatóbb az, amit az egyszeri halandó magának, illetve híveinek alkot. Bármiről. Valamint az ellenkezőjéről is. Aztán a statisztika időnként visszanyal. Esetleg körbenyal. Esetleg körbekaszál. Ha halottakról szól. Mint a napi horror-híradó. Amiben rendszeresen közlik az elhaltak számát, s amivel kapcsolatban jó régóta ütik a kisebb ördögök a tam-tam dobot. Az egyik oldalon ugyanis kétségtelenül nem a hosszú élet kizárólagos záloga egy vírusos tüdőgyulladás. A másik serpenyőben azonban az van, hogy az örök élet vízét sem osztogatják minden sarkon. A […]

Megtanult beszélni, ércesen és metszően, olyan hanghordással, melynek nem lehet ellentmondani, eltiporni minden gondolatot, mely a hallgató agyában keletkezik, igazán uralkodni a lelkeken. Az állam majd biztosítja azt, amit ő nem tudott. (Kosztolányi Dezső: Nero) Mi lehet az, amire Orbánék háromezerszer ezermillió forintunkat szándékoznak suttyomban költeni? Kérem, mutassa meg, hogy hol legyen, Führerem! Nekem ez a kép ugrott be hirtelen. A pokolra szánt hajó című dokumentum-regényében a francia Gilbert Sinoué elevenítette fel a „937 darab zsidó rakománnyal” Hamburgból Havanna felé indult óceánjáró utasainak „nem kitalált töténetét”. A 2005-ös párizsi kiadvány szövegét 2009-ben jelentette meg magyarul a budapesti Park Könykiadó, a […]

Folyamatosan hallom, olvasom, hogy majd 2022, meg majd az összefogás… Mintha az egy varázsszó lenne. Lehet, hogy az. De kérdés, hogy nem-e az a rosszabb, ha azzá válik? Többször, több helyen leírtam, hogy ez így nem fog menni szerintem. Márpedig egy közös kompromisszumos program kialakítása mellett egyre jobban elmegy a gőzös. Egy vállalkozásnál, ha eredményre számítanak, akkor először meghatározzák a célt, aztán az eszközt és és módszert. Majd ehhez kiválasztják az ezt képviselni, végrehajtani legjobban, leghitelesebben képes vezetőt. Jelenleg ilyen, minden résztvevő által képviselt, mindenki, és senki programját megvalósító, közös kompromisszumos program nincs. Vagy nincs kommunikálva, ami egyre megy. Ha […]

Népünk Boldogsága úgy gondolja, hogy darabra. Persze, ehhez is ért, mint minden máshoz. Mert hát, szerinte kedden-szerdán meglesz a 3,5 millió beoltott kipcsak, így már semmi akadálya nincs a nyitásnak. Sejtem, hogy Népünk Boldogsága nem teljesen normális, az ilyesmi ugyanis nem darabszám függő. Pláne, hogy a 3,5 millió semmire nem bizonyíték, hacsak nem a kiadott vakcinaszámra. De ez őt hidegen hagyja. Na, nem azért, mert ennyire buta – részben azért – hanem, mert nagy rajta a nyomás. Mivel ma Orbanisztánban minden felől ő dönt, most botor módon magára húzta a víruskezelést, amit rendesen elb…szott. De természetesen mindenkit meggyógyítunk – jelentette […]

Orbán Viktor sportember. Volt. Talán. De maradt. Mármint megmaradt a VIP-páholy iránti érdeklődése. Amennyiben szeret VIP-páholyból vigyorogni a lentebb kiabáló tapsoló tömegre. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzetközi szervezőknek beígért telt-házas focin az istenadta majd tapsolhat az ő focibarát vezérének a Puskás Arénában. Miközben persze Orbán Viktornak az sem nagy kockázat, ha mégis. Valószínűleg sok-sok méteres körzetében nem lesz olyan, akinek a testi és szellemi tisztaságát nem tesztelik előtte alaposan. A lelátók népe meg csinál, amit akar. Meg amit tud. Két-három héttel a meccs után. De arra, hogy személyesen mi lesz velük arra, a kormányhoz méltó cinizmussal azt […]

Feltaláltunk magunknak egy senkiházi falusi suttyót, a saját magyar népmeséink legkisebb testvérét a pisaszagú faluvégéről, felemeltük, odaadtunk neki mindent, aztán megint azt hittük, ő lesz a következő igazságos Mátyás király. Most meg áll a kötélfüles szatyrával ugyanaz a magyar paraszt az egyik stadion előtt, szürcsöli a sörét, vágja hozzá a disznósajtot, és nem érti, hol csúszott el a dolog. Ez a Mátyás se igazságos, ez se romantikus hős és még egy piti bűnöző is, a magyar meg ezt se érti, hogy ez hogy lehet. Nem is fog soha semmit érteni ez a szerencsétlen nép. Elkúrta egy évszázad harmadát arra, hogy aztán egy […]

Jön föl a Jobbik, mint a talajvíz – ezt írtam sok évvel ezelőtt, az azóta a Népszabadsággal együtt bezárt Nolblogon. Arról a Jobbikról írtam ezt, amelyik a Fidesszel párban, egymást kiegészítve, kirekesztő és náci volt. Ezzel a Jobbikkal egyébként a Fidesznek akkoriban semmi baja nem volt, Orbán Viktor derék, nemzeti érzelmű ifjaknak nevezte őket 2003-ban, és sok sikert kívánt további politikai pályájukhoz. Nekem az a Jobbik nem tetszett, óvtam tőlük és szövetségesüktől, a Fidesztől Magyarországot. Mindezt azért kellett elmondanom, mert azt látom, hogy tanult barátaim a Facebookon, és ahol csak tehetik, ki vannak akadva azon, hogy a magát demokratikusnak nevező […]

Amikor kiderült, hogy Orbán Viktor a héten Üzbegisztánba utazik, már sejtettük, hogy nagy dolgok vannak készülőben. Jelentéktelen, piszlicsáré ügyekkel a miniszterelnök ugyanis nem foglalkozik, az ő figyelme kizárólag fontos feladatokra fókuszál. Ezért nem foglalkozik üzleti- és nőügyekkel, az ilyeneket alsóbb szintekre delegálja. A valóság azonban a legvadabb várakozásainkat és találgatásainkat is felülmúlta: az Orbán társaságában ugyancsak ideiglenesen Üzbegisztánban állmásozó Nagy István agrárminiszter bejelentette, hogy Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központot avattak Taskentben. Tegyük a szívünkre a kezünket: régóta vártunk erre a pillanatra. És nem csak azért, mert ilyen eddig még nem volt, de azért is, amit Nagy István az avatás kapcsán elmondott: Hogy […]