Orbán anno kijelentette, hogy ő még soha nem hazudott. Ő már csak ilyen: népmesei magasságokba emelkedett, igazmondó juhász. Csakhogy nekem róla Epimenidész jutott eszembe. „Minden krétai hazudik” – mondotta volt a filozófus Epimenidész, mely kijelentés nyugodhat alapos megfigyelésén. Csakhogy Epimenidész maga is krétai, és amennyiben kijelentése igaz, úgy máris hamis, hiszen ő igazat mondott ez esetben, így viszont állítása hamis. A problémán rágódnak vagy 2600 éve, mígnem elérkeztünk a jelen kijelentésig, mi szerint kijelenthető, hogy Orbán Viktor hazudik. Igen ám, de mi a helyzet, ha ő maga is krétai? Ám Orbán nem krétai, tehát miért ne hazudhatna? Szükségtelen filozófiai kérdést […]

Pénteken este fél 10-ig a Magyar Távirati Iroda (ismertebb nevén MTI) mindössze egyetlen, nem túlságosan tartalmas hírt volt képes kiizzadni magából az október 23-i ellenzéki tüntetés kapcsán. A tiltakozó vonulás ugyan órákkal korábban, már délután elkezdődött, de az MTI-nek ennyi idő sem volt elég arra, hogy egy hiteles, szakmailag elfogadható beszámolót közzé tegyen. Egy olyan anyagot, amelyben elmondják, hogy valójában miről szólt a tüntetés, mik voltak az előzményei, valamint azt sem kellett volna elhallgatni, hogy minden központi mozgósítás és állami rásegítés (utaztatás) nélkül is tízezrek, döntően fiatalok vettek részt rajta. Arról most nem is beszélve, hogy a TV2 és a […]

 Különleges ünnepség színhelye volt a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom. Altemplomában mutatták be azokat a képeket, melyekkel a budapesti Lengyel Intézet, szent II. János Pál pápa születésének centenáriuma alkalmából, rendhagyó módon, a metróban állít emléket a Szentatya személyének és tanításának. A Metró Galériában a lengyel pápa tíz gondolatával találkozhat az utazóközönség. A pápától származó idézetek a róla készült ritka felvételeken olvashatóak. Valójában hármas ünnepségre került sor október 22-én a templomban. A pápa 1920. május 18-án született, idén tehát százéves. Utóda, XVI. Benedek, 2011-ben boldoggá avatta és ennek emléknapját október 22-ben jelölte meg. Ez tehát a „liturgikus emléknapja”, hozzá igazították a képek megjelenítését […]

A Színház utcában egy mosókonyhából kialakított helyiségben laktunk. A Színház utca az Ógabona téren vezet át. Úgy kell elképzelni, hogy a Színház utca jobb oldala egy szakaszon az Ógabona tér. Az Ógabona tér, bár járna neki, mégsem kapott házszámot, ellenben -és ebben vigasztalódhatott házszám nélküli terünk- ott volt a város buszmegállója. Akkoriban már több mint harminc éve felszámolták a villamost, helyette lett három autóbuszjárat; az egyes, a kettes és a hármas járat, taxiból is három darab volt, meg egy Skoda személyautó. A kórház főorvosának autója valahogy megúszta a háborút, és a rekvirálásokat. 1956 novemberében a buszpályaudvaron álló autóbuszon ültünk, amikor […]

„A kék primadonna hernyója nádon, bambuszon él, a fekete és vörös balerináké a narancsfán.” Vajon kit érint meg e varázsos leírás ritmusa? Amiről Petőfi két verssora jutott eszembe ma: Haza csak ott van, ahol jog is van. S a népnek nincs joga. „Az őserdő is hajlék, és már ismerem néhány lakóját, így a nagy kék lepkéket is. Néha kilebegnek, hogy az erdő szélén táncoljanak a vándor előtt. Aki csak a szárnyaikkal díszített csecsebecséket ismeri, aligha képzeli el, milyen messzire ragyognak. Nedves helyen akkora fehér pillangók lebegnek, mint az éjféli kísértetek zsebkendői, virágos helyeken lepkebalerinák lépnek fel. Az évad divatja szerint […]

Az emberiség egyik legnagyobb kihívása, hogy feloldja a vallások közötti konfliktusokat. Zhihe Wang filozófiaprofesszor szerint létrejöhet egy olyan világ, amelyben a vallások nyitottak egymásra, és gazdagítják egymást. Ennek megvalósításához azt a hozzáállást ajánlja, amelyet a kínai harmonizmus alakított ki, ami a legkülönbözőbb felekezetek számára is segítséget nyújt abban, hogy képesek legyenek elfogadni és becsülni a sokféle vallás értékeit.   Aki csak egy kicsit is tájékozott az emberiség elmúlt párezer évének történelmében biztosan felfigyelt a tényre: a háborúkban a vallások mindig nagy szerepet játszottak. Már Nabukadonozor (I.e. 634. – I.e. 562.) is kötelességének tartotta Salamon templomának lerombolását és a II. Világháborúban […]

Az Ezredes fel sem fogja, mi történik vele. Ez nem az ő története, őt csak kirakták a frontra, ágyútölteléknek. Megkínálták egy paranccsal, már nem emlékszik, kitől jött az ukáz, egyedül az rémlik, hogy azt mondták, menni kell. Márpedig a katona, pardon, volt katona, az olyan, hogy előbb lő, és csak utána kérdez. Nem mondták meg neki, hogy mi a cél, nyilván valamilyen magasabb rendű akármi, csak a legszükségesebbeket kötötték az orrára. Hogy mi a dolga, mit kell tennie. Lerombolni, ami eddig volt. De a többiről ne kérdezzen, nem rá tartozik, jobb, ha nem is tudja. Majd szólnak, ha véget ér […]

 A vírus sajnos közbeszólt. A Kárpát-medence borait bemutatni szándékozó Bormedence idei rendezvénye nem egészen úgy sikerült, mint azt korábban megszoktuk, és mint ahogy azt a rendezők – és a látogatók – szerették volna. Összesen 47 borász érkezett meg, Szerbiából már nem engedték át a határon az eljönni szándékozókat. Néhány külhoni borász legalább a borait el tudta küldeni – 11 érkezett – azokat egy közös Bormedence-asztalon, illetve az ismertető kurzusokon matatták be a közönségnek a szervezők.  A Borbély Családi Pincészet már nem először van jelen a Bormedence rendezvényein. Boraik minőségét önmagában már az a tény is jól jelzi, hogy az asztaluk […]

(Sorozatunk utolsó részét olvashatják. Mai cikkünk az első, második és harmadik rész folytatása.) MEGOLDÁSOK Ezzel az utolsó résszel sokat pepecseltem. Megoldási kilátásokat kerestem, de a realitások világában nemigen látok semmit. Még ami első pillantásra reménykeltő volt a számomra, közelebbről nézve az is kétségesnek bizonyult. Az előző részben azt ígértem, keresek olyan MÉM-eket, amelyek ellenállnak a PÉNZ-ISTEN hatalmának valahogy úgy, ahogy a Mindenható Isten fogalmának ellentmondott valamikor a művészet, és a tudomány. Mert ezekre már nem lehet számítani, hiszen a PÉNZ-ISTEN mindkettőt bedarálta, ahogy azt már az előző részben megmutattam.. Inkább tehát elsőként azokra az egyezményekre gondoltam, melyek a XX. század […]

Ferenc pápa negyven szülővel találkozott a vatikáni San Damaso udvarban, ahol elmondta: „gyermekeit az Isten úgy szereti, amilyenek”, aztán hozzátette: az egyház pedig azért szereti őket, „mert ők Isten gyermekei.” A pápa szavai mintegy 40 olasz anyával és LGBTQ-gyermek édesapával folytatott rövid, magántalálkozás során hangzottak el. A szülők az olasz Tenda di Gionata (Jonatán sátra) nevű egyesület tagjai voltak, amely a LGBTQ keresztényeket és családjaikat támogat. Az egyesület olyan katolikus egyházi lelkipásztori munkásokkal is együttműködik, akik már hosszú évek óta az LGBTQ közösség szolgálatában állnak. A találkozót a Vatikán nem jelentette be, de erről az Avvenire, az olasz püspökök konferenciájának […]

„Nem, meseország nem mindenkié, csakis és kizárólag azoké, akik a rend és a rendezetlenség időben és térben végtelen küzdelmében a rend oldalán állnak.” – írja Bogár László a Magyar Hírlapban kedden megjelent, Nincs mese című írásában. A véleménycikk a közelmúltban megjelent, nagy port kavart kötetre reagál, mely klasszikus népmesék újracsomagolását tartalmazza kisebbségi főszereplőkkel: romákkal, fogyatékkal élőkkel, vagy épp homoszexuális irányultságúakkal. „A mássággá átkeresztelt rossz először persze mindig szerény, és csak azért könyörög, hogy hadd létezzen ő is, hiszen ő is a világ része. Aztán ha megesett rajta a jó szíve, a másság szintet lép, és azt kéri most már kicsit […]

Megjelent egy műmeséket tartalmazó, szándékai szerint a másságokat bemutató könyv. Azon persze lehetne talán vitatkozni, hogy a másság mihez képest az. Az azonban ettől független, hogy a kiadást gondozó Labrisz Leszbikus Egyesület igazán komoly köszönettel tartozik Dúró Dórának. Könnyen lehet ugyanis, hogy önmagában ez a kiadvány pont arra a sorsra jut, mint megannyi alternatív mesekönyv, illetve a gyerekeknek szánt egyéb nyomtatvány. Porosodva végzi egy raktár sarkában, billegő asztal alatt, vagy egy nagy dobozban a pincében. A könyv nyilvános ledarálása azonban alapvetően átírta a sorsvonalakat. Miközben néhány egyéb, elsősorban politikai, pontot is tisztázott. Nem Dúró Dóra esetében, mert az ő politikai, […]

Az SZFE körüli, részleteiben olykor naponta változó helyzetről nyilván mindenkinek meg lehet, és sokaknak nyilván meg is van a véleménye. Nekem is. Akinek meg nincs, az legfeljebb kölcsönveszi valakiét. Ki a diákokét, ki egy tanárét, ki egy államtitkárét, vagy más hatalmi szereplőét. Kinek mi jut. Kinek mihez van gusztusa. Aztán megjelennek a kialakult helyzet ilyen-olyan haszonélvezői. Illetve azok is, akik legalább a maguk pár percét szeretnék megkapni a kialakult helyzetben. Talán nem véletlen, hogy 2012-ben a diákok köszönték, de nem igazán kérték a politikai megmondóemberek megjelenését a terepen. Nem mintha a decemberi hűvösben, illetve addig, amíg jelenthetett némi személyes kockázatot […]

Egyes olvasóink úgy vélik, hogy unalmas a KMH orbánkritikus központossága, hogy minden ő körülötte forog. Nos, nehéz megkerülni, hiszen ma ő Magyarország, mégis, hogyan kerülhetnénk meg? De jó, legyen ez az én becsípődésem, valahogy át kellene lépnem rajta, ahogy a járdán heverő kutyaszaron, ha már eltakarítani nem tudom. Akkor ugorgyunk! Vegyünk más témákat, mint pl. az elvtársiság, a NER, az illiberalizmus, vagy az, hogy bolsevik. Elvtárs: az a személy, aki ideológiai vagy más alapon veled azonos elveket vall. Hogy tudatosan, vagy csak jól felfogott érdekből. Érdektelen. Németül Genosse, ami a hitlerájban is megtartotta jelentését, csak kibővült Parteigenossevá, vagyis pártbeli elvtárssá, […]

Hosszú betegség után 2020 szeptember 29-én elhunyt Szemenyei-Kiss Tamás, a Kanadai Magyar Hírlap egykori szerzője. A szomorú hír feleségétől – Erzsébettől – érkezett ma reggel. A budapesti Kerepesi temetőben helyezik örök nyugalomra. Szemenyei-Kiss Tamás 1945. november 1-én született Budapesten. Szülei a Pártiumból települtek Magyarországra. Az előző rendszerben több meghurcoltatás érte Tamást és családját — többek között „osztályidegenként” az egész családját internálták. A nyolcvanas évek második felében szerepet vállalt demokratikus ellenzéki körökben, például a Jurta Színházban, illetve a Magyar Ifjúság c. lap szerkesztőségében. A rendszerváltás előtti években számos szamizdatirodalmi cikket is írt. A többpárti demokrácia kialakítása után, Szemenyei-Kiss Tamás gazdag iratgyűjteményt  nyújtott át […]