Az SZFE körüli, részleteiben olykor naponta változó helyzetről nyilván mindenkinek meg lehet, és sokaknak nyilván meg is van a véleménye. Nekem is. Akinek meg nincs, az legfeljebb kölcsönveszi valakiét. Ki a diákokét, ki egy tanárét, ki egy államtitkárét, vagy más hatalmi szereplőét. Kinek mi jut. Kinek mihez van gusztusa. Aztán megjelennek a kialakult helyzet ilyen-olyan haszonélvezői. Illetve azok is, akik legalább a maguk pár percét szeretnék megkapni a kialakult helyzetben. Talán nem véletlen, hogy 2012-ben a diákok köszönték, de nem igazán kérték a politikai megmondóemberek megjelenését a terepen. Nem mintha a decemberi hűvösben, illetve addig, amíg jelenthetett némi személyes kockázatot […]

Egyes olvasóink úgy vélik, hogy unalmas a KMH orbánkritikus központossága, hogy minden ő körülötte forog. Nos, nehéz megkerülni, hiszen ma ő Magyarország, mégis, hogyan kerülhetnénk meg? De jó, legyen ez az én becsípődésem, valahogy át kellene lépnem rajta, ahogy a járdán heverő kutyaszaron, ha már eltakarítani nem tudom. Akkor ugorgyunk! Vegyünk más témákat, mint pl. az elvtársiság, a NER, az illiberalizmus, vagy az, hogy bolsevik. Elvtárs: az a személy, aki ideológiai vagy más alapon veled azonos elveket vall. Hogy tudatosan, vagy csak jól felfogott érdekből. Érdektelen. Németül Genosse, ami a hitlerájban is megtartotta jelentését, csak kibővült Parteigenossevá, vagyis pártbeli elvtárssá, […]

Hosszú betegség után 2020 szeptember 29-én elhunyt Szemenyei-Kiss Tamás, a Kanadai Magyar Hírlap egykori szerzője. A szomorú hír feleségétől – Erzsébettől – érkezett ma reggel. A budapesti Kerepesi temetőben helyezik örök nyugalomra. Szemenyei-Kiss Tamás 1945. november 1-én született Budapesten. Szülei a Pártiumból települtek Magyarországra. Az előző rendszerben több meghurcoltatás érte Tamást és családját — többek között „osztályidegenként” az egész családját internálták. A nyolcvanas évek második felében szerepet vállalt demokratikus ellenzéki körökben, például a Jurta Színházban, illetve a Magyar Ifjúság c. lap szerkesztőségében. A rendszerváltás előtti években számos szamizdatirodalmi cikket is írt. A többpárti demokrácia kialakítása után, Szemenyei-Kiss Tamás gazdag iratgyűjteményt  nyújtott át […]

…amit a miviktorunk egyre többször használ. Nos I. Victor, dei gratia Rex Hungariae et Partium Regni Hunariae Dominus – Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék – kinyilvánítjuk az alábbiakat: Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak mindazon részeités tartozmányait, amelyek már visszaszereztettek és azokat, amelyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmébenis, a nevezett országokhoz visszakapcsolandjuk. A fentebb felsoroltakból kimaradt más, mi királyi fenségünk tartozmányainak – Partium Regni Hungariae Dominus – visszaszerzésére is cselekedni fogunk. Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyaiszivünk kegyes hajlamainál fogva a fönn beiktatott összes cikkelyeket, smindazt, ami azokban foglaltatik, egyenkint és öszvesen helyeseknek selőttünk kedveseknek […]

Érdekes adatokat találtam az interneten csekély személyemről. Így például: „Georges Gadeau – 1792-ben a párizsi Grève téren nyaktilóval felakasztotta Kozarek Mátyás állami ítéletvégrehajtó, mint kasszafúrót.” Első gondolatom az volt ennek olvastán, hogy némiképp dehonesztáló ez a „mint kasszafúrót”. Tán perelnem kellene jó hírnévhez fűződő jogaim védelmében. De mindjárt ezután eszembe jutott, hogy itt valami félreértés lehet. Tüstént lepötyögtettem hát egy e-mailt a [email protected] címre, és közöltem néhány ténybeli észrevételt. „Elnézést, de nincs itt valami tévedés? Az a párizsi hóhér nem lehetett Kozarek Mátyás, mert Kozarek Ferenc Jóska idejében és Pesten működött. Továbbá a kasszafúrás nem lehetett a kivégzés indoka, hiszen […]

Az alábbi sorokat Budapesten tartozkodó, egyébként a tengerentúlon lakó barátom irta, aki meg akarta őrizni névtelenségét. A barátom engem kért meg, hogy magyarra fordittassam és közöljem irását. Az irás eredetileg angolul jelent meg a Hungarian Spectrum-ban, 2020 szeptember 17-én. Frank Tibor, Kanada   Néhány nappal ezelőtt Orbán Viktor büszkén jelentette be, hogy ő maga és a magyar egészségügyi rendszer állig felfegyverkezve és kitűnő állapotban néz szembe a COVID válsággal. Ez egy abszolút hazugság, amint azt a következő igaz történet tökéletesen illusztrálja. Anna néni (85), aki bárki édesanyja vagy nagynénje lehetett volna, nemrégiben az Uzsoki kórházban COVID fertőzés miatt halt meg. […]

 A harmadik alkalommal fogadja Budapesten a közönséget a Magyar Nemzeti Múzeumban a World Press Photo kiállítás! A világszerte 120 városban bemutatott válogatás Magyarországon 2020. szeptember 23-tól október 25-ig tekinthető meg. A gyakran megrázó felvételeket tartalmazó tárlatot idén több kísérő kiállítás egészíti ki. Az amszterdami székhelyű World Press Photo Foundation már több mint hat évtizede működik független, nonprofit szervezetként. Védi a sajtófotózás elengedhetetlen feltételeit: a szólásszabadságot, az információszabadságot és a sajtószabadságot. Tevékenységéről szólva elmondhatjuk, hogy soha nem volt még ilyen nagy szükség hiteles képekre és történetekre! A kiállítás és a digital storytelling filmek fontos ismeretekkel szolgálnak napjainkról, olyan történeteket vonultatnak fel, […]

A budapestiek és józsefvárosiak előtt sem ismeretlen a botlatókövek látványa. Egy kő – egy név – egy emlékezet: ez a mottója a járdára rögzített emléktábláknak, melyekből ma már Gunter Demnig alkotóművésznek köszönhetően Európa-szerte több mint 70.000 található. Az egykori lakhelyek előtt elhelyezve emlékeztetik a város lakóit és látogatóit a náci szörnytettek személyes áldozataira. Ezúttal rendhagyó módon a kerületi önkormányzat kezdeményezte és támogatta az emlékkövek letételét. A hozzátartozók kérésére a Teleki Téri Imaház és a Gláser Jakab Emlékalapítvány közreműködésével, valamint a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület szervezésében 2020. szeptember 17-én újabb 8 botlatókő letételére került sor a VIII. kerületben. Horovitvz László előimádkozónk […]

Most a nagy stadion-buli idején sorakoznak az emberkísérletet, felelőtlenséget, és hasonlókat soroló megnyilatkozások. Nem egyszer olyanokat emlegetve egy-egy fórumon, hogy a sárga föld is belepirulna. Miközben a stadionba szervezett nagy járvány-találkozóban semmi rossz nincs. Sőt! Nagy vezérünk bölcsességét tükrözi az engedélyezése. Csak egyes, netán mindenféle alapbetegséggel, illetve előítélettel küzdők nem látják át ezt a bölcsességet. Adott ugyanis ez a fránya vírus. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a spontán átfertőzési láncok megtörése nélkül mindaddig szabadon terjedhet, amíg ezt a lánctörést lehetővé tevő védettségi szint ki nem alakul a populációban. Ezt olykor nyáj-immunitás néven is emlegetik. A részleges, illetve teljes védettséget elő lehetne […]

Anthony McCarten:  A két pápa a Rózsavölgyi Szalonban A pápának – pápaként kell meghalnia is. Nem lehet lemondania a szentatyaságról, kivéve, ha súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Hétszáz éves hagyomány tört meg 2013. február 11-én, amikor XVI. Benedek pápa lemondott, egyben bejelentette, élete végéig megtartja az „emeritus pápa” címet. Ismerjük a folytatást is: a vatikáni Sixtus kápolna ajtaja bezárult, a bíborosi konklávé pár nap múlva az argentin Jorge Bergogliót választotta pápának. A Ferenc nevet vette fel. Anthony McCarten előbb regénnyé, majd színdarabbá írta (film később lett belőle) a „furcsa pápapár” történetét, akik kölcsönösen hatással vannak egymás életére. Benedek – pápasága […]

Egy galéria életében mindig ünnep, ha egy új kiállítást nyitnak meg benne. Ám van egy olyan, ami örökké kiemelkedik majd az összes kiállításai sorából – a legelső. Az, amivel maga a galéria nyílik meg. Nemrég ilyen eseményre kapott meghívást egy szűkebb létszámú, műértő közönség Budapesten, az ötödik kerületi Balaton utcába. „Mi ebben a galériában igazodni kívánunk a környék megszokott bájához, de szeretnénk valami újat és valami mást is mutatni” – hangzott el a KORART Modern és Antik művészeti galéria megnyitásakor. A galéria nevében a „KOR” a kortalanságot jelképezi, a múltat, jelent és jövőt, az „ART” pedig mindezek művészetét. Ezen gondolatok […]

Szeptember 18-án meghalt John Turner, aki rövid ideig miniszterelnökként szolgált, azt megelőzően pedig a Pierre Trudeau kormányfő által vezetett liberális kormány igazságügyi minisztere és gazdasági minisztere volt. Turner 91 évesen hunyt el Torontóban. John Turner Angliában született 1929-ben, a Richmond upon Thames nevű településen. Három éves volt amikor édesapja meghalt. Kanadai születésű édesanyjával Ottawába költözött, ahol anyja szövetségi tisztviselőként dolgozott, aztán a II. Világháború után British Columbiában éltek. Először a University of British Columbián, később pedig az Oxford Egyetemen diplomázott jogból. 1953-tól a montreáli Stikeman Elliott nevű ügyvédi irodának dolgozott. 1957-ben kezdett el tevékenykedni a Liberális Pártnak, amikor a választási kampányban töltött […]

Nagyjából harminc éve, hogy Magyarország gondolt egy nagyot, és felszámolta iparát és a mezőgazdaságát. Tette ezt abból a megfontolásból, hogy mindentől meg akart szabadulni, ami a kommunista, de leginkább a szocialista múltra emlékeztette. És ami a legfontosabb, hogy utat nyithasson a nyugati tőkének. Aki köszönte szépen, pár év késéssel meg is érkezett, és azóta is vígan viszi ki az országból az ezermilliárd forintokat, míg a lakosság felé, az éppen aktuális kormány azzal büszkélkedik, hogy az átlagbér már 1000 euró. A statisztikából kihagyják másfél millió ember bérét, akik jellemzően 100.000 forint körül keresnek, a többiekét pedig olyan számítással mérik, ami elképesztő […]

Weigelsberg Leó a Pester Lloyd néhai szerkesztője, a Wurm-udvarban levő Braun-féle kóser vendéglőben ebédelt délután két óra tájt egy börziáner (tőzsdés) barátjával, aki azután ugyancsak a Zugligetbe készült, mint ő maga is. A börziáner friss Pester Lloyd-ot tett ki maga elé az asztalra, hogy majd elolvassa odahaza. Megebédeltek. Ebéd után a börziáner magához intette Braun vendéglőst, és azt mondta neki: — Braun úr! Amit ettem, a libamáj elsőosztályú volt. Mondja, nem adhatna egy egész nyers libamájat, hogy kivigyem a villámba? — Kérem, szolgálhatok vele — felelte a vendéglős. Azzal kiment, és behozott tálban egy egész nyers libamájat. A börziáner fogta […]

Talán már önmagában a címadás nyelvi leleménye is elegendő volna, hogy felhívja a figyelmet erre a könyvre, ám a tartalma még sokkal érdekesebb. Mi több, az állítás igaz akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy szakácskönyvekből jelenleg némi túlkínálat mutatkozik. Korcsmáros Nóra nevét évekkel ezelőtt a nagysikerű Operabálok szervezése kapcsán ismerte meg az ország. Azóta nemcsak a bál, de az ő életének menetében is komoly változás állott be. Háromgyerekes családanyaként figyelme a konyha felé fordult, ám – ahogy azt már tőle korábban megszoktuk – itt is képes volt különlegeset létrehozni. Hat évvel ezelőtt erről már megjelent egy könyve, annak is ugyanez […]