Mottó: Nicolae Ceaușescu Rettegnek tőlünk, akikről tudják, hogy mi vagyunk a pusztítók; torz, társadalomölő gondolataik pusztítói. Rettegésüket csak szívükben tomboló gyűlölet segítségével képesek elviselni, félelemtől elszorult torkukat csak üvöltés tudja tágítani, reményüket csak a vezér szava táplálja, hatalmuk hazugságból épült kártyavár: Életük a gyűlölet, üvöltés és vak remény; rettegés a kártyavárban, a bukás biztos tudata. Sorsuk szánni való, mégis undorral nézem szenvedésüket. Ők gyűlölnek, én megvetem őket. A gyűlölet lentről jön, a megvetés pedig fentről. A gyűlölet ölni akar, a megvetés kerülni. Kerülöm őket, nincs hozzájuk szavam, fejüket „undor virágai”-ból font koszorú övezi, büszkén viselik. Büszkeségük kevéllyé torzult lelkük tükre. […]

A minap két, eredetileg az MSZP támogatását kérő, és annak segedelmével székbe ült polgármester átült a DK ölelő ölébe. Az izgalmakat pedig sikerült felkorbácsolni ennek kapcsán. Amihez egyébként a két polgármesternek is nyugodtan gratulálhatnak majd. Mondjuk a Fideszből. Mert ott minden ilyen, az ellenzéki megosztottságról árulkodó információnak értéke van. Nem is kicsi. Pestszentlőrinci Szaniszló Sándor, illetve Óbudai Kiss László pedig elmehet alkalmasint zabot hegyezni. Már csak azért, is, mert a döntésükkel maguk cáfolják az ellenzéki összefogás-retorikát. Amiről, természetesen, amúgy is meg lehet mindenkinek a saját véleménye. Miközben azért az elgondolkodtató, hogy tegyük fel: igaz. Mármint a cél szentesítette összefogás. Ebben […]

Beszállnék én ebbe a börtönbizniszbe. Na, nem a mai értelemben vett módon – még nem voltam elítélt, sőt, előzetesen fogvatartott sem, és ügyvédi vizsgám sincs. Másképp, a magam eszközeivel segíteném meg ezt a szegény államot, ami ma évente kénytelen kifizetni több mint a kétszeresét annak, amibe egy várbéli dolgozószoba kialakítása kerül, mindenféle kártalanítás címén. Vállalnám öt rab elhelyezését, ellátását, őrzését. Van ugyanis egy 22 nm-es kihasználatlan szobám tévével! – rácsos ablakokkal -, amihez van egy teljesen különálló WC helyiség (öblítős, nem kübli), egy zuhanyzó, plusz egy 12 nm-es helyiség az őrszemélyzet számára. Egy állandó őr szerintem elég 5 rabhoz -, […]

„A nácizás nagyon bánt, mert székely vagyok, és a székelyek sem nem nácik, sem nem kommunisták.” Ezt üzente Demeter Szilárd a Mandiner konferenciájáról Schilling Árpádnak, aki a Demokratának nyilatkozva azt mondta, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójáról, hogy lehet, hogy nem tud róla, de náciul beszél. Demeter Szilárdnak abban igaza van, hogy a székelyek nem nácik. Az, hogy valaki székely, nem jelenti azt, hogy az illető náci lenne. Persze, azt sem jelenti, hogy nem az. A székelyek ugyanis, csakúgy, mint a világ többi nációja, sokfélék. Vannak közöttük tehetséges és nagyszerű, tisztességes emberek, és akadnak gazemberek is. Így van ezzel minden nemzet, […]

Kamaszkori álom, ami megvalósulva csillogóbb, és öregkori emlék, ami a volt valóságnál halványabb, aztán álomként megvalósulva egyszerűen kudarc. Ki vagyok én? Vagy csak kivagyok? Kivagyok a rövid és csillogásában is sötét jövőre várva, öregen remélve a méltó halált. Van-e méltó halál, vagy csak pelenkás, kikötözött kezű szenvedés, esetleg ketrecágy kábítószer-csíktapasszal a háton? Vajon meghallhatok-e orvosi segítség nélkül, büszkén viselve a halállal járó szenvedést? Vajon Jézus halála méltó halál(?) és ha nem érdemlek különbet van-e jogom panaszra? Jézus halála méltó -Jézushoz méltó- halál. Önként vállalt szenvedés, még az „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46) jajkiáltás ellenére […]

Ismét ünnep, ismét bemutató van az Operettszínházban, ezúttal a Raktárszínházban. Nemcsak a művek, a műfaj is új, ugyanazon az estén két egyfelvonásos darab kerül a közönség elé. Az egyik egy mono-opera, a másik egy táncjáték. Az első témáját jószerint mindenki ismeri; Anna Frank naplójához Grigori Frid komponált zenét. A második zeneszerzője magyar, Dubrovay László, az ötszereplős táncjáték címe: A képfaragó. A világhírűvé lett napló egy jól meghatározható korban született, de amit mond, az kortalan és megrendítő soraival talán még mindig nem szembesültek elegen. Anna Frank beszélt saját sorsáról, de hangja az összes áldozat hangja! Azoké is, akik némán mentek a […]

Azt gondoljátok, hogy a lényeg a nemzeti összetartozás éve? Esetleg a Trianon emlékmű-árok? Netán a Trianon-emléknap? Ugyan, kérem! Mindezek csak leporolt, kopott irredenta díszletek. A lényeg a márvány (sajt szilárdságú, és legalább olyan büdös) keménységű – vagy gránit? secko jedno – alapizében rögzített deklaráció: „A határon túl élő honfitársaink ügye nemzetstratégiai ügy, Az értük vállalt felelősség nem önként vállalt, hanem az Alaptörvényben rögzített kötelesség.” Értjük, nemzetstratégiai ügy. Mármint Fidesz hatalmi ügy. Amúgy meg, mi ez a felelősség? Elviszik a balhét a határon túli magyarok helyett, amennyiben – mondjuk – hazájuk törvényeivel szemben cselekednek? Hollik lakáj szerint az ellenzék ezzel kapcsolatban […]

A teljes hazai tanári kar gondolom felállva, vastapssal üdvözölte az oktatás új vezérelvét, a hazai oktatás sohanemvolt csúcspontját, amikor elfogadták az új Nemzeti Alaptantervet. Ha figyelembe vesszük, hogy a NAT-ok legfőbb tulajdonsága eddig az volt, hogy jöttek, majd jól elmentek, végső soron ezt is tudomásul lehet venni. Azzal a fenntartással, hogy ez éppen a legújabb kísérleti munkaprogram gyermekeink tanulmányi jövőjével. A NAT ugyanis már kialakulása során kapott annyi kritikát, és vált az ötletelés céltáblájává, hogy vastaps helyett végső soron egy vállrándítással is tudomásul lehetne venni az elfogadását. Mostanában ismét Dunát lehet rekeszteni az önjelölt oktatáspolitikai szakértőkkel. Most éppen a NAT […]

Nem is értem, mitől csupa nagybetű a NAT, vagyis nemzeti alaptanterv. Hacsak attól nem, hogy buzgó hívei nem ismerik a magyar nyelv szabályait, miszerint a jelző (nemzeti) és a közös főnév (alaptanterv) kisbetűvel írandók. De hát ebben az anglicizmussal mélyen fertőzött országban korrektor koromban késhegyre menő vitát folytattam arról, hogy a hr (human relations) kisbetű, hiszen mind a human, humán alakban, mind a relation, reláció – és nem rilésön – alakban régóta honos a nyelvünkben. És a jelző (emberi), valamint a köznév (viszonylat) kisbetűvel írandó. A vitapartnerem a közös főnév említésekor vesztette el a fonalat, és azzal torkollt le, hogy […]

  Nagyszerű cirkuszművészek látványos előadása, és utána egy kitűnő vacsora ott, helyben, igazán vonzó ajánlat. Hallottuk már, hogy Párizsban vagy Las Vegasban ilyesmi mindennap elérhető – na de Budapesten? Bizony, most már itt is! Az éjszakai Duna-part csodálatos látványától csak néhány lépésnyi távolságra, a Duna Palotában, az V. kerületi Zrínyi utcában. A varieté műfaja jól ismert volt minálunk is a két világháború között. Azután sokáig semmi. A cirkuszművészet világában idehaza és külföldön is jól csengő név a Richter és az Eötvös, e híres családok két tagja a Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina artista – művész páros határozott úgy, hogy feltámasztják […]

Önzők vagyunk és szűklátókörűek, ha Orbán Viktor most belengetett nemzeti konzultációja kapcsán az jut az eszünkbe, hogy már megint elszórnak néhány százmillió forintot a semmiért. Megkérdezni azt, ami előre tudható, csak a mi szempontunkból szemfényvesztés, a kormány és Orbán szemüvegén át nézve, kifejezetten hasznot hozó tevékenység. A miniszterelnök ugyanis ily módon megint fel tudja mutatni, hogy az ő igazságérzete száz százalékig megegyezik azzal, amit az emberek gondolnak. Egyetért-e Ön azzal, hogy a bűnözőknek több joguk legyen, mint a tisztességes embereknek? Lényegében ebben az egy mondatban foglalható össze a márciusban induló, kilenc kérdést tartalmazó nemzeti konzultáció lényege. Jól ki van ez […]

Magyarországi adófizetőknek köszönhetik kanadai és amerikai magyarok, hogy 24 millió forintból bulizhatnak a floridai Daytonában, illetve Los Angeles-ben és San Francisco-ban. A kanadai Extra Hungariam alapítvány szervezésében kerül megrendezésre „az év bulija” amelynek fénypontja az Edda nevű együttes fellépése. A Magyar Hang című konzervatív lap számolt be a magyar állam által támogatott rendezvényről, illetve arról is, hogy idén magyar adófizetők 48 millió forinttal támogatják a Kanadai Magyar Kulturális Tanács táncdal projektjét. Lukács Csaba, a magyar konzervatív lap újságírója teszi fel azt a kérdést, amelyet a KMH-ban számtalanszor megfogalmaztunk az évek folyamán: „Kanada a világ második legélhetőbb országa, ahol a minimális […]

Mottó: Otthonka, a hetvenes évek házi viselete nőknek. Elől gombolós, combot alig fedő vékony, csaknem áttetsző anyagból készült ruha. Bugyi és melltartó kellett alá, hogy viselője ne láttasson többet, mint amit illik. Irdatlan hőség volt, meg por, mindez a tűző napon. Szél nem rezzent, a hangyák is járataikba bújtak. Ők nem. Nekik volt: Hasra! -meg -Jobbról repülő! -és -Roham! -Gyalogsági kiképzés a híradós kopaszoknak, keményen, hadd tudják milyen a többiek élete, aztán sorakozó és szünet. Sebesen kapkodtak kulacsaik után, amikor harsant a századosi parancs, -Kulacsokat lefelé fordítani! -Szomjasan nézték a lábuk elé csorgó vizet, majd -Pihenj! Oszolj! -és ők tétován […]

  A szó valószínűleg csak a művészettörténetben jártasak számára cseng ismerősen, pedig az Osztrák-Magyar Monarchia területén ez a stílusirányzat az iparművészetben, képzőművészetben, a színházakban, zenében, irodalomban és divatban is erőteljesen megjelent 1869, a Japánnal megkötött diplomáciai szerződés után. A Szépművészeti Múzeum Michelangelo-termében május 17-ig látható, „Kelet vonzásában” című kiállítás ez időszak fametszeteiből kínál válogatást. A Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményéből válogatott kamarakiállítás mintegy hetven műtárgyat mutat be. A japán fametszeteknek a nyugati világ, és ezen belül is az Osztrák-Magyar Monarchia művészeire gyakorolt hatását állatja a középpontba. A […]

Kétség nem fér hozzá, Orbán Viktor jól teljesít. Ma újra eszembe jutott, hogy Orbán Viktor szerepelt a Sólyom András rendezte Szegény Dzsoni és Árnika című filmben. Egy cigány származású tolvajt alakított, méghozzá igencsak hitelesen. Ezen tudását a mai napig kamatoztatja, és szinte már azt is lehet mondani, hogy tökélyre fejlesztette. (Lásd a mérhetetlen összeharácsolt vagyonát.) Igaz eltelt jó pár év, de őszbe boruló halántéka semmit nem rontott szakmai hozzáértésén a felcsúti “megasztárnak.” Óriási színészi tehetségén egyszerűen semmi nem tudott csorbát ejteni. Így fordulhatott az is elő, hogy a mai napig képes megjátszani hőn szeretett népének a fiatal demokratát. Egyik kezében […]