Kedves Ferenc pápa, bizonyára hallottál már rólunk, mi vagyunk a Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA). Fehérek vagyunk, keresztények és heteroszexuálisak. Ebben a minőségünkben fordulunk hozzád, mert nagyon rosszul esett nekünk, hogy Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere megsértett bennünket. Mint bizonyára tudod, kedves pápa, mi, a CÖF és a CÖKA tagjai, valamennyien a pártállam üldözötteinek számítunk. Van közöttünk, aki kénytelenségből az Ifjúkommunista lap szerkesztőjeként dolgozott, egy másik tagunk a Népszabadság pártrovatának oszlopaként merült le, hogy kibekkelje a nehéz évtizedeket. De akadt olyan is, akit vezérigazgatói székbe száműztek az egypártrendszer mindenre kapható pribékjei. És, bizonyára azt is […]

  Az 1971-es bemutató után ismét visszatér az Operettszínház színpadára Don Quijote de la Mancha, a „búsképű lovag”, Miguel de Cervantes 1605-ben írt és Mich Leigh zeneszerző, valamint a dalszövegíró Joe Darion segítségével éppen 360 évvel később, 1965-ben világsikerre vitt története. A szaksajtó képviselőinek jelenlétében megkezdett olvasópróbán a darabról több érdekes gondolat is elhangzott. A musical magyarországi ősbemutatója 1971-ben volt az Operettszínházban, a szöveget a zürichi Operastúdió vezetője, Blum Tamás fordította, aki korábban már számos operalibrettót fordított magyarra és azonnal felismerte ennek a darabnak a nagyszerűségét. A címszerepet Darvas Iván alakította. A legendás színész mellett Aldonzát az Operettszínház által nemrég […]

Jan Werner Müller, aki az oxfordi egyetem professzoraként merészelte górcső alá venni Orbán illiberális kereszténységét, egy cseppet megvakarta magát a kereszténydemokráciát is: az emberek a kereszténydemokrácia nevében csatlakoztak a nácikhoz, a hidegháború éveiben is a kereszténydemokrácia nevében üldözték az istentelen kommunistákat, nem ismerik el a pluralizmust, sem a kisebbségeket, sem a másságot, a vallási révületen kívül nem látnak más üdvözítőt. Véleménye szerint Orbánt soha nem érdekelte a kereszténység, se a demokrácia, az ő hite a hatalom birtoklása. Ám véleménye szerint vagy kereszténydemokrácia van, vagy illiberális demokrácia, a kettő egymásnak ellentéte. Egy igazi kereszténydemokrata elutasítja a soviniszta nacionalizmust, ami Orbán eszmerendszere. […]

  Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide. A Nádor pincészet az ország nyugati végén, a Sopronhoz közeli Vaskeresztesen dolgozik. Nevének eredete évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Valamikor nagyon régen, Bános István egy kolostort alapított a környéken és a királynak tett szolgálataiért idővel nádori rangra emelték. Ennek emlékét őrzi a pincészet neve. Aztán múltak az évszázadok, míg el nem érkeztünk az […]

Sokáig azt gondoltuk, hogy 2006 őszén egy felheccelt tömeg randalírozott, és provokátorok szervezésében tört, zúzott, fosztogatott a Magyar Televízió akkor még Szabadság téri székháza előtt. Autókat gyújtottak fel, és kifosztották a televízió büféjét – szavahihető szemtanúk szerint, főleg a Túró Rudi volt menő a köreikben. A csütörtöki Niedermüller-ellenes tüntetés tükrében azonban már tudjuk, hogy nem erről volt szó, hanem arról, hogy Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök az őszödi beszéddel vérig sértette a fehér, keresztény heterókat. Álljon itt az akkori történet ma ismert változata. 2006 szeptemberében a fehér, keresztény heteró férfiak és nők nagy tömegben érkeztek a Magyar Televízió Szabadság téri székháza […]

Te pávák pávája, hiúság tengere, MIT játszol előttem, te tetőtől-talpig komédiás! Hamis vagy: mit beszélsz te – igazságról? Lehet, hogy csalafintábbakat is megcsalál. Én nem vagyok résen a csalafurdiak ellen; kell, hogy vigyázatlan legyek. Neked viszont – KELL csalnod: úgy ismerlek. Neked mindig két-három, négy- és ötértelműnek kell lenned! Te gonosz pénzhamisító, miképpen cselekedhetnél mást! Még a betegséged is kendőznéd, ha orvosodnak mez nélkül mutatkoznál. Épígy kendőzéd előttem hazugságodat, mondván: „csak játékot űzék ezzel!” Jól átlátok rajtad: varázslója lettél mindeneknek, de magad ellenében már nem maradt hazugságod és cseleiden megtört a bűbáj! Utálatot arattál, egyetlen igazságodul. Egy íz sincs rajtad […]

Kezében a szenesvödörrel a vak sötétben indult a lépcsőházból szűrődő fény irányába. Már favágás közben egy hatalmas, körmeit meresztő medvét képzelt maga mögé, és ahogy akkor, úgy most sem nézett hátra. Tízéves, még nemkamasz erőpróbabája volt a sötétségtől való félelem ellen, ahogy később, már kiskamasz korában a sötét erdőben való séta. Nem nézett hátra, pedig sompolygó farkaskutyára gondolt. Aztán később -már ifjú apaként- a sötétben ugyanott csodálkozva vette észre, hogy nincs mit leküzdenie. Már nem fél. Már nem félhet, hiszen nyakában ül kétéves fia, aki azért nem fél mert bízik benne, mert ő nem fél, és érzi, hogy nem…. Felnőtt, […]

  A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást. A megoldás: Kamocsay Ákos és a Hilltop Neszmély. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum „Borászportrék” találkozó sorozatának legutóbbi vendégeként nemcsak borkészítési filozófiájának lényegét osztotta meg a hallgatósággal, de betekintést engedett a sikeres életpálya titkaiba is. Megtudtuk tőle, hogy bár édesapja borfelvásárló volt, jó borok tehát mindig voltak otthon, kezdetben ő nem szerette a bort! Székesfehérváron éltek, ott […]

2017. január 22-én meghalt Torgyán József. Ma már mosolygunk rajta, és hajlamosak vagyunk azt gondolni róla, hogy ezekhez a maiakhoz képest talpig úriember volt. Egy ártatlan zsúrfiú, mert azzal a teljesítménnyel, amit ő fénykorában felmutatott, nyomába sem érhet a mai, üzemszerű lopásra szakosodott hiénáknak. Pedig, ő volt az, aki meghonosította a magyar politikai közbeszédben azt a visszatetsző, gusztustalan mentalitást, ami mára felerősödött és mindennapossá vált. Az is ő volt, aki azzal fenyegette a fővárosiakat, hogy patakvér fog folyni a pesti utcán, ha nem teljesítik a kisgazdák követeléseit. Mindez előrevetítette a később Orbán által kiteljesített Budapest-vidék ellentétet, amelyben a főváros bűnös […]

–          Teremszolga, a következőt! –          Igenis! Adjon az isten! –          Ave, cézár! Ja igen, ezt ismerem. Anagramma, azt jelenti: a vécé zárva. –          Nem éppen, ez egy köszöntés, csak még nincs itt az ideje. Ja, az más. –          Neve? Dávid, Isai fia, Betlehemből. –          Lakik? Perszehogy. –          Mi az, hogy perszehogy? Hát nem azt kérdezte, lakom-e? –          De hol, jóember? Ja, hát miért nem ezt kérdezte? Jeruzsálemben, a főtértől balra, a második pálmafánál, a páros oldalon. –          Mi az, hogy páros? Tudja, hogy mi az, 4711? Na, az páratlan. Úgy hívják, hogy házszám, Napóleon találta ki, és Kölnben alkalmazták először. –          Kérem, ne térjen el a tárgytól! Miért, volt már […]

Nem mindennapi bemutató lesz február 8-án a budapesti József Attila Színházban. Bereményi Géza 1988-ban készült filmjéből, az Eldorádóból született új színdarab. A feladat nagyságának érzékeltetésére elég annyi, hogy a filmet a Magyar Művészeti Akadémia tagjai 2012-ben beválasztották a legjobb 53 magyar film közé! Az alkotók, hűen a film eredeti környezetéhez a Teleki-téri piacot választották az előadás és a szereplők bemutatására. A darab írója, Bereményi Géza, (képünkön középen) elöljáróban leszögezte, ez nem a film forgatókönyvének, hanem a témának színpadi változata; a Teleki-téri piac, egy kereskedő és az ő családjának története. A világháború után kezdődik és az ötvenes évek első felében fejeződik […]

Hajjaj! Parazsat gyűjtök a fejemre – de nem először. Kering Magyarországon egy népszavazási kezdeményezés négy kérdéssel – és egyik kérdéssel se értek egyet. A magyarországi nyugdíjrendszerről lenne szó. De olyan kérdésekkel, amik felérnek a 2008-as, hátsó szándékkal elkövetett „szociális népszavazás” hamisságával a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról. Nézzük sorban. (A megszólított alany nyilvánvalóan a jelenlegi kormány.) „Hozza létre az Idősek Jogainak Biztosa intézményét;” Erről nekem Murphy törvénye jut eszembe, miszerint – ha nem tudsz, vagy nem akarsz megoldani egy problémát, hozzál létre egy testületet. Arról nem is beszélve, sokféle idősügyi szervezet működik – a kormány mellett az Idősügyi […]

Ólommérgezéstől bénult -rokkantsága előtt nyomdász- nagyapámra gondoltam, aki anno, amikor hírét vette a bécsi eutanáziaközpontnak, rettegett, hogy mint keze-lába béna osztrák (akkor éppen német) állampolgárt, elviszik megölni. Egy magyar kisvárosban élt, kérte és rövidesen kapta a magyar állampolgárságot. Egyébként magyar volt csak Ausztriában született. Dédanyám osztrák búzaföldön, marokszedőként dolgozott, amikor munka közben, a mezőn megszülte Őt. Éva arról beszélt, hogy a súlyosan beteg embereket nem szabadna életben tartani. Nem kellene Őket bántani, de hagyni kellene őket meghalni. Erről jutott eszembe nagyapám, meg az eutanázia központ, Évának a meghalni hagyás pedig a koldusról, akit ma hajléktalannak hívunk, és talán az is. […]

Ne lepődjön meg senki, aki a cím olvastán egy szót sem ért! Bár bizonyára vannak, akik értik, de errefelé nincsenek túl sokan. Pedig egyszerű. A négy szó jelentése: 1 – 2 – 3 – 4 – csakhogy törökül! Az ok pedig, hogy erről szó esik, egy érdekes új tanfolyam, a Budapesti Török Kulturális Intézet, a Yunus Emre Enstitüsü szervezésében. Január 20-án hagyományos török íjásztanfolyam kezdődik az Intézetben – már nem is először – és a címben olvasható négy szó az íjászok vezényszava. Ezt a négy szót mondják, amikor felemelik, megfeszítik, célra tartják az íjat, majd kilövik a nyilat. Hogy ez […]

Rajongóim ugyanis – mivel az általam felhozottakkal szemben gyakorlatilag nem igazán tudnak bármit is szembe állítani, hát érvek helyett személyemmel foglalkoznak, leginkább orbán-fóbiával vádolnak, ezzel le is tudják az egészet. Nos, nézzük, mi is az a fóbia (nem összetévesztendő az iszonynyal). „A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.” Esetemben, ugyebár, népünk nagy vezéréről, Orbán Viktor Mihályról lenne szó. Vegyük szépen sorba a tüneteket. A viszolygásom O.V.M-től korántsem indokolatlan. Orbán esetében viszolyogtató a magatartása, a cselekedetei, a megjelenése láttán undor fog el – különösen, […]