2020. január 7-én az osztrák szövetségi elnök, Alexander Van der Bellen, hivatalba iktatta Ausztria új kormányát. Megint Sebastian Kurz lett a kancellár és a Néppárt (ÖVP) Zöldekkel (Die Grünen) alkotott koalíciója ott folytathatja, ahol az ÖVP-FPÖ kormány májusban, az Ibiza-botrány után, abbahagyta. Májustól idáig átmeneti, szakértői kormánya volt az országnak. A Zöldek (Die Grünen) rendkívül jól szerepeltek a választásokon, a kormányba kerülésért viszont szinte minden baloldali tartalmat töröltek politikájukból. Mindezt avval magyarázzák, hogy a klímavédelem elsődleges, ők erre fognak koncentrálni, a menekültügyi kérdésekben döntsön az ÖVP. A háromszáz oldalas programban, ami lényegében az ÖVP-FPÖ politika folytatása, központi téma a migráció […]

A miniszterelnöknek nevezett magyarországi entitás az év első kormányinfónak is nevezett észosztásán kifejtette, hogy a bírósági döntések alapvetően nem kötelezik semmire. Tulajdonképpen ezzel az erővel azt is bejelenthette volna, hogy innentől telibe szarja a demokrácia látszatának a fenntartását is. Ami, mint az az utcákon látszik, teljesen megfelel a társadalomnak. Miközben néhányan jól eldobják a sulykot a ló túloldalára. Az utcákon egyébként azért látszik, mert láthatóan sem spontán tüntetések nem szerveződtek, sem az ellenzék nem vonult ki az utcára. De a bírói kar sem. A társadalom többsége, ellenzékiségtől a szélsőjobbig, tehát láthatóan beárazta a saját szerepét. Valahova a latrinapucoló és vezérsegg-nyaló […]

Kicsit unom, meg nagyon nem értem azt a habverést, ami annak szól, hogy a mai magyarországi kormányfő – kilenc év után először! – betartotta a 2013-ban hozott, a tájékoztatási kötelezettségről szóló törvényt. Miközben folyamatosan sérti az országgyűlési törvényt, amikor a képviselői kérdésekre olyasmikkel válaszol, hogy nem ért a női ügyekhez, az üzlethez stb. (A Boldog Karácsonyt! tartalmú válaszokról ő is, társai is október óta érthető módon leszoktak.) De nézzük, mivel is „ajándékozta meg” az összesereglett sajtósokat. Természetesen nem lehettem ott, hiszen nem vagyok hivatásos újságíró. Így csak a tudósításokból értesülhettem, mi zajlott a kérdés-felelet szakaszban. Igyekszem azonban elkerülni a félinformációkból […]

„…De ha ott élnék, mégiscsak megkérdezném, az hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben ezért a pénzért én nem tudom, hány órát, hány napot, vagy évet kell dolgoznom.” Így kommentálta Orbán Viktor a Debreceni Ítélőtábla tavaly szeptemberi jogerős döntését, miszerint a gyöngyöspatai általános iskolában a szegregált (elkülönített) oktatás gyakorlata sértette a roma diákok jogait, akiknek ezért évenkénti és személyenkénti bontásban, összesen mintegy százmillió forint kártérítést kell fizetni. Bár Magyarország jelenlegi miniszterelnöke soha nem dolgozott jogászként, mégiscsak jogvégzett embernek mondható, így, […]

Kant óta tudjuk, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik. Ez a bölcs és örökérvényű gondolat most speciel Németh Szilárdról jutott az eszünkbe, aki a Facebook-oldalán tette közkinccsé az itt látható fotót, amelyen a róla mintázott sótartó is látható. „Csendélet 2020 – Áfonyás-gombás marhapofa juhtúrós galuskával és ellenzéki sótartóval.” Ezt a találó szöveget írta a képhez a Fidesz alelnöke, aki mindemellett parlamenti államtitkár és a birkózó szövetségnek is vezetője. Mi meg nem tehetünk mást, minthogy dicsérjük az ízlését. Érdek nélkül természetesen. Merthogy fikázhatnánk is Németh urat, írhatnánk róla azt is, hogy tényleg olyan feje van, mint egy sótartónak. Németh Szilárd, […]

„Nem dolgozunk velük, nem léphetnek be, mert csak a vizünket isszák és az időnket pazaroljuk rájuk”. Kubatov Gábor, az FTC elnöke ilyen emelkedett stílusban beszélt azokról az újságírókról, akik – szerinte – rosszakat írnak a Fradiról. Kubatov, aki egyúttal a Világegyetem Legdemokratikusabb Pártjának, a Fidesznek is alelnöke, közölte: az említett újságírókat kitiltják, mert nélkülük is megvannak. Mielőtt elmélyülnénk e nemes gondolat taglalásába, emlékeztetnénk az olvasót Orbán Viktor egy mondatára: „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”. Strasbourgban mondta ezt Orbán, 2018 szeptemberében, a Sargentini-jelentés vitájában. Orbán ugyanannak a pártnak az elnöke, amelyben Kubatov Gábor […]

Azt tartja a mondás: a stílus maga az ember. Nos, Karinthy ezt elég erősen cáfolja Így irtok ti c. szösszenetében Ady Endrétől Oscar Wilde-ig kötetbe foglalva karikírozta ki bel- és külhoni íróinkat. Ennyi féle ember lett volna? Aligha. De felettébb zseni volt. Manapság az ilyet parafrázisnak (egy mű újraalkotása más stílusban, eszközökkel úgy, hogy a tartalom hasonló maradjon), tehetségtelenek és csinált államfők esetében plágiumnak hívják. Jómagam Karinthynak a cipőfűzőjét sem köthetném meg – habár nem ártott volna neki ez az apró segítség, tán tovább élt és alkotott volna – ám ennek ellenére én is írtam R. Chandler, J. Heller, Bradbury, […]

Rendhagyó módon, a Liszt Ferenc Repülőtér SkyCourt Konferencia Központjában tartották a XIII. Budapesti Cirkuszfesztivál tájékoztatatóját – és a szervezőknek erre jó oka volt. A rendezvényt a Fesztiválon majd fellépő, fiatal kínai cirkuszművészek érkezéséhez igazították. Január második hetében Budapest joggal tekintheti magát dupla fővárosnak! Amellett, hogy változatlanul megmarad hazánk fővárosának, bátran nevezhetjük a cirkuszművészet fővárosának is. Január 8. és 13. között itt találkozik majd a világ cirkuszművészetének krémje. Az artistaművészek nemcsak a közönségnek, hanem a világ különböző pontjairól érkezett cirkuszigazgatóknak, menedzsereknek, impresszárióknak is ekkor fognak bemutatkozni. Budapesten a legelső ilyen fesztivált még 1996-ban tartották és rövidesen már együtt emlegették a nagy, […]

Elmúltak az ünnepek, lassan visszazökkenünk a régi életünkbe, hogy folytathassuk a jó ideje tartó, talán soha véget nem érő vitáinkat. Például arról, hogy demokratikus módon – azaz választás útján – le lehet-e váltani a Fideszt. A kérdés annyiban jogos, hogy Orbánék úgy alkották meg a választási rendszert, olyanná alakították a jogrendet, hogy ilyen „baleset” véletlenül se fordulhasson elő. Még akkor sem, ha hiba csúszna a gépezetbe. Márpedig a Fidesz egyre többet hibázik. Kapkodás van, és rögtönzés, az erő látszatát keltő pökhendi, cinikus izmozás. Ám a magabiztosság mögött ott a félelem, mert ők is tudják, hogy mint minden történet, egyszer a […]

„Nem tudom, hogy mi az, hogy klímaváltozás. Hát, minden változik a világban. Pont a klímának kéne állandónak lenni? Még a szavakat sem értem, amit beszélnek.” Ezt mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója a Hír TV-ben. Majd mindezt megtoldotta egy még ennél is nagyobb okossággal: „Nem értem, hogy mi az, hogy klíma-semlegesnek kéne lenni. Ez azt jelenti, hogy betiltják az időjárást?” Mondjuk, magunktól is kitalálhattuk volna. Csurka István óta tudjuk ugyanis, hogy a szakértelem bolsevista trükk. Most meg a klímaváltozásról derült ki, hogy a Soros kottájából játszó Brüsszel ármánykodása. Nincs új a Nap alatt, Orbán Viktor már évekkel ezelőtt […]

A jobboldal ikonja, Orbán idolja, követendő példa, és egyáltalán, ő az orbánisták emlékezetpolitikájának éke. Lázár János a minap megkoszorúzta sírját. Hogy milyen apropóból, senki nem tudja. Mondjuk, most ért rá. Nomeg, most 100 éve vonultak be Budapestre Horthy különítményesei, akik ennek apropójából legalább ezer kommunistát, zsidót és egyéb, nekik nem tetsző polgárt gyilkoltak meg játékos pogromjaik során. Ezek szerint ez kétségtelenül megemlékezésre méltó esemény volt Orbánéknak. 1945-46-ban azért sikeresen elnyerte a legnépszerűtlenebb államférfi kitüntető címet, csak – igaz, szoros versenyben – Szálasi előzte meg. De mára a rendszerváltás prominensei – kezdve Antallal – eredményesen dolgoztak történelmi szerepének kifényesítésén és a […]

Téved, aki a cím olvasatán valami közlekedési vagy lakásbiztonsági berendezésre gondol. Ezt a kifejezést egy ember magára alkalmazva használta – és bizony nem kicsi veszedelem az, amit feltárt. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: halálos veszedelembe sodorja általa önmagát. Ismereteink szerint még él, feltehetően Moszkvában. Az Egyesült Államok Észak-Karolina államából Moszkváig vezető útjáról könyvet írt, mely magyarul Rendszerhiba címen jelent meg. Akinek 10-12 éves gyereke máris órákat tölt a számítógépe előtt és – hamar kiderül; nem csak a házi feladat megoldásához keres segítséget, az jól teszi, ha elolvassa ezt a könyvet. Aki pedig rászánja magát és úgy gondolja, eligazodik a […]

Disszidensek. Eredeti értelmében egy szervezett közösségtől véleménykülönbség miatt elkülönülő személyt jelöl. A Rákosi-érától kezdve szélesebb értelemben használták mindazokra, akik Magyarország törvényeivel, társadalmi. rendjével való szembekerülésük miatt vagy más okból, pl. anyagi érdekből, érvényesülési szándékból külföldre távoztak, s ott kívántak megtelepedni. A disszidálás – ellentétben a kivándorlással – illegális tevékenység volt, ezért a törvény büntette. Manapság már nem vagyunk ennyire vonalasak, ma már emigránsnak hívjuk őket. Persze, csak azokat, akik az outputot képezik. Az input, az migráns. A különbséget nagy honvédőink se tudják megfogalmazni. A lényeg, hogy a Lajtán túli vidék tele van ilyenekkel. Lényegtelen, hogy miként hívjuk őket, azonban – […]

Nincs túl nehéz dolga annak, aki azt a feladatot kapja, hogy nevezzen meg külföldön élő, ott dolgozó, sikeres magyarokat. Az is biztos, hogy a számuk jóval nagyobb annál, mint akiket már szárnyára kapott a világhír. A legtöbbünk ilyenkor azonnal a művészekre gondol, hiszen valamilyen szűkebb szakterület ugyancsak sikeres képviselőjéről nem jut el mindenhová az információ. Pedig van közöttük olyan is, akinek a tevékenysége, akár még közvetlen segítséget is jelenthet sokunk számára. Egy pici utazási iroda kezdte meg működését Rio de Janeiróban, éppen harminc évvel ezelőtt. Mindössze pár alkalmazottja volt, ám közülük kettő még ma is ugyanott dolgozik – és ez […]

Még nem papok uralták az iskolát, még nem volt kötelező a mise, valamikor a nyolcvanas évek végén, amikor nem született, hanem haldoklott a diktatúra, akkor az egyik évben Gizinéni végzős osztálya kapta a karácsonyfa díszítésének feladatát. Kitüntető feladat, talán a negyedikes fiúk magas termete, könnyed mozgása vagy a lányok papír angyalkái miatt esett rájuk a választás nem tudni. A gondnok az izzósorokat már felrakta, létráját a fiúk elkérték, a lányok lelkesen masnizták a szaloncukrokat, üveggömbök és habcsók közt jól mutattak a kékes színűre mintázott papírangyalkák. A fiúk komoly arccal aggatták a díszeket, a lányok nevetgéltek és mutatták; oda még oda […]