Tudom, nincs még végeredménye az előválasztásnak. Ugyanakkor vannak kérdések, amelyeket valószínűleg, szerintem, nem lehet majd megkerülni. Ilyen például egy olyan alapvető kérdés, amit mintha az ellenzék inkább agyonhallgatni, mint megválaszolni szeretne. Azt a kérdést, hogy „Mi lesz Veled Budapest?” Holott a kérdés valójában az előválasztás eredményétől függetlenül ott lebeg a levegőben. Karácsony Gergelyt, Tarlós István kihívójaként egy igen erős ellenzéki konszenzus, és a budapestiek protest-szavazatai emelték be a vezető pozícióba. Nem a pártjának a hatalmas népszerűsége, és egyáltalán nem a politikai karizmája. Természetesen mindezen lehet vitatkozni, és mindazok, akik Karácsonyban az aktuális „messiást” szeretnék látni nyilván fognak is. Azonban a […]

Többek közreműködésével, de kétségtelenül úgy alakult, hogy Orbán Ráhal és férje ismét címlap-sztori lett. Kivételesen nem annyira az üzletkötéseikkel, illetve mondvacsinált karrierjükkel, hanem azzal, hogy elhagyták az országot. S nem nyaralni. A neten futótűzként terjedt el, hogy Orbán Ráhel is áldozatává vált a gazdasági exodus kormányának, és férjét is összecsomagolva Spanyolországba távozott. A kommentek között megjelentek azok, amelyek azt a lehetőséget kezdték találgatni, hogy egyfajta menekülési hátországot ment teremteni a kedves papának. Arra az esetre, ha a jövő évi választások, vagy azok utózöngéi nyomán a Pannon Géniusz a távozás mellett döntene. Ami nosztalgikusan is érthető volna. Elvégre az általa relativizált […]

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Csongrádon megmondta az orbáni tutit a tanévnyitón. A taplósodás bajnokaként tett egy alapvetően homofób kijelentést. A neten egyre több helyen sírnak, nevetnek, sírva röhögnek az országos szakképzési tanévnyitón mondottakon. Amit egy olyan valaki tett, akit a szakképzés környékéről is valószínűleg korbáccsal kellene elkergetni. Mert azért a múltjából nem a nyelvével előre bukófordulót tett figura kifejezett tehetsége köszön vissza. Még akkor sem, ha nem is olyan régen a neje is hárommilliós zsebpénzt vitt haza egy zsíros majdnem-összefonódásból. Maga a megnyitón mondott baromsága sok helyen olvasható a neten: „Erős vívódás volt bennem a hétvégén, […]

Orbán hadat üzent… A józan észnek már jó ideje. Azt nem tudjuk, hogy a „csináld magad” pálinkának ebben milyen hatása lehet. De azt jó ideje láthatjuk, olvashatjuk, hogy ezt követően már mindennek és mindenki másnak is. Mert ő mindent lát. Az összes bokorban meghúzódó ellenséget látja. Tisztán. Mind a nyolc kezükkel, hat lábukkal, és a hangok is szóltak neki időben. Most éppen arról, hogy Norvégia összeesküdött a gyíkemberekkel, és a lapos északi féltekén csócsálva azt tesz a saját pénzével, amit akar. Miután a másik fél nagyjából diktátumszerűen meg akarja mondani, hogy mit tegyen. Erről Orbán kormányhatározatot is hozott. A norvégok […]

Tisztelt Dr. László Imre, mint kerületi, de első sorban Karácsony Gergely, mint fővárosi Polgármester urak! Dr. László Imrének köszönettel, hogy legalább jelezte megőrzési szándékát. De tekintettel arra, hogy a hallgatás talán az ismeret hiányának a következménye, a főváros polgármesterének is szeretném jelezni: a főváros XI. kerületében van egy igencsak patinás tanintézet, mely valaha önálló képző helye volt a magas színvonalon képzett kertészeknek. Még van. Ez az, amit rövidítve manapság is csak mint „Kertészetit” emlegetnek, és a Villányi útról nyíló parkolón kívül oktatást biztosító épületekkel, és a Ménesi út felett egy meglehetősen régi arborétummal is rendelkezik. Ha esetleg a közjogilag kicsit […]

A COVID-19 kódon futó koronavírus kapcsán a kezdetektől túlpolitizáltnak tartottam az alapvetően biológiai kérdés kezelését. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének politikai kérdések. Bőven vannak. Az elkapkodott intézkedések, például a sebtében hazaküldött ápoltak esete, okozta következményes halálozások, a beszerzések körülményei, és hasonlók. De a vírus törzsképzési hajlama, az egyes emberek immunreakciói biztosan nem politikai kérdések. Az a kezdetektől tudható volt, hogy a koronavírusok általában hajlamosak törzsképződésre. Nem azért, mert a politika szeretné, vagy nem szeretné, hanem mert biológiájuk ilyen. Az, hogy az egyes emeberk immunválasza ugyanarra a vakcinára sem egyforma, szintén nem úkdonság. Gyerekként emlékszem, hogy beadták a tüdővész […]

Nyolc éve halt meg Horn Gyula. Nyilván nem volt tökéletes, de tudott valamit. Leginkább azt, hogy egy erőforrásokban nem igazán dúskáló országnak egy nagyobb integrációs egység egyenjogú tagjaként több esélye van a fennmaradásra, mint akkor, ha önjelölt főmitugrászok a babfőzelék gáznemű melléktermékét passzátszélnek hazudják. Az évforduló környékén Orbán ismét arra buzdította önmagát, hogy a nemzeti demokrácia az előre. Szerinte. Mert Orbán, a pannóniai géniusz, és császár, már akkora szabadságharcosnak gondolja magát, hogy a Hárshegy egy nagy semmi hozzá képest. Aki a Himalája magasából csak azt felejti el többek között, hogy odafent egyre ritkább a levegő. Ahogy Orbán körül is fogy […]

Jó pár nappal ezelőtt a Párbeszéd két oszloposa benyújtott egy törvényjavaslatot. Pontosabban egy javaslatot, egy már meglevő módosítására. A törvényjavaslat a benyújtásakor a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról szóló törvényt célozta meg módosítani, és az indoklás szerint azért, hogy hatékonyabban léphessenek fel a szexuális bűncselekmények ellen. Amely utóbbi egyébként önmagában meglehetősen dicséretes igyekezet. S különösen az lenne, ha a törvényjavaslatban a szerzők egy kicsit visszafogottabban áldoztak volna az előítéleteik oltárán. Vagy, mert azért ez sem zárható ki, annak az előítéletnek az oltárán, amelynek létét feltételezik azokban, akiket szavazói bázisuknak hisznek. De ami nem feltétlenül úgy létezik, ahogy gondolják. Függetlenül attól, hogy […]

A pápa, mostanra esetleg talánra túllicitálva, majd megérkezik Budapestre. Az eredeti tervek szerint, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti záró szentmiséjére, akár már három órányi időtartamra. Meg is indult a diplomáciai gőzhenger, hogy ez így nem járja. Mert mit képzel magáról, hogy nem akar találkozni az olyan páratlanul keresztény figurákkal, mint Orbán Viktor, vagy hű, pillanatnyilag a köztársaság nélküli köztársaság elnökeként leledző, hatalmi fel-csicskása. Amely gesztussal kétségtelenül beleverte a magyar kormányfő orrát az almostálba. Már csak azért is, mert a pápa alkalmasint Vatikán állam feje is. A gesztus tehát egy állami szintű elhatárolódás is. Akár tetszik, akár nem tetszik. Ugyanakkor […]

A jelek szerint a vakcinák körül lassan, de bizonytalanul nyugvópontra jutnak az anyázások. Mely folyamat egyik mellékterméke, hogy a gyalulások során a forgács is potyog rendesen. Ennek kapcsán akár sajnálni is lehetne néhány szereplőt, ha csak kiragadott mozzanatokat szemlélnénk. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy minden ütés öv felett történik. Ahogy azt sem, hogy a sajnálat hiánya egyben irigykedést is takar. Elvégre akár a tények mentén is korbácsolódhatnak érzelmek. Ezt a politikai marketing szakemberei, és a politikai kommunikáció guru-osztályú szereplői tudhatják a legjobban. Különösen azon a terepasztalon, ahol éppen a manipulációs kísérletiket folytatják. Aki pedig erre a sakktáblára téved, vagy […]

Lassan permanens állóháborúvá nemesedik az a szappanoperákat megszégyenítő cicaharc, amely az ön, vagy pártjelölt miniszterelnökök olykor egymást inkább, mint Orbánt leváltani szándékozó pótcselekvéseit kíséri, jellemzi. Van itt kérem minden. Egykori egyetemi tanártól szebb napokat is látott akadémikusig minden. Igazi ökölrázási bazár-kínálat. Amolyan tessék-lássék, tessék-tessék: itt a soha vissza nem térő alkalom a szinte semmire. Közben meg amolyan vidám-barakk-módon el-elgondolkozhat az ember, hogy milyen kevesen is szavaznának, ha a részvételt mondjuk közjogi vizsgához kötnék. Cenzus-módon meg-megkérdezve a tisztelteket, hogy tudják-e mi a retekre szavaznak egyáltalán? Mert az is fogós ravasz kérdés lenne továbbra is, hogy hol a fenében van az a […]

Május 1. A következmények nélküli csend hazájában emlékezzünk kicsit a Chicago-ban felvonult egykori százezrekre. De nem feledve azt sem, hogy a majálisról, illetve a májusi felvonulásokról mindenkinek más emlékei lehetnek. A fiatalabb korosztálynak talán semmilyen. Ami leginkább azt jelenti, hogy a majális kiüresedésével is sikerült elvenni valamit, ami helyett a társadalmi kínálat a nagy semmi. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok a „parancsra és dátumra érezd jól magad” mozgalmak, illetve ünnepek híve. Ugyanakkor az is világos, hogy a társadalmakban kellenek olyan közösségi érzést erősítő csomópontok, amelyek közös élményeket, vagy egyáltalán élményeket biztosítanak. Olyanokat, amelyek az embereknek személyükben nyújtanak […]

Mostanság a statisztikák felett illik polemizálni. Legyen. Statisztikánk. Mondá az egyszeri kommunikátor. S lőn. Statisztikánk. Amiről van olyan mondás, hogy a legmegbízhatóbb az, amit az egyszeri halandó magának, illetve híveinek alkot. Bármiről. Valamint az ellenkezőjéről is. Aztán a statisztika időnként visszanyal. Esetleg körbenyal. Esetleg körbekaszál. Ha halottakról szól. Mint a napi horror-híradó. Amiben rendszeresen közlik az elhaltak számát, s amivel kapcsolatban jó régóta ütik a kisebb ördögök a tam-tam dobot. Az egyik oldalon ugyanis kétségtelenül nem a hosszú élet kizárólagos záloga egy vírusos tüdőgyulladás. A másik serpenyőben azonban az van, hogy az örök élet vízét sem osztogatják minden sarkon. A […]

Folyamatosan hallom, olvasom, hogy majd 2022, meg majd az összefogás… Mintha az egy varázsszó lenne. Lehet, hogy az. De kérdés, hogy nem-e az a rosszabb, ha azzá válik? Többször, több helyen leírtam, hogy ez így nem fog menni szerintem. Márpedig egy közös kompromisszumos program kialakítása mellett egyre jobban elmegy a gőzös. Egy vállalkozásnál, ha eredményre számítanak, akkor először meghatározzák a célt, aztán az eszközt és és módszert. Majd ehhez kiválasztják az ezt képviselni, végrehajtani legjobban, leghitelesebben képes vezetőt. Jelenleg ilyen, minden résztvevő által képviselt, mindenki, és senki programját megvalósító, közös kompromisszumos program nincs. Vagy nincs kommunikálva, ami egyre megy. Ha […]

Orbán Viktor sportember. Volt. Talán. De maradt. Mármint megmaradt a VIP-páholy iránti érdeklődése. Amennyiben szeret VIP-páholyból vigyorogni a lentebb kiabáló tapsoló tömegre. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzetközi szervezőknek beígért telt-házas focin az istenadta majd tapsolhat az ő focibarát vezérének a Puskás Arénában. Miközben persze Orbán Viktornak az sem nagy kockázat, ha mégis. Valószínűleg sok-sok méteres körzetében nem lesz olyan, akinek a testi és szellemi tisztaságát nem tesztelik előtte alaposan. A lelátók népe meg csinál, amit akar. Meg amit tud. Két-három héttel a meccs után. De arra, hogy személyesen mi lesz velük arra, a kormányhoz méltó cinizmussal azt […]