Orbán Viktor sportember. Volt. Talán. De maradt. Mármint megmaradt a VIP-páholy iránti érdeklődése. Amennyiben szeret VIP-páholyból vigyorogni a lentebb kiabáló tapsoló tömegre. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzetközi szervezőknek beígért telt-házas focin az istenadta majd tapsolhat az ő focibarát vezérének a Puskás Arénában. Miközben persze Orbán Viktornak az sem nagy kockázat, ha mégis. Valószínűleg sok-sok méteres körzetében nem lesz olyan, akinek a testi és szellemi tisztaságát nem tesztelik előtte alaposan. A lelátók népe meg csinál, amit akar. Meg amit tud. Két-három héttel a meccs után. De arra, hogy személyesen mi lesz velük arra, a kormányhoz méltó cinizmussal azt […]

Feltaláltunk magunknak egy senkiházi falusi suttyót, a saját magyar népmeséink legkisebb testvérét a pisaszagú faluvégéről, felemeltük, odaadtunk neki mindent, aztán megint azt hittük, ő lesz a következő igazságos Mátyás király. Most meg áll a kötélfüles szatyrával ugyanaz a magyar paraszt az egyik stadion előtt, szürcsöli a sörét, vágja hozzá a disznósajtot, és nem érti, hol csúszott el a dolog. Ez a Mátyás se igazságos, ez se romantikus hős és még egy piti bűnöző is, a magyar meg ezt se érti, hogy ez hogy lehet. Nem is fog soha semmit érteni ez a szerencsétlen nép. Elkúrta egy évszázad harmadát arra, hogy aztán egy […]

Péntek reggel 9 órakor, összesen kilencvenkilencet kongott a harang a kanadai Parlament felett a Béketoronyban. Szerte Ottawa belvárosban hallani lehetett ahogyan az ország megemlékezik az április 9-én elhunyt Fülöp hercegre. Valamennyi kanadai kormányzati épületen félárbócon lógnak a nemzeti zászlók egészen péntektől Fülöp herceg temetésének napjáig, illetve pontosabban: a naplementéig. Jelenleg Kanada főkormányzó nélkül van (amiután az év elején a korábbi lemondott), így a Legfelsőbb Bíróság elnöke — Richard Wagner — tölti be ideiglenes ezt a szerepet. „Hosszú élete során királyi fensége, Edinburgh hercege a Brit Nemzetközösségének és Kanada népének szentelte életét. Több mint hat évtizedig állt a királynő mellett, állandó és […]

 Sokak érdeklődésére számot tartó könyv jelent meg a Pallas Athéné Kiadónál – még tavaly. Az olvasás első félórájában kissé komolytalannak, a szerző elszabadult fantáziája termékének tűnik. Ám mit szóltunk volna, mondjuk 1980-ban, ha valaki azt mondja; lesz egyszer a zsebünkben egy cigarettatárca méretű doboz, amivel telefonálni, táviratozni, fényképezni, rádiót hallgatni, újságot olvasni lehet. Látjuk vele, mi történik ugyanabban a percben a földgolyó másik oldalán, beszélhetünk külföldön élő rokonainkkal úgy, hogy közben látjuk is egymást. Hát nem biztos, hogy elhisszük, ma pedig már a gyerekeknek is van ilyen! Ezért inkább bánjunk óvatosan az előítéleteinkkel, ezzel a könyvvel kapcsolatban is! „A mesterséges […]

Jön föl a Jobbik, mint a talajvíz – ezt írtam sok évvel ezelőtt, az azóta a Népszabadsággal együtt bezárt Nolblogon. Arról a Jobbikról írtam ezt, amelyik a Fidesszel párban, egymást kiegészítve, kirekesztő és náci volt. Ezzel a Jobbikkal egyébként a Fidesznek akkoriban semmi baja nem volt, Orbán Viktor derék, nemzeti érzelmű ifjaknak nevezte őket 2003-ban, és sok sikert kívánt további politikai pályájukhoz. Nekem az a Jobbik nem tetszett, óvtam tőlük és szövetségesüktől, a Fidesztől Magyarországot. Mindezt azért kellett elmondanom, mert azt látom, hogy tanult barátaim a Facebookon, és ahol csak tehetik, ki vannak akadva azon, hogy a magát demokratikusnak nevező […]

Tavaly ilyenkor a járvány kezdeténél tartottunk és világszerte elmaradtak a húsvéti ünnepek és összejövetelek. Több mint egy évvel később Kanadában és Magyarországon egyaránt a harmadik hullám tombol, egyre többen kerülnek kórházba és az újabb lezárások, illetve korlátozások jellemzik alapvetően átrendeződött életünket. Kanadában eddig több mint 23 ezren haltak meg a Covid-19 betegségben, Magyarországon pedig csaknem 22 ezren. A pandémia mély károkat okozott, többek között a mentális egészség, a függőség, a mély magányosság és a családi megélhetések felbomlása területein. Húsvétkor, amikor a bibliai történetet követjük, egy lefelé vezető úton haladunk, mely út nem csak a kereszthez és a sötétséghez vezet, de […]

Látni nehéz. Egy idõben elemi rész fizikával, konkrétan buborékkamrás felvételek kiértékelésével foglalkoztam. A buborékkamra egy hatalmas tartály, amelyben felhevített folyadék van. A részecskegyorsítóba helyezve a rajta áthaladó protonok, elektronok és más részecskék „kondenz buborék csíkot” hagynak maguk után egy rövid ideig, és ha ezt jó ütemben két nézõpontból lefényképezik, akkor ezeket a fotókat vizsgálva találhatunk érdekes eseményeket és jelenségeket. A mi dolgunk az volt, hogy ezeket a fotókat (sztereopárokat) beszkennelés után kiértékeljük, és az egyes események fizikai paramétereit kiszámítsuk. Nem volt könnyû feladat, mivel akkor a legnagyobb, több szekrény nagyságú, klímával hûtött, zümmögõ óriásgépek memóriája nem volt több, mint 64 […]

Amikor kiderült, hogy Orbán Viktor a héten Üzbegisztánba utazik, már sejtettük, hogy nagy dolgok vannak készülőben. Jelentéktelen, piszlicsáré ügyekkel a miniszterelnök ugyanis nem foglalkozik, az ő figyelme kizárólag fontos feladatokra fókuszál. Ezért nem foglalkozik üzleti- és nőügyekkel, az ilyeneket alsóbb szintekre delegálja. A valóság azonban a legvadabb várakozásainkat és találgatásainkat is felülmúlta: az Orbán társaságában ugyancsak ideiglenesen Üzbegisztánban állmásozó Nagy István agrárminiszter bejelentette, hogy Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központot avattak Taskentben. Tegyük a szívünkre a kezünket: régóta vártunk erre a pillanatra. És nem csak azért, mert ilyen eddig még nem volt, de azért is, amit Nagy István az avatás kapcsán elmondott: Hogy […]

Ahogy a múltkor kezdtem, csak ismételni tudnám: Az ember olykor beleéli magát, hogy a gyávaságnak, illetve a hatalmi trógerizmusnak vannak határai, illetve lejjebb már nincs is. Aztán kiderül, hogy ez mekkora tévedés. Most ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a legújabb hírek szerint a járványhelyzet valós megoldásának lassítására az önkormányzati szakrendelők, illetve háziorvosok kerülődnek, kerülődhetnek a központi irányítás mocsarába. Amiben posvány van, de más aligha. Ami egyébként szinte független is a járványtól. Természetesen nyilván nem teljesen független, de a kialakult helyzetben, pontosabban a szakrendelők benyúlása szempontjából valószínűleg a vezéri pánik a jelentősebb. Ennek kapcsán tekintsünk el, többek között, attól a […]

Itt van a mindig várt tavasz és vele Peszách, a kalászérés, az árpa aratás ideje. Legszebb családi ünnepünk első napjaiban, a széder estéken egymás mellett foglal helyet a família apraja-nagyja, nagyszülő, unoka, esetleg dédunoka. Több hetes készülődés előzi meg e jeles napokat. Kitakarítunk a házunkból minden kovászosat, kicseréljük az edényeket, káseroljuk a tűzhelyeket. Gondoskodunk a maceszról, borról, húsvéti fűszerekről. Purim után már nem eszünk maceszt Peszáchig, hogy annál ízletesebb legyen a „nyomorúság kenyere”, amikor a széder vacsorájánál elfogyasztjuk. Akár a gondosan rendezett közösségi széderen veszünk részt, vagy a meghitt családin, mindkét esetben a főszereplő a gyermek. Ő teszi fel a […]

„Érleli gyümölcsét a fügefa és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! Galambom a sziklahasadékban, a lejtő (lépcső) rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod és bájos az arcod! Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, a szőlőpusztítókat, virágzó szőlőink pusztítóit! Szerelmem az enyém és én az övé vagyok. Övé, ki a liliomok között legeltet. Ha hűs szél támad és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza szerelmesem, a hegyszakadékon át, gazellához, vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!” (Énekek Éneke 2,13-17) Az Énekekben gyakran előforduló, állatvilágból vett hasonlatok között előkelő helyet foglal el a galamb. Ebben nincs semmi […]

Benyújtotta Varga Judit igazságügyi miniszter a törvényjavaslatot,amely feljogosítja Orbánt, hogy a veszélyhelyzetben az eddig is rendelkezésére álló hatáskörön túl, az állampolgárok élet-, egészség-, személyi-, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében rendeletével egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Ne legyen kétsége senkinek! A Fideszes többség meg is fogja szavazni,a megvett ellenezéki képviselőkkel kiegészítve.Varga pedig beírta magát azok sorába, akik felszámolták Európában a demokráciát. Nincs még egy európai ország, ahol a végrehajtó hatalom vezetője arra használta vona fel a hazáját és a világot sújtó koronavírus vészhelyzetet, hogy az alkotmányos garanciákat eltörölve, korlátlan hatalmat […]

Az utóbbi időben olyan érzete támadhat az embernek, mintha vezértémák kezdenék kirágni magukat a vízcsöveken, és aztán a csapon és mellette is ezek kezdenek csorogni, szivárogni mindenfele. Nem vitatva persze, hogy a vezérmotívumot kétségtelenül a napi horror-híradóval is szinten tartott köznépi pánik és ennek kommunikációs vámszedői határozzák meg. Valamint az ehhez kapcsolódó kommunikációs ötletelések. Ugyanakkor, elgondolkodva a tapasztaltakon, olykor olyan érzésem támad, mintha már-már konszenzus lenne egyes témák szétkenésére, illetve egysíkú kommunikációjára. Mint például az egyes vakcinák használatának a kérdése is. S innentől, nyugodtan hagyja is abba az olvasást az, aki szerint az ellenzék mindent tökéletesen csinál. Valamint az is, […]

Az elsõ vers, amit három éves koromban kívülrõl meg kellett tanulnom, ez volt: „Ötvö-succa-negyven-hét, harmadi-kemelet-tizen-hét…” Igen, ez volt a lakáscímünk. Persze „E”-vel: Eötvös utca. De akkor ezt még nem tudtam. Azt sem, hogy ez a Terézváros. Viszont tudtam utcaneveket, amelyek akkor már nem léteztek: Andrássy út, Podmaniczky utca, Teréz körút, Király utca. Akkor ezeket éppen másképp hívták. Háborús gyerek vagyok, 1949-ben kezdtem az elsõ osztályt a Vörösmarty utcai általános leányiskolában. Az Eötvös utcán, a Szondy utcán a Vörösmarty utcáig, onnan bekanyarodva: ez volt a reggeli útvonalam az iskolába, alig tíz perc. Szinte az elsõ naptól fogva egyedül jártam, noha a […]

A tér szobra előtti lépcsőn áll. Kérdez, és a tüntetők közül mellé lépők kezébe adja a mikrofont. Hallgatjuk a válaszokat. Ismerem, egy proli a sok közül. Világgá kiáltott kérdéseire válaszolók közt van tanár, bolti eladó, idős, és fiatal. Négyen állunk, halkan beszélgetünk, ketten volt országgyűlési képviselők, a harmadik ma is az Országgyűlés alelnöke, a helyi ellenzék fontos alakjai. Hallgatjuk a tüntetés, néha haragtól izzó szavait, arcukon a mosoly egy fölényes változata, szavaikban leereszkedő fölény. Mégis ez a „nép szava”. Mondom. Ha a csend lehet gúnyos, akkor a következő pillanat csendje az: a naivnak szóló gúnyos csend, amit az alelnök tör […]