Ólommérgezéstől bénult -rokkantsága előtt nyomdász- nagyapámra gondoltam, aki anno, amikor hírét vette a bécsi eutanáziaközpontnak, rettegett, hogy mint keze-lába béna osztrák (akkor éppen német) állampolgárt, elviszik megölni. Egy magyar kisvárosban élt, kérte és rövidesen kapta a magyar állampolgárságot. Egyébként magyar volt csak Ausztriában született. Dédanyám osztrák búzaföldön, marokszedőként dolgozott, amikor munka közben, a mezőn megszülte Őt. Éva arról beszélt, hogy a súlyosan beteg embereket nem szabadna életben tartani. Nem kellene Őket bántani, de hagyni kellene őket meghalni. Erről jutott eszembe nagyapám, meg az eutanázia központ, Évának a meghalni hagyás pedig a koldusról, akit ma hajléktalannak hívunk, és talán az is. […]

Még nem papok uralták az iskolát, még nem volt kötelező a mise, valamikor a nyolcvanas évek végén, amikor nem született, hanem haldoklott a diktatúra, akkor az egyik évben Gizinéni végzős osztálya kapta a karácsonyfa díszítésének feladatát. Kitüntető feladat, talán a negyedikes fiúk magas termete, könnyed mozgása vagy a lányok papír angyalkái miatt esett rájuk a választás nem tudni. A gondnok az izzósorokat már felrakta, létráját a fiúk elkérték, a lányok lelkesen masnizták a szaloncukrokat, üveggömbök és habcsók közt jól mutattak a kékes színűre mintázott papírangyalkák. A fiúk komoly arccal aggatták a díszeket, a lányok nevetgéltek és mutatták; oda még oda […]

Mottó: Vajon az ember, ez a két lábon járó, madárként éneklő emlős, ez a fajtársait kéjjel gyilkoló lény, miként lett ilyen hatalmas alkotó? Romlott és hős; számító hazug, és ezeréves erkölcsi tanokat tisztelő. Van-e élőlény rajta kívül, akibe gonoszságból, jóságból, tehetségből ennyi fér. Időnként Gizinénin jár az eszem. Gizinéni szelíd, akár Jézus. Hirdetett gondolatai közül neki is a szeretet a legfontosabb, ha erős lenne, mint Jézus, akkor a gyűlöletkeltők megölnék, de gyenge, hát fölényesen legyintenek -„Naiv vagy Gizikém.” Útkereső vagyok. A városi rengetegben is az utat keresem, pedig ott mindenütt utak vannak. Bármerre megyek úton vagyok, és mégis keresem. Halkan […]

Mottó: „Én az igazságról általában azt gondolom, hogy nem létezik. De ez nem olyan nagy kár, mint sokan gondolják.” (Su-la-ce Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában) Amikor egy Valaki meghallgat egy Senkit, az nagy tette a Valakinek, hisz odafigyelni a névtelenre nagy dolog. Kedves Valakik, kérlek bennetek, most figyeljetek rám a Senkire! Ma, amikor a demokratikus ellenzék „kard ki kard” felkiáltással egymásra ront, addig a NER lovagok békésen menetelnek a győzelem felé, már páncélingüket is levették, arcukon fölényes a mosoly, lábukat almaecetes vízben áztatják, és halkan böffentenek az esti csendben. Vezérük, a NER kapitány Merkel asszonnyal sétál a város kihalt utcáin: […]

Mottó: Rosszabb egy hanyatló demokráciában élni, mint egy hanyatló diktatúrában. Arról kellene írnom, hogy a kocsma hűvösében mit mesélt falujáról az öreg bányász, aki szerint a nyugdíjasok kihalnak, a fiatalok külföldön dolgoznak, hogy a bánya bezárása előtti kétezer lakosú falujában ma háromszázan élnek, vagy a várandós kocsmárosnéról, aki hitelterhe elől külföldre menekülve tudta édesanyja házát megmenteni. Két évre ment, aztán tizenkettő lett belőle. Így maradt meg lakótelepi lakása és anyja háza, még erre a kis kocsmára is futotta. „Nem nagyon tanultam meg németül, mind magyarok voltunk, még a főnök is.” Írnom kellene még a kőművesről, aki Szlovákiában dolgozik „Hatvan eurót […]

Mottó: A demokrácia alappillérei: konfliktus, kompromisszum, konszenzus, disszenzus. A Fidesz nyert, de nem a győzött, csak választást nyert. Ismét nyert. A választók jelentős része (47,6%) ellene volt A Fidesz ellen szavazó most másként szavazott, mint korábban, de most sem az ellenzék ellen, hanem az ellenzék megújításáért. Megújításáért! Nem az ellenzék szétveréséért, hanem MEGÚJÍTÁSÁÉRT. Óriási változás. Ma a két ellenzéki „nagy” (a néhánynapja még kicsi) a DK és a Momentum. Politikájukban -sok különbség mellett- két közös dolgot fedezek fel: az európaiságot és az érzelemgazdagságot. Mindkettő nagyon fontos, ezért a korábbi ellenzéki élvonal (MSZP, Jobbik) racionális, praktikus gondolkodását alá kell rendelni (nem […]

Gizi néni, korábbi nevén tanárnő, mióta több minisztérium összevonásával létrejött új „Központi kormányzati igazgatási szerv” az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevet kapta önértékelési zavarral küzd: Az emberi élet alkonyán -túl a hetvenen- emberi erőforráskénti értékén töpreng; mennyit ér a NER-nek(?) vajon ér-e annyit, mint hatvan kiló disznótáp(?) aztán szomorúan állapítja meg, hogy figyelembe véve a feldolgozás költségeit, és a feldolgozás során óhatatlanul keletkező súlyveszteséget, értéke legfeljebb tíz- tizenöt kilogramm disznótáp nettó piaci értékével azonos. A lehangoló következtetés nem hagyja nyugodni, ezért -tanulva NER-ista honvédőitől- gondolatban a disznótáp hasznosításába fog: megeteti magát egy disznóval, majd az immár vágásérett állatot tovább küldi egészen […]

Mottó: A jó, akkor is jó, ha kicsi Gizi néni, korábbi nevén tanárnő -történetünk pillanatában Gizikém- férjével, Gézával a Dunaparton sétált, valahol Győr és Móvár között, a fövenyen. A napsütés ragyogott, a víz csillogott, ahogy egy ilyen szép történetben annak lennie kell. Már túl voltak harmincon, még innen a negyvenen; a fiatal felnőttkor kéjes birodalmában jártak, az ifjúság hevességétől már felszabadultan, és a bölcsesség emelkedettségétől még megkímélten; abban a korban, amikor ragyog a bőr, és könnyű vágytól csillog a szem, amikor még a mell tartja a melltartót, és még nem a hastól domborodik a férfinadrág. Sétáltak, fürödtek, napoztak. Géza félt […]

Mottó: A baj, akkor is baj, ha kicsi Gizi néni, korábbi nevén tanárnő túl van a műtéten, sőt műtétet követő pánikja is a múlté, kórlapján a bűnügyi jelentésbe illő szavak miatt („korának megfelelő kinézetű nő”) érzett haragja lassan múló emlék. Nem hitt optikusának, mégis belevágott, és mára – a műtét után két héttel – új színbe öltözött a világ. Sumák betegség a szürkehályog; nem fáj, nem jelez, de baj. Második kontrollon van. A váróteremmé előléptetett folyosón sokan állnak, a fal szélét kitöltő székek megteltek, a rendelőajtó elött szolidan tolakodó betegek mustrálják egymást; vajon ki jött előbb? Az időközben ki-ki lépő […]

Bulgakov pokla a legszelídebb, van benne kies liget, pokolbál sőt még kiút is. Kiút a pokolból. A „Mester és Margarita” Margaritája az évente rendezett pokolbál aktuális királynője. Margarita az alkalomhoz illő ékszerekkel díszített, gyönyörű nő, és -hogy még szebb legyen- meztelen. Hatalma nagy: a bálon egy bűnöst szabaddá tehet. Egymás után járulnak elé a dicsekvő bűnösök, büszkék bűneikre, ám van köztük egy zokogó anya, aki megölte gyermekét. Margarita őt engedi el a pokolból, neki ad esélyt. Kedves barátnőm, amikor a történtet mesélem neki, kis hallgatás után ennyit mond: „Belőle lett a legjobb anya.” Furcsán nézek: Gyermeke gyilkosából legjobb anya(?) aztán […]

Rátesi Margit legutóbbi cikkét olvasva én is kedvet kaptam! Értekezésünk tárgya mindössze a leveskészítés leírása (receptje) azonban a világtörténelmet helyére igazító vágyunktól hajtva nem hagyhatjuk szó nélkül azt a jelentős gasztronómiai tévedést, miszerint az eperleveshez leginkább eperre volna szükség. Hamis gondolatokat hessegetve említjük, hogy a reformkonyha, az egészséges táplálkozás, és bioizék tisztelőiként távol áll tőlünk a kémia, ezért mindenféle vegykonyhákban kimunkált ízfokozók alkalmazását határozottan elutasítjuk. Sőt a gyanú árnyékában könnybe lábadt szemmel jegyezzük meg, hogy még olyan kemikáliák, mint a só és a cukor használatát is a modern gasztronómia kevésbé kifinomult eszközének tartjuk. Engedményként legfeljebb, mutató és hüvelykujj közé csippentett […]

Mottó: Légy hangos demokrata, csak így tudják mások is, hogy sokan vagyunk. (Kerék Imre) Amikor egy túlkoros villanyszerelő komolyan és komoly kérdésként politikáról beszél, akkor könnyen válik nevetséges okoskodóvá. Én most nevetséges okoskodóvá váltam. Olvassatok türelemmel! Rendszerváltásra van szükség, és senki ne álmodozzon „fülkeforradalomról” a NER ezt már vitte. Fülkeileg bebetonozta rendszerét; „alkotmányosan” megszüntette az alkotmányt, saját érdekeihez igazította a választási rendszert, részben felszámolta a hatalmi ágak függetlenségét, lefejezte a bíróságokat, a meghatározó pozícióikat saját embereivel töltötte fel, a közoktatást gyakorlatilag átadta az egyházaknak, megszerezte a bankok feletti totális ellenőrzést, kialakította az őt támogató oligarchák, és középrétegek körét (eszközei: az […]

Gizi néni, korábbi nevén tanárnő, fiatalságáról álmodozik, kivételesen nem Gézára gondol a fekete, göndör hajú fiúra, aki pár évvel ezelőtti haláláig férje volt, és nem is Jenőre, akinek olyan jó lett volna igent mondani, hanem az 1-es útra, a bicskei marsall májra, a megállásokkal tarkított lassú cammogásra Budapestig. Géza, míg állt a sor, leállította a trabit -addig sem fogyaszt- mondta. Emlékszik még na’llán’ korára is, a bombatölcsérbe telepített kishalra, és látja maga előtt ifjú barátját, ahogy a lebombázott ház tűzfalára mászik, aztán az új M1-s autópálya jut eszébe a „száguldás az úton”, meg az M2, a piros metró, az izgalom, […]

Gizinéni, korábbi nevén tanárnő váratlanul pénzhez jut. Egy kicsit ad ennek, ad annak aztán nézi a bankszámláját. Van, amikor 8 forint a kamat, illetve csak hét, mert egy forint a kamatadó, aztán számol. 3% infláció mellett éves vesztesége 90 ezer forint körüli, ami több mint nyugdíjának fele. Átolvassa az állampapírok kínálatát. Látja a 3% kamatot, a lejárat előtti bruttó áron való visszaválthatóságot. Aztán felveszi új kabátját -öt éve vette egy használtruhaboltban- és irány a bank. -Állampapírt vennék két és félmillió forintért -mondja és várakozva néz a banki alkalmazottra -3%-s kamatozásút- teszi hozzá. A banki alkalmazott bonyolult fejtegetésbe kezd lényege, hogy […]

Ifjú barátommal bóklászunk a börzsönyi erdőkben. Sárguló falevelek fénylenek az időnként felsejlő napsütésben, puhán süpped a nedves avar. Csodavárás helyett csodalátás. Sűrű, lassan eloszló köd, majd a nedves fatörzsek vakító csillogása a napsütésben. Csótányos felé tartunk. A kilátóból bámuljuk a völgyek ködéből kiemelkedő bársonyos dombokat. Még harminc kilométer hegyen-völgyön át és megérkezünk a cserháti kis faluba Szendehelyre, ahol fokhagymakrémlevest eszem cipóban, túrógombócot fahéjas tejföllel, majd lepihenünk régi dolgokkal dekorált szállásunkon, ahol a Singer varrógép békésen megfér a rézből készült kotyogós kávéfőzővel, meg az ötvenes évek rádiójával, amely -talán- még álmában is recseg. Csodák közt járunk és újabb csodák várnak ránk, […]