A tészta szinte úszik a piros mártásban, illatok ízek és a színek pompás harmóniája, na meg az étvágy. Az is jó. A száraz tészta mindig kevésnek tűnik, aztán még egy kicsit tesz hozzá. Ilona ma is többet főzött. A tányérok teli, a fazék még gőzölög. A pestot nyár végén, a paradicsombőség idején készítette, most esszük. Nagyon finom. Kedvelt éttermünk ablak melletti asztalánál ülünk, az asztalon apró vázában egy szál írisz, a terítő a szalvéta és a kis virág színei harmóniában, az ismerős pincér távolról bólintva köszön. Nem furcsállja, hogy saját főztünket esszük. Ennyi belefér egy hajnali félálomba.   Alacsony, vékonyan […]

Az ellenzéki bukást szép lassan el kellene tudni engedni. Egyszerűen azért, mert erre is igaz: aki állandóan hátrafele néz, az hasra esik. Esetleg hanyatt. Ami nem jelenti azt, hogy a tanulságokat nem kellene levonni. Vagy mindent, illetve mindenkit, a tanulságok levonása nélkül kellene elengedni. Még akkor is lehet levonandó tanulság, ha valaki ballag magától. Például Márki-Zay Péter. Rajta hirtelen kitört a lokálpatriotizmus, és ráébredt: polgármester. Korábban is ráébredhetett volna. Mielőtt a fatornyos hazájában le nem szavazzák. Nem kicsit, hanem elég alaposan ahhoz, hogy Lázárnak igaza lehessen a politikai hullasággal kapcsolatban. S igen. MZP. Egyszerűen azért, mert az ellenzék arcaként szerepelt […]

A Fővárosi Nagycirkusz ezen a nyáron két különböző műsorral várja a közönséget egészen szeptemberig. Április 9-től szeptember 18-ig, a hét öt napján, matiné időben egy különleges vízicirkuszi show-val, este pedig minden pénteken és szombaton egy felnőtteknek szóló, exkluzív műsorral. Május elején viszont egy igazi világszenzáció jön el hozzánk: a vietnámi „A O Show”-t május 5-8. között hat alkalommal tekinthetik meg az érdeklődők, a megszokottól eltérő, új helyen, a Fővárosi Nagycirkusz mellett felállított cirkuszsátorban. Van egy kislány, aki – miután látott egy előadást – már háromévesen arról ábrándozott, hogy artistaművész lesz. Látva lelkesedését, édesanyja ötévesen beíratta egy cirkusziskolába. A kislány kitartással, […]

Mindazok számára, aki ma Magyarországon élnek – és érdeklődnek a képzőművészet iránt – az elkövetkező évtizedekben feltehetően nem lesz még egy ilyen alkalom. Tán még azt is megkockáztathatjuk, hogy ez az állítás egész Európára nézve is igaz lehet. A Szépművészeti Múzeum április 9-én nyíló és július 17-ig megtekinthető – Menny és pokol között című – kiállítása az európai festészet egyik legnagyobb hatású és legemblematikusabb életművét megalkotó németalföldi mester, Hieronymus Bosch (1450 körül – 1516) művészetét mutatja be. Ezen tárlaton, amely nemcsak Közép-Európa eddigi legnagyobb kiállítása lesz Bosch műveiből és művészetéről, de nemzetközi mértékkel is az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb […]

Április első hétvégéjének is vége, hóval, esővel és szavazással együtt. Vártuk, hátha… Hiszen ez a 21. század, és Magyarország Európában van, vagy Eurázsiában? De ezt az országot én már nem ismerem fel. A nyelvét beszélem, de a mai kultúrája olyan idegen számomra, mintha kínai lenne. Biztos, hogy még Magyarországnak hívják? A gyász szakaszain megyünk keresztül már éveken, évtizedeken keresztül. Már azt sem tudjuk, hogy amit gyászolunk, az létezett-e valaha, vagy csak egy remény volt, ami megfogant és azután elvetélt. Azt érezzük, hogy még ennyi idő után is fogamzásra hajlamosak vagyunk, tán túlságosan is gyorsan. Az utolsó elvetélés után megint elfelejtjük […]

A választások eredményének emészthetősége nem mindenkinek egyforma. Van azonban egy véleményvonulat, ami jelentősebbnek tartott szerzők, publicisták klaviatúrájából is előtör, és ami alapvetően nem más, mint az áldozathibáztatás társadalmasított formája. Annak érdekében, hogy a kedvencnek kinevezett politikus dicsfényéből minél kevesebb fakuljon, vagy olykor a saját szende lelkek önvédelme gyanánt. A különbség legfeljebb a megfogalmazásban, a nyelvezetben mutatkozik meg. A lényege: fel-felbukkanó motívum a választók leszólása, hibáztatása. A valóság azonban az, hogy a társadalmat nem lehet leváltani. Az egy adottság. Ha a társadalom egyes tagja nem X-re vagy Y-ra szavaz, akkor alapvetően azért, mert nem érzi magát általa, mellette megszólítva. A saját […]

Lezajlottak a választások. Ahogy sejteni lehetett elkezdtek kisarjadni azok, akik utólag már korábban is úgy megmondták, hogy szinte látni sem lehetett a véleményüket. Miközben az ellenzék bukásához — mert ez több volt, mint szimpla vereség — olyan tendenciák vezettek, amelyekről többen szóltunk a neten menet közben is. Le is ugattak, fideszbérenceztek a fórumokon. Többed magammal. Olyanok is, akik közül nem egy fórumszereplő most már előre megmondta. Az ellenkezőjét, mint amire most „emlékszik”, hogy mondta. Snitt! Nem az emberi gyarlóság a téma. Még akkor sem, ha némelyek gyarlóságnak, a hiúságnak, a „na, ugye, megmondtam” álságos katarzisának fogják tekinteni a leírtakat. Karácsony […]

A másnaposság nem nagyon alkalmas a dolgok józan mérlegelésére. Mégis erre teszek kísérletet. Holott az előválasztásokat követő felmérésekből sejteni lehetett – az a „minimális”, 1-3 százalékos kormánypárti előny, ami mindvégig jelen volt, okozhat még gondot. Az ennél nagyobb arány a választási csalásoknak köszönhető, de ez a lényegen nem változtat. A lényeg meg az: Magyarország népének kétharmada úgy véli: a bizonytalan szabadság, verseny ellenében jobb behúzódni a már ismert védernyő alá. Büdös van, büdös van – na és? De legalább a huzat nem kuszálja össze életünket. A kétharmadhoz jócskán hozzátett a szomszédságunkban dúló háború – vész idején mindenki ösztönösen is inkább […]

A választások éjszakája Magyarországon a Fidesz számára a lehető legjobb volt, Márki-Zay Péter Együtt Magyarországért szövetsége számára pedig a lehető legrosszabbnak bizonyult. Nemcsak a Fidesz vitorlázott győzelemre. Meglehetősen szerencsés módon a Mi Hazánk nevű oltásellenes, kemény jobboldali kispártnak sikerült átlépnie a parlamenti képviselethez szükséges minimális 5 százalékos küszöböt. Ezt egyetlen közvélemény-kutató sem jósolta meg a választás utolsó heteiben. Én azt mondom, hogy a Mi Hazánk azért bizonyul hasznosnak a Fidesz számára, mert a kormányzó rezsim most egy szélsőjobboldali mumusra mutathat, és visszatérhet ahhoz a stratégiához, amit egykor a Jobbikkal szemben alkalmazott, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy csak Orbán Viktor […]

Minden lehetőség legrosszabbika jött be, ezt látjuk. Az országnak is. Marad a nemzetközi elszigeteltség, a költségvetés összeomlott, nő az elvándorlási kedv. A bajokat takarandó, a kormánynak újabb és újabb bűnbakokat kell majd kijelölnie, amivel továbbmérgerzi a közerkölcsöt és közbeszédet. De lehet rosszabb is, ha az ellenzék „lássuk uramisten, mire megyünk ketten” alapon szétveri a táborát. Lesz majd dolga sajátmagával is, de most elsősorban a választóival van. Akik soha még ilyen csalódottak nem voltak, hiszen hihetőnek látszott a változás. Akik -civilek, nem hivatásos politikusok- még soha ennyit nem tettek: pultoknál fagyoskodtak, aláírást gyűjtöttek, nyomtattak, hajnaltól hajnalig ültek a szavazatszedő bizottságokban. Nem […]

Ma vannak az országgyűlési választások. Gondolom a záróakkordot majd a levélszavazatok beszámítása jelenti majd. Személy szerint az életmódszerűen nem Magyarországon élőknek általánosságban nem szeretnék szavazati jogot. Akárkire szavaznak, és akárhány mandátumot döntenek el. Mert a sajátjukkal lenne ildomos a csalánosban lófrálniuk pucéron. De ez egy másik, és jelenleg amúgy is botrányokkal övezettnek látszó történet. Viszont a határon belüli szavazatok jelentőségére is rámutat. Ezért mindenkit csak kérni lehet arra, hogy menjen el szavazni. Mert az egyetlen módja, és lehetősége, jelenleg, hogy véleményt nyilvánítson. S ez független a személyes szimpátiáktól Amely személyes szimpátiák nyilván eltérőek lehetnek. Mert csak egészen diszkriminatív, sötéten antidemokratikus, […]

Ma reggel a ragyogó ottawai napsütésben leadtam voksomat Magyarország kanadai nagykövetségén. Egy mosolygós, öltönyös fiatal diplomata fogadott. Felkísért a félemeltre, ott bedobtam az átlátszó plasztik urnába levélszavazatomat, aztán pár utcával odébb beültem egy helyi angol pub-ba reggelizni. Az óceán túlsó partjain — egy fából készült kis széken állva, rajongókkal körülvéve — ez a kép Orbán Viktor miniszterelnökről hatásosan foglalja össze az országot 12 éve irányító rezsim kamu, alap nélküli jellegét. A Fidesz ugyanis az a párt, amely azt vallja beképzelten és álszenten, hogy ő az egyetlen legitim képviselője mindannak, ami keresztény és hazafias. Ugyanakkor a Fidesz elsősorban a korrupt oligarchák […]

Abban a reményben írom ezt a választás előtti utolsó posztot, hogy holnap lezárul a rendszerváltás óta eltelt idő legkórosabb és legkárosabb évtizede. Hogy véget ér ez a hatalmi, vagy inkább uralmi korszak, amely ember és társadalom eredendő törékenységét újra és újra kíméletlenül próbára tette. A diktatúra bármelyik formája, a legenyhébb is terror, mert szüntelenül olyan választások elé állítja az embert, ami nem jó neki. Van Kurt Vonnegutnak egy tökéletesen ránk szabott észrevétele. „Az igazi terror egy reggel arra ébredni, hogy gimnáziumi osztálytársaid irányítják az országot”. Mivel velünk ez szó szerint megtörtént, igazolhatjuk, hogy túl sok iskolatárs a parlamenti padokban rosszat […]

Fel a fejjel! Van esély arra, hogy az ellenzék győzzön a vasárnapi választáson. Ehhez nem kell más, minthogy azok, akik nem kérnek Orbánból és a Fideszből, elmenjenek szavazni. Már egy kis vereség is nagy pofon lenne a Fidesznek, Orbán látványosan megzakkanna. És persze nagy földindulás lenne. „A haza nem lehet ellenzékben”, meg hasonló hülyeségek. Zengene az ég, kiáradnának a folyók és Anikó asszony néhány éjszakára valamelyik barátnőjénél húzná meg magát. Szörnyű lenne, de megérné. Tessék elmenni szavazni! *** Az oroszok már nem csak a spájzban, hanem a külügyminisztériumban is jelen vannak Márki-Zay Péter feljelentette a dunaújvárosi rendőrségen Szijjártó Péter külügyminisztert […]

Mottó: Nincs nagyobb tragédia, mint amikor a mindenható Isten helyére a mindenható ember kerül. „A szegedi szabadfoglalkozásuak kenyérfejadagját 15 dekára szállították le.” Írja a Délmagyarország 1947. március 20-n csütörtökön, hetvenöt éve azon a napon, amikor születtem. Anyukám boldog volt, a család büszke, én felsírtam, mint minden csecsemő, majd anyukám ölében fekve, boldogan szoptam az anyatejet. A szoba konyhás lakás kályhájában talán szebben lobogott a láng, és az újság szerint Szegeden a csecsemők számára 1 kiló 20 deka grízt osztottak ki. Akkor, a naptári tél utolsó napján sütött a nap, olvadt a hó, és Európában csaknem két éve béke volt. Már […]