Articles by: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba. Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni. Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!

Karcolás a diktatúra ábrázatán

2020 július 28 12:46 du.123 hozzászólás
Karcolás a diktatúra ábrázatán

Régóta fontolgatom, hogy megírom a magyarországi rendszerváltás történetét – alulnézetből. Ez az „alulnézet” azt jelenti, hogy magam a „középosztály” alsó szélén tanyáztam valahol. Bár újságíró voltam, de nem befolyásos nagy lapnál, csak egy helyi orgánumnál. Bár volt ennek egy szakmai előnye: bármilyen hülyeséget írtam, az olvasó másnap reggel a műhely sarkánál számon kérte. Így azután igyekeztem kerülni a hülyeségeket – azt remélem, többnyire sikerrel. Erre utal, hogy évtizedek múlva is akadtak, akik emlékeztek a nevemre, írásaimra. Egyébként ez legmagasabb szakmai kitüntetésem – a hivatalos listákra sose kerültem föl. Pályázatokon nyertem nívódíjakat, ösztöndíjat. (Soros a hetvenes években itthon még nem volt […]

Read more ›

Kaleta és pedofília

2020 július 9 9:36 de.72 hozzászólás
Kaleta és pedofília

Hajjaj! Parazsat gyűjtök a fejemre! Kaleta Gábor ügye NEM politika ügy! Kanadaiaknak: Kaleta, a jelen kormány perui nagykövete egy nemzetközi pedofil hálózat utáni nyomozás folyamán bukott le, mert a hivatali számítógépén 19 ezer gyermekfotót – közöttük pornográf tartalmút is – találtak. Magyar bíróság elé került, ahol felfüggesztett börtönbüntetést kapott, valamint csekély pénzbírságot. A közvélemény felzúdult, főként az ellenzéki oldal. Nagyon nem tetszik. A pedofília jelen tudásunk szerint abnormális mentális állapot, amelynek biológiai-fizikai eredőjét nem ismerjük. Eddigi tapasztalatok szerint e késztetés egyes esetekben gyógyszerrel, állandó felügyelettel jól karban tartható. Nem függ világnézettől, vallástól – tehát mindegy, hogy Kaleta a jelen magyarországi […]

Read more ›

Régóta zajlik a vita itt is…

2020 július 1 10:23 de.166 hozzászólás
Régóta zajlik a vita itt is…

Régóta zajlik a vita itt is, másutt is: micsoda hálátlanság, pláne köpönyegforgatás, hogy a magyarországi kormányfő szembefordult egykori támogatójával, karrierje elindítójával. Szerintem meg ez nem túl lényeges – bár igen látványos eleme a hazai politikának. Gyakorta megesik másokkal is, másutt is. Sőt, inkább természetesnek mondanám, hogy az embernek az ismeretei, tapasztalatai bővülésével változik a világlátása. A lényeges kérdés az lenne, miféle más alapokon tolja-löki Magyarországot és a magyar nemzetet egy erősen közepes kvalitású, bizonytalan identitású, labilis erkölcsű rikkancs nagyon veszélyes irányba. Amíg viszont mi itt – mások meg máshol – azon rugózunk, hogy az amerikai-magyar milliárdos pár milliója „méltatlan kezekbe” […]

Read more ›

A soros nemzeti inzultáció

2020 június 11 8:46 de.55 hozzászólás
A soros nemzeti inzultáció

Hát, ez nem lesz rövid. De a magyarországi junta (lánynevén kormány) se tartóztatta meg magát: 13 kérdőjellel ellátott körmondatos állítást tartalmaz az ív. Merthogy kérdésekről – a korábbiakhoz hasonlóan – szó sincs. Sajátos szemszögből felállított alternatívákat soroló mondatokról van szó – amelyeknek kérdőjelet tettek a végére. Magam még nem kaptam meg a papírváltozatot, így a neten itt elérhető listát olvasgattam. Nem térek ki minden egyes felvetésre – sok közöttük az unásig ismert migráncsozás, brüsszelezés – meg persze a junta fényezése. A 2. pontban: Ön egyetért-e azzal, hogy a járványügyi készültséget mindaddig fenn kell tartani az egészségügyben, amíg fennáll a járvány […]

Read more ›

Egy kis mosoly

2020 június 2 11:47 de.75 hozzászólás
Egy kis mosoly

Felbátorítottatok ezzel a sok elismeréssel. Úgyhogy most csak mesélek. Például arról, hogy mindig valami eltérő álláspontom volt. Például kislánykoromban, amikor a kortársaim arról ábrándoztak, mily jó lenne régi korokban élni, hercegkisasszonyként várni a hercegre az obligát fehér lóval. Én meg rámondtam: És ha a jobbágy kilencedik gyereke lennél? Erre kb. százszor akkora az esélyed. Akkor is jó lenne? Mit mondjak? Nem én voltam a legnépszerűbb. Az utazásokkal sem volt másképp: miközben a legtöbben Párizsba, Rómába vágytak, nekem Stockholm volt a vágyott úti cél: a XX. század emblematikus városa. A századelő szegénységéből pár évtized alatt kivirágzó település. Végül eljutottam oda – […]

Read more ›

Nincs álságosabb, hazugabb fogalom, mint a “nemzetállam”

2020 május 31 9:12 de.84 hozzászólás
Nincs álságosabb, hazugabb fogalom, mint a “nemzetállam”

Alig pár nap múlva lesz a centenáriuma annak a dátumnak, amelyen a Horthy vezette magyarországi kormányzat a versailles-i francia királyi park egyik épületében, a Trianon nevű kiskastélyban aláírta az Antantnak, a Központi hatalmak egyik veszteseként, az Osztrák-magyar Monarchia magyar királyságra vonatkozó ultimátumát. Ezzel most bővebben nem foglalkoznék, kifejtettem itt a véleményemet. Talán annyit tennék hozzá: Horthyéknak nem nagyon volt más választásuk: a győztesek világosan értésére adták: a békedekrétum aláírása a feltétele annak, hogy az 1920 nyarán a Tisza vonalánál álló román csapatokat az Antant által kijelölt – nagyjából a mai magyarországi határoknak megfelelő – demarkációs vonalakra szorítsák vissza. Sokkal érdekesebb, […]

Read more ›

“Egyetlen magyar sincs egyedül” — A kezünk ott van a zsebében

2020 május 15 12:43 du.102 hozzászólás
“Egyetlen magyar sincs egyedül” — A kezünk ott van a zsebében

A fenti szlogennek ugyan csak az első fele virít a plakátokon, újság oldalakon, harsog a rádiókból, a másik felét minden magyar érzi. Engem már kiráz a hideg, ha a „védelem” kifejezést meghallom a kormány közeléből. De hogy is néz ki közelebbről a „nagyívű gazdaságvédelmi akcióterv?” Bértámogatás a veszélyeztetett munkavállalóknak Először is: nem a munkavállaló kapja, hanem a munkaadó – aztán továbbadja (vagy nem) a dolgozójának. Csak annak jár, akinek a bére a korábbinak a 10-50 százalékára csökkent. (Vagyis, aki egyáltalán nem kap fizetést, mert nem tud a vállalkozó munkát adni neki, az úgy járt: a 0 százaléknak a 70%-a is […]

Read more ›

Karanténnapló 5.

2020 május 9 8:50 de.88 hozzászólás
David Hockney

Lassan eltelik a karantén második hónapja is. Elég jól viselem – amúgy is nehezen mozdultam ki itthonról, még a korábban tíznaponta, kéthetente megejtett bevásárlásaimra is napokig készültem. Most meg a fiam, ahogy eddig is, hozza, ha kell valami – még a cigit is, pedig nagyon utálja, hogy bagózom. Jelentkeztek a környékről távoli ismerősök, hogy szóljak, hoznak, ami kell. De fordulhatnék a kerületi önkormányzathoz is – itt MSZP-DK többségű a testület. A járvány kezdete óta segélyvonalat működtetnek, majd kétszáz önkéntes vásárol be az időseknek. Több ezer élelmiszer és tisztasági csomagot állítottak össze azoknak, akiknek már nem telik bevásárlásra. 100 millió forintot […]

Read more ›

Karanténnapló 4.

2020 április 16 8:35 de.62 hozzászólás
Karanténnapló 4.

Ücsörög az ember immár egy hónapja az önként vállalt vesztegzárban, kiváltságos magyarként. Kiváltságos, mert nem bérház mélyi szoba-konyha, sőt, nem is másfeles, soklakós panel lépcsőház rabsága színhelye, hanem egy önálló ház, meglehetős – 400 nm-es kerttel. Sőt: nem túl magas, ám nem minimális nyugdíjából is futotta némi megtakarításra a korábbi évekből. Amit ugyan 2010 óta elszántan farag a magyarországi kormány 10 éve, de az én, 73. éve edzett túlélési praktikáimon nem képes kifogni. Ráadásul itt van a fiam is, aki nagyszombaton betolta nekem a közeli hipermarketet a mellette lévő trafikkal együtt, így háborús készletek tetején üldögélve van időm nézegetni netes […]

Read more ›

Magyarország első szolgája így vezényel

2020 április 10 1:01 du.23 hozzászólás
Magyarország első szolgája így vezényel

A belinkelt, 50 másodperces videó sokat elárul arról, hogy is képzeli Magyarország első szolgája a veszélyhelyzeti vezénylést. Merthogy „vezénylésnek” képzeli, afelől nem lehet kétség. A kormányerő részéről senki más nem tesz bejelentést. Helyettese a díszletek mögött semlyénkedik, pardon, serénykedik, olyan rendeleteket fogadtatva el, mint pl. a többek szerint felesleges és túlzó Budapest-Belgrád vasútvonal építéséhez felvehető kínai hitelkeret 500-ról 1700! milliárd forintra való emelése. Az 1200 milliárd különbség annyit jelent, hogy minden magyarországi lakosnak valamivel több, mint 120 ezer forint adóssága keletkezik Kínával szemben. Tízmillió lakosra lenne pont 120 ezer forint – de hát a határainkon kívül élő állampolgáraink a hitel-visszafizetés […]

Read more ›

Karanténnapló 3

2020 április 7 8:04 de.74 hozzászólás
Illusztráció: Carol Marine

Helyzet: ragyogó tavasz, 17-18 fok, bár az esték, éjszakák csípősek, hidegebb vidékeken gyakori a mínusz. A szilvafa ledobta menyasszonyi ruháját – csak remélem, hogy a szirmok alatt lapuló gyümölcskezdemények (ha vannak egyáltalán) nem szenvedték meg a hideg éjszakákat. A ragály is megy rendületlenül a maga útján: mára 732 igazolt fertőzött, újabb hat, összesen huszonhat elhunyt. Orvosok, járványügyi szakemberek, matematikusok a mostani és korábbi pandémák adatait vizsgálva arra a következtetésre jutottak: a hivatalos adatoknak kb. a százszorosa lehet a valóság. Mégsem hiszem, hogy a hivatalosságok hazudnának. Még Magyarországon sem. Nagy a felelősségük: ragaszkodniuk kell az igazolódott adatokhoz, nem kelthetnek pánikot a […]

Read more ›

Karanténnapló 2 — Nem vagyunk angyalok – bár talán “acsarkodó, lepukkant nyuggerek” sem

2020 március 29 8:09 de.29 hozzászólás
Karanténnapló 2 — Nem vagyunk angyalok – bár talán “acsarkodó, lepukkant nyuggerek” sem

Önkéntes bezárkózásom huszon valahányadik napja. Jobb, ha az ember nem számolja, amikor fogalma sincs, meddig tarthat. Az eddigiek alapján úgy számolom, Magyarországon a nyár közepéig – talán a végéig is – eltarthat a fertőzések szaporodása, és még akkor is csak arról van szó, hogy megállítottuk a járványt – a megszüntetéséhez még újabb hónapok, ha nem évek kellenek. (Helyzet március 29. 8:00 óra: 408 ismert fertőzött, összesen 13 elhunyt.) Hétfő óta kijárási korlátozás van, ami annyit jelent, hogy pl. vásárolni az idősek csak 9 és 12 óra között járhatnak, a fiatalabbak ezt követően a 15 órai boltzárásig. Az utcák csendesek, még […]

Read more ›

Karantén napló

2020 március 22 9:40 de.38 hozzászólás
Karantén napló

15. nap Bezárkózásom önkéntes és teljes. Két hete az orrom se dugtam ki a házból. (Részben mindig is volt tartalékom, részben a fiam pótolta a hiányokat.) Beszéljünk már kicsit másról is. A szilvafám reggelre menyasszonyi ruhába öltözött. Érdekes egy szerzet ez a fa. Már a megszületése is. Néhai párom nagyon szerette a ”potyós” szilvát – kis, kerek, sárga, vagy sötétlila, édes gyümölcsöket terem. Egyszer hoztam a páromnak a piacról egy kilót, majd a magokat – a többi konyhai hulladékkal – ráöntöttem a kerti komposztálóra. Onnan hajtott ki – ma már öt méter magas, sudár fa, terebélyes lombkoronával. Jónéhány kiló szilvát […]

Read more ›

Ideje lenne elővennünk a feltétel nélküli alapjövedelem ügyét!

2020 március 18 7:53 de.122 hozzászólás
Ideje lenne elővennünk a feltétel nélküli alapjövedelem ügyét!

Legelőbb is helyzetjelentés. Március 17. A dátum fontos, mert a helyzet óráról-órára változik. A hivatalos adatok szerint Magyarországon több mint 50 fertőzött van, és egy halálos áldozat. Az az idős férfi, aki végstádiumban feküdt kórházban, és akit a Hollandiából hazatért fia fertőzött meg a vírussal. Ezek a hivatalos adatok, és nincs ok a kételkedésre. Bár nyilván a helyzet ennél rosszabb – magam 400-500 tünetmentes vírushordozót saccolok – ámde hivatalosan nyilván csak ennyi esetről tudni, hiszen máig csak ezerötszáz körüli tesztet végeztek el. Tegnap oldotta föl a kormány a teszteléshez kötött protokollt, miszerint csak a már tünettel jelentkezőket szűrik – azokat […]

Read more ›

Járvány idejére…

2020 március 13 9:23 de.53 hozzászólás
Illusztráció: Pierce Boshelly

Néhány felvetés járvány idejére, elsősorban a hozzám hasonló 70+-os, veszélyeztetett korosztálynak. Ha nem dolgozunk – nem vagyunk orvosok, ápolók, mentősök stb. – maradjunk otthon a hátsónkon. Ne riogassuk ismerőseinket, aktív hozzátartozóinkat olyasmikkel, hogy: a szomszédasszony látta, hogy a veje öccse a saját fülével hallotta, hogy miféle szörnyűségek történnek a közelben és a távolban. Mondjunk le átmenetileg az olyan múlhatatlanul szükséges, megszokott dolgaink beszerzéséről –és ennek hiányával a hozzátartozóink fülét se rágjuk -, mint például az almazöld, ovális kuruttyin. Átmenetileg megteszi a fehér, négyszögletes is. Bár ki tudja? Lehet, hogy rájövünk, egyáltalán nincs szükségünk kuruttyinra – micsoda megtakarítási lehetőség a jövőre! […]

Read more ›