Articles by: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba. Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni. Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!

Nyílt levél az ellenzéki előválasztáson indulók számára

2019 június 22 11:48 de.24 hozzászólás
Nyílt levél az ellenzéki előválasztáson indulók számára

Tisztelt előjelöltek! Nekem mindhárman szimpatikusak – ki jobban, ki kevésbé, van még négy napom, hogy eldöntsem. Az tudható: bármelyikük is lesz az első az ellenzéki jelöltek között, sőt, ha az októberi szavazáson le is győzi a jelenlegi udvartartás (kormánynak nem nevezném őket) mamelukját, nem lesz lehetőségük a főváros ellenzéki főpolgármestereként bármelyik ígéretüket beváltani. Nincs kétségem: ha az ellenzék felé hajolna az októberi szavazás eredménye, még az urnazárás utáni éjjelre, de legkésőbb másnap reggelre összetrombitálná hadát a magyarországi első szolga – és percek alatt felszámolná az önkormányzatiság soványka maradékát, különös tekintettel a Budapest törvényre. Akkor nincs mit tenni? De, szerintem van. […]

Read more ›

Egy kis mosoly — Pünkösdi pihenő

2019 június 9 9:39 de.20 hozzászólás
Egy kis mosoly — Pünkösdi pihenő

Eredetileg a magyarországi belpolitikáról akartam írni, ezúttal az ellenzékieket bírálva – el is kezdtem, és bizonyosan be is fejezem majd. De úgy gondoltam, lazítsunk egy kicsit. Tudni kell, hogy sokféle honlap hírlevelére, fórum beszélgetéseire bejelentkeztem – van időm, megtehetem. Nem nagy ügy kitörölni azt a napi 80-100 e-mailt – és had örüljön az a webáruház, fórum stb., hogy mennyi követője van. Gyakran kitöltök egy-egy közvélemény-kutató kérdőívet is, és ez vezetett arra a felismerésre, hogy tökéletesen igazuk van a marketingeseknek, amikor csak a fiatalokat, középkorúakat veszik célba, általában 39 éves korig. Hogy miért? Az íveken olyan kérdésekkel találkozom, amiken csak vigyorgok. […]

Read more ›

A szavazók immár látható hányada egyre inkább képes az európai nemzetek közös érdekeit felismerni

2019 június 4 9:47 de.131 hozzászólás
Magyarország jövője szorosan összefügg az EU sorsával.

A magyarországi európai parlamenti (EP) választásokról már szinte mindent elmondtunk – és mindennek az ellenkezőjét is – talán ideje lenne a várható közeljövőről ejteni néhány szót. Bár ehhez le kell szögeznem, hogyan látom én a május 26-ai eredményeket. Tehát: 1.Kétségtelenül a kormányerő győzött, hiszen kilenc évi rettenetes kormányzás után is a maga oldalára tudta állítani a szavazópolgárok majd ötödét. Ami ebben az esetben a szavazott polgárok több mint felét jelentette, annak ellenére, hogy a tavalyi hazai voksoláshoz képest jelentősen csökkent szavazói száma. Azt a +2% százalék szavazatát a kétséges érvényességű voksokból szedhette össze: a határon túli állampolgárok szavazatából, hiszen a […]

Read more ›

Egy szoknya, egy nadrág – zakó

2019 május 27 7:29 de.106 hozzászólás
Egy szoknya, egy nadrág – zakó

A címből csak magyarországi emlékekkel rendelkezők tudnak arra következtetni, hogy nem divatipari tudósítás következik. Az Egy szoknya, egy nadrág fergeteges filmkomédia volt Latabár Kálmánnal a főszerepben – bár a remake-je se lett rossz: Rudolf Péter ugyan egészen más karakter, de a komédiázásban pont úgy otthon van, mint mindannyiunk szeretett Latyija. A „zakó” viszont a magyarországi szlengben vereséget jelent, méghozzá jelentős arányú vereséget. Méretes zakót kapott a magyarországi szabadelvű, baloldali tábor a vasárnapi választáson – ez kétségtelen. Még akkor is, ha a kormányerőnek nem sikerült megközelítenie sem a kétharmadot – mégiscsak számítanak azok a „határon túli” szavazatok, amiket ezúttal nélkülözniük kellett […]

Read more ›

Babaváró

2019 május 15 11:18 de.92 hozzászólás
Babaváró

Van a magyarországi kormányzatnak egy programja, amit az ellenzéki pártok – a DK kivételével megszavaztak. Ez az ún. babaváró program. A lényege, hogy július 1-től 10 millió forint kamatmentes hitelt kaphatnak azok a 18-40 év közötti feleségek, akik első gyermeküket szülik. Feltétel, hogy a gyermek házasságban szülessen, a pár legalább egyik tagjának legyen munkahelye (biztosítási jogviszonya) és mindketten büntetlen előéletűek legyenek. Amikor a házasságban megszületik a harmadik gyerek is, a kölcsön hátralévő részét elengedik. Egy kérdés, hogy ez-e a legjobb ösztönző a minél több gyermek születésére, hiszen a rendelkezés – akár az összes többi ner-rendelet – egy elképzelt társadalmi állapotra […]

Read more ›

Az MTA – az állatorvosi ló

2019 május 7 12:09 du.34 hozzászólás
Az MTA – az állatorvosi ló

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kb. egy éve kezdődött vesszőfutásán jól nyomon követhetők a jogállam felszámolásának állomásai, vagyis a diktatúra bevezetésének folyamata. Történelemórán tanulhattuk: a hat év híján kétszáz éves intézményt a pozsonyi reformországgyűlések során magyar mágnások alapították, a célra saját jövedelmükből ajánlottak föl jelentős összegeket. Elsőként gróf Széchenyi egy évi jövedelmét ajánlotta föl, e szavakkal: „…Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.” Felhívnám a figyelmet az összetett mondat utolsó tagmondatára: „…a kívánt célra […]

Read more ›

Egy kis mosoly: húsvéti mese

2019 április 22 11:35 de.72 hozzászólás
Egy kis mosoly: húsvéti mese

Régebben ilyenkor már a locsolókat vártam. Barkadísszel az asztalon, a tálon sonkaszelet, főtt tojás, retekkel, újhagymával díszítve, borospalack, sörösdoboz, meg egy jobbfajta konyak kikészítve, a szombaton festett pirostojások – szigorúan piros – nem hódoltunk a jajlila, meg neonzöld divatnak. (Csokitojás is csak később került a kínálókosárkába, amikor a fiaink is csatlakoztak a csoporthoz.) Anyu húsvétra is sütött bejglit, juttatva egy-egy rudat már felnőtt lányai háztartásába is. Városiak lévén a fiúk kizárólag a rokonokhoz, családtagokhoz jártak locsolási célzattal. (Najó, előfordult hogy útba ejtették valamelyik főnöknek a locsolókat számon tartó feleségét.) A húgom férje verte föl hajnali 8-9 tájt a sógorait, meg […]

Read more ›

Nekem nem fáj Trianon!

2019 április 16 7:41 de.98 hozzászólás
Nekem nem fáj Trianon!

Én mocskosul dühös vagyok miatta. Azért, mert immár 100 éve – jóvanna, 99 – ebbe a szemét alkuba verik bele a pofánkat, ha bármit is akarnánk: kicsit jobb életet, szabadabb levegőt. Főként a saját, lelkiismeretlen uraink. Ezek a mostaniak kiváltképp pofátlanok. Teleszemetelték városainkat, falvainkat hazug, giccses síremlékekkel. Most éppen gigantikus ravatalozót terveznek a Parlament épülete közelébe. Ha nem tudnák, jelentem: élünk! És boldogulni szeretnénk: a kalotaszentkirályi Jolánka, a rimaszombati János a szőke, kékszemű Malinkával, aki párja kedvéért töri a magyart, meg a hajasdi Iván, aki máig se tudja kimondani szerelmetes felesége nevét, így inkább Karmazsinkának hívja, ami meg se nem […]

Read more ›

Utópia

2019 április 5 9:35 de.39 hozzászólás
Illusztráció: Christine Auda

A görög kifejezés jelentéstartalma sokféleképpen módosult az évszázadok során Platontól és Morus Tamástól egészen napjainkig, amikor a közbeszédben leginkább tudományos alapú fikcióként – science fiction – használjuk. Olyasvalami, aminek van ugyan reális kiindulópontja, de egy elképzelt feltételrendszerben működik. Más kérdés, hogy – főként a társadalmak működésének utópiái esetében -, hogy ami egykor utópia volt, az az idő előrehaladtával valósággá vált. Persze sohasem abban a steril formában, ahogyan azt eredeti kiötlői elgondolták. Mégis úgy gondolom, talán nem felesleges a lehetetlent elképzelni – hogy elérhessük a lehetségest. Nekem is van vízióm – elsősorban a hazám Magyarország jövőjéről. Földhözragadt módon arról, hogyan, miképp […]

Read more ›

Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé!

2019 április 1 1:42 du.71 hozzászólás
Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé!

(hommage Rejtő Jenő) Úgy látom, muszáj lenne néhány alapvető dolgot tisztázni, hogy a beszélgetéseink ne fulladjanak bele a „ki a hülye” unalmas mocsarába. Szóval: a politika görög szó, eredeti jelentésében az állam (városállam) irányításának módjára tett ajánlat. Ma inkább azt mondanám: egy társadalom közös ügyeinek irányítási módjára tett ajánlat. Ennek fényében minimum furcsa, hogy a magyar társadalom többsége majd 20 éve nem is érdeklődik, vajon mi a fenét tenne egy politikai erő a hatalommal. Pedig ez alapfeltétel lenne ahhoz, hogy felelős döntést hozhasson, amikor szavaz. Hagyjuk most a befolyásolás számtalan módját: másutt már kifejtettem: nem a médiában dolgozó számára fontos […]

Read more ›

Egy kis mosoly

2019 március 28 9:19 de.43 hozzászólás
Egy kis mosoly

A Borbás Marcsi erényei alatti polémiánk nyomán veszem a bátorságot, hogy folytassam a diskurzust a gasztronómiáról, benne a magyar hagyományokról – változatlanul remélve, hogy Ti is hozzájárultok majd egy-egy jóízű történettel Kanadából, Írországból, az USA-ból, vagy ahol éltek. Közbevetőleg: a Gasztroangyal nálam ”leszállt” – hasra. Óvatlanul megnéztem ugyanis egy szentestei vacsorára készült adást. Hááát. Ezúttal a műsorvezetőnő házában forgattak, ahol Marcsi két, indokolatlanul viháncoló vihornyával – az unokahúgaival – készült a vendégek fogadására. (Hogy a húgok szülei miért nem voltak ott karácsonykor, az homályban maradt. Erős a gyanúm, hogy nem annyira a családi kapcsolat, mint inkább a dekoráció kedvéért szerepeltek.) […]

Read more ›

Borbás Marcsi ritka erénye

2019 március 23 7:42 de.121 hozzászólás
Borbás Marcsi ritka erénye

Talán sokan meglepődnek most – szeretem Borbás Marcsi műsorát. Már akkor is bírtam, amikor a jelen rezsim első próbálkozásakor – a kilencvenes évek végén – megjelent a tévében. Kicsit régi magamat láttam benne. Ahogy lelkesen mászott barlangba, meg ámult el valami apróságon – így vizslathattam 45 éve egy 30 méteres készülő csarnok tetején a futómacskát (a híddaru hajtóműve), és ámultam el a kétméteres csúcstávolságot befogni képes esztergagépen, ami ráadásul tizedmilliméteres pontossággal volt képes megtartani a központi tengelyvonalat. Kicsit – na jó, nagyon – irigylem azért, hogy sikerült neki kitalálni, megtartani immár százon felüli szériában futó Gasztroangyal című műsorát. Ebben főképp […]

Read more ›

Máris kész a “nemzetek Európája”

2019 március 17 12:30 du.117 hozzászólás
Ne szakítsa el a Fidesz Magyarországot Európától hazug kampányával!

Túl vagyunk a XIX. századi magyar polgári demokratikus forradalom 171. évfordulóján, nézzünk kicsit előre is. Legközelebb több mint két hónap múlva várhat6ó jelentős politikai esemény Magyarországon: az Európai Unió parlamenti képviselőinek megválasztása május 26-án. Persze, már a tizenötödikei politikusi beszédekben is elhangzottak a választási kampány nyitómondatai – és ezúttal egyikkel sem tudok jó szívvel azonosulni. Mintha mindegyik demokratikus pártból kiveszett volna a bátorság, hogy arról beszéljen, amiről a májusi választásokon döntünk: Európa jövőjéről. Bőven ostorozták az uralmon lévő udvartartást – kormánynak nem nevezném – és persze vezérét. Szerintem fölöslegesen: mi tudjuk, ismerjük unásig, az uszítástól a sunyi lenyúlásig az összes […]

Read more ›

A pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve — Egy magyar példa

2019 március 4 9:15 de.62 hozzászólás
A pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve — Egy magyar példa

Először is elnézést kérek, hogy mindig magyarországi eseményekről írok – de hát itt élek, ezt ismerem. Úgy gondolom viszont, hogy a Kanadában élő magyarokat is érdekelheti szülőhazájuk sorsa. Talán nem haszontalan, ha a piros-fehér-zöldben eltáncolt tschárdás, meg harsányan deklimált Nemzeti dal mellett tudnak egyet-mást mai életünkről. Közhelyszámba megy már az „ingyenes” magyar egészségügy sanyarú sorsa. Most például meglehetősen felajzotta a közvéleményt egy civil kezdeményezés. Arról van szó, hogy a beteg gyerekek kórházi ápolása idején legalább az egyik szülő ott lehessen folyamatosan a gyermeke mellett. A szülők (főként az anyák) ezt évtizedek óta úgy tudják megoldani, hogy éjszakára a kórtermekben a […]

Read more ›

A Magyar Tudományos Akadémia védelmében…

2019 február 25 8:16 de.15 hozzászólás
A Magyar Tudományos Akadémia védelmében…

Távol álljon tőlem, hogy a tudományos élet kutatási kérdéseibe beleüssem az orrom, amikor még egy komolyan vehető diplomám sincs. De a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) köztestület – így talán megengedhető, hogy gyalogos magyarok is aggódjanak az intézmény sorsáért. A szokásos módon kezdődött: az akadémia fenntartására – épületek rezsijére, ott dolgozók fizetésére szánt – 20 milliárd forintot kivonták a költségvetési törvény hatálya alól és a szépnevű Innovációs és Technológiai Minisztérium hatáskörébe utalták, ami azt jelenti, hogy a kormány szájaíze szerint dönthetnek, mindenféle parlamenti akadékoskodás (így nevezi a parlamenti vitát a mai magyar udvartartás minden meghatározó tagja) nélkül. Akadémiai doktoraink talán abban […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.