Január hatodikán, Bécsben, életének 95. évében elhunyt Karl Pfeifer alias Pfeifer Károly újságíró. 1980 és 1987 között újságírói tevékenysége miatt a hatóságok, mint diverzánst négy alkalommal utasították ki Magyarországról. Ebben bizonyára az is közrejátszott, hogy Pfeifer az 1970–1980-as években a magyarországi demokratikus ellenzék tagjaival baráti kapcsolatokat ápolt. Apja 1882-ben Balatonbogláron, anyja 1888-ban Lepsényben született, aztán a szülők 1908-ban Ausztriába költöztek. Karl Pfeifer 1928-ban született Baden bei Wien-ben. Mint baloldali zsidók tíz évvel később, az Anschluss után, 1938 nyarán szüleivel Magyarországra települtek, ahol Karl – Debrecenben – egy év alatt megtanult magyarul. Debreceni diákként antiszemita támadás érte az utcán. Tanúja volt […]

A “Jövőt magyarok írják”, olvasom Budán sétálva nemrégiben, óriási betűkkel kiírva egy nagy házfalra. Karikó Katalin portjéját díszíti ez a hülye mondat, egy teljes tűzfalat befedve. Innen származik eme írás hülye címe. Azt mondja, a jövőt magyarok írjak, így summásan. Először is hadd mondjam el, tisztelem Karikó Katalin egész pályafutását, es a találmánya alapján kifejlesztett vakcinát is, (bennem is van 4 adag), és sajnáltam, hogy ezekért nem kapott Nobel –díjat is. Külön tetszik szerénysége, ezért is tűnt fel ez a felirat. Fogalmam sincs, ő mit gondol erről a feliratról, (ha tud róla), csak azt tudom én mit gondolok. Úgy hiszem, […]

Meghalt Montreálban Kertész Ákos, kanadai magyar Kossuth díjas író. 2012-ben menekült Kanadába feleségével Évával együtt, miután antiszemita támadásoknak volt kitéve Magyarországon az Amerikai Népszavában megjelent, vitát indító publicisztikája után. Számos kanadai magyar hozzájárulása segített abban, hogy a kanadai hatóságok végül elfogadták menedékkérelmét. Montreálban és Ottawában személyesen is kapcsolatba került Ákos olyan kisebb kanadai magyar körökkel, amelyek szintén felszólaltak a 2010 óta kiépült magyarországi autoriter, korrupt és kirekesztő rendszer ellen. Kertész Ákos 1932. július 18-án, Budapesten született, a Holokausztot gyerekként élte túl. Dramaturgként, forgatókönyv- és dialógusírójaként dolgozott csaknem harminc éven keresztül. Első regénye, a Sikátor, 1965-ben jelent meg. Legnagyobb irodalmi sikere […]

Kenedi János a Demokratikus Ellenzék egyik meghatározó alakja, kritikus, szerkesztő, történész 75 éves. Kenediről manapság méltatlanul kevés szó esik, holott nagyon sokat köszönhetünk nagyon sokan Jánosnak. A hetvenes évek végétől Kenedi lakása az ébredezó ellenállás egyik központja volt. János végtelenül nyitott, kedves és figyelmes ember. Ha kellett ízekre szedte a kéziratot amit kapott, ha kellett petíciót szervezett, megcsinálta a Profilt, az egyik első magyar szamizdatot. Mindenkit ismert, remekül szervezett, nála volt pl. később a Társadalmi Szerződés vitája és még sok más megbeszélés. Kenedi János szerény, bátor ember, aki felmondta Kádár rendszerrel tömegek által kötött alkut, mert nem volt hajlandó hazudni. […]

 Magyarország harmadik legnagyobb zsinagógájának épülete Pápán áll, 1846. szeptember 11-én avatta fel Lőw Lipót rabbi, aki később lelkész százados volt Kossuth seregében. A roppant leromlott állapotú épületben 2012. július 15-én egy fénykép és dokumentum kiállítás nyílt meg „Elfeledett szomszédaink – Családok, sorsok történetek a pápai zsidóság két évszázadából” címmel. A kiállítás sorsa legalább olyan hányatott lett, mint a neki helyet adó épületé. Jelenleg Budapesten, az újpesti UP Rendezvénytérben látható július 30-ig, hétköznapokon (hétfőtől péntekig) 14 és 18 óra között. A belépés díjtalan.  A kiállítás anyagát dr. Gyekiczki András, szociológus, jogász, „vasszorgalommal” gyűjtötte össze és 2012-ben Rajk László látványtervével mutatták be […]

Moldova  György elment. Hagyott nekünk 100 könyvet 15 millió példányban. A hatvanas-hetvenes években esemény volt egy-egy „Moldova” megjelenése. A Ferencvárosi koktél novellái, H. Kovács kalandjai után először beszélt másképp az addig „októberi sajnálatos eseményeknek” emlegetett forradalomról/ ellenforradalomról a Magányos pavilon-ban és az Elbocsátott légió-ban. Akkoriban dafke kommunistának emlegette magát, amikor inkább az egyrészt-másrészt hezitálás volt a divat. Később inkább a baloldalit vállalta. Egy biztos: nem volt „mesemondó’ író inkább krónikás. A hatvanas-hetvenes évek magyar valóságának krónikása. Rigorózusan ragaszkodott a tényekhez, amikor az élet egy-egy szeletét feltérképezte. Beállt vasutasnak – Akit a mozdony füstje megcsapott -, a minisztériumtól a munkásszállásokig a textiliparról […]

Ezt a fogalmat az én korosztályom főként Hofi tréfáiból ismeri – a fiatalabbak onnan se. Elődjének tán azok a truppok tekinthetők, amik ekhós szekéren járva a vidéket, szórakoztatták színielőadásokkal, mutatványokkal a kisvárosok, falvak közönségét. A népi demokráciákban fontosnak tartották a kultúra terjesztését, így a Déryné színház – a többi teátrumhoz hasonlóan – állami támogatással járta a vidéket. Hanem a Déryné szabályos színházi előadásaihoz is kellett némi technikai háttér, színpad, világítás, díszlet stb., így csak ott tudtak fellépni, ahol volt legalább egy kulturház, nagyteremmel, dobogóval. A kisebb településeken, falvakban léptek fel az alkalmi társulatok, a haknibrigádok. (Persze egy Hofi előadás, Koós […]

 Hagyományaihoz híven, a budapesti József Attila Színház június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján ebben az évben is műsorra tűzi Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című színművét. Az előadás megtekintésével a nézők ezúttal egy nemes ügy mellé is állnak, mert a színház a Magyar Máltai Szeretetszolgálat együttműködésével gyűjtést szervez a kárpátaljai magyar családok megsegítésére. A Feketeszárú cseresznye Hunyady Sándor 1930-ban írt drámája. Az 1930 novemberében bemutatott darab hozta meg az író számára az igazi sikert és tette elismert és ünnepelt drámaíróvá. A sikerre jellemző, hogy a színház szakított íratlan szabályaival: húsz év után először nyitotta ki szerző előtt vasfüggönyét, hogy az fogadhassa […]

A történelem, a tiszti pálya, a katonaélet iránt érdeklődők számára sok új, érdekes információt nyújthat egy frissen megnyílt kiállítás. A Ludovika Akadémia történetét feldolgozó állandó múzeum nem egyszerűen hadtörténelmi jellegű kiállításnak ad helyet, hiszen középpontjában nem az események, hanem elsősorban az emberek állnak. Az előzetes bejelentés nélkül látogatható kiállítás helyszíne a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Szárnyépület, (1083 Budapest, Ludovika tér 1.) Az esetleg változó nyitva tartás idejéről a https://www.uni-nke.hu oldalon lehet tájékoztatást kapni. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nem csupán az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia épületeit és parkját foglalta el, hanem annak szellemiségét, az itt folyó képzés pozitív célkitűzéseit […]

 A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán működő Ludovika-történeti Kutatóműhely, 2020-ban, Zrínyi Miklós születésének 400. évfordulója alkalmából már rendezett egy kiállítást, Zrínyiek a haza szolgálatában címmel. Most az Egyetemen egy újabb kiállítás nyílott, a Kutatóműhely Zrínyi-Újváron folytatott feltárási munkáinak eredményéből. A kiállítás szeptember 20-ig látogatható az Egyetem Hungária körúti Kari Könyvtárának épületében. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért pont ez a század ilyen fontos számunkra? „A 17. század hadviselésének tárgyi emlékei” című kiállítás megnyitásakor dr. Padányi József vezérőrnagy, egyetemi tanár, a Kutatóműhely vezetője elmondta: főleg azért áll közel hozzánk, mert Zrínyi Miklós koráról beszélünk, de a kiállítás ennél […]

A Kié Erdély? c. interjúra a Székelyhon tv Nézőpont műsorában bukkantam – véletlenül. Ilyen nevű tv, ilyen című műsoráról azt feltételeztem: na, megint valami irredenta vicsorgás! De nem! Sabin Gherman, aki egyébként erdélyi szásznak tartja magát, úgy beszél az erdélyi identitásról, szellemről, ethoszról, mint valami különleges, csillogó szellemi-kulturális értékről. Olyan egyszerű szavakkal, hogy az ember rögtön megérti: kincs ez, európai kincs, amit az ott élő magyarok, szászok, székelyek, románok nemzedékei csiszoltak nemes drágakővé. Ezt a kincset rombolják, gyalázzák azok a kufárok, akik pl. a közös állami léthez – és nem a nemzethez – kötődő szavazati joggal házalnak. Olyasmi ez, mintha […]

Próbálom megérteni a magyar helyzetet, de ugye én innen Kanadából nem megyek Magyarországra minden évben, nem élek faluban, városban és Budapesten egyidőben és nem ismerem ki magam a (kamu)pártoskodások rengetegében, bár egyfolytában próbálok olyan valakit keresni, aki mindennek megfelel, de még nem találtam senkit, aki minden szempont szerint ismerné a helyzetet. De nem adom fel, és talán elég sokáig fogok ahhoz élni, hogy a történelem felülírott verzióját egyszer még elolvashatom. Jelenleg viszont azon gondolkodom, mi segíthethe ki abban, hogy végre megértsem, azt hogy miért akarja az egyik magyar a másik szemét kikaparni, miért mutatja az egyik a másiknak azt, hogy […]

A tészta szinte úszik a piros mártásban, illatok ízek és a színek pompás harmóniája, na meg az étvágy. Az is jó. A száraz tészta mindig kevésnek tűnik, aztán még egy kicsit tesz hozzá. Ilona ma is többet főzött. A tányérok teli, a fazék még gőzölög. A pestot nyár végén, a paradicsombőség idején készítette, most esszük. Nagyon finom. Kedvelt éttermünk ablak melletti asztalánál ülünk, az asztalon apró vázában egy szál írisz, a terítő a szalvéta és a kis virág színei harmóniában, az ismerős pincér távolról bólintva köszön. Nem furcsállja, hogy saját főztünket esszük. Ennyi belefér egy hajnali félálomba.   Alacsony, vékonyan […]

Április első hétvégéjének is vége, hóval, esővel és szavazással együtt. Vártuk, hátha… Hiszen ez a 21. század, és Magyarország Európában van, vagy Eurázsiában? De ezt az országot én már nem ismerem fel. A nyelvét beszélem, de a mai kultúrája olyan idegen számomra, mintha kínai lenne. Biztos, hogy még Magyarországnak hívják? A gyász szakaszain megyünk keresztül már éveken, évtizedeken keresztül. Már azt sem tudjuk, hogy amit gyászolunk, az létezett-e valaha, vagy csak egy remény volt, ami megfogant és azután elvetélt. Azt érezzük, hogy még ennyi idő után is fogamzásra hajlamosak vagyunk, tán túlságosan is gyorsan. Az utolsó elvetélés után megint elfelejtjük […]

Mottó: Nincs nagyobb tragédia, mint amikor a mindenható Isten helyére a mindenható ember kerül. „A szegedi szabadfoglalkozásuak kenyérfejadagját 15 dekára szállították le.” Írja a Délmagyarország 1947. március 20-n csütörtökön, hetvenöt éve azon a napon, amikor születtem. Anyukám boldog volt, a család büszke, én felsírtam, mint minden csecsemő, majd anyukám ölében fekve, boldogan szoptam az anyatejet. A szoba konyhás lakás kályhájában talán szebben lobogott a láng, és az újság szerint Szegeden a csecsemők számára 1 kiló 20 deka grízt osztottak ki. Akkor, a naptári tél utolsó napján sütött a nap, olvadt a hó, és Európában csaknem két éve béke volt. Már […]