Van egy egyház, amit ártunk és ormányunk nem tekint egyháznak.  Miért? Csak. Mert. Azért.  Úgy hívják őket : MET.  Hogy kik is ők, mik is ők, álljon itt a http://www.metegyhaz.hu/ oldala. Jelenlegi vezetője, Iványi Gábor, akinek apja vezetésével vált ki a metodisták közül a MET,  (lásd http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_Evang%C3%A9liumi_Testv%C3%A9rk%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9g) olyan jelentéktelen személyiség, aki az alábbi kitüntetések részese: a magyar köztársasági érdemrend tisztikeresztje (1997) magyar tolerancia díj (1997) Puszedli-díj (1997) Maecenas díj (2002) Magyar köztársaság elnökének arany érdemérme (2003) radnóti miklós antirasszista díj (2004) a magyar köztársasági érdemrend középkeresztje (2006) Emberi jogokért emlékplakett (2006) magyarországi zsidókért díj (2007) Pro urbe budapest díj (2008) […]

Négy és fél hónap múlva urnák elé vonulhatnak a magyar szavazók, közöttük most először az a több mint 78 ezer határon túli magyar aki már benyújtotta a Nemzeti Választasi Iroda névjegyzékbe vételi kérelmét. Meglepő, hogy ennyire közel kerülve a szavazáshoz, mennyire koncepciótlannak és koordinálatlannak tűnik a demokratikus ellenzék. És a komolyabb koncepción felül, koherens, szavazókat felrázni hivatott tematika, illetve kampányüzenetek is alig vannak. Gyurcsány Ferenc megszokott hiperaktivitásán kívül, valahogy úgy fest, hogy a Magyar Szocialista Párt és az Együtt 2014 úgy gondola, hogy ketten megállapodtak, jó munkát végeztek, most kicsit pihenhetnek. És ez a taktika talán érthető, ha tényleg azzal […]

Van nekünk itten egy kamarai emberünk. Egyrészt. Másrészt van nekünk egy kamarai emberünk, aki rendszeresen rektális dédelgetésben részesíti a vezért. Ez a tevékenység mongyuk minden egyes magyar vállalkozásnak évi ötezer forintjába kerül. Ha tagja a kamarának, ha nem. Mégmásrésztebb ez a mi kamarai emberünk, ez a bukott egykori csempekirály, maga az elnök. Aki, mint az köztudott, nem Orbán szekértolója. Mácsak azése, mer ő maga mondta, hogy ez marhaság. Úgyhogy emá hóttbiztos. Imhol egy fotó, amint éppen nem tol: De hogyis tóna szegénykém mikó ezer az ő dóga. Allig láccik ki belőle. A MOL Igazgatóságának tagja 2010. április 29-től. Tagja az Igazgatóság Fenntartható Fejlődés Bizottságának. 1993-tól az […]

Amint arról Mihancsik Zsófia frappánsan leleplező írásából értesülhettünk, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ez évben megválasztott(?), kinevezett(?) elnöke november elején három napra hazánkba látogatott. Szavai szerint szeretett volna személyesen is meggyőződni arról, mi is történik ebben a sokak által sokat bírált országban, ahol hírhedetten „unortodox” módszerekkel próbálja a kormány megtalálni a válságból kivezető (harmadik) utat. Az elnök úr gondolom alapos munkát végzett, sok mindenről informálódott, látta amit látni, hallotta amit hallani akart, majd közös sajtótájékoztatót tartott a magyar miniszterelnökkel. Később – biztos ami biztos – médiafelkéréseknek is eleget tett, (köztévé, hírtévé) hogy a magyarok minél szélesebb körben ismerhessék meg […]

  Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete… Valahogy olyan rossz érzéssel indult a munkába. Nem tudta volna megmondani, miért, csak a gyomrában érezte, hogy ez a nap valahogy más. Bori, a felesége, kócosan, alvástól duzzadt szemmel tüsténkedett körülötte. Ilyenkor szerette a legjobban, az ágymeleg, párás bőrét, nyakának illatát, legszívesebben visszabújt volna mellé, az ágyba, de a sihta, az sihta. Rakta eléje a reggelit – jó vastagot, szalonna, kenyér, tojás, kell az erő odalent – citromos teát – azt készített termoszba is, külön, hiába adtak ellátmányba ásványvizet, csak más az. Tízórait csomagolt a patentzáras bádogdobozba, gumi kéderrel záródott, a […]

Elhunyt Nelson Mandela, Dél-Afrika első fekete elnöke, illetve az Apartheid-elleni mozgalom, valamint az ország népei közti békés átmenet és kiegyezés ikonikus vezéralakja. Kilencvenötéves volt. Göcsörtös életújtának állomosái közt volt kényszermunka, életfogytiglani börtönbüntetés, melyből végül 27 évet ült le Mandela Robben szigeten, a szocializmusba és egy ideig a Szovjetunióba vetett remény, 1994-től – öt évig – dél-afrikai elnökség, AIDS-elleni harc, mely kórnak saját fia – Makgatho Mandela – is áldozata volt, és egy béke Nobel-díj.  Kevés olyan közszereplőt, politikust ismerük a világporondon, akit egy életnyi szenvedés, sanyargatás után nem a bosszúállás és a háborúskodás, az ellenség leszámolása vezérelt, hanem a kiegyezés és […]

Nézzük képünket, mégpedig a hit, remény és a szeretet jegyében. Kezdjük a fő alakkal. Orbán, magabiztossága nem az a magabiztosság, amivel kiskamasz koromban próbáltam elhitetni magamról, hogy nagyfiú vagyok. Nem, ez egy őszintén, magabiztos ember tartása, talán a zsebre tett kéz tartalmaz valamennyi hetykeséget: nehogy azt higgyétek, hogy félek, üzeni. A lépésre emelt ball láb, és a jobb lábra való erőteljes támaszkodás ellentmondása üzenet; nem menni akarok… ám, ha befejeztem vége. Jobb kezét a felirat miatt nem látjuk jól, talán most lopja ki Navracsics Tibor zsebéből a papír zsebkendőt mondatná velem a gonosz, ám belátom, összességében pozitív a figura: az […]

Ígéretemhez híven folytatom a Hírlapkiadó Vállalat berkeiben lévő Nők Lapja Szerkesztőségében dolgozó munkatársaim felsorolását. A Kanadai Magyar Hírlap kedves Olvasóinak javasolom, szerezzék be az itt, az írásban felsorolt könyveket, nyomozzanak a fotók után. Gyöngyszemei a magyar irodalomnak, a fotóművészetnek, igazi, elavulhatatlan, veretes, szellemi értékek. Földes Anna. Életrajza majd művei. Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-angol szakos hallgatója; valamint a Március Tizenötödike és a Szabad Ifjúság munkatársa volt. 1952–1956 között az Irodalmi Újság újságírója volt. 1957–1991 között a Nők Lapjánál  hihetetlen aktivitással dolgozott,  sok-sok évig kulturális rovatvezetője volt a lapnak. 1980–1990 között a Színházi Kritikusok Nemzetközi Szövetségének VB tagja, 1985–1997 között a magyar tagozat elnöke volt. […]

Tuss! Nem csitul a magyar közéletben a Schmitt Pál kitüntetése fölötti méltatlankodás. A volt köztársasági elnök ugyanis Hagelmayer István díjat kapott. Pedig a történet olyan szépen kezdődött. Adva van egy, idős korára is meglehetősen kinéző, sármos férfiú, ideális családdal, méltányolható sportteljesítménnyel, diplomáciai múlttal. Ráadásul nem egy kekeckedő típus. 1983 és 2010 között éppoly kedves szolgálatkészséggel vezette főtitkárként, majd elnökként a Magyar Olimpiai Bizottságot, mint ahogyan 1995 és 1999 között alelnökölte az egyik botrányból a másikba tántorgó Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Két olimpiai aranyérem tulajdonosa: 1968-ban és 1972-ben a magyar párbajtőrcsapat tagjaként állhatott a dobogó legfelső fokára, 1971-ben pedig egyéniben nyerte el […]

Valamikor, valahol azt olvastam, hogy a magyar gyáva nemzet. Nem nagyon tudok ezzel egyet érteni. Nem a „nagy magyarságom” miatt, hanem más okból. Nem igaz, de könnyelmű ez a kijelentés. A magyarok már sokszor tettek tanúbizonyságot arról, hogy nem gyávák. Menjünk egy kicsit szép sorjában. Államalapítónk, I. vagy Szent István minden volt, csak nem gyáva. Saját családjának a felét kardélre hányta, illetve megsüketíttette, megvakíttatta. Tette ezt azért, hogy szilárd hatalmat tudjon teremteni, ami csak az ő kezében összpontosul. Már – sajnos – akkor is dívott az a szokás, hogy elárulták, meggyilkoltatták azt, akit nem akartak hatalmon látni. István után váltogatták […]

Fóton meg kell ismételni a választást, úgy, ahogy van, tokkal, vonóval együtt. Hogy miért? Csak. Mert. Azért. A választási bizottság ugyanis farok csóválva sietett a kampánycsend sértést kinyilvánítani, mivel „…a múlt vasárnapi választás után egy magánszemély azzal fordult a helyi választási bizottsághoz, hogy a szavazóhelyiségtől nagyobb távolságra lévő Sikátorpusztán ismeretlenek kifüggesztették: a választás napján kétszer „ingyenes buszjáratot indítanak (pártoktól függetlenül)″. Ráadásul ez a renitens buszjárat 6 azaz hat (!) embert szállított mindösszesen Fótra, akikről még az sem tudható, hogy valóban szavazni mentek, vagy csak friss kenyérért a pékhez?  A helyi választási bizottság döntése szerint a kisbuszos szállítás kampánycsendsértés volt, de […]

Alig tudok magamhoz térni. Pedig nem váratlan, tudtam, nagyonis jól, hogy beteg és a cikkei is egyre ritkábban jelentek meg. Annak idején már vagy két éve barangoltam az Újlipótvárosban, reménykedve, hogy belebotlom, mire végre megtörtént. Éppen a Pozsonyi úton bandukoltam a villamoshoz, amikor megláttam a kis söröző teraszán üldögélni, nagy társaságban. Gondolkozás nélkül odamentem, lekezeltünk és bemutatkoztam. Elpanaszoltam neki, hogy habár egyik cikkében febátorított mindenkit, hogy leszólítsa az utcán, vagy akárhol, mégis hiába kerestem. Elmondtam neki, hogy húsz éve minden héten elolvasom a cikkét, hogy ez egy lelkigyakorlattal ért fel az én esetemben, és azt is, hogy úgy tekintettem fel […]

Esetleg lehetett volna találni alkalmasabb hétvégét egy, a magyar Csendőrségről szóló könyv bemutatására, illetve a magyar zsidók lemészárlásában aktív szerepet vállaló erőszakszerv szerecsenmosdatására mint a Hanukát. De úgy tűnik, hogy a Torontói Független Magyar Rádió, illetve a torontói Pannónia Könyvesbolt tulajdonosának éppen a fények ünnepe nyújtott megfelelő alkalmat arra, hogy a Csendőrség a Holokausztban vállalt szerepét táryalják és – alapvetően – minimalizálják. Igaz, hogy az interjúban nem a műsorvezető Bede Fazekas Zsolt szólal meg, hanem egy előre felvett beszélgetést mutat be, melyből  kiderül: a zsidók deportálásában, vagy a gettósításkor sincs igazán felelőssége a csendőrségnek, hiszen nem tudták azt, hogy haláltáborba […]

A tanító úr egy dombra húzó kis utcácskában lakott, magányosan. Nem mintha ez lett volna a szándéka, de valahogy úgy alakult, hogy elkopott mellőle élete párja. Sok volt neki a javítandó dolgozat, meg az, hogy a tanító úrnak túl nagy szíve volt, hazahordott mindenféle éhenkórász gyereket. Hacsak rövid időre is, de mindig akadt egy, a konyhaasztal sarkánál kuporgó vézna kis alak, aki csendes áhítattal figyelte, hogyan mélyed a kés a veknibe. Így hát a tanító úr Örzsére hagyatkozott, a termetes özvegyasszonyra, aki a szomszéd portán perelt a tyúkokkal, meg a kacsákkal. Látszatra morgós egy némber volt, szigorúan kontyba szorított hajjal, […]

Nem vonja vissza a montreáli Westmount Chabad Szegedi Csanád ex-jobbikos EP képviselő meghívását december 9-ére, annak ellenére, hogy jelentős tiltakozást váltott ki a volt fasiszta politikus jelenléte a helyi zsidó közösségben. A The Canadian Jewish News című hetilap szerint Kertész Ákos  Kossuth díjas író jelen lesz a Westmount Chabad rendezvényén és mások is akik demokratikus szemszögből követik a magyarországi politikai fejleményeket, így feltehetően lesznek a közönségben olyanok, akik ismerik Szegedi múltját és politizálását, valamint a terjedő antiszemitizmus jelenségét. Mint ismert: a 31 éves Szegedi – aki a Jobbik egyik alapítója volt – mindaddig a legdurvább antiszemitizmust prédikálta, amíg ki nem […]