Balog S. Éva a Hungarian Spectrum mindenese, történész, újságíró, elemző, és még sok egyéb, váratlanúl elhúnyt. Nyolcvanöt éves volt. Nyugodjék békében! Két éven át ostromltam a Pulitzer Díj Bizottságot, hogy adományozzák neki a kitüntetést. De hiába! Meglepetésnek szántam és sikerült is eltitkolni előle, de most már nincs mit titkolni rajta. Köszönom szépen a sok nemzetközi ismerősnek a támogatást, a leveleket amelyeket a Bizottságnak írtak, hogy segítsék az ügyet és most mindannyian gyászoljuk a halálát és vele az elmulasztott alkalmat. Itt most közzéteszem a Bizottsághoz intézett és többször is elküldött levelemet. Kedves … Péter! Mint a Pulitzer Emlék Díj kuratóriuma tagjának […]

Éppen február 13-án értesültünk arról, hogy a kormány kivonja az Elios számára kifizetett összeget az Únióhoz benyújtandó számlák közűl, nem követeli a kifizetését, mert a csalásoknak, benfentes pályáztatásnak és sikkasztásoknak annyira nyilvánvaló esete ez, hogy a kormány nem kívánja még megkísérelni sem, hogy kimagyarázza az Únió színe előtt. Különösen nem az OLAF-fal, az Únió csalásellenes irodájával szemben. Ugyanaznap, 13-án értesülünk arról is, hogy Pécsett egy idős nőt gázoltak halálra azon a zebrán, ahol már hosszú ideje panaszkodtak a lakosok a rossz kivilágításról. Két nappal korábban pedig már elterjedt a hír, hogy Hódmezővásárhelyen, ahol az Elios első, referenciamunkája készült, ki kell […]

Kedves Világ! Nem tudom, hogy hogyan mondjam ezt el neked, de attól tartok, hogy múlt vasárnap vesztettem el a türelmemet és a reményemet, egyszerre. A választás utáni nagy tüntetés óta múlt vasárnap mentem először tüntetni. Tartoztam ezzel. De az egész dolog nevetséges volt. Lehettünk talán hat-nyolcezren, és az egész Bem teret megtöltöttük. Azonban a szervezők nem bíztak még ennyi résztvevőben sem, ezért úgy állították fel szinpadot, úgy tervezték meg a hangosítást, (ha ugyan azt hangosításnak lehet hívni), hogy legfeljebb a megjelentek egy ötöde hallhatta a beszélőt. A többiek ”hangot!”! követeltek. Az első szónok Mellár Tamás volt, alig értettem néhány szavát. […]

Jónéhány éve már annak, hogy a torontoi magyarsággal utoljára kapcsolatban voltam. A társulás annak idején koránt sem volt felhőtlen, még a legjobb napjaiban sem. Mindig voltak barátaim a magyarok között, de soha nem szabadultam meg a közösség fenntartásaitól. Ugyancsak nem tudom eldönteni, hogy ezek a fenntartások nekem szóltak-e, személy szerint, vagy mindannyian így viselkednek-e egymással. Ezek a gondolatok abból az alkalomból merültek fel, hosszú idő óta először, hogy egy barátom felhívta a figyelmemet az úgynevezett ”Független Magyar Rádió” egyik adására, ahol nem rég név szerint említettek meg engem. Méghozzá abban az értelemben, mintha én elhagytam volna a baleset helyszínét, eljöttem […]

Nem szándékozom megpróbálkozni a befolyásolással, (nem a fenét, de hadd legyek szerény, kivételesen.) mégis hadd mondjam el, hogy miért nem veszek részt az eheti tüntetésekben. Egyszerűen szólva, torkig vagyok az ellenzékkel, a tehetetlen, tehetségtelen, lusta, és egocentrikus ellenzékkel, amely cserbenhagyott bennünket, az országot. Ezért nem fogok csatlakozni hozzájuk, (ha ugyan ők maguk elmennek a Térre,) és nem fogom a jelenlétemmel támogatni őket. Nincs értelme támogatnom azt a tevékenységet, amelynek két évvel ezelőtt lett volna az ideje és amely immár teljesen elkésett és hiábavaló. És amelynek a végzetes elmulasztásáért eddig még senki nem kért bocsánatot! Megelégeltem az illegitimációról szóló sirámokat is. […]

Időben és térben oly messzire nézek most, amilyenre alig van példa az én életemben. Test és szellem együtt a csúszdán vissza a helyre és az időbe, ahol és amikor még sosem látott semmit. Pedig igazán ártatlanul, észrevétlenül kezdődött azzal, amikor Janet megkérdezte hol van Kerestir és nekem fogalmam sem volt róla. Nem hangzik magyarnak, nem várható el tőlem… De hadd látom a Google-t! Egy értesítés érkezett emailben, hogy aki a maga javára imát rendelne a Kerestir Rabbi sírjánál, az ma jelezze, mert arra már holnap sor kerül, mondta a szöveg: egy angol héber, jiddis keverék nyelven. Immár felcsigázott kíváncsisággal hamarosan […]

Torkos Matild, a hosszú ideje tevékenykedő, Fideszpárti hurrá-optimista ismét cikket közölt az ellenzék hibáiról, mondván, hogy azért nem boldogul az ellenzék, mert a Fidesz kormány oly remekül vezeti az országot. Emellé példákat is felsorol. Ettől akadt ki a türelmem. Lássuk tehát, hogy mivel érvel Torkos Matild! Lássuk csak, hogy mi igaz ezekből a túlméretezett állításokból! Matild Torkos írja: „Az infláció elenyésző.” – az infláció hivatalosan három százalék körül jár, de azok az árúcikkek, amelyeket a legtöbb ember vásárol sokkal nagyobb mértékben drágultak, a sertéshúsé 12,7%-kal, a baromfihús ára 14,9%-kal, a sajté 10,8%-kal, a cukoré 8,9%-kal, a kenyér és pékáru 20-30%-kal, […]

Kerekes Sándor, lapunk egyik szerzője indul a 2018-as magyarországi választáson Újbudán a MOMA – Modern Magyarország Mozgalom Párt színeiben. (Éppen pár hete számoltunk be arról, hogy egy másik KMH-s szerző – Kalmár Szilárd – Józsefvárosban-Ferencvárosban indul egyéniben.) Kanadai magyar szerzőnk hangsúlyozza: szemben a többi jelölttel, ő nem megélhetési politikus. Az alábbiakban Kerekes Sándor osztja meg, hogy miért döntött úgy, hogy a választáson indul. (A szerk.) * A Modern Magyarország Mozgalom Párt és Bokros Lajos megtiszteltek azzal, hogy a Budapest 2. egyéni országos választókerületben az ő jelöltjük lehetek. Miután a demoktratikus ellenzék többi pártjai, akiknek a vezetői között nem egy személyes ismerősöm […]

Gyakran elhangzik az orbáni család emlegetése, a maffia családé, melyet Orbán Viktor teremtett meg, azokból az egyre szaporodó és egyre gazdagodó oligarchákból, akiknek a hűségén a rendszere nyugszik. Arról a másik orbáni családról azonban, melyet szintén neki köszönhetünk, amely sokkal nagyobb, számosabb, de mérhetetlenül szegényebb amannál, arról bezzeg sokkal ritkábban esik szó. Minden este, úgy hat-hét óra tájban végigmegyek a Déli pályaudvar alatti aluljárón. És amióta arra járok, minden este látom azt a ”családot,” akiket a nincstelenség fűz egymáshoz és az a tény, hogy együtt laknak itt, az aluljáróban. Ők részei annak a másik, nagy orbáni családnak, annak a csaknem […]

Szürreális élményben volt részünk tegnap délután. Budapesten a Villányi úton bandukoltunk a Szüret utca felé, amikor egy szakállas, középkorú férfi, nyilvánvalóan muzulmán, azt a híres afgán sapkát viselve, amint közel ért hozzánk, kellemes ünnepeket kívánt és boldog karácsonyt, magyarul. Én persze viszonoztam a jólívánságokat, teljes tudatában annak, hogy az ünnep nem sokat jelent neki, inkább csak a multikulturális gyakorlatnak tett eleget. De neki fogalma sem volt arról, hogy esetünkben a zsidóság épp olyan kívülálló helyzetben van, mint a muzulmánság. Így tehát, kölcsönösen leróttuk tiszteletünket a multikulturális gyakorlatnak, tekintet nélkül arra, hogy az mennyiben érint bennünket személyesen. Legyen ez legalább egy […]

Kedves Marosán György! Mondanom sem kell, bizonyára, hogy a mai talákozásunk, a sok ÉS-beli cikk után, melyeket az évek során tőled elolvastam, és szerettem, nagy öröm volt találkoznom veled és látnom, hogy szóban és életben még érdekesebb vagy, mint írásban. A mai találkozóra tőlem szokatlanul korán érkeztem és így módom nyílt, hogy belenézzek a könyvszekrénybe. Nem volt ott semmi érdekes, kivéve egy könyv Lukács Györgytől, amelyet azonnal, észrevétlenül a magamévá tettem és a táskámba csúsztattam, mondván, hogy itt úgyse olvas senki ilyesmit. Virágot és könyvet lopni már kamaszkorom óta a morális érzék kényelmes felfüggesztésével kezelem, a saját könyveim mások általi […]

A video amely itt látható, egy sorozat első darabja. A sorozatnak ”A Magyar Köztársaság helyreállítása” címet adtam. Szilárd meggyőződésem, hogy a köztársaság, amelyet az Orbán kormány, demokratikus felhatalmazása ellenére, felszámolt és kirabolt, egyszerűen a helyreállítása révén feltámasztja az elvesztett demokratikus jogokat és intézményeket, amelyek nélkül ezidőszerint Magyarország alig különbözik egy szerencsésebb banánköztársaságtól. A szerencsénk pedig mindössze annyi, hogy történetesen Europa közepét foglaljuk el. Itt és most nincs helye egy banánköztársaságnak. Igaz viszont, hogy a miniszterelnök mégis megpróbálja, hogy azzá tegyen bennünket. Minél inkább látom, hogy mire megy ki a Fidesz játéka, annál inkább érzem szükségét annak, hogy valamit tegyek ellene. […]

Ez a kis cikk, illetve képriport úgy kezdődött, hogy megkértem Kerekes Sándort, lapunk egyik szerzőjét, küldjön be Ő is egy-két fotót az ünnepekről, mint ahogy azt számos KMH-s szerző is tette az elmúlt napokban. (Ennek a gyűjteménynek az első része itt látható, a második pedig itt.) Erre lelkes szerzőnk kéttucatnyi fotót készített a gyönyörűen kivilágított magyar fővárosról és az alábbi riportot küldte lapunknak. A cikk végén pedig Bánfi Miklós jelenleg Magyarországon tartozkodó olvasónk hozzánk küldött képeit is bemutatjuk. Azon olvasóink akik már évtizedek óta Kanadában és más távoli országokban élnek, talán először láthatják Budapestet így kivilágítva…(A szerk.) * Mélyen tisztelt […]

Excellenciás Uram! Nem volt az oly régen, amikor Ön beköszöntött ide Kanadába, mindenféle igéretekkel és kilátásokkal. Akkor megadtuk Önnek a a kijáró tiszteletet és az ártatlanság vélelmét, habár nem volt titok elöttünk az Ön Fideszes multja, sem az a körülmény, hogy kinevezését éppen annak köszönhette. Most azonban látnunk kell, nem először, hogy a magyar kormány aknamunkát végez itt Kanadában és az lehetetlen hogy ezt az Ön tudta és aktiv hozzájárulása nélkül tudná megtenni. Talán bizony el méltóztatott feledkezni a nemrég tett igéretekről? Arról, hogy minden kanadai magyart egyformán fognak szolgálni és hogy nem lesznek különbözően megítélt magyarok. Míly hamar elszálltak […]

Így vettük meg, Ben Novak és én, Iványi Gábor kitüntetését és adományoztuk azt vissza neki, a Humanizmus, a Tisztesség és a Becsület lovagjává avatva őt a magunk és a jelenlevők nevében. A fotókat Favics Péter készítette. No, Kedves Világom, gyere közelbb, ülj le itt szépen, hadd mondjam el neked, hogy mivel töltöttem a tegnap délutánomat. Tudod, azoknak, akik meg akartak szabadulni a megszégyenített állami kitüntetéseiktől, Iványi Gábor, maga is többszörös kitüntetett, rendezett egy árverést, hogy a kitüntetések hasznos, jótékony célra fordítódjanak, ne csak elvesszenek az államelnöki bürokrácia fekete bugyraiban. Ez az árverés történt tegnap délután. Valaki, akivel előzőleg beszéltem erről, […]