Huszonkilenc borászat, mintegy százötven borával – no és természetesen magukkal a borászokkal is – találkozhatott a látogató a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület hatodik alkalommal megtartott bemutatóján, Budapesten, a város legszebb kávéházában, a New York Palota termeiben. Badacsonytomaj, a borvidék központja éppen 30 évvel ezelőtt nyerte el a „Szőlő és Bor Nemzetközi Városa” kitüntető címet. Idén erre a díjra esett a fókusz: előtérbe kerültek a muzeális borok, a badacsonyi borászok személyesen töltötték a friss és régi évjáratok nagy borait szakmai partnereik és a borkedvelők poharaiba. A két csoport képviselőiből nem volt hiány. Meg is töltötték a kávéház földszinti és emeleti részét. […]

Hát mégiscsak aláírta. Húzta-halogatta az utolsó öt percig, végül április 10-én estefelé aláírta Áder János finoman szólva a „felsőoktatási törvénymódosításáról” alkotott törvényt. Miért kellett a halogatás, a huza-vona? Ugyanazért, amiért a törvényjavaslat a körüli tudatos kormányzati zavarkeltés: hogy megtévesszék a hazai és külföldi közvéleményt, hogy gyöngítsék és leszereljék az Orbán-kormány politikai és eszmei teljhatalmát támogatni vonakodókat. Egyik sem sikerült. Amint elterjedt a hír, hogy az államfő megadta aláírását, a késő esti órákban spontán és haragvó tüntetés indult meg ellene Budapesten. A Közép-Európai Egyetem vezetése pedig bejelentette, hogy nem adja meg magát, folytatja munkáját és minden lehetséges jogorvoslati fórumot igénybe vesz […]

Áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánunk minden olvasónknak! NE ÍTÉLJ Istenem, add, hogy ne ítéljek – Már tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább […]

„Ne írd alá János!” üzenték a szocik a Parlamentből. Amiért aztán a házmester kiosztott egy nagy virtuális taslit az MSZP frakció tagjainak. Mert szerinte igazán tiszteletlenség, hogy a köztársaság elnökét keresztnevén szólították. Még akkor is, ha abban csak egyet lehet érteni a párt tagjaival, hogy a tiszteletet nem adják kimérve. Azt kiérdemelni kell. S egy kicsit mégis egyet kell érteni Kövér Lászlóval. Mert a János, mint keresztnév igazán nem a legritkábbak közül való. Így aztán lehet egy csomó János az országban, akik hirtelen talán azt sem tudnák, hogy mit ne írjanak alá. S akik igazán nem tehetnek róla, hogy a […]

Támadják Magyarországot és a magyarokat. Sőt! Most már repülővel is jönnek. Gulyás Marci pedig megbilincselve jelenti be a bíróságon, hogy az egész magyar néptől kér elnézést amiatt, hogy eddig csak a Sándor palotát próbálta megdobni Fidesz-narancs festékkel, a többi pártállami intézményt még sajnos nem. A főváros fiatalságától hangosak napok óta a terek és utcák, az Oktogonon partiznak, káromkodnak és küldik a komplett Fideszt melegebb éghajlatra és börtönbe. Nyomdafestéket nem tűrő csúnya dolgokat mondanak Orbán Viktor miniszterelnök úrról, Áder János elnök úrról. Elveszett a hatalom, a rang és a titulus iránti tisztelet jellege. Közben a Békemenet fiatal demokratái lapítanak. Már az […]

Az étkezés ártalmasságáról Orlai Produkciós Iroda – Füge Produkció Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról Az azonos című hosszúpróza, mikor évekkel ezelőtt megjelent, az „előadás” alcímet viselte, nem véletlenül. Az étkezés ártalmasságáról valóban termékbemutató előadás, a főhős, bizonyos Fibinger tragikomikus nagymonológja, élet-áriája haknikörútja egy állomásán, egy sokat látott, vidéki művelődési ház színpadán. Jóllehet, a főhős „az étkezés”-ről beszél csillapíthatatlanul, de életről, halálról, szerelemről, szól, a szenvedélyről, az olthatatlan, kéjes dühről, amivel az ember be akarja kebelezni a másikat, magát, a világot, míg el nem dől vele önnön börtöne és temploma, a kalodányi test. (forrás: színház) Előadja: Mészáros Máté Producer: Orlai […]

Nemrég még ott állt a szobra Budapesten, a Szent István parkban. Már nincs ott. Elhordták, elszállították – nem mintha művészileg valami silány alkotás lenne, ellenkezőleg. Nagyon jó szobor. De nem kell, nem kellett. Eltanácsolta, elparancsolta az egyetem/ek és az ország „fura ura”. Lukács György szobráról van szó. Ki ez a Lukács? Ki volt? Egy senki, egy nímand. „Egy gyilkos” – állították jobbszélen és a jobbszél által nem (dehogy is!) befolyásolt jobb középen. Ennek a Lukácsnak a nevét csak a fél világ ismerte, műveit csak a fél világon olvassák-forgatják még mindig. De például Timbuktuban vagy Benáreszben – meglehet – épp úgy […]

A CEU elleni tüntetések, ahogy annak idején a felsőoktatást általában érintve indult diáktüntetések, elég sok gondolatot ébreszthetnek. Akár olyanokat is, hogy a kormányzat szándékosan provokálta a közvéleményt a nagyobb mutyik függöny mögé rejtése érdekében. Azonban előfordulhat, hogy a hatalom elszámította magát. S az is, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik a lezsírozott forgatókönyvek szerint. Ezt megmutatja majd az idő. Ahogy azt is, hogy milyen párhuzamok alakulnak majd ki a jövőben az egykori diáktüntetések, és a jelenlegi akciók között. A jelen azt mutatja, hogy nem kevés párhuzam máris megfigyelhető. S ez teljesen független attól, hogy majd megint lesznek többen, illetve sokan, […]

Orbán Viktor és bűntársai számára a lehető legrosszabb szcenárió kezd kirajzolódni Budapesten. Egy vezető és konkrét irány nélküli megmozdulásnak lehetünk tanúi, ami vasárnap kezdődött, de hétfő este a Sándor palota előtt folytatódott. Olyan fiatal magyarokból áll többségben az a több mint ezer fő aki egy illegális és spontán tüntetést tart Áder János hivata előtt, akik nem is születtek meg a rendszerváltás idején, mégis a tiltakozás szimbólikus dalát énekelték. A Ha én rózsa volnék című számot. De itt már nem csak énekeltek, hanem olyan rigmusok hangzottak el, amelyek már nem a joviális diákkorra utalnak, hanem a kitörő és jogos méregre. „Aláírtad János, […]

Amikor ezt írom, még tart a tüntetés. Nem a hivatalos része, hanem a ráadás. Az, amikor a tüntetők a körúton vonulnak. Az utolsó információk szerint a Fidesz székházhoz. Normális körülmények között a tömegnek duzzadnia kellene. Nem a tettvágytól, hanem létszámilag. de ez Magyarország. S a jelek szerint itt minden szél szembe fúj. Az egyelőre biztosnak látszik, hogy Áder kivár. Valójában semmibe nem kerülne, ha nem írná alá a törvényt, hanem elküldeni az Alkotmánybíróságra. Egy normakontrollra. Egy törvényt, ami legfeljebb az abnorma teljesítésének eszköze. Mert ez Magyarország. Pontosabban ez az Orbán-korszak. Putyinisztán kiöltött csápja a fenékbe kiöltött nyelvek kormánya felé. Annyira, […]

Mindenen nyomot hagyunk, amivel érintkezünk. Kitörülhetetlenül meglátszunk a falakon, amelyek körülvesznek, és az embereken, akikkel körülvesszük magunkat. Partnerünk, férjünk, feleségünk egy életen át cipel bennünket, aztán az emlékünket. De a halál sem megoldás. Mindig, mindenki jelen van, akire emlékezünk és az emlékek nem válogatnak. A jók ugyanúgy helyet kérnek, mint a rosszak. A megszépítés, a hazugság, az öncsalás sem megoldás. Tudjuk, amit tudunk, fölösleges szépíteni. Az Alvásban jelenidőben van a múlt és a jövő. Egyszerre van jelen mindenki akkor is, ha már csak az emléke él. Ha az él, akkor ő maga is van. Vannak a fiatalok, akik egyszer majd […]

Írásom tárgya nem vallási ellentétek szítása, csupán egy hazánkban, a jelenlegi kormányzat által gyakorolt módszertan történelmi-vallási hátterének megvilágítására tett kísérlet. A mai magyar kormányzat úgymond ideológiai alapja a római katolikus felekezet, amint ezt a KDNP nevű pártféleség mint koalíciós partner jelenít meg. Ezzel a ténnyel úgy vélem, a legtöbb magyar politikus és gondolkodó ember tisztában van. Azzal viszont már kevesebben vannak képben, hogy e felekezet milyen történelmi gyökerekkel rendelkezik, s ezek folyományaként milyen motívumok állnak tetteik mögött, s az sem nagyon ismert, hogy amiképpen a leopárd sem tudja levetni a foltjait, a katolicizmus teológiája, működési struktúrái és reflexei alig változtak […]

Ez most nem lesz rövid. Az összes eddigi – darabonként 1 milliárdba kerülő – „nemzeti konzultációnak” becézett álságos parasztvakítás sorsáról semmit nem tudunk. Az első alkalommal még pontosan közölték, hogy hány érkezett vissza: 1 millió fölötti darabszám. De ezt követően, már csak annyit: több mint 900 ezer. Arról, hogy a 8 millió kipostázott, és az 1 millió körül visszaküldött kérdőívek válaszai mit tartalmaztak: egy hang se, sehol. Hányan értettek egyet az egésszel, hányan nem; mely kérdéseknél milyen volt az egyetértés, és milyen jellemző kifogások érkeztek – mély hallgatás. Valószínű, a szándék nem is ez volt – csak arra voltak kíváncsiak: […]

Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője a minap megjegyezte: a Magyarországon létező és külföld által (is) finanszírozott huszonhét felsőoktatási intézmény közül csak egy van, amelyik a szabályoknak megfelelően működik, a többinél szabálytalanságok állapíthatóak meg. Ha ez így van, úgy felmerül a kérdés: miképp lehetséges, hogy ennyire elsokasodtak e téren a rendellenes jelenségek, miért nem léptek közbe az illetékes hatóságok már korábban és folyamatosan? Avagy az is lehetséges volna, hogy azokat a szabályokat, amelyek betartását most számon kérik, csak utólag hozták meg az orbáni rezsim jogalkotói? Akkor viszont indokolatlan a számonkérés. Ez a kérdés csak az egyik (és a legkevésbé fontos) […]

Tudom, hogy napok óta kint vannak a plakátok a legújabb nemzeti gyávaságról. Mert a konzultációnak hívott pénzkidobást továbbra sem érzem másnak, mint a gyávasági apokalipszis egy stációjának. A vezér nem mer népszavazást kiírni, úgyhogy marad a konzultációnál. Most éppen Brüsszelt állítaná meg a levelekkel. Mint ahogy egy plakátra ma ismét rácsodálkoztam. Mert hirtelen elképzeltem ezt a megállítást. Képletesen is, amint az egész EU nadrágja tel lesz attól, hogy Orbán nadrágja már tele van. Leginkább talán attól, hogy csak tele lesz az emberek hócipője a kormányzat kleptoligarchikus rendszerével. Még akkor is, ha egyelőre láthatóan sikerül parciális kommunikációval, és rétegakciókkal megosztva tartani […]